10-atrop | atugr-botor | botos-divat | dob-eltem | eltep-felle | felma-futhe | futik-hatar | hatev-ismet | issza-keres | kerev-kozel | kozep-lepat | lepcs-megra | megre-nehez | nekie-ossze | ostob-remen | remes-szaka | szaki-szunn | szuny-tu | tubar-velet | velos-zuzni
Fejezet
6032 12| apró nesze, kopogása és megrebbenése, s a porral, a melegséggel
6033 33| Éjfél felé, a csendben, megreccsent az ajtó.~- Te vagy az? -
6034 19| többiek se tudják, még jobban megrémült. Zavarba jött a zavarától.
6035 31| elõtt. Tudomásul vette a megrendelést.~- Most alszik - mondotta. -
6036 10| beletörõdött, de az én hitemet megrendítené, és rögtön elfelejteném
6037 5 | A mûszereket a por ette, megrepedeztek, berozsdásodtak. Az aranyos
6038 28| elzüllött a kis szoba.~A tükrök megrepedtek. A díványból lóg a kóc és
6039 7 | csöppek sistergése egészen megrészegítették Péterkét. Ledõlt egy lócára,
6040 19| hogy újra beszippantották, megrészegültek tõle. A fiatalságuk parfümje
6041 28| Az apa dús és deres haja megritkult azóta. Csupa ránc az arca.~
6042 11| szabadult ki a börtönbõl. Válla megroggyant, kicsit megkopaszodott,
6043 31| félszegen, roppant komikusan megroggyantotta térdét, imádkozni akart
6044 25| engedtek szóhoz. Közrefogtak, megrohantak, elkábítottak szavaikkal:~-
6045 3 | szép, erõs és eszes ember megrokkant.~Egy délután kéziratot hozott
6046 1 | fölkelnie. Lesoványodott és megsápadt. Mikor benézett a tükörbe,
6047 13| rémlenek a falon. Ilyenkor megsemmisülök egy ábrándban, ezer évvel
6048 22| színzavarban maga az idõ is megsemmisült. Megnézte az óráját. Az
6049 25| hallottam hangomat. Mégis mintha megsemmisültem volna. Olyan jó lett volna
6050 16| kifacsarva, összegyûrve, megsemmisülten, és siratta életét, hiábavaló,
6051 16| kíméletük gyöngédtelenség. Megsértenek szívességükkel. Ezek azok,
6052 32| tetszett nekem, szerettem volna megsimogatni a fülét, az okos homlokát,
6053 4 | hangon rikolt: „Jó reggelt!” Megsimogatom: „Szerbusz!” Egyébként megköszönöm
6054 30| mondottam szelíden, s megsimogattam a haját.)~- Azután megcsókoltátok
6055 19| élete virágjában. Majdnem megsiratták.~Tehát nem fognak kirándulni.
6056 21| Azt hittem, hogy végre megsokallta a durvaságomat, a hidegvéremet,
6057 8 | mindenki bókolt, mennyit megsoványodott a nyáron Marienbadban, már
6058 25| kérdéseikkel.~- Mennyire megsoványodtál azóta - mondta a nyurga.~-
6059 20| volna magát, ha így hirtelen megszakad az ismeretség, és többet
6060 16| Vigyázat”.~Szegény öreget megszántam:~- Parancsol? - kérdeztem
6061 29| odarohantunk.~Igen, mintha megszédült volna. Oldalt dõlt, és kezében
6062 6 | fehér pillangó után kap.~Megszégyenülve somfordáltunk ki az utcára.~
6063 30| szivarhamus abroszt, amely megszentségtelenített oltárterítõként állt ott.
6064 27| akarat és az erõfeszítés is megszépít. Minden idegével és szívdobbanásával
6065 20| az évektõl és a bánattól megszépült, és az arc sápadt lett,
6066 20| elé bámulva.~„Hátha igazán megszeretett?”~Arról gondolkozott, hogy
6067 16| legjobb barát volt. De egyszer megszerettek egy leányt. Nem tudták sokáig,
6068 31| felébredni. Szerettek volna megszökni. De a másik szobából zaj
6069 2 | összenéztek. A csapat fele ijedten megszökött, a többi azonban csoportba
6070 19| belõle. Mózes filozofált, s megszokta, hogy nem érti. A filozófia
6071 19| körvonalakkal rajzolódtak elébük. Megszorították egymás kezét.~Azóta semmi
6072 27| és a szemei kialudtak. Megszûnt a villamos varázs. Az asszony
6073 16| kusza ügyét.~- Ha én azt megtalálnám - sóhajtozott, és összekulcsolta
6074 19| Betekintett a péküzletbe, és megtalálta a két öreg kisasszonyt,
6075 16| Miért olyan fontos neki? Megtalálta-e? Mégse szóltam hozzá. Telefonoztam,
6076 25| magamtól.~Átkotortam zsebeimet. Megtaláltam arcképes igazolványomat.
6077 19| mi változtunk. Itt újra megtalálunk mindent, amit elveszettnek
6078 6 | pajtásaival, hogy megnótázott, megtáncolt a kis lurkó, ha a hosszú
6079 25| minden szemete kavargott, és megtántorodtam. Láttam a tájat, hol jártam,
6080 20| fontos. Sok-sok év alatt megtanulják, hogy a tükör valami utálatos,
6081 27| az aszfaltra.~Az asszony megtapintotta hamis haját, és szomorúan
6082 1 | egészségtõl kegyetlen arccal, s megtapodják a szenvedõk nyomait, és
6083 10| valamit? Az ágy alá világít, megtapogatja a ruhafogast, aztán a szekrény
6084 27| titkát és a boldogságát megtartotta magának.~- Miért nevet mindig
6085 10| tíz felé jön haza.~Nyomban megtartottuk a fõpróbát. Kinyitottuk,
6086 13| Egy év múlva azután újra megtekintettem, és ekkor úgy tetszett,
6087 13| ijesztõen tágra meredtek, és megteltek fényes, fekete könnyekkel.
6088 5 | csalódottak, kísértük õt a csonka, megtépázott mûszerekkel.~- Micsoda csillag
6089 19| tegnap, ma és holnap, és megterem mindenütt, mint a fûben
6090 4 | belepottyant egy öreg könnycsepp, megtörli a szemét, és megint játszik.
6091 16| az alvókhoz hasonlítani. Megtöröltem a homlokomat. Ásítottam.~-
6092 19| búsan elõrenyúló nyakát és megtört szemét, mely mintha azt
6093 16| vonathoz, a vonat összerázta, megtörte, talán nem is ebédelt rendesen,
6094 31| Ekkora - mutatta.~William megtoldotta egy taglejtéssel.~- Ekkora.~
6095 17| vallatás után sikerült róla megtudnom egyet-mást. A kérdéseimre
6096 16| kapu elõtt álltak meg, és megtudták, hogy meg kell halniok,
6097 9 | akkordot fogni a zongorán, vagy megütni - véletlenül - egy szimpla
6098 14| hajába. És ekkor... ekkor... megütöttem a Nagyapót.~- Nem megyek
6099 19| unalom élni. A bútorok szinte megunták õt, elfáradtak és meggörnyedtek
6100 16| mindig nem találta meg.~Meguntam a szemlélõdést, és nem törõdtem
6101 19| tudjanak kelni. Elõbb azonban megvacsoráztak a kocsmában. Egy vörös abroszos
6102 5 | utóbb nagyon féltették a megvakulástól. Bozontos, deres fürtjei
6103 13| olyan fekete, hogy majdnem megvakulok belé. A feketeség pedig
6104 12| beszélgettünk, és beletörõdtünk a megváltoztathatatlanba. Ágyánál ott maradt a kis
6105 10| rágyújtott kis angol pipájára.~- Megvan! - kiáltott. - Belebújsz
6106 27| átment a vaskereskedésbe, s megvásárolta a legendás revolvert.~Odatette
6107 4 | magasabban kiált: „Jó reggelt!” Megveregetem a vállát: „Szerbusz!” A
6108 29| Nem - visongott a fiú.~- Megverlek.~- Nem, nem - ordított vásottan.~-
6109 32| életem, ha egy ilyen kutya is megvet? Nem azért dolgoztam és
6110 19| nevében az átkomat és a megvetésemet.”~Mózes azonban ezt se mondta
6111 8 | sarkába húzódott, s hallatlan megvetéssel méregette õket. Ezt gondolta
6112 20| szégyentõl, az utálattól és a megvetéstõl. Nézte az öccse arcát. Fehéren
6113 33| és a játékaikat általában megvetettem. Mit lehet egy babával csinálni?
6114 32| így a macskákat hívják. Megvetlek.~Szégyelltem magamat. Csakugyan
6115 11| száját elpittyesztette, megvetõ mosollyal fogadta komikus
6116 29| mint egy automatagyufa.~- Megvetted? - kérdezte barátomat.~-
6117 13| nem nézek rájok. A képet megvettem, bezártam egyik szobámba,
6118 29| pukkant szét, összerázva, megvilágítva a sötét szobát.~- Nagyszerû -
6119 25| még habozik az ég, hogy megvirrad-e vagy sötét marad.~Hazaértem.
6120 19| Errõl gondolkozott, míg megvirradt. A hold még mindig ott állt
6121 20| vissza az arcképet.~Az arckép megviselten érkezett meg a hosszú utazástól.
6122 8 | tagjai - napokkal elõbb - megvizsgálták, vajon nem mond-e csütörtököt
6123 10| fõpróbát. Kinyitottuk, gondosan megvizsgáltuk a nagy diófa szekrényt.
6124 19| gyilkosokra. Ez az érzése már megvolt réges-régen, mikor elõször
6125 25| aktákat, mielõtt hivatalába megy.~Az éj lassan pitymallott.
6126 1 | kifelé figyelt. - Mért nem mégysz hozzájuk?~- Kikhez?~- Hozzájuk... -
6127 1 | hitte, az este hangulatát megzavarná, ha végigmennének ezen a
6128 12| lesimuló hajszálak ott a láztól megzavarodott koponyán eszébe juttatták,
6129 10| kijönni, de nem lehetett.~Megzörrent a kilincs.~Bálint meggyújtotta
6130 25| délután, augusztusban, a pap méhesében aludtál a földön, és körülötted
6131 25| csak menekülhessek, és mehessek tovább - tovább az éjben.
6132 32| mintha azt mondta volna:~- Mehet!~A vonat elindult.~1911~ ~
6133 23| sorsa.~5~Fogalmam sincs, mi mehetett végbe a lelkében. Csak annyit
6134 4 | felkel. Pedig már igazán mehetünk.~AGGLEGÉNY. teljesen elázva,
6135 19| A pályaudvar - mondta mekegõ hangján - valami nagyszerû
6136 21| igénytelen fejére és a szép, méla szemére, mely mély volt
6137 29| volt foganatja, az én kis mélabús filozófusom a másik oldalára
6138 21| Rózsi - mondtam szelíden és mélabúsan. - Menj haza.~Másnap reggel
6139 29| modern idegterápiában. A melankólia effajta makacs eseteiben
6140 9 | és a kis tó, az alföldi melankóliájával. Gyakran sétáltam itt az
6141 2 | búsult nehéz, fájdalmas melankóliával, mint egy harmatos tavaszi
6142 25| voltak. Galagonyák nyíltak a melegben. Erre sem emlékszel?~Hallgattam
6143 12| A szoba azután lassan melegedni kezdett, növekedett a zaj,
6144 22| átfûlt kemence, okádta a meleget. A templom már hûvösebb
6145 30| zsinóros atillában hordották a melegített tányérokat. Nagyanyád világhíres
6146 31| millió kéz és millió száj melegítette. Tanácstalanul hebegve,
6147 4 | másik percben már lobog a melegítõ. Egy szót se szólunk. De
6148 15| verebek cikáztak, s bódító melegség szállt a fejébe. Lihegve
6149 24| gyengéden szeplõs arcát a vörös melegségbe fordítva. Sokszor látta
6150 12| megrebbenése, s a porral, a melegséggel és a fénnyel együtt a szoba
6151 19| prüszkölni kezdtek. Egyszerre melegük lett. A vonatfüst, a köd
6152 12| mellé húzta, hogy a tûznél melengesse jégben elhûlt, vacogó kezét.
6153 27| villogott.~A diák már a mellében érezte a kést, s édesen
6154 14| hangosan kalapált, és fülem a melléhez szorult.~Az õ szíve nem
6155 32| Milyen jó, hogy ideültem melléjük. Már régen figyelnek, látják,
6156 22| felüdülve könnyebb lépésekkel a mellékfülkébe ment, ahol márványravatalon
6157 27| csuklott le feje a szelíd mellekre. Nézte a villamos arcot
6158 25| szemben a holddal, nehéz mellel fuldoklik, s szeretne fölébredni.~
6159 14| napon, amelyen eltemettük. A mellem még nehezen pihegett, s
6160 33| lábait keresztbe téve, leült mellém. Az éjjeli mécses gyér világosságában
6161 5 | bársonykabátban járt, s egy kopott mellényben, melyen hosszú, régies aranylánc
6162 34| hogy az õ apjuknak piros mellénye van, ezer forintja van,
6163 4 | eszik, de a fehér por fele mellényére hull.~AGGLEGÉNY. ásít. Én
6164 34| Nézegeti a tükörben piros mellényét, melyet tegnap vett, s úgy
6165 2 | aranyláncot is lehetne látni a mellényükön. Ezek azok a fiúk, akikre
6166 29| gomblyukába kötötte, s a felsõ mellényzsebébõl odadobott a léggömbösnek
6167 8 | viszketett, szeme égett, s a mellét valami különös félelem csiklandozta.
6168 30| Nem, anyuska, ottmaradt melletted. Te arra is emlékszel, mikor
6169 32| kutyus közönyösen táncol el mellettem. Nem, ezt nem szabad engednem.
6170 19| Legtöbb nõ szótlanul ment el mellettük. Volt olyan, aki mérgesen
6171 27| álmaira. Mosdás közben nézte a mellkasát, a karjait, s meg volt elégedve
6172 32| cukrot, amit a reggeli kávé mellõl csentem el. A kutya megszagolta,
6173 25| találtam. Életem elsüllyedt mellõlem. Semmire sem emlékeztem
6174 25| a pénztárcám, az órám, a melltûm, és eléje dobtam. Mindenemet
6175 10| Bizsergõ viszketés bujkált a mellünkben, s mi is szerettünk volna
6176 27| kitüntetõ szeretettel és teljes méltánylattal beszélt a gimnazistáról,
6177 34| hogy ezek a magas fórumok a méltányosság szemmeltartásával is akképpen
6178 34| káromkodni szeretne, de erre se méltatja õket, elmosolyodik, és a
6179 31| Így múlt el vagy tíz perc. Méltatlankodtak a hivatalnokok gondatlanságán,
6180 23| jött-ment. Valami napkeleti méltóság ült rajta. Õ volt a kínai
6181 9 | koponyám, a titokzatos diót, melybe az élet összes rejtélye
6182 19| régi lakásuk. Mózes, aki a mélyebb filozófiában nem volt egészen
6183 7 | látott a mosókonyha homályos mélyében. A forrázott ruhák gõzei,
6184 33| közelrõl ijesztõen feketék és mélyek. Ez volt az elsõ szomorú
6185 11| telerakta tubarózsákkal, melyeknek húsos illata nehezen feküdt
6186 16| frissen festett padokra, melyekre oda van írva: „Vigyázat”.~
6187 19| azonkívül a nyakkendõket is melyekrõl pontos listát vezetett a
6188 25| föld alatt, névtelenül, mélyen-mélyen a föld alatt.~- Mit akarnak? -
6189 19| hája táplál. Nem tudta, melyik a szomorúbb.~A diák, aki
6190 19| hogy a hét különbözõ napján melyiket veszi fel. Egy odafeszített
6191 31| csendben, krétafehér sávok és mélylila árnyékok között. Õ volt
6192 21| nyoma. Egy párna a pamlagon, melyre kék selyemmel hímezte rá
6193 19| napon megállt egy ház elõtt, melyrõl soha senkinek se beszélt.~
6194 7 | köddel, és harsogva kavarja a mélységeket. Az ember a rozoga alkotmányon
6195 29| megferdülten kacérkodott a mélységgel. Kinyújtottuk karunkat,
6196 25| ruhámat, ingemet is, csak menekülhessek, és mehessek tovább - tovább
6197 31| kerültek, és szerettek volna menekülni. Alig beszéltek. Bámulták
6198 14| nem vert...~Mi lesz velem?~Menekülnöm kellett. A percek múltak.
6199 25| mukkant -, ily könnyen nem menekülsz. Engemet egyszer valaki
6200 24| akárcsak egy túlvilági menet - a kora délutánban. Inkább
6201 24| nézte ezt a lángoló és sötét menetet - akárcsak egy túlvilági
6202 25| közös emlékeinkbe. De hová menjek? Itten senki sem ismer.
6203 19| kocsira, hogy a vonatra menjenek.~Mózes elfújta a lámpát.
6204 5 | felfelé sóhajtó országúton mennék lassan, nagyon lassan, fájóan
6205 9 | búcsúzott tõlünk, mintha halni mennénk. A koporsók évrõl évre ijesztõ
6206 1 | Mindegyik lábdobaja egy kis mennydörgés volt. Fájt neki a nagy erõ,
6207 27| maga után a kaput. A kapu mennydörgött. Most érezte, hogy fönséges
6208 27| egész hazáig ment. A kaput mennydörögve csapta be maga mögött.~„
6209 30| szállásolták, oda, ahol a mennyezetes ágy áll. A selyempaplant
6210 31| homlokára. Zömök termete egész a mennyezetig nyúlt fel. Egy utolsó csatát
6211 21| tüzes ívben rakétázott fel a mennyezetre. Minden szobámon keresztül
6212 30| északiakra. Nem mondhatom el, mennyien voltak. Ügyvédek, orvosok,
6213 34| Valahogy hasonlított a mennyországhoz, az angyalzenéhez, a hõsi
6214 20| meghalnak. Õ is úgy ül a széken, mentegetõzve és szerényen, a tárgyakhoz
6215 14| kimentem a vasúti sínekhez, és mentem-mentem elõre, magasra emeltem vékony
6216 19| hogy minden elveszett és menthetetlen. Megnézték az órájukat.
6217 10| akarnék kiáltani, hozzá, mentsen meg valahogy, de nem bírok,
6218 30| lankadt tearózsát.)~- A menyasszonyi csokrod is tearózsából volt,
6219 30| te szent, ezerszer szent menyegzõdön, az ismeretlen fiatalember
6220 30| neked.)~- Sok vendég volt a menyegzõn?~(...Kilencvenkilencen érkeztek.
6221 6 | gyerekpólyában sír, és szomorúan rám mered, mint egy nagy-nagy, pufók
6222 11| kártyaalakok bosszúálló arccal meredeztek rá, mint a betörõk és a
6223 13| olajfaillatos délutánon is órákig meredtem a kép szemébe. Ma már csak
6224 14| lassan-lassan elálmosodtam. A szemem meredten tekintett, levegõhullámok
6225 34| pulykarikácsolássá torzított a méreg; elnevette magát.~Kovács
6226 8 | s hallatlan megvetéssel méregette õket. Ezt gondolta magában:~„
6227 8 | feleletet. Torka összeszorult a méregtõl. Fájt neki, hogy mind jól
6228 9 | Szeptember 30.~Vajon meg merem-e tenni? Sokszor úgy tetszik,
6229 33| baba biccentett a fejével.~Merészen az ágyam szélére ugrott,
6230 24| újság?~A leány tág szemeket meresztett. Elvégre tapintatlanság
6231 34| melybõl a tejeskávét issza, meresztgetnie kell a szemét, nehogy a
6232 8 | fel fog ébredni. De hiába meresztgette szemét. Még mindig elõtte
6233 22| Eleinte zavarta a király merevsége. De azután egyszerre megenyhült
6234 33| arca, és vörös viaszkönnyek merevültek rajta.~Közönyösen fordultam
6235 29| kell vele bánnunk, mint a mérgekkel. Nem akarnám, hogy a kisfiú
6236 21| az unalomtól, a kudarc mérgétõl. Gyökeres soványító kúrára
6237 19| Dániel. Aztán Mózes állt a mérlegre. Mogorván jött le.~- Tíz
6238 16| úgyhogy az ébrenlevõk se mernek zajt csapni, s halkan járnak,
6239 1 | szemrebbenéssel, amelytõl a piros arcú mérnök elsápadt, a kövér tanácsos
6240 19| tájékozatlanul, kezében Budapest mérnökileg hitelesített térképével,
6241 31| látszik, hamisak.~Elõvette a mérõvesszõjét.~- Ekkora - mutatta.~William
6242 31| William kivett a zsebébõl egy mérõvesszõt, a körmét rátette egy vonalkára,
6243 31| szédültek a merev, katonás, mértani formák között. Illedelmesen
6244 5 | Értitek-e, miért éltem? Õ mérte az égboltot. Én meg néztem.~
6245 5 | Hullani kezdett a hajunk. Nem mertünk az emberek szemébe nézni,
6246 9 | Dunába. A másik (mint anyám meséli) még régen, egyetemi hallgató
6247 30| Mit akarsz, fiam?)~- Mesélj valamit.~(...Mirõl, fiam?)~-
6248 6 | kánikula hõségében fáztunk.~- Meséljen még, néni - mondta Pali,
6249 15| sokat beszélnek?~Louise anyó mesélni kezd. A mese hosszú, kedves
6250 30| én folytatom. Hisz annyit meséltél már, anyuska, róla. Én kívülrõl
6251 30| vissza nyugodtan. Holnap újra mesélünk. Az orvos azt mondta, hogy
6252 15| áll elõttem, mint az agg Mesemondás. Ha tízet üt a másik szobában
6253 15| Sokáig gondolkoztam ezen a mesén ott a lámpás árnyékában,
6254 19| hívják.~- Lehetetlen. Hisz ez mesés.~Nem fért be a fejükbe,
6255 33| tudom. Hiába bújom át a meséskönyveket, a szótárakat és a lexikonokat,
6256 29| gömbbel, volt valami légies, meseszerû, egy induló aeroplánhoz
6257 19| boszorkányoknak látszanak. Messzebb egy kétemeletes ház. A túlsó
6258 15| ébredõ házak, zsendülõ erdõk messzeségébe, s elõször vette észre a
6259 7 | fújtak arcába. A szelek messzirõl jöttek, talán távol tengerekrõl
6260 12| feküdhetett így, mikor a mester ujjait a halál sárga dermedtsége
6261 15| Az õ pompás, csodálatos mestermûvei pedig szomorúan tiktakoltak
6262 5 | közül sziszegte:~- Az apám mesterségét befejeztem. Értitek-e, miért
6263 15| volna meglátogatni az agg mestert, de õ minden látogatót visszautasított.
6264 19| Arcát a fájdalom fehérre meszelte. A másik kövér és szakállas
6265 29| szélhámosnak tartod azt, ki metafizikával, okkultizmussal gyógyítja
6266 29| ebben a semminél is könnyebb metángázban, ebben a ragadós kollodium
6267 25| remegve, körülbelül száz métert. Végre elértem a kocsiállomást.
6268 32| volt a hátán, de elmúlt; mézet és hagymát, cukrot és sót
6269 24| volna hajadonfõtt, vérzõ, mezítelen lábbal. Társaságokban, mikor
6270 13| felénk lebeg egy ilyen holdas mezõ. A kép már egész ragyogással
6271 13| betölti a szobát, elönti a mezõket, és felcsapva az égre kioltja
6272 13| éjszakába, a háztetõkre, a mezõkre, ahova a hold valóságos
6273 6 | lehunytam a szememet. Kék mezõt láttam, melyen egy kis virgonc
6274 26| elsápadok.~Õ is elsápadt. Haja, mézszín haja villogott, lángolt.~-
6275 13| masszív aranyrámában; a meztelen vállával, sötét hajával,
6276 20| türelmetlenül kérdezgette:~- Mibe ment ki Albert?~- A papa
6277 10| ide a kukucskálólyukra -, miben egy-egy egész emberélet
6278 15| zöldséget, karalábét, vajat és miegymást, ami kis háztartásához szükséges
6279 34| állás nélkül.~Nem tudott mihez fogni. Késõbb cigarettákat
6280 5 | Mind el fognak jönni... Ide mihozzánk...~És csakugyan, titkos
6281 1 | meg egy üvegszekrényt. Mik ezek?~- Majd meglátod.~A
6282 13| Szerelem kacagását, hallja, mily édes-szomorúan nevetgél
6283 28| lármában nem tud olvasni. Mímeli, hogy fáj a feje. De a lányok
6284 26| összeért. Akik itt maradtak, mind-mind örültek.~A szoba komoly
6285 21| ijesztõen, kísértetien. Mindegyiken csak egy szó. Az õ vallomása,
6286 5 | csöveket, a nehéz tokokat - mindegyikünknek jutott egy-egy - és a könnyû
6287 25| Tegezõdtem velük. Lassankint mindenbe belenyugodtam. A másik homályos
6288 1 | végre hazaérkezett volna. Mindenen a jóság õrködött. A tisztaság,
6289 32| arcát, s megesküdtem, hogy mindenesetre küldök képes levelezõlapot,
6290 16| benne. Évek óta járkálok mindenfelé. Éjjel és nappal kutatom.
6291 13| fakasztottam egyszer.~- A szemek mindenhatóak. Az ember, ha kiveszik a
6292 16| mely dermesztõen fekszik mindenkire, úgyhogy az ébrenlevõk se
6293 12| kezdett, növekedett a zaj, a mindennapi élet ezer apró nesze, kopogása
6294 12| szobába. Ebben a pillanatban mindennél rettentõbbnek és természetesebbnek
6295 30| sütött-fõzött éjjel-nappal. Mindenünnen jöttek, az ország minden
6296 19| ez ájulatos bûzt terjeszt mindenüvé. Aszfaltozzák az utcát.
6297 27| megölne itten, a fûben, mindkettõnket.~A diák szõke volt, halvány
6298 34| atyai szívvel karolom fel mindnyájuk ügyét, de ebben az esetben
6299 10| piszokszínû, hamuszürke karikák. Mindnyájunk arca ilyen, amikor teljesen
6300 5 | napfény. Az iskolában pedig mindnyájunkat gyûlöltek, de legkivált
6301 6 | hájpárnák mögül pislog ránk. Mindnyájunkban forr a harag, de félünk,
6302 17| Nem bír elmenni. Szeretne mindörökre ott maradni.~Halkan és félénken
6303 28| káplán - fehér karingben, egy ministránsgyerekkel, aki a csengettyût rázza
6304 28| negyven év körüli, szegény miniszteri hivatalnok. Deres haj. Olcsó,
6305 24| a pamlagon, s a szõnyeg mintáit nézte.~Közben megeredt az
6306 30| beszéltek, s reápillantottak a mirtuszkoszorúmra, amellyel álmodozva babráltam.
6307 6 | szemünkbe az élet minden misztériuma ült. Álltunk egymás mellett,
6308 6 | arról vitatkoztunk, hogy mitõl hízott meg ennyire a kövér
6309 26| templommá, a fájdalmakat mítosszá varázsolta.~Mégse fájt nekem
6310 20| patakvizet ivott volna, s miután betelt a hûvösséggel és
6311 22| királyt barbár és kegyes mivoltában. Az élete pillanat alatt
6312 21| ravaszságomat, az egész férfi mivoltomat, és megragadni õt, kilódítani
6313 19| vagy kinek, és órák óta nem moccan. Az ablakot már többször
6314 16| Az öreg azonban meg se moccant.~- Meg kell találnom. Hiszen
6315 32| mondta, s most csak kolonc és mócsing kerül az asztaláról. Te
6316 20| Szájukból a nyállal együtt mocskos szavak csordultak ki. A
6317 29| ugrál a mezõkön, és nincs mód, hogy csak egy percre -
6318 29| teljesít ilyen léggömb a modern idegterápiában. A melankólia
6319 3 | ósdi nyelvezettel, majd modernül zilált mondatokban, sok
6320 33| és az ecetesüvegek közé, módfelett igazságtalannak találtam,
6321 25| gomolyogva, bodrosan, szivarfüst módjára.~Már az elsõ pillanattól
6322 21| haragudtam rá. Diplomata módon próbáltam lefegyverezni.
6323 27| titkolta, hogy választékos modorától el van ragadtatva.~- Ma
6324 31| megnézte az aranyat, királyi módra zsebre dugta, meghajolt
6325 2 | többiek a csavargó háta mögé telepedtek. A zene csúfondárosan
6326 19| súlyát. Harminc év volt mögöttük, és ez egyszerre semmivé
6327 8 | amelyekbe apró mandula- és mogyorószemecskék voltak belesütve, üvegszerûen
6328 20| szekrényben, távol az élettõl, molyok és szakadós ruhák között.
6329 5 | mennyi szívós kitartással mond búcsút a silány, ordináré
6330 8 | megvizsgálták, vajon nem mond-e csütörtököt a nagy estélyen.
6331 22| ezzel a vézna testtel azt mondanám neked, vérem? Ha elmondanám
6332 4 | Még sohase kellett kétszer mondanom. Egy-kettõ papucsba bújtatja
6333 4 | maradtam. Hogy is van az a mondás? Az agglegény úgy él, mint
6334 3 | nyelvezettel, majd modernül zilált mondatokban, sok ponttal, és még több
6335 22| csak éppen ennek a kõnek mondhatja ezt a névtelen panaszt,
6336 30| irigykedtek az északiakra. Nem mondhatom el, mennyien voltak. Ügyvédek,
6337 21| Ezt már hallottam. Most mondj valami mást.~Rózsi erõlködött,
6338 32| magasztalt Gerbaud-nál? Azt mondod, hogy igen. De a gazdám
6339 19| csendesen megfogalmazta a mondókáját:~„Igen, uram, a fiatalságomat
6340 4 | nagyságos úr!” Erre én azt mondom: „Szerbusz!” Az éjjeli szekrény
6341 21| ingeimbe õ varrta bele a monogramot. Alapjában ártatlannak látszott
6342 18| lépdelt egy hórihorgas, monoklis lovag. Megint másik. Egy
6343 15| parfümként a szobámban.~- Hogyan, monsieur, ön még nem hallotta ezt
6344 31| zsinóros egyenruhában. Montholon tábornok volt, a császár
6345 6 | s a társaságon hitetlen moraj futott végig.~- Van hát -
6346 28| tûzoltótrombitákat és a tömeg moraját.~NEGYEDIK KÉP~Mindnyájan
6347 19| kagyló, mely a tengerek morajlását visszazengi. Minden út és
6348 2 | hunyorított egyet, s valamit mormolt, olyanfélét, hogy minden
6349 1 | Megint ideges vagy - mormolta ilyenkor Zsitvay, és kedvetlenül
6350 17| karingben, violaszínû stólával mormolták a fenségesen szomorú egyházi
6351 30| Úgy vigyázott magára. Egy morzsa se szennyezte be. Egy csepp
6352 28| gyámolítják az apát, s egy könnyet morzsol szét a szemében arra a gondolatra,
6353 3 | Rongyos és igen hiányosan mosakodó lángeszek. Szégyellte magát.
6354 19| és megvárta a hajnalt. Mosdani kezdett. Fél óra múlva a
6355 2 | négyéves lehetett. Fehér, tejbe mosdatott, pimasz kis arca vigyorgott.
6356 10| készül hozzánk, a Pannóniába. Mosdik, öltözködik, fésût, kefét
6357 19| szobát. Szivárvány úszott a mosdókancsóban. Bolondul táncolt az ablaktól
6358 34| Operáció lesz.~A fõnök a mosdónál áll, habkõvel dörzsöli tenyerérõl
6359 12| bútoroktól alig találtam meg a mosdót. Az asztalok, tükrök, feldúlt
6360 12| adtak neki. Olykor elkérte a mosdótálat. Eszelõs gonddal szappanozta
6361 32| hajnali órákban redõzte magát, mosdott, toalettet csinált. Álmos
6362 2 | villákból, megfésülten, tisztára mosdottan, ruganyos, merész lépésekkel.
6363 29| gazemberek. Orvosságaikat a moslékba öntöttem, s kifüstöltem
6364 2 | köpték rá a szitkot, a szavak moslékját, a szemetet.~De õ csak mosolygott.~
6365 7 | ragyogott. Víziókat látott a mosókonyha homályos mélyében. A forrázott
6366 27| röhögött. Ez a széles ember a mosolyával szinte ijesztõ volt. Mint
6367 27| fölény, lenézés van ebben a mosolyban, s egy kis szánalom is azok
6368 5 | megjelent a gyerekek szelíd mosolygása.~Egy este, augusztus vége
6369 1 | és a lábadozók csöndes mosolygásával piskótát mártogatott a konyakba.~
6370 5 | titokzatosan, ahogy az alvók mosolyognak.~Késõbb tudtam meg, mit
6371 29| Elmosolyodtam.~- Mit mosolyogsz? - mondta indulatosan. -
6372 26| afrikai kéksége. Leányok mosolyogtak rám, sokkal erõsebben, kedvesebben,
6373 5 | az öreg meghalt, gyakran mosolyogtunk rajta. Lenge, megbízhatatlan
6374 13| különös. Egy szobrot én is mosolyra fakasztottam egyszer.~-
6375 13| képen azt a finom, öntudatos mosolyt, amely egy hatalmas, bebörtönzött
6376 1 | gonosz arca pedig valami csúf mosolytól torzult el.~Aztán föltette
6377 7 | én tengerész leszek...~A mosónõ nem figyelt a hangra, csak
6378 7 | tágra nyitott szem meredt a mosónõre, és egy bánatos hang ismételgette:~-
6379 7 | kitágult. Még érezte az olcsó mosószappan émelyítõ szagát, de a szája
6380 7 | gyermekkar felkönyökölt a mosóteknõ iszamós kávájára. Két tágra
6381 7 | anyjára gondolt, aki párás mosóteknõbe sír nagy, kövér könnyeket,
6382 11| nyugalmat és testén a frissen mosott ruha cirógatását. Csak zöld
6383 27| lát. Arcán inkább derûs motívumok játszadoztak, az a bizonyos
6384 29| mondta, nem érdekes, mert motorok hajtják. Fütyül a technikára.
6385 20| a cérnát. Kezei ördögien motoztak a tûk és fonalak között.
6386 19| vették a szobát. Lázasan motozták át a szekrényeket. Felkutattak
6387 29| ismét lehunyta.~- Nem kell - motyogta.~Csalódottan álltunk az
6388 13| Érezem magát, a tekintetét, a mozdulatait, a leheletét, egész szépségét
6389 10| helyzetet. Tisztán láttam minden mozdulatát. Délcegen, hatalmasan meredt
6390 20| betakarták, úgyhogy csak a mozdulatlan, sárga arca kandikált ki
6391 22| átveszed belõlem az életet, mozdulatlanná teszel, és beleragadsz az
6392 32| álomszuszékok, többnyire mozdulatlanok. Fogcsikorgatva néztem rájuk
6393 16| tûzfal fehérlett, s a hajnal mozdulatlanságából egyenesen arcunkra világított.
6394 34| felvette a betegek szomorú mozdulatlanságát. Száraz kezeit összekulcsolja,
6395 29| filozófusé, ki már csak a mozdulatlanságban és nirvánában hisz, s megveti
6396 11| megduplázták.~Még csak egy apró mozdulatot kellett volna tennie. De
6397 32| pózolnak. Egyetlen õszinte mozdulatuk sincs. Azt hiszik, hogy
6398 19| Dánielé a soványságtól, Mózesé a hájtól.~Egyszer a pályaudvarnál
6399 22| mosolyogni kezdtek, hangtalan mozgással, némán.~„Király - gondolta
6400 33| fejét, az ajkait lassan mozgatta, az ablakon keresztül láttam,
6401 29| a becsvágyó, korlátolt mozgókat. Mellette a széken kétes
6402 10| kísértetiesen elkezdesz mozgolódni. Óvatosan recsegteted a
6403 28| KISLÁNY~Ez a kis dráma egy mozgószínház lepedõjén játszódik le.
6404 10| szemmel bámultam.~Gyanútlanul mozgott. Megtörölte homlokát. Azután
6405 28| lepedõjén játszódik le. A mozidirektor a programra ezt írhatja:
6406 10| óra régen elmúlt. Most már mozognom, recsegnem kellene.~Itt
6407 27| süllyedt el a lába alól, mozogtak az ajkai hangtalanul, s
6408 7 | ácsszerszámait, és beállt a mûhelybe.~- Nem bírom... nem bírom
6409 25| óriás, ki eddig meg sem mukkant -, ily könnyen nem menekülsz.
6410 8 | Fájt neki, hogy mind jól mulatnak, nélküle is. Már az anyja
6411 29| találkoztam.~Júniusban egy mulatóhelyen láttam.~- Nos?~- Óriási -
6412 13| bogarak, pillék és rovarok mulatságára, akik, mint valami fényes
6413 23| békarakéták. Semmi sem volt oly mulatságos, hihetetlen, mint hogy a
6414 1 | nyár. Õsz felé egy szüreti mulatságra voltak híva. Az asszony
6415 14| vidáman vártam a hajnalt. Mulattam. Feledtem. A diákmajálison
6416 23| mogorva volt. Észrevette, hogy mulattunk füllentésén. Valami láz
6417 6 | és sóhajtott. - Az idõ múlik.~Maga elé nézett. Mi pedig
6418 30| aki látja most magában a múltadat, mereven tekintett maga
6419 19| és keresték-keresték a múltat. Igaz, nagy pusztítás folyt
6420 19| visszacsavarták az idõ kerekét, s a múltból él. Egy pillanatra elmélyedt.
6421 11| nyoma se volt rajtuk a múltnak, oly finomak, oly keskenyek,
6422 22| zászló a sírokon, koszorú a múlton. Sötét haja a homlokába
6423 19| falai, ódon, kopott kövei a múltra intettek. De az udvar közepén
6424 19| kezdett bele ugyanebbe a munkába, talán csak azért, hogy
6425 3 | egyetlen tettel teljes lesz a munkája, hisz egyszerre végez minden
6426 15| is hozzájuk hangolódott. Munkájában sokszor megállott éjszaka.
6427 3 | kicsit könnyített rajta. Munkakedve azonban sohasem hagyta cserben.
6428 16| és ránevet eredménytelen munkánkra. Cigarettára gyújtottunk,
6429 19| utcára, estefelé, mikor a munkáslányok hazafelé térnek a varrodákból,
6430 25| sem emlékeztem már. Csak a munkásokat láttam, kik megint ordítozni,
6431 29| orvosi szakközlönyök tanult munkatársai s az egyetemi dobogók hátramozdítói
6432 5 | tûnt ki, amikor az öreg mûszerei reá szálltak azokkal a hatalmas,
6433 5 | a nyakát, s összekereste mûszereit. Örült, hogy mindnyájan
6434 1 | kanalak, tükrök és más különös mûszerek, melyek mind meleg emberi
6435 5 | gazdálkodást vitt véghez. A mûszereket a por ette, megrepedeztek,
6436 5 | õt a csonka, megtépázott mûszerekkel.~- Micsoda csillag az? -
6437 1 | felelt:~- A rendelõszobám.~- Mutasd.~Zsitvay vállat vont, és
6438 4 | az... Szünet. A levegõbe mutat, nagyon messzire.~FÉRJ.
6439 31| a cselédek. Amint az óra mutatója elõrehaladt, egyre jobban
6440 34| kipárnázott liftbe, hogy a mûterembe felhúzzák. Itten valami
6441 34| almáriumba zárt, s áhítatosan mutogat mindenkinek. Ott áll a legfelsõ
6442 15| toronyóra, Henri pompás és remek mûve pontosan és szorgalmasan
6443 3 | leányemlékeivel és összes kiadatlan mûveivel együtt. Nem is írt többet.
6444 15| futott át rajtuk, vajon mit mûvelhet éjjel-nappal ez az agg világgyûlölõ,
6445 26| vissza az udvarba.~„Ezt õ mûvelte - gondoltam -, õ, aki elment.”~
6446 19| oka. A második emeleten a mûveltebbek arról suttognak, hogy a
6447 24| néhány ripacs, egy komoly mûvész és a kabaré igazgatója.
6448 11| újra felébredt a látnoki mûvészet, a boszorkányos varázs,
6449 18| csókhoz, az elfinomult csók mûvészetéhez, a csók rettenetes skálájához.~-
6450 15| adatott neki, hogy teljesen mûvészetének élhessen. Henri azonban
6451 3 | és könnyezve szerette a mûvészetet, mint csúnya, vén színésznõk
6452 31| kard a falon, kétségtelenül múzeumi értékek, melyek a fogoly
6453 31| tekintették, mint valami múzeumot, melynek ajtait földig hajló
6454 2 | részegítõ, könnyû tavaszi muzsika lassan a fejébe szállt.
6455 19| zenélni kezdett, a múltak muzsikáját. Ott szemben lakott egy
6456 20| szúnyogok, és zümmögnek és muzsikálnak éles fullánkjaikkal, mint
6457 20| hogy zongorázik. Dalokat muzsikált a varrógép. Ez a szegények
6458 30| Régi-régi magyar nótákat muzsikáltak, amiknek hallatára a fiatalságukra
6459 2 | beléje csimpaszkodtak, mint a nadályok.~Szédült. Homlokán kidagadtak
6460 6 | zöld pecsétgyûrû, kezében nádbot.~Homlokáról keskeny patakokban
6461 28| ezüst óralánc. Kitérdelt nadrág. Látszik, hogy az asszony
6462 6 | voltak abban. Cipõcskék, kis nadrágok, kabátkák. Meg egy tornaing.~-
6463 32| nedves orrával megszagolta a nadrágom szélét, reám bámult, és
6464 19| diákos nevét, mint egy kinõtt nadrágot. Csak õ öregedett meg, a
6465 27| Ingujjra vetkõzött, s úgy ült a nádszéken. Bort ivott, véres rostélyost
6466 21| kitavaszodott. A télikabátot naftalinba tettem, a japán kályhaellenzõt,
6467 5 | felnyögött:~- És eszembe jut a nagyanyám nevenapja. Minden eszembe
6468 8 | kinyitotta az óriási üvegajtót. A nagyanyánál egyáltalán minden üvegbõl
6469 15| fárad el. Az anyjától, a nagyanyjától hallotta ezeket a regéket,
6470 14| lepattogzanak a gombok, amelyeket Nagyanyó varrt fel hosszú, keskeny
6471 30| Akkor még élt mind a két nagyapád is.)~- Nekem ez az este
6472 14| ekkor... megütöttem a Nagyapót.~- Nem megyek tovább! -
6473 14| Ekkor találkoztam elõször a Nagyapóval.~Álmodtam. Azon a napon,
6474 30| göndör fürtjeit simogatta, és nagyban udvarolt a leányoknak. Akkor
6475 30| köszörülte a torkát. Kopasz nagybátyád pedig, akin annyit nevetsz
6476 9 | öngyilkos van. Az egyik nagybátyám tavaly vetette magát a Dunába.
6477 26| egymáshoz simulva. Én a tréfás nagybátyámmal, aki vadászni szokott, és
6478 31| s a palást, a korona is nagyította. Alapjában csak egy jól
6479 15| szeretettel hajolt föléjük, éles nagyítóüveggel nézett finom szerkezetükbe,
6480 27| Körszakállt viselt. Afféle vidéki nagykereskedõ volt, aki reggeltõl estig
6481 14| homlokán. Sohasem láttam ily nagynak az õ õsz, daliás, magyar
6482 9 | reájuk, mint a kisdiák a nagyobbakra, akik már letették a vizsgákat,
6483 33| vaskalapácsot akartam, de sokkal nagyobbat, mint régen, egy súlyos,
6484 29| arca piszkos volt és piros. Nagyot ugrott, ijesztõet és hihetetlent,
6485 18| senkit.~- Csak ki vele.~- Egy nagysága jön ide.~- De kivel?~- Egy
6486 34| orra pisze, arcán fillér nagyságú szeplõk. Bajusza hasonlít
6487 19| esõ nekifeküdt a Dunának.~Nagysokára jött a pincér, hogy az asztalról
6488 17| bevetõdtem egy templomba. Nagyszombati gyertyák égtek, s vén olasz
6489 30| virágosan, és sok fontos nagyúr, aki vacsora után fejedelmi
6490 19| melybõl neki is jutott.~A nagyvárosban van valami családiasság.
6491 3 | diákos szenvedéllyel becézte. Naiv szeme valahányszor õreá
6492 19| alvó száján kedvesen és naivan csillogott két tejcsöpp.~
6493 27| Becsületes, nyílt, magyar arcából naivság áradt. Szemében állandóan
6494 6 | iskolában „pulykatojás”-nak csúfolunk, fölajzza parittyáját,
6495 24| harminc percig maradhatok nálad. Aztán vissza kell mennem.
6496 19| az arca, és ragyogott egy napernyõ visszfényében.~Dániel szívére
6497 19| hogy nyitja ki liliputi napernyõjét a napsugarakban. Akkor kilencéves
6498 2 | a sok vidámság. Vigyorgó napfoltok táncoltak elõtte. Éles kacajok
6499 14| Semmittevéssel töltöttem napjaimat. Olvasni kezdtem, de untam
6500 23| honvágy élhetett benne a távol Napkelet után.~Egy este meglátogattam
6501 23| szótlanul jött-ment. Valami napkeleti méltóság ült rajta. Õ volt
6502 9 | intellektuális öngyilkosságról van a naplóban szó, ennek a kulisszatitkait
6503 8 | rokonság különbözõ tagjai - napokkal elõbb - megvizsgálták, vajon
6504 15| itt velem!...~Viola ezután naponta meglátogatta Henrit. Az
6505 5 | akarva együtt töltöttük el a napot.~Késõbb egész külön szigetet
6506 18| mindig erõs, heves, vad napsütésre gondolok, ha fekete nõket
6507 19| már nem tudja követni, egy napsugár kinyúló ívén látod, beleszögelleni
6508 19| ki liliputi napernyõjét a napsugarakban. Akkor kilencéves volt.
6509 19| Felpezsdül a kedv, s a meleg napsugaraktól elpárolog a reggeli neuraszténia.
6510 6 | KÖVÉR BÍRÓ~1~Fényes délben a napszúrás úgy reszket a levegõben,
6511 18| Ott ült a villamosban, a naptól átfûlt padon, boldogan,
6512 1 | Egyszer, midõn vörös bélû narancsot evett, azt hitte, hogy vértõl
6513 34| Vallásos tisztelettel beszél a narkózis-ról, a lancettá-ról, az appendicitis-rõl.
6514 25| egyik munkás.~- Hol maradt a nászajándék, te zsugori?~- De hisz nekem
6515 5 | és érthetetlen szerelmük nászát ülték volna.~Tódort semmi
6516 13| aki fehér tömjénfüstben, nászi ruhában virágok közt némán
6517 30| volt jéghideg. Mellettünk a násznagyok ültek és a püspök, enyhén
6518 1 | alatt, aki kórházzá tette nászszobáját, s az összes emberi nyavalyáknak,
6519 1 | KÉT VILÁG~A nászutasok este hétkor érkeztek vissza
6520 1 | türelmetlen volt. Szemei forrón és nedvesen világítottak, és érezte,
6521 24| érzi ezüst nyálának langyos nedvességét is.~- Ha visszajönne!~Ez
6522 31| fogoly a patkányok és a négerek között. George, a lámpagyáros,
6523 17| ágyamból. Harmadnap sem. Negyednap sem. Itt maradtam.~Az ismeretlen
6524 19| ábrándozás és fáradtság egy negyedórájában játszotta, lámpagyújtás
6525 25| kezem, könnyen elértem a négyemeletes házak kõcirádáit, vagy az
6526 5 | a csillagos éjszakában. Négyen-öten, mind nagyon fáradtak, nagyon
6527 34| nemsokára hármat, aztán négyet.~Aztán nem lát semmit.~Másnap
6528 19| vonat Pétervárról reggel fél négykor indult. Elõzõ estén mind
6529 18| otthonosabbak lettek, s néha-néha már nem is tüntették el
6530 32| iramodással a sínek mellé jött, és néhányszor körülkarikázott. Azután
6531 28| Jön végül a doktor, egy nehézkes öregúr, aki nagyon közellátó.
6532 19| Nem is vették észre, hogy nehezükre esik a járás. A legnehezebb
|