10-atrop | atugr-botor | botos-divat | dob-eltem | eltep-felle | felma-futhe | futik-hatar | hatev-ismet | issza-keres | kerev-kozel | kozep-lepat | lepcs-megra | megre-nehez | nekie-ossze | ostob-remen | remes-szaka | szaki-szunn | szuny-tu | tubar-velet | velos-zuzni
Fejezet
6533 33| Kezében egy nagy bontófésûvel, nekiesett a frizurájának. Egy pillanat
6534 19| ahogy képzelték.~Az esõ nekifeküdt a Dunának.~Nagysokára jött
6535 13| kantározom fel a fantáziámat; s nekivágok az éjszakának. Akar-e követni
6536 8 | hogy mind jól mulatnak, nélküle is. Már az anyja se törõdik
6537 17| imbolyogva jártunk mindketten, és némák voltunk. Végre õ kezdett
6538 21| könnyelmûen idéztem föl. De a némasága parancsolt. Hozzáhajoltam,
6539 33| volt, de mikor leemeltem, nemegyszer ereszkedett le róla selyemfonalán
6540 7 | enyhén lengett, mint a kötél, némelyik szeszélyesen fodrozódott,
6541 2 | Mindegyik kövér és egészséges. Némelyiknek mintha már enyhe kis pocakja
6542 19| Ezt rossz jelnek vették. Némi enyhe tántorgás is jelentkezett,
6543 27| kor sajátja, s emlékeztet némiképp a coelibatusban élõ szerzetesek
6544 5 | a szívós munka álmodozó nemtörõdömsége érzett. Kormos kézelõi,
6545 20| fogcsikorgatva szidva a saját nemüket.~- Ne higgy a férfiaknak.~-
6546 19| úgy látszik - nemzedékrõl nemzedékre szállt, s a háziasszonyuk,
6547 19| szekrényen. Ez - úgy látszik - nemzedékrõl nemzedékre szállt, s a háziasszonyuk,
6548 17| mindegyik ruhadarabja más és más nemzet viseletébõl telt ki. Csak
6549 26| álltuk körül a koporsót: néném meg a jegyese, húgom meg
6550 20| valaki, aki beleszeret a nénjébe.~Bella vidáman vacsorázott.
6551 12| mindennapi élet ezer apró nesze, kopogása és megrebbenése,
6552 31| lépések, suttogások, áhítatos neszek, mint a templomban. A három
6553 10| egy leány. Aztán, mintha neszt hallana, gyertyát gyújt,
6554 19| napsugaraktól elpárolog a reggeli neuraszténia. Diákok jönnek, és magolják
6555 19| bûbája szunnyadt ebben a névben.~Csak arról volt szó, hogy
6556 5 | és tetszettek nekünk a nevek.~Arab hitregékben éltünk.~
6557 33| mellén. Anyámnak szigorú neveléstani elvei voltak. Ezek az elvek
6558 21| lakodalmakon látni. A tortán teljes nevemet olvashattam piros cukrokból
6559 10| és kegyetlen görcs, hogy nevessek, hahotázzak, ordítsak, mint
6560 8 | Szavai most is harsogó nevetésbe vesztek. Tényleg úgy mondta
6561 23| Vajon mit fog felelni? Nevetésre ajzott szájak bámulták,
6562 20| vidámságuk, megijedtek a saját nevetésüktõl. Majdnem tisztelettel néztek
6563 13| hallja, mily édes-szomorúan nevetgél az éjszakában?~- Hallom...
6564 15| hogy illetlen ok nélkül nevetgélni?~Viola dalolva szaladt föl
6565 2 | szomorú õsz van. És hiába nevetgélt körülötte a zöld, szikrázó
6566 28| Olvasóim is kényük szerint nevethetnek vagy sírhatnak a történeten.~
6567 10| Amint így vártam, valami nevetõinger fogott el, valami buta,
6568 3 | vidéki néni, kinek már puszta nevétõl is futottak az olvasók.
6569 18| jólét ragyogásában szinte nevetséges, kislányos és csábító, az
6570 30| nagybátyád pedig, akin annyit nevetsz most, göndör fürtjeit simogatta,
6571 19| felháborodnak. Érzelgõsnek neveznek érte. De mi eljövünk messze
6572 10| Viktor tollat ragadott, s a névjegyére írni kezdett: Kedves Bálint,
6573 26| vendég ment el, aki itthagyta névjegyét, kék-ezüst gyászjelentését.
6574 11| most újra elküldték neki névjegyüket, és emlékeztették valamire.~
6575 25| most aludni a föld alatt, névtelenül, mélyen-mélyen a föld alatt.~-
6576 34| miért ragaszkodnak úgy a nevükhöz, melyben valami végtelen
6577 22| cigarettafüstre. Céltalanul nézdelõdött, rámosolygott az emberekre,
6578 34| szobából, és faképnél hagyják.~Nézegeti a tükörben piros mellényét,
6579 25| rendeltem. Töröltem a homlokom. Nézegettem a kopott falkárpitot. A
6580 33| életnek, és a gyenge karjaimat nézegetve, mosolyogva gondoltam arra,
6581 13| is csókolódznak, ha nem nézek rájok. A képet megvettem,
6582 4 | reggelt. Leülök egy székre, és nézem az arcát.~FÉRJ. Érdekes.
6583 27| asszony fáradt és rajongó nézésében volt valami õszies, az utolsó
6584 33| rossz, te rossz.~A baba nézetei nagyon tetszettek nekem.
6585 33| se az anyám, se a húgom nézetén. Nekem a baba most tetszett.
6586 4 | utcákat hasít az éjszakából. Nézik egymás arcát, és zavaros
6587 16| és a kudarctól pirulva néztünk magunk elé.~A tartalomjegyzéket
6588 10| akkor pózolunk, ha a tükörbe nézünk. Ezért ijedünk meg, ha néha
6589 13| szemembe néz.~- És most?~- Ne nézzen reám.~- Miért?~- Valami
6590 22| amivel kedves halottainkat nézzük, és az ajkai mosolyogni
6591 32| dolgok s úgy látja, hogy nincsenek rendben, kétszer, háromszor
6592 29| csak a mozdulatlanságban és nirvánában hisz, s megveti a tépelõdõket,
6593 1 | este hétkor érkeztek vissza Nizzából. Az állomáson senki sem
6594 18| mindenki beteg, aki szõke nõbe szerelmes. A szõkékben van
6595 19| mondd.~- Egy drága, picike nõcske.~- Szõke?~- Eltaláltad.~
6596 17| éltem itt, és verekedtem nõért, kenyérért, itt, éppen itt,
6597 12| lassan melegedni kezdett, növekedett a zaj, a mindennapi élet
6598 31| Borzongó fûszálak, ismeretlen növények, törpe gumifák zizegtek
6599 9 | cingár legény volt, nagy nõhódító és javíthatatlan korhely.
6600 19| szekrénybe különben egy nõi név van bekarcolva: Malvin.
6601 3 | irodalomban. Végre egy új nõíró is jelentkezett, valami
6602 24| halála óta nem fogadott nõlátogatót.~Benyitott a szobába.~A
6603 20| az aszfalton, és minden nõre rámosolyogtak. Néha õt is
6604 18| vízzel elegyítenek.~Errõl a nõrõl meg lehetett állapítani,
6605 13| ringunk a tengeren, valahol Norvégia körül.~- Egy bölcsõt látok
6606 30| könnyek. Régi-régi magyar nótákat muzsikáltak, amiknek hallatára
6607 14| dalol egy háborús, régi nótát, amit néha gyerekkoromban
6608 7 | mindent. Vörös körszakáll nõtte körül húsos arcát, s akkor
6609 25| hûtöttem lázam. Kétségbeesésem nõttön-nõtt. Emberek közé vágyódtam,
6610 3 | egymás után referált neki:~- Novella... Vers... Újra vers...
6611 24| gondolj Cholnoky Viktor novelláira, amelyekben visszajárnak
6612 3 | kéziratokat, amikhez a vidéki novellaíró láthatóan még sorvezetõt
6613 16| átfutottuk. Nyoma se volt a novellának.~Az öregre pillantottam.
6614 29| józanul -, ez nem érdektelen novellatéma. Hihetetlen és csodálatos.
6615 21| sorsra bíztam magam.~Egy novemberi éjjel, mikor hazamentem,
6616 24| A színpadon megbukott a Nusi.~- Érdekes.~- De Ilinek
6617 2 | elkínzott, szegény alvó egy nyájas és nagyon szomorú csavargó
6618 5 | volna, ha gyakrabban és nyájasabban szól hozzánk. Ott kuporodtunk
6619 34| kimarad a hivatalból, a nyakamra küldi a hitelezõit, akik
6620 21| erõszakkal lehet lerázni a nyakamról. Az ajtót az orra elõtt
6621 24| amit oly kecsesen tudott a nyakára kanyarintani. Elképzelte,
6622 9 | vakar simára száz és száz nyakat anélkül, hogy a vendég szakállával
6623 18| ragadozó. Rászögezte szemét. Nyakkendõjébõl kiágaskodott egy arany kígyófej,
6624 27| a haját, megigazította a nyakkendõjét, s rohant fel az asztalhoz.
6625 19| mindenütt. Szerette azonkívül a nyakkendõket is melyekrõl pontos listát
6626 3 | alkonytájt, ábrándos lila színû nyakkendõkkel, s verseket hoztak egyenesen
6627 32| kutya, egy kissé vidékies, a nyaklánca fogyatékos ízlésre valló.
6628 32| takaróddal? Vennél-e nekem új nyakláncot és hússal bélelt Fattinger-lepényt,
6629 19| félénken. Kinyújtották a nyakukat, és néztek egy ablakot vagy
6630 25| külvárosi alakok, kendõvel nyakukon, kiket sem éjjel, sem nappal
6631 19| hordárokat gyorsan lerázták a nyakukról. Hiába volt pénzük. Azt
6632 27| amely még mindig a parfén nyalakodott. Az asztalfõn ült a férj.
6633 24| rubin villog, s érzi ezüst nyálának langyos nedvességét is.~-
6634 20| forróságát, a szenvedély nyálát, hallotta a becézõ szavakat.
6635 20| Szemük kitágult. Szájukból a nyállal együtt mocskos szavak csordultak
6636 28| apró, piros nyelveikkel nyalogatják a szájukat, mint a cicák.~
6637 17| elõtt hevert. Körültáncolt, nyalta a kezeimet, packázott velem,
6638 32| utasok várakoztak a padokon. Nyaraló ifjak, puha, fehér ingben,
6639 29| mámorossá tette, érezte benne a nyarat, a lángokat. Odalépett az
6640 2 | szelíd akácok, elegáns nyárfák, önérzetes bükkök sorakoztak
6641 10| van.~Reszkettem, mint a nyárfalevél, és nem mertem a szeme közé
6642 5 | mögötte. Szelíden kanyargó nyárfasorban, fülledt, jázminos dûlõkön
6643 6 | minden ebédre. Az anyja süti nyárson.~- Hát van anyja? - kérdeztük,
6644 4 | Honnan tudod - te - te, békés nyárspolgár?~AGGLEGÉNY. Az a szoba utálatos
6645 1 | nászszobáját, s az összes emberi nyavalyáknak, fekélyes förtelmeknek találkozót
6646 32| neked, fütyülök rád, te nyavalyás.~Ezzel megint eliramodott.
6647 31| idõben már a gyomorrák és a nyavalyatörés kínozta. Az éjjel se aludt.
6648 2 | parasztmacska kétségbeesett nyávogással köszöntötte, s ezért gyakran
6649 25| másik homályos szobában nyekeregni kezdett a verklizongora,
6650 34| keserû teát kortyint, jeget nyel, újra a közönyébe süpped.~
6651 23| Szégyenét nagy kortyokban nyelte. Tele volt vele szája, orra,
6652 34| valami végtelen szomorúság, a nyelv fantáziaszegénysége nyilvánul
6653 19| olyan arcot vágott, mintha a nyelvébe harapott volna.~De intett
6654 18| zöld tükrét egy rózsaszínû nyelvecske. Biztosan ebbõl ivott az
6655 28| köcsögökbõl.~A leányok apró, piros nyelveikkel nyalogatják a szájukat,
6656 19| az utasokat, kik idegen nyelveken beszéltek, szeretett az
6657 32| mondta a kutya -, még a nyelvemen se tudsz. Hisz így a macskákat
6658 25| valamit hadart, ismeretlen nyelven.~- Nem értem - mondtam türelmetlenül,
6659 3 | régi és új formában, ósdi nyelvezettel, majd modernül zilált mondatokban,
6660 23| elegyednie. Egyelõre a kínai nyelvtant bújta éjjel-nappal. Egy
6661 5 | az akasztófán lógunk, és nyelvünket - csúnyán és illetlenül -
6662 4 | bámulja. Hazudsz. Dadogó nyelvvel, álmosan. Hazudsz. Megfogja
6663 11| sok pénz mind a tied lesz, nyerd el tõlem.~Mindnyájan a kártyájukat
6664 11| és most az anya nyert, a nyereséget megfelezte vele. De azután
6665 11| szeretett volna szabadulni a nyereségétõl. A kártyák azonban nem tágítottak.
6666 12| boszorkák, akiknek feje nyers sonkából és véres húsból
6667 33| neki s egy sárga pongyolát nyersselyembõl. Egy hét múlva kész volt
6668 23| figurákat és ábrándokat nyersselyemre. Ebbõl tengõdött. A halált
6669 11| fordult:~- Vigyázz, most te nyersz.~Puha ravaszsággal hajolt
6670 12| Ettõl kezdve vissza sem nyerte az eszméletét. Az elsõ órák
6671 11| csend dobogott a szobán.~- Nyertem - szólt halkan Cézár, és
6672 11| kezdett. Cézár lerogyott a nyikorgó díványra. A felesége és
6673 7 | nyafogva szidja az életet, nyilallást érzett a mellébe. Megállt
6674 29| eredménytelennek látszott. Nyilallt föl, föl a levegõbe. Nyugodtan
6675 5 | elégedett és becsületes emberek nyíltságával fordított hátat a nõknek
6676 1 | Az asszony szerette volna nyílttá tenni a harcot. Kíváncsi
6677 25| töprengve az idegenek kilétén. Nyilván mind félreismertem. Lehet,
6678 34| nyelv fantáziaszegénysége nyilvánul meg. Az én emberem története
6679 29| himlõhelyes. Vékony állán gyér, nyírt, vörös szakáll, bajusza
6680 10| vagyok a szekrényben... Nyisd ki... elbújtam... segítség...~
6681 5 | idegeskedve kiáltott fel:~- Nyissátok ki az ablakokat!~A búcsúzó,
6682 5 | bölcsõben ringott. Sápadt, nyiszlett bajuszka játszott bújósdit
6683 22| bánatot, melynek nem tudott a nyitjára jönni. Lassanként közeledett
6684 9 | a zárakat feszegetjük, nyitogatjuk, míg végre elromlanak. Értitek-e,
6685 11| boszorkányos varázs, amivel évekig nyitogatta mások erszényét. A gyalázatos,
6686 24| van. Jövõre rendelõszobát nyitok, a szomszédban veszek lakást.
6687 1 | asszony elnyújtott, szaggatott nyögéseket, mély sóhajokat, köhögést
6688 5 | durva, káromkodó hangon nyögött fel többször egymás után:~-
6689 5 | felszólították, nehezen, erõlködve nyögte ki a leckét. Azután rendesen
6690 25| végiglovagoltál a városon?~- Nem - nyögtem -, nem.~- Az apádra sem
6691 34| helyett kinyitja szemét, és nyöszörög. Egy kanálka hideg, keserû
6692 34| körmöl. Reggel háromnegyed nyolckor már megjelenik a lépcsõkön,
6693 5 | éjben, árnyak egy árnyék nyomában, és nekem még mindig úgy
6694 18| mindig ott voltak a találka nyomai. Kétségtelenül nem betörõk
6695 30| megcsókolta a lábad porát, a cipõd nyomát a homokban.~(...Másnap is
6696 3 | az irodalmi körökben. A nyomda fölmondott, az írók pedig
6697 9 | mintha csak egy hangot nyomnék meg. Micsoda hang ez? Micsoda
6698 21| az õ kezeírása. Újra a nyomomon van.~Szívdobogva mentem
6699 25| darazsak dünnyögtek. Mindjárt nyomon leszünk, uracskám. Akkor
6700 34| látszott, hogy jót tett neki a nyomor.~A családnak csak vasárnaponként
6701 2 | szenvedésért, hosszú évek irtózatos nyomoráért, s kevély örömben vert a
6702 33| karját, forgatta a fejét, nyomorgatta a tagjait, és kínozta édes
6703 23| elragadta a sárgaláz. Sokat nyomorgott. Tussal festett furcsa figurákat
6704 33| most csodálkozva köszönti a nyomort.~Különösen délelõtt társalogtam
6705 1 | farkasszemet az ember feneketlen nyomorúságával. Valami halhatatlan bosszú
6706 20| néztek egymásra, iszonyú nyomorúságban, fogcsikorgatva szidva a
6707 28| tessék.”~ÖTÖDIK KÉP~Egy nyomorúságos vackon látjuk most a szerencsétlen
6708 16| magam elõtt látnám. Le volt nyomtatva. Negyven éve lehet. Akkor
6709 16| attól féltünk, hogy a reggel nyomunkba lép, utolér és ránevet eredménytelen
6710 19| elõtt, mélyen a mellére nyomva a hegedût, folytatva ott,
6711 30| katonatisztek, sok-sok nyoszolyólány, talpig fehérben, virágosan,
6712 27| szerzetesek és a bölcs anachoréták nyugalmára. Ezt a nyugalmat egy mosoly
6713 23| arccal, lógó emlõkkel, egy nyugalmas-ijesztõ fa-Buddha, ki közönyös,
6714 12| sírt. Ezek az élettelen és nyugalmasan lesimuló hajszálak ott a
6715 27| szánalom is azok iránt, akiknek nyugalmát szenvedélyek barázdálják,
6716 11| kezei boldogan fürödtek a nyugalomban, nyoma se volt rajtuk a
6717 17| virzsíniákat. A délutáni nyugalomtól, a kávétól és a dohánytól
6718 18| meg:~- Fin de siècle.~A Nyugati pályaudvarnál pedig már
6719 12| visszadõlt az ágyra. De alig nyugodott egy fél pillanatig. Újra
6720 21| részén. Ettõl kezdve aztán nyugodtabb életem volt. Csendesen szívtam
6721 18| emlékét elevenítette fel nyugtalan fejemben.~Csak pár hónap
6722 18| kell vallanom, néha kicsit nyugtalanított a titokzatos asszony. Nem
6723 8 | gyertyatartók mellett. Ez egy kissé nyugtalanította. De így van ez mindig december
6724 19| tudott aludni. Fájt a feje; nyugtalankodott. Éjfélkor felkelt, és teát
6725 14| himbálództak. Por, zaj és beteg nyugtalanság hullámzott az arcán. A szívemben
6726 25| magam elõtt is titkolva nyugtalanságomat, töprengve az idegenek kilétén.
6727 8 | kocsi ablakához nyomta, s nyugtalanul nézte az elsuhanó házakat.
6728 12| is fáj, és enyhe, nagyon nyugtató és elálmosító megkönnyebbülést,
6729 27| koccint vele, a kezét se nyújtja, mikor eltávozik. Csakhogy
6730 23| Kapuja elõtt álltam. Kezet nyújtott, beszaladt. Én pedig egyedül
6731 29| utána kalapjainkat, kötelet nyújtottunk neki, de minden eredménytelennek
6732 19| egyik kezét a paplanra nyújtva.~„Akkor is így aludt” -
6733 11| és a hatéves kisfiával a Nyúl utcában, ahol egy kertre
6734 19| síneket, milyen ijesztõen nyúlnak a távolságok felé. Akkor
6735 21| fülének, remegõ ujjakkal nyúltam a karjához, hogy felrázzam
6736 7 | táncolt a szilajon tajtékzó óceánon. Vékony lapát lengett kezében.
6737 29| a tengerészek rokonai az óceánra, mely elragadta kedveseiket.
6738 19| éjszakát és a holdat, mely ócskán, elhasználtan, vidékiesen
6739 16| adnék érte. Az életemet is odaadnám. Ilyen szépet sohasem írtak.
6740 25| eléje dobtam. Mindenemet odaadtam volna most, a ruhámat, ingemet
6741 34| Az orvos egy kis üvegben odaajándékozta neki a kioperált testrészt,
6742 20| tartotta.~5~Aztán csendesen odaállította a halott arcképe mellé.~
6743 12| mert öcsém kereste. Ismét odaállítottuk az ágya elé, s õ szerelmes
6744 26| templomi tisztaságban. Odaálltam a halott elé, s ezt kérdeztem
6745 29| Az egész körút gyerekeit odacsõdítettük. Rájuk se nézett. Lármás
6746 19| melyiket veszi fel. Egy odafeszített cukorspárgára aggatta fel
6747 15| megigazította haját, kacagva odafordult az agg emberhez, s elkérte
6748 25| hívogató jeleket adtak.~Odaintettem a pincért.~- Kik ezek?~-
6749 23| egyszer valamelyikünk tréfából odaírta, hogy „kínai eredetibõl
6750 22| csak most érkezett haza. Odakönyökölt a ravatal párkányára, és
6751 6 | magát:~- Jön a kövér bíró.~Odalapulunk a lovarda kapujához. A csendben
6752 13| csipkepongyolában, halványan, mint egy odalehelt holdfényes árnyék. Valakit
6753 29| benne a nyarat, a lángokat. Odalépett az emberhez.~- Hogy ez?~
6754 15| világgyûlölõ, aki közülök odamenekült a kék égbe, az Isten szomszédságába.~
6755 10| az egész életemet? Hátha odamenne a pénzesfiókomhoz ez a tiszta,
6756 23| amint egy copfos kínai árus odament asztalához, és hamutartókat
6757 14| tekintettel, amitõl egész testem odamerevedett az ablakdeszkához. Azzal
6758 33| szépségflastromot vágott, és odanyálazta a baba arcocskájára. Szemöldökeit
6759 16| íróasztalra bukott.~Könnyei odapotyogtak az itatósra, az antracéntinta
6760 29| kiáltott az apa.~Mind a ketten odarohantunk.~Igen, mintha megszédült
6761 32| törõdöm vele, de félszemmel odasandítottam. Most már égett a fülem
6762 23| kezükben, kik asztalbontás után odasereglettek beszélgetni, s ezek most
6763 27| Utoljára a kapualjában még odasúghat neki pár édes szót.~Boldogan
6764 22| szórnám a fiatalságom, és odaszorítanám arcom a te arcodhoz? És
6765 1 | szobán.~Az asszony azonban odatapadt az ajtóhoz, és nem akart
6766 18| nagy vánkost figyelmesen odatettem támlájára, mintegy az ismeretlen
6767 19| Mózes a barátjához fordult. Odaült az ágy szélére, és megsimogatta
6768 18| kíméletlenül, a tobzódás lázában odavetve. Mindez nem vall a finom
6769 32| barátkozik.~Erre vártam. A kutyát odavezették, hogy bemutassák. De õ most
6770 12| én nem ismertem igazán az öcsémet? Vagy a láz õrülete csak
6771 33| Nézd - mondtam egyszer az öcsémnek -, minõ ronda. Elfintorítottam
6772 32| fráter.~Eltorzult arccal, ökölbe szorult kézzel bámultam
6773 21| szimbolista költõ vagy egy ökör szeme. Inkább szántam, mint
6774 9 | Elordítottam magam. Azután lihegve, ökrendezve lába elé roskadtam. Az apám
6775 6 | kövér bíró - mondta Pali - ökröket eszik. Egy egész ökröt fal
6776 6 | ökröket eszik. Egy egész ökröt fal minden ebédre. Az anyja
6777 31| Most, ugyebár, csak ezeket öldösi?~A tábornok értõ mosollyal
6778 32| egyik pufók és lomha kamasz ölébe.~- Ami - beszélgettek vele,
6779 26| bánattal ült a pamlagon, ölében egy csokor ibolyával. Az
6780 24| E gyötrelmes és halálos ölelkezések után másnap szürke arccal
6781 28| fiatalember. Csókolóznak. Ölelkeznek. Megint csókolóznak. Gyors
6782 5 | csókolták meg egymást. Sohasem ölelkeztek. De mikor együtt mentek,
6783 22| édes szájtól szakad el, és ölelõ karokból bontakozik ki...
6784 19| azt kérdezte volna, miért ölték meg ily fiatalon, élete
6785 26| kisírom magamat, magamra öltöm a gyászt. Kiáltani szerettem
6786 10| hozzánk, a Pannóniába. Mosdik, öltözködik, fésût, kefét vesz elõ;
6787 5 | Elõkotorta ruháit, és lassan öltözködni kezdett. Teát ivott. Meleg
6788 19| tegnapi láztól. Szótalanul öltözködtek fel. Az elsõ nap nem sikerült.
6789 26| bánatos volt. Csüggedten öltözködtem. Mosdás közben éles, szikrázó
6790 28| tiszta inget hoz. A harmadik öltözteti. A negyedik fésüli. Az ötödik
6791 15| és gyónni, s szõrcsuhát öltve hamut hinteni vén, bûnös
6792 6 | Homlokáról keskeny patakokban ömlik a verejték. Vakondok-szeme
6793 33| Mondhatatlan keserûség ömlött el bennem. A bokrok közé
6794 2 | vékony nyakán át szorgalmasan ömölt a sorvadó tüdõkbe, hogy
6795 25| sárga, vörös folyadékok ömöltek. Egy idõ múltán azonban
6796 20| amint este hazajön, és önelégülten ül a vacsorához. Kétségtelenül
6797 34| vendégeket hív. Dagad az önérzete, amint újra és újra sorát
6798 2 | akácok, elegáns nyárfák, önérzetes bükkök sorakoztak egymás
6799 25| tovább - tovább az éjben. Az öngyilkosok búcsúzhatnak így az élettõl.~
6800 9 | meg. Egy intellektuális öngyilkosságról van a naplóban szó, ennek
6801 33| üvegtekintete is. Gõgös és önhitt volt, mint minden tárgy.
6802 32| tartanak minden felett, az önhittségük határtalan. Lám, ez a kis
6803 24| tetszett. Azok, akik látták, önkéntelenül elnémultak.~„Ha visszajönne!” -
6804 6 | ablakai villognak a fény önkívületében, hasonlóan valamely iszákos
6805 10| szekrényt vörös derengés önti el.~Várni, várni, várni
6806 3 | idejét, hogy parfümöket öntögetett össze, nézegette magát a
6807 25| hóban szuszogtál, és pezsgõt öntöttél a lányok mellébe? A csengõs
6808 29| Orvosságaikat a moslékba öntöttem, s kifüstöltem utánuk a
6809 27| lehetett, mikor érnek az öntudatába, mert akkor a szemei felszikráztak,
6810 13| észre a képen azt a finom, öntudatos mosolyt, amely egy hatalmas,
6811 4 | Kérlek, ne érzelegj.~FÉRJ. Az ördög érzeleg. Én csak titeket
6812 19| kegyetlenül tréfált a szíve.~Ördögi tréfákat ûzött vele. Néha
6813 26| gyönyört, gyümölcsöt izzadt. Ördögök fûtötték alattam a roppant
6814 5 | zajos vásárnépet, zöld ördögöt, óriásokat és törpéket táncoltatott
6815 19| Valami játékféle ez, egy kis ördögszínház, melyben fény és árnyék
6816 19| ÖREGURAK~1~- Kiadó szoba?~Az öregasszony bólintott, és kinyitotta
6817 19| s a szegény, gyámoltalan öregasszonyokat irgalom nélkül becsapják.~-
6818 19| besétálni.~Két félénk, különös öregecske állt az ajtó elõtt. Mózes
6819 19| kinõtt nadrágot. Csak õ öregedett meg, a neve nem. De most,
6820 16| TÁRCA~Hórihorgas, toprongyos öregember jelent meg a szerkesztõség
6821 32| földszínû sárga volt, az öregkorral járó májbajtól. Fején egy
6822 16| se volt a novellának.~Az öregre pillantottam. Szepegve,
6823 15| Elfáradt. Elõször érezte az öregséget, amint lassan háta megett
6824 28| végül a doktor, egy nehézkes öregúr, aki nagyon közellátó. A
6825 19| ÖREGURAK~1~- Kiadó szoba?~Az öregasszony
6826 7 | tengerrõl álmodozott. Imádta az örökifjú, eres arcú vizet. Most azonban
6827 19| megijedt valamitõl, s most örökké ilyen ijedõsen néz maga
6828 13| valami állandó, valami örökkévaló van a csókjukban, s akkor
6829 22| teszel, és beleragadsz az örökkévalóságba, mint a márvány?”~Vonta
6830 29| bukik le, meg se áll az örökkévalóságig.~A költõ egy karosszékbe
6831 2 | irtózatos nyomoráért, s kevély örömben vert a szíve. Édesen és
6832 19| A változásra még valami örömet érzett. Öltözködött.~A holmijukat
6833 21| nap emlékét, s az élete örömét beolvasztva egy új veretû,
6834 6 | Betegek vagyunk a kánikula örömétõl. A világ: egy sárga szédület.~
6835 11| díványon, mint a koporsóban. Az örömünnep nedves szomorúságban ázott
6836 1 | reá. Olyan volt, mint egy örvény. A gyanútlan ismeretlen
6837 19| pincékbe, sötét folyókba, örvényekbe. A keze vékony és átlátszó
6838 20| martak egymásba. Dühös karjuk összeakaszkodott, és sokáig némán tusakodtak.
6839 2 | füstje.~A csavargó most már összebarátkozott a homállyal, és a szomorúfûzzel
6840 25| kerültem, és a hurok mind összébb szorult, sietni kezdtem,
6841 27| színlelte az ijedtséget. Összeborultak. Ebben a néma együttesben
6842 10| láthatatlan hullámaival, lassan összecsap a fejem fölött, és akkor
6843 28| arcképét, és kézrõl kézre adva összecsókolják mind a tizenhárman.~Bosszút
6844 10| elõ; a tükörbe pillant, és összecsücsöríti a száját. Pózol, mint egy
6845 32| c - kedveskedtem neki, összecsücsörítve a szájamat.~- Ostoba - mondta
6846 8 | hull a társaságra, s a ház összedõl. Orrában a kénes gyufa émelyítõ
6847 6 | A lovarda eresze alatt összedugjuk fejünket, lüktetõ halántékkal
6848 20| ingét, a haját, s reggel összeégve, feketén találják a szobájában.
6849 26| melléje bújt, s a kezük összeért. Akik itt maradtak, mind-mind
6850 3 | Mindhiába. Marika ellen ott fönn összeesküdtek az írók. És szegény Marika
6851 26| hoztak a délutáni sétáról. Összeesküvés történt ezen a napon ellenem.
6852 5 | csillagász fia szelíden, összefont karokkal állt a viharokban,
6853 34| története is - azt hiszem - összefügg a nevével.~Kovács szorgalmas
6854 16| se volt már, kifacsarva, összegyûrve, megsemmisülten, és siratta
6855 28| ugrálnak. Elõkerítik az összehajtható tükörtokot, s kilopják az
6856 31| hárman sápadtak voltak, összeharapták a fogukat, és káromkodtak.
6857 19| homlokuk megizzadt, elsápadt, összehervadt. Futottak, és öreg szívecskéjük
6858 7 | mi lesz belõled? ~Péter összehúzta magát, s lehajtott fõvel
6859 5 | koraõszi éjeken szoktunk összejönni. A temetõn túl egy nagy
6860 5 | Örült, hogy mindnyájan összejöttünk. A kapu elõtt hosszú, sötét
6861 5 | kötötte körül a nyakát, s összekereste mûszereit. Örült, hogy mindnyájan
6862 1 | minden titkot fölold és összeköti õt az urával és minden,
6863 34| mozdulatlanságát. Száraz kezeit összekulcsolja, és észreveszi, hogy három
6864 16| megtalálnám - sóhajtozott, és összekulcsolta a kezét. - Mit adnék érte.
6865 1 | vérzett, mint egy tátongó, összemarcangolt seb.~A titokzatos szobába
6866 2 | Takarodjatok innen!~A gyerekek összenéztek. A csapat fele ijedten megszökött,
6867 14| aszfalt és fönt a kékség összeölelkeztek, és arra gondoltam, hogy
6868 19| A holmijukat egy-kettõ összerakták. Siettek, szöktek innen.
6869 16| budapesti vonathoz, a vonat összerázta, megtörte, talán nem is
6870 29| tûzkoszorúvá pukkant szét, összerázva, megvilágítva a sötét szobát.~-
6871 6 | kalimpálása hallik. Nemsokára összerezdül az aszfalt, ami azt jelenti,
6872 21| lógott a falon, hirtelen összerezzent, a dédapám komoly képe a
6873 25| éljeneztek, táncoltak. Én pedig összeszedve minden erõmet, fölkerekedtem,
6874 34| mert két kollégájával is összeszólalkozott, és most már szentül meg
6875 20| és nem felelt. A fogát összeszorította. Nem bírt szólni a szégyentõl,
6876 6 | de félünk, s gégénk úgy összeszorul, hogy nem bírunk kiáltani.~
6877 20| kigömbölyödtek, õ lassan égett, összetépázták idegeit a terhes és idegen
6878 31| szemöldökfáján egy színpadiasan összetépett s átlyuggatott zászló, néhány
6879 18| ottmaradt egy hajtû. Egyszer összetépve találtam a földön a vörös
6880 13| a zöld bársonyzsöllyébõl összetett kezekkel, sápadt ajakkal
6881 28| alól a lázmérõt. Ezt is összetörik. A szoba padlóján vihorászva
6882 28| pápaszemet is, amit hamarosan összetörnek. Szegény orvos felteszi
6883 30| északi rokonok, porosan, összetörve az úttól és a fáradtságtól,
6884 34| volt jobb napja. Délután összeverõdött néhány ember. Kovács a gyermekeivel
6885 31| Tanácstalanul hebegve, összezsugorodva nézték. George kereste az
6886 33| kitûnõen illett. Minden összhangzott, s a baba a halványsárga
6887 27| a kötelesség és hivatás ösvényétõl. Sohase ragadta el az indulat.
6888 9 | Él azonban bennünk valami ösztön, valami kalandvágy, hogy
6889 28| ruhái szánalmasan lötyögnek ösztövér testén. Leroskad egy székre.
6890 23| kit egy szó, egy farsangi ötlet tett hívévé.~- Minden pénzemet
6891 31| George, a lámpagyáros, egy ötletet köszörült magában, amit
6892 9 | megpróbáljunk, ami eszünkbe ötlik, s izgatja a fantáziánkat.
6893 29| csikartak hosszúkás ujjai.~- Ötszáz korona, nagyságos úr.~-
6894 32| Ami a kutyát illeti, az övék, a gyerekek szeretik, õ
6895 34| polcon. Csendes kultusz övezi. A tót szolgáló riadtan
6896 20| Albertet nem láttad?~- Nem.~Az özvegy tanítónét mindig elfogta
6897 2 | szomorúfûz sehol. Csak éppen õfelette búsult nehéz, fájdalmas
6898 32| rendületlenül légy híve, oh magyar! Az apa jól érzi
6899 22| is, mint átfûlt kemence, okádta a meleget. A templom már
6900 9 | gondolatláncon, egészen az utolsó okig, nevetve veszed kezedbe
6901 29| tartod azt, ki metafizikával, okkultizmussal gyógyítja az én szegény
6902 25| melyek címemre érkeztek, okmányaim, vasúti jegyem. Nekem azonban
6903 9 | hogy nem dobhatok egy véres okot a jövõ serpenyõjébe. Nem
6904 8 | sajnálta az anyát. Hogy ne okozzon neki fájdalmat, inkább dobolt
6905 4 | Az éjjeli szekrény egy oktávval magasabban kiált: „Jó reggelt!”
6906 7 | hánykolódott Péter a vízen, október vége felé. Hideg szelek
6907 11| színû arca alig változott. Októberben már együtt lakott a feleségével
6908 15| asszony ezüst hangjával, régi okuláréjával ma is úgy áll elõttem, mint
6909 19| nyurga doktorral, aki az okulárén keresztül sandít reá, s
6910 13| kiszabadulhat, ha akar. Azon az olajfaillatos délutánon is órákig meredtem
6911 14| élni?~Csak a nehéz leheletû olajfákat szerettem. Magamba szívtam
6912 10| Dehogy! - hencegtem.~Az olajlámpa ott égett az asztal közepén.
6913 19| szigorral nézte a falon függõ olajnyomatot. Ezen a képen egy vitorlás
6914 18| sárga. Hasonlatos a drága, olajszerû bor sárgaságához, melyet
6915 17| hivatalnokfélének látszott. Olaszos sapkát viselt és egy tengerészövet,
6916 19| biztató jelek, hogy itt a kávé olcsóbb, mint másutt. Elszívtak
6917 20| elolvasta a levelet. Már nyolc oldal tele volt írva, sûrû gyöngyös
6918 25| Szemben, a körút másik oldalán, egy kirakat tükörüvege
6919 29| mélabús filozófusom a másik oldalára fordult, s aludt-aludt.~-
6920 5 | Tódortól, és alattomosan oldalba böktük egymást.~A csillagász
6921 31| csatos cipõben, s a másik oldalon ismét hat lakáj. Hajtincse
6922 25| Néhányan villámgyorsan a másik oldalra futottak, mások kicsit lekuporodtak,
6923 32| dörzsölgette homlokát az oldalukhoz.~Tehát Aminak hívják, francia
6924 30| hosszú koszorúban a leányok, oldalukon a võfélyek, táncra készen.
6925 29| fehér cérnákat bogozott, oldott és kötött, mint hajósok
6926 26| tilos tárgyakhoz, késhez, ollóhoz, cukrászsüteményekhez ér
6927 1 | a fényesre sikált tiszta ollók, vésõk, fûrészek, csövek,
6928 28| fésûit, ruháit. A ruhákat ollókkal feldarabolják. Icipici tûkkel
6929 31| mint egykor a sivalkodó ólmok.~Az angolok a rum ködén
6930 9 | zenéje, s a beléje csattanó ólomgolyó? Ó, a nagyszerû duett. Ha
6931 15| rohanni, a fekete Szûz Mária oltára elé térdepelni, sírni és
6932 30| áhítatosan, mint a pap az oltárnál a bort, Krisztus szentelt
6933 20| fotográfiának egy kis fehér oltárt polcolt a tiszta ruhákból,
6934 30| amely megszentségtelenített oltárterítõként állt ott. Három ily napig
6935 30| örömtõl. Családi kék szemek olvadoztak a félhomályos szobákban,
6936 3 | küldött.~- Ér valamit?~- Olvasd el.~Soha jobban nem utált
6937 21| A tortán teljes nevemet olvashattam piros cukrokból kirakva.~-
6938 33| szemérmes, mint egy iskolakönyvi olvasmány. Csak a szempillái hosszabbak
6939 9 | letették a vizsgákat, latinul olvasnak és logaritmusokkal számolnak.~
6940 28| a cím mellé: kacagtató. Olvasóim is kényük szerint nevethetnek
6941 4 | hozzám, lefekszem, kicsit olvasok, azután a fülemre húzom
6942 3 | puszta nevétõl is futottak az olvasók. A szerkesztõ a sok küzdéstõl
6943 18| verseskönyvét. Tehát verseket olvastak. Ábel okos ember. Ábel gépészmérnök.
6944 6 | kalandra. Rablóregényekben olvastuk, hogy bátor, nemes daliák
6945 12| amilyeneket rémregényekben olvasunk. Sokszor magam is beléje
6946 2 | egyet, s valamit mormolt, olyanfélét, hogy minden úgy van legjobban,
6947 19| pirosra gyúlt az izgalomtól. Olyanforma érzésük volt, hogy minden
6948 29| könnyûséget, a szárnyat. Nézd, nem olyanok ezek a kolibriszínû gömbök,
6949 19| vég sárga vásznat, éppen olyant, mint amilyen akkor lógott
6950 8 | értette, miért kérdeznek tõle olyast, amelyre úgysem várnak feleletet.
6951 13| hold valóságos ezüstzáport ontott.~- Szeretem az éjet - szóltam
6952 24| Körúton az ákácok õrjöngve ontották forróságukat. Kiszögelltek
6953 34| üveget, és nézi.~1911~ ~.oOo.~
6954 7 | estéken különösen fáradtak és opálosak. A hajó élete megelevenül.
6955 34| megfürdetik, elõkészítik az operációra, és már viszik is a kipárnázott
6956 22| szállodákra és villámló operaestékre. Mégis olyan érzése volt,
6957 34| az angyalzenéhez, a hõsi operákhoz. A levegõben, mint bujkáló
6958 11| tudott. A leheletével is operált. Akarata hipnotikus erejével
6959 14| táncoltak elõttem, mintha ópiumtól lennék részeg. Nagyapó lefektetett.
6960 31| császár fõmarsallja.~„Az õr” - gondolta magában George,
6961 15| képe, a fogása. Az apró órácskák halkan és félénken szunnyadtak,
6962 24| kell mennem. Vedd ki az órádat. Most három óra. Három óra
6963 15| szerkezetei, ketyegõ és csillogó órái közé.~A középkori Párizs
6964 32| verseket ír, s csak üres óráiban gondol a kutyákra, amikor
6965 19| menthetetlen. Megnézték az órájukat. Hat óra volt. Ilyenkor
6966 32| felcsillanó vizet, amely a hajnali órákban redõzte magát, mosdott,
6967 28| Deres haj. Olcsó, ezüst óralánc. Kitérdelt nadrág. Látszik,
6968 25| kivettem a pénztárcám, az órám, a melltûm, és eléje dobtam.
6969 15| lemezeket, számlapokat, óramintákat, s a zsebébe gyûrte. Künn
6970 10| mi lesz, boldog Isten? Az órámra néztem. Tizenegy felé járt.
6971 15| pedig egyre regél, bár az óramutató már az egyes felé siet.
6972 24| szobára, a szíve vert, az óramutatók pedig lassan másztak. Még
6973 24| görcs szorította. Lopva az órára tekintett, s látta, hogy
6974 15| AZ ÓRÁS~Csak a szememet kell lehunynom,
6975 15| meg is becsülte a derék órást, s évi fizetést és szabad
6976 5 | kitartással mond búcsút a silány, ordináré élvezeteknek egy fáradt
6977 34| Végül bejõ.~- A sorvezetõt - ordít rá, a dühtõl fuldokolva.~
6978 28| Visonganak, kuncognak, ordítanak, bömbölnek, rínak, kornyikálnak,
6979 2 | izmos férfit ütne meg.~Vad ordítás reszketett át a ligeten.~
6980 8 | Piroska erõsen nézte az ordító urat.~Az apához hasonlított,
6981 11| ért gyerek. A fia bõgte, ordította, zokogta:~- Csalsz, csalsz,
6982 21| kirakva.~- Ez tûrhetetlen - ordítottam -, ez õrület, ez pokol!~
6983 2 | pongyolában, kipirultan. Dühösen ordítozó szájak köpték rá a szitkot,
6984 25| munkások jöttek.~- Hahó - ordítoztak az éjben -, hahó.~- Hahó -
6985 25| Gyere az asztalunkhoz - ordítozták karban. Pillanat múlva már
6986 32| a famíliához, a gyerekek ordítozva köszöntötték, s felugrott
6987 10| hogy nevessek, hahotázzak, ordítsak, mint ott künn az õrjöngõ
6988 27| rájön. Egy pillanat múlva ordítva nyitja ki az ajtót. Az ablakmélyedésbe
6989 3 | Naiv szeme valahányszor õreá nézett, könnybe lábadt és
6990 22| templom felé, ahol búgott az orgona, és néhány láng reszketett
6991 14| Feledtem. A diákmajálison orgonaágat törtem egy fiatal leánynak.
6992 30| felébredtél és ránevettél az orgonabokrokra, azzal kezdd, mikor kinyitottad
6993 15| vasárnap délelõtti fátyolos orgonaszó panaszosan búgott föl hozzá.
6994 27| Kereste a szavakat. Egy óriásit akart kiáltani, de jobbnak
6995 5 | vásárnépet, zöld ördögöt, óriásokat és törpéket táncoltatott
6996 23| volt a kínai ember, az „orientalista”. Átvette a kínai politikát,
6997 10| ordítsak, mint ott künn az õrjöngõ áprilisi szél. Hideg, izzadt
6998 17| tajtékozott, zenélt, zongorázott, õrjöngött. A part pedig nagyon elhagyatott
6999 19| elátkozott várkastély, vagy egy õrködõ fellegvár álmát keltette
7000 1 | volna. Mindenen a jóság õrködött. A tisztaság, a nyugalom,
7001 20| Csakhogy igazán látja magát. Ormótlanul áll egy virágos váza mellett.
7002 20| csak róla, mindig, mindig õróla. Igazán és nagyon szereti.
7003 27| mögött van a veszedelem. Az oroszlánketrec lehet csak ilyen. Erre a
7004 8 | társaságra, s a ház összedõl. Orrában a kénes gyufa émelyítõ füstjét
7005 25| otrombán, dalolva, borvirágos orral. Letelepedtek a kármentõ
7006 7 | párába fakultak. A hajó orrán bóbiskoló lámpa is kialudt.
7007 13| évvel futok vissza, és tág orrcimpákkal szívom magamba a régi bútorokból
7008 6 | bizsergett, most csiklandozó, orrcsavaró zavarrá savanyodott, s pityergõssé
7009 6 | arc közepén pisze, tömpe orrocska szomorkodott, mely - úgy
7010 4 | Ne is beszélj, látom az orrodról, hogy boldog vagy, öregem.
7011 8 | Elõször egy sápadt, nagy orrú hölgy, az urával, egy vörös
7012 2 | néznek reá oly sandán. Az orruk a karvalyé, az arcuk az
7013 19| az ülések meleg bõrszaga orrukba szállt, és szédültek. Áporodott
7014 25| vagy tizenöten lehettek. Orrukon, szájukon dõlt a sûrû pára,
7015 5 | fehérségben, ott a felfelé sóhajtó országúton mennék lassan, nagyon lassan,
7016 12| igazán az öcsémet? Vagy a láz õrülete csak véletlenül választotta
7017 10| elárulnám magam, talán õ õrülne meg, kettérepedne a szíve,
7018 3 | udvarolni kezdett neki. Õrülten megszerette, és egy szép
7019 8 | egytõl egyig meg vannak õrülve...”~Aztán torkaszakadtából
7020 34| is. Végigjárta az összes orvosokat, fájdította a tüdejét, a
7021 29| hátramozdítói egyenesen gazemberek. Orvosságaikat a moslékba öntöttem, s kifüstöltem
7022 28| nagyobb, mint õk maguk. Az orvosságok színe fekete, barna, kék,
7023 28| kétségbeesetten kéri az orvosságokat. Meglátja az üres üvegeket.
7024 19| szoba kámforszagú. Mindenütt orvosságosüvegek. Éjjel pedig cserepeket
7025 24| állott a diák, Tass Vidor orvostanhallgató, az énekesnõ kedvese, az
7026 25| valaki pofonvágott hátulról, orvul, egy sötét folyosón. Most
7027 3 | karcolatokat, régi és új formában, ósdi nyelvezettel, majd modernül
7028 22| és kegyetlenül, mert az õsei pogányok, s kissé csodálkozott,
7029 22| fölért, lassan elindult az õsi templom felé, ahol búgott
7030 19| Ott szemben lakott egy õsjogász, aki minden évben kötelességszerûen
7031 25| leltem. Alattomban az ajtóhoz osontam, kiszédültem az utcára.~
7032 7 | a nyár, s aztán az õsz. Õsszel a Duna ködös és hideg. A
|