10-atrop | atugr-botor | botos-divat | dob-eltem | eltep-felle | felma-futhe | futik-hatar | hatev-ismet | issza-keres | kerev-kozel | kozep-lepat | lepcs-megra | megre-nehez | nekie-ossze | ostob-remen | remes-szaka | szaki-szunn | szuny-tu | tubar-velet | velos-zuzni
Fejezet
7033 19| lepipiskéltek a földre, huncutul és ostobán, mint a játszó gyerekek.
7034 32| biztosan elkényeztették. Ostobaság foglalkozni vele.~Cigarettára
7035 1 | karokkal fölfogni a betegek ostromát, akik jöttek, seregben tódultak
7036 25| ordítozni, marakodni kezdtek, ostromoltak kérdéseikkel.~- Mennyire
7037 19| meggypálinka.~Majd egyszerre, ostromszerûen, kínálni kezdték a leányt.
7038 30| A püspök lila talárban, õszen, okos szemén egy aranykeretes
7039 27| rajongó nézésében volt valami õszies, az utolsó vágy forró, utolérhetetlen
7040 31| nézett, s egy szót se szólt. Õsziesen reszketett a víz. Felszedte
7041 32| mennyire pózolnak. Egyetlen õszinte mozdulatuk sincs. Azt hiszik,
7042 8 | ablakon, és nagyokat és õszintéket nyelt.~Mire megérkeztek,
7043 29| idegorvos - mondta csöndesen. Õszintén szólva, nem így képzeltem
7044 19| felhúzta cérnakesztyûjét, és õszirózsát tûzött gomblyukába. Mózes
7045 24| gondolatban millió részre osztotta, s úgy érezte, hogy ebben
7046 11| feltérdelt a székére. Újra osztottak, és most az anya nyert,
7047 19| szobát. Egy katonatiszt otkolonnal permetezett be mindent.
7048 3 | Alkonyi vers. Lapos és otromba. Ízléstelen. ~A szerkesztõ
7049 25| tizenöten, vérengzõ jókedvvel, otrombán, dalolva, borvirágos orral.
7050 28| sarkon fordul, és elmegy. Otthagyja az urát. A férfi szívére
7051 19| tervezték, hogy harminc év után otthagyják az unalmas, vidéki fészket,
7052 4 | darabig vonakodik, sajnálja otthagyni az ágyat, a szája durcás.~
7053 19| össze lehetett állítani az otthagyott markáns és egyéni jelekbõl.
7054 23| kínaiaktól. Ha látta õket, otthagyva vacsoráját, borát, futott
7055 1 | mellett van. Ez lesz az õ otthona. Az orvosságszag beveszi
7056 4 | a kávéházban. Hiába, az otthoni kávénak nincs párja. Különösen
7057 18| számkivetésbe, de vendégeim is otthonosabbak lettek, s néha-néha már
7058 21| eljött. Éjfél után érkezett, otthonosan leült az ágyra, és a kályhába
7059 20| szürke, tisztes és hideg otthonukba, ahol még mindig a tanító
7060 5 | és csak egy szürke szemû, ovális arcú lánnyal tartott ismeretséget,
7061 27| ablakokat, a folyosót, az ozsonnáló társaságot, amely még mindig
7062 8 | csodálkozott, mert látta, hogy az ozsonnán õ eszik legtöbbet. A többiek
7063 17| Körültáncolt, nyalta a kezeimet, packázott velem, tajtékozott, zenélt,
7064 2 | keze, majd elzsibbadt és a padhoz fásult háta is. Mikor végre
7065 19| fel bennünk. Ez volt az. A padlásablakokban rongyfigurák bóbiskolnak,
7066 12| szobába, a csillárt levették a padlatról, hogy a kis beteg szemét
7067 30| Mert jön a láz, s akkor a padló fölött lengesz, felröpülsz
7068 19| állapotban baltával vágtak bele a padlóba. Megtalálták aztán a többi
7069 28| Ezt is összetörik. A szoba padlóján vihorászva keresik a kis
7070 31| Kardcsörgés. Sok cipõ súrolta a padlót. Arthur remegve támaszkodott
7071 32| Álmos utasok várakoztak a padokon. Nyaraló ifjak, puha, fehér
7072 16| ülnek le a frissen festett padokra, melyekre oda van írva: „
7073 12| Elszállt belõle a lélek. Paganini hegedûje feküdhetett így,
7074 33| elégedve. Idegenszerû volt és pajkos. Kifejezte azt, hogy a baba
7075 29| ha ez segítene.~- Vannak pajtásai?~- Az egész körút gyerekeit
7076 6 | várta, ha néha elmaradt a pajtásaival, hogy megnótázott, megtáncolt
7077 5 | hozzá, hogy barátaim is pajtáskodtak vele, és akarva, nem akarva
7078 19| pomádézzák. Szorgalmasan pakolják a papirosokba a kenyeret,
7079 18| találkán félig kiürült a palack. A padlón, a szõnyegen erõszakos
7080 11| ezek a szemek, mint régi palackok törmelékdarabjai, amiket
7081 31| Magas sarkú cipõt visel, s a palást, a korona is nagyította.
7082 22| jóságosan hullámzott le a palástra. Mellette aludt a márványkirályné,
7083 11| hazajött, az iskolatáskájából a palavesszõk és a könyvek közül kiesett
7084 4 | Az asztalon sörösüvegek, pálinkáspoharak, melyek alján zöld és piros
7085 29| hasonlított. Szájából dõlt a pálinkaszag. Erõs virzsíniát szívott,
7086 1 | halad a márványszobros és pálmás szobákon át, s egyszerre
7087 32| Inkább sétáltam a fûben, a pálya mellett nyíló pipacsok tövében,
7088 19| hazátlanul ide-oda rángat.~- A pályaudvar - mondta mekegõ hangján -
7089 19| halkan Dániel. Bementek a pályaudvarba, a peronra.~Mózes szerette
7090 19| felvillanyozva mentek a pályaudvarra. Itt azonban csalódás érte
7091 19| csoda, hogy elfáradtak.~A pályaudvarról táskákkal és csomagokkal
7092 22| A MAGYAR FIÚ~Panamakalap volt a fején. Úgy ment neki
7093 22| jókedvûen libegtette a szél. Panamakalapja alól pedig egy fekete arcél
7094 31| volt. Arthur fejfájásról panaszkodott.~- Nem tesz semmit - mondták
7095 15| délelõtti fátyolos orgonaszó panaszosan búgott föl hozzá. Elõvette
7096 22| mondhatja ezt a névtelen panaszt, amely alaktalanul és zavarosan
7097 10| Bálint készül hozzánk, a Pannóniába. Mosdik, öltözködik, fésût,
7098 30| láza felbokrétázott tüzes pántlikákkal. Alattad zölden füstölgött
7099 13| halványpiros és tûzvörös szivárvány pántolta át. Ilyenkor rendesen virágokat
7100 28| felöltõjét, s elveszik a vastag pápaszemet is, amit hamarosan összetörnek.
7101 28| sokáig nem mozdul.~A leányok papért szaladnak. Megérkezik a
7102 5 | szerettük õt, mert vékony papírcsöveket dugott kezünkbe, amelyekben
7103 3 | asszonyka mohón kapott a papírcsomagok után. Mindig kacagva és
7104 3 | gorombaságot, akik most egy szerény papírcsomóval künn várakoznak az elõszobában,
7105 3 | elolvasni...~- Dobd be a papírkosárba.~A vékony asszonyka mohón
7106 19| nyomokat is. Dániel egy papírnehezéket felejtett a szekrényen.
7107 34| köhög, teregeti a ropogó papírokat, és boldogan gondol arra,
7108 19| Szorgalmasan pakolják a papirosokba a kenyeret, s mindenkinek
7109 3 | írót. Vadul ragadta meg a papirost, és olvasni kezdett. Szûk
7110 30| volt, s emlékszem a fehér papírtölcsérre és az atlaszszalagra, amelyet
7111 5 | Vén kandúrok doromboltak a paplanán.~- Eszembe jut, hogy egyszer
7112 5 | párnán, rongyosra gyûrt paplanok között, és sápadt fejét,
7113 21| reggel levelet kaptam tõle. A paplanomra hozták kora reggel, minthogy
7114 12| nézelõdött, kaparászott a paplanon, és erõlködve nyújtotta
7115 19| félrebillent fejjel, egyik kezét a paplanra nyújtva.~„Akkor is így aludt” -
7116 7 | párnák közé. Fülére húzta a paplant, s úgy képzelte: az egész
7117 24| reátegyék a halottaskocsira. A papnak a hidegtõl meggypiros volt
7118 17| gyertyák égtek, s vén olasz papok karingben, violaszínû stólával
7119 22| Zokogást hallott, kántáló papokat, akik füstölõkkel tömjénorkánt
7120 27| viselte a hálóingeit, a papucsát, a bajuszkötõjét, s használta
7121 4 | kétszer mondanom. Egy-kettõ papucsba bújtatja a lábait, a cukorfehér
7122 25| Orrukon, szájukon dõlt a sûrû pára, gomolyogva, bodrosan, szivarfüst
7123 7 | ebbe a piszkos, lucskos párába fakultak. A hajó orrán bóbiskoló
7124 19| almáriumon befõttek - piros paradicsomok, zöld mandulák - és hátul
7125 33| kiûzték a hideg elõszobába, a paradicsomos-üvegek és az ecetesüvegek közé,
7126 22| lenn zajong a város, és a párafényben cikázik az elektromosság,
7127 26| bokrok bóbitái roskadoztak. Párák úsztak a földön, és füstölt
7128 16| Szegény öreget megszántam:~- Parancsol? - kérdeztem tõle.~- Egy
7129 18| likõrök. Ott a cigaretták. Parancsoljatok.~Ábel zsebre vágta a kulcsot,
7130 21| hatalmasan, borzasztóan, parancsolóan beléje furakodott, uralkodóvá
7131 18| szabad itthon lenned.~- Jó. Parancsolsz egy kulcsot?~Ábel megrázta
7132 21| idéztem föl. De a némasága parancsolt. Hozzáhajoltam, és beszélni
7133 2 | hajnalban egy sovány és fakó parasztmacska kétségbeesett nyávogással
7134 34| tüzel, mint a cigaretta parazsa. Most kettõt lát, nemsokára
7135 5 | ugattak. A sötétben pirosan parázslottak a szivarjaink. Néztük a
7136 28| Most meg inni kér. Kiölti parázsos nyelvét, és piheg. A legnagyobb
7137 16| rongyosra mart szivarok sötét parázzsal buktak ki szájunkból.~A
7138 18| gördül egy kocsi. Gyönyörû, párductermetû, szõke asszony lépett ki
7139 27| társaságot, amely még mindig a parfén nyalakodott. Az asztalfõn
7140 27| HÍMEK~1~A vendégeknek a parfét szolgálták fel.~Hirtelen
7141 26| ezer-millió szag, mint egy parfümgyárban. Mindez pedig szomorú volt
7142 33| telelocsolta füllesztõ és terhes parfümjével, kivágott derekat varrt
7143 15| leszûrt elmésségét fújja szét parfümként a szobámban.~- Hogyan, monsieur,
7144 9 | közé dugdosta, oda, ahol a parfümösüvegeket meg a pénzét tartotta, s
7145 25| nagy lovaglásokra? A fekete paripádra, melyen holdas éjen végiglovagoltál
7146 6 | nak csúfolunk, fölajzza parittyáját, s utánaküld még egy színes
7147 33| elfelejtettem. Lábadozva, a park kavicsain sétáltam, örültem
7148 22| Odakönyökölt a ravatal párkányára, és a királyra meredt különös
7149 26| csiklandozta nyakam. Kimentem a parkba sétálni. Fecskék énekeltek,
7150 13| kastély elõtt elterülõ buja parkban titokzatos, vékony hegedûcskék
7151 33| amely sietve menekült el a parkett kockáin.~A számûzetés kártékonyan
7152 29| melyek gyönyörûen rohannak a parketten. De a fiam nevetett. Késõbb
7153 20| az ujjait. Aztán, mikor a párnája alá rejtette, attól félt,
7154 14| megyünk? - szepegtem, és párnákba temettem arcomat.~Egy szót
7155 33| ámulattól dermedten ültem a párnám szélén.~- A lányok - dadogtam -
7156 5 | csillagász fia száját a párnára tapasztotta, és vadul harapta:~-
7157 28| kisvánkoson. Most egy új párnát kér. A legkisebb az anyja
7158 1 | selyemmel és állatbõrökkel párnázott ki. Örült az életnek. Majdnem
7159 18| Imádandó testét enyhe hájak párnázzák, vékony, gyöngéd, pókhálószerû
7160 15| fejébe. Lihegve botorkált a parókia kertjében. Elfáradt. Elõször
7161 25| Hátrahõköltem, nem fogadtam el a parolát.~- Kicsodák az urak?~- Még
7162 34| Délben gyenge húsokat, párolt almával. A gyerekei ezért
7163 17| zongorázott, õrjöngött. A part pedig nagyon elhagyatott
7164 28| egy csöppség. A másodiknak parterli van a nyakán. A harmadiknak
7165 7 | szárnyán aranyországok, bíbor partok, buján zöldellõ erdõk felé.~-
7166 7 | lassan szitálni kezdett. A partot, a vizet egészen egybemosta,
7167 31| hogy mikor kiszálltak a partra, mind a hárman sápadtak
7168 7 | mint annak elõtte. Egyik partról a másikra vergõdött. A rézszócsõbe
7169 29| rá.~- Meg kell fizetni a passziókat. Ez a levegõgolyó többet
7170 5 | csakugyan vékony, tüzes pászmák szelték át. Halkan cikázott
7171 13| elõtt láttam egy csókolódzó pasztellt. A férfi és nõ szája végtelen
7172 21| felébreszteni benne a nõt. Eleinte pásztorkölteményt játszottam. Rózsaszínû,
7173 6 | nádbot.~Homlokáról keskeny patakokban ömlik a verejték. Vakondok-szeme
7174 20| mintha kristálypohárból patakvizet ivott volna, s miután betelt
7175 17| éjjel egy rezgõ fejû, õsz páter tuszkolt ki a templomból.~-
7176 19| találkozik egy középkori páterrel vagy holmi föveges és nyurga
7177 19| nagyon fájt a foga. Mózes a patikába rohant, s a gyógyszerész
7178 31| Alapjában csak egy jól táplált patkány.~Ezen megint nagyon jól
7179 31| hogy él itt a fogoly a patkányok és a négerek között. George,
7180 30| mellett egy sátor alatt patkó alakú fehér asztalok voltak,
7181 24| sóhajtott a diák hamis pátosszal. A leánynak ez kissé visszatetszett.~-
7182 25| támadt. A röhej sortüze pattogott. Poharakat emeltek, éljeneztek,
7183 2 | könnyei.~A ligeti zene pedig pattogva, könnyedén tovább szólt.
7184 3 | felesége, büszkén, mint egy páva, végigsétált a szobán. Uszályos
7185 30| zölden füstölgött a kert pázsitja, s a verõfényben úgy égtek
7186 18| mintegy nekem hagyta itt a Peau d’Espagne-t, mely mintha
7187 8 | haboskávét, azután jött a pecsenye, a torta, a gyümölcs, a
7188 30| tányérokat. Nagyanyád világhíres pecsenyéi és fánkjai sohase tündöklöttek
7189 19| ráültek, és a pincért, aki pecsétes frakkban bicegett eléjük,
7190 6 | vastag aranylánc, ujján zöld pecsétgyûrû, kezében nádbot.~Homlokáról
7191 23| meg, amikor pár évre rá Pekingbõl kaptam tõle levelet. Azt
7192 19| ismerõsei. Betekintett a péküzletbe, és megtalálta a két öreg
7193 21| Mindenütt ott volt, mintha ezer példányban sokszorosították volna.~
7194 34| hogy hasonló esetekben példát statuáljak. Ez az ember
7195 1 | emelte ki az asszonyt, mint a pelyhet. Erõs, fekete magyar ember
7196 24| elrongyolódott, itt-ott a penész zöld virága tarkázta, de
7197 11| mondta neki Cézár -, ez a sok pénz mind a tied lesz, nyerd
7198 11| felesége és a gyermeke minden pénze elõtte volt, és nem tudott
7199 11| az asztalra, az apró kis pénzeket dühösen söpörte le, azután
7200 10| életemet? Hátha odamenne a pénzesfiókomhoz ez a tiszta, ez a becsületes,
7201 9 | a parfümösüvegeket meg a pénzét tartotta, s állandóan elzárta
7202 19| pultnál ül, és számolja a pénzt. Meghízott és megkopaszodott.~
7203 11| keveri apja a kártyát. A pénztárt már harmadszor nem ürítették
7204 19| nagyon vigyázni kell a pénztelen lakókra, akik csomag nélkül
7205 19| a nyakukról. Hiába volt pénzük. Azt tartották, hogy a hordárok
7206 15| kihûlt, a szerkezet egyet percegett még, s mindennek vége lett.~
7207 33| érdeklõdtem. Ezekben a perzselõ percekben egyenesen a reneszánszát
7208 8 | õt nem vette észre senki. Percekig állt így duzzogva, várakozva
7209 15| súly hajtotta. Soha egy percet sem késett, s így egész
7210 24| három óra. Három óra harminc perckor már nem vagyok itt.~- Csak
7211 29| nincs mód, hogy csak egy percre - értsd meg - egy pillanatra
7212 24| perc volt.~Még teljes húsz percük lett volna.~1911~ ~
7213 19| agyvelejükre. Ugráltak. A díványra perdültek, körültáncolták az asztalt,
7214 24| arcához. Jól állott neki. A pereme kissé elrongyolódott, itt-ott
7215 29| A gyerek az ablakpárkány peremén szédelgett.~- Az árgyélusát,
7216 23| Érthetetlen ákombákomok, pergamenek, írások, egy kis polcon
7217 16| Sokáig tétovázott így. Pergamenszerû füle kigyulladt, szeme ragyogott.
7218 24| zavarból. Még csak kilenc perc pergett le. Krisztina hátradõlt
7219 19| hegedûk koncertjében, a perlekedõ zûrzavarban a fiatalság,
7220 19| Bementek a pályaudvarba, a peronra.~Mózes szerette nézni az
7221 34| innentõl idáig terjedt. Persze, hogy elaltatták. Három
7222 1 | a bútorokra. Ruháiból a perzsa liliom fejfájasztó illata
7223 33| határozottan érdeklõdtem. Ezekben a perzselõ percekben egyenesen a reneszánszát
7224 7 | egészen megrészegítették Péterkét. Ledõlt egy lócára, és félig
7225 7 | Mit tétlenkedel? - kiabált Péterre, aki szomorúan ült az asztalnál.~-
7226 19| nézte a síneket.~2~A vonat Pétervárról reggel fél négykor indult.
7227 8 | és a lámpákat, az óriási petróleumlámpa-kolosszust is, amely az ebédlõasztal
7228 24| ezek az édes, erotikus pettyek. Szája mint egy roppant
7229 1 | bontottak asztalt. A vendégek a pezsgõtõl mámorosan, szivarozva jártak
7230 26| hasonlított. A kisgyerekeknek pici a játéka, s picike a koporsója
7231 28| Kiölti parázsos nyelvét, és piheg. A legnagyobb vesz egy üres
7232 14| eltemettük. A mellem még nehezen pihegett, s gyakran felzokogtam.~
7233 15| tudták, mi történt.~Halkan, pihegve egymás után álltak meg az
7234 22| érdekes - gondolta -, itt pihen egy király, egy Árpád-ivadék,
7235 2 | sem ezen a világon. Csak pihenni. Utálta az ágyát is, ahol
7236 11| hangszereken, vagy csipkéken pihentette volna, és nem borgõzös kártyák
7237 10| kezét a revolver ravaszán pihentetve, áldozatára vár.~Végre felöltözködött,
7238 33| aranyfényében, kacér fürtök, pikáns tincsek varázsában. A termete
7239 4 | Õ színleli az alvást, és pillái mögül néz rám. Ó, te nem
7240 12| De alig nyugodott egy fél pillanatig. Újra felült, és erõlködõ
7241 27| Elõkelõ, nagyszerû és tiszta pillanatokat éltek át. Egy kedves kis
7242 24| egy pillanatra - látja. A pillanatot gondolatban millió részre
7243 25| szivarfüst módjára.~Már az elsõ pillanattól ellenszenveseknek tetszettek.
7244 6 | lepkefogóval, egy ideges, fehér pillangó után kap.~Megszégyenülve
7245 20| tárgyakhoz alig érve, s a pillantása már egy búcsútekintet, egy
7246 29| iránt, mint az apja.~Keszeg pillantásával a költõre nézett. A költõ
7247 19| haragos úr, és fenyegetõ pillantásokat vetett feléje. Mózes nem
7248 31| hátratekintettek. Egy katonát pillantottak meg maguk mögött. A császár
7249 16| a novellának.~Az öregre pillantottam. Szepegve, nagyon illedelmesen
7250 9 | este a lámpásom körül egy pille röpködött. Egy óráig vadásztam
7251 13| táncra kerekedõ bogarak, pillék és rovarok mulatságára,
7252 4 | minden bûnöm feloldaná a pillés, illatos kávé. Az asszony
7253 2 | Fehér, tejbe mosdatott, pimasz kis arca vigyorgott. A csavargó
7254 19| pedig hirtelenül bukott mély pincékbe, sötét folyókba, örvényekbe.
7255 25| étteremben, sánta s kancsal pincérek járkáltak szutykos ruhában,
7256 19| kereskedõket gyûlölte. A pincérekre pedig, akik ügyesen forgolódtak
7257 31| parancsoló hangsúllyal, mellyel a pincértõl valami ételt rendelünk,
7258 20| bútorait, könyveit, puskáit, pipaállványát, dohányszitáját, s a fiú
7259 19| mindenütt, mint a fûben a pipacs. Nézd a piros kislányt.~
7260 20| tovább szívta a kialudt pipákat, vadászott a puskáival,
7261 19| ittak. Mózes rágyújtott a pipára, és köhögve szippantgatott.
7262 28| lógólámpa alatt. Egy darabig pipiskélnek, dalolnak, azután keresni
7263 8 | észrevette.~- Hogy vagy, Piri? - kérdezte, és továbbment.
7264 11| arccal mámorosan turkált a piros-zöld lapok mennyországában.~Cézár
7265 29| léggömbért, egy sárgáért, egy pirosért és egy kékért.~- A színek
7266 33| diszkréten végighúzta a pirosítót.~- Tündér!~- Angyal!~- Kis
7267 5 | hajnali szellõk kószáltak. Pirosodni kezdtek a harmatos szõlõtõkék.
7268 5 | bennünket a város végén. - A pirospozsgás, egészséges arcokon alamuszi
7269 33| kelve magából. Arcát beteg pirosság színezte, mintha neki is
7270 8 | a porcelántálakon sárga piskóták állottak, amelyekbe apró
7271 1 | lábadozók csöndes mosolygásával piskótát mártogatott a konyakba.~
7272 32| tanulnak, okos lurkók, a Pistike már tudja s Szózat-ot is,
7273 16| ember. Izzadt kezén az évek piszka sárrá változott. Arca is
7274 20| ahogy néha fájó sebünket piszkáljuk, hogy még jobban fájjon
7275 10| Majdnem csúnya. Szeme körül piszokszínû, hamuszürke karikák. Mindnyájunk
7276 11| mámorból. Különösek, üresek, piszokszínûek voltak ezek a szemek, mint
7277 9 | kártyával, a tollal, és majd a pisztollyal.~Most még egy vallomást
7278 9 | nem gyilkoló szerszám a pisztoly, de finom hangszer, mellyel
7279 9 | Egész gyermekkoromban ezt a pisztolydörrenést vártam. Ebbe sápadtam bele.
7280 9 | az az érzés, valahányszor pisztolyommal babrálok. Az ujjam ráteszem
7281 9 | nevetve veszed kezedbe a pisztolyt, és megérted azokat, akik
7282 28| angyalai.~A leányok most már pityeregnek. Gyászos arccal tesznek-vesznek
7283 6 | szomorkodott, mely - úgy tetszett - pityeregve vádolta a természetet, hogy
7284 11| görbületében már ott settenkedett a pityergés. Nagyokat nyelt. Az apa
7285 6 | orrcsavaró zavarrá savanyodott, s pityergõssé torzította arcunkat.~Kézrõl
7286 25| hivatalába megy.~Az éj lassan pitymallott. Ebben a zöld derengésben
7287 6 | árnyékot, a gyep, melyen pitypangok nõnek, méhek, darazsak zümmögnek.~
7288 8 | beszédre. Attól tartott, hogy a plafon a fejére szakad, kõpor hull
7289 24| ott feszült a kifogástalan plasztron, tündökölve, szikrázva,
7290 30| két rokon között, vakító plasztronban, feketében, ünnepélyes gyászban,
7291 15| sem nyílt ki az ajtaja. A plébánossal is csak ritkán váltott pár
7292 19| a síró tükröket, a fakó plüssdíványt, mely harmonikált és jajgatott,
7293 2 | Némelyiknek mintha már enyhe kis pocakja is lenne. Mintha már az
7294 20| bámulta. A nagy lázban szinte pörnyévé égett, egy árnyékká fakult,
7295 34| embereknek semmi közük a pörölyhöz, az üllõhöz s a kovácsmesterség
7296 3 | kapaszkodott bele egy fõvárosi poéta bozontos sörényébe, és pofozta
7297 27| volt. Forró, halványzöld, poétikus éjek jöttek. Az asszony
7298 7 | erdõk felé.~- A tenger... - pötyögött félálomban - a tenger...~
7299 10| becsületes, ez a jó fiú, és sunyi pofával, mint egy sötét rablógyilkos,
7300 25| Engemet egyszer valaki pofonvágott hátulról, orvul, egy sötét
7301 3 | poéta bozontos sörényébe, és pofozta szemtelen-sápadt arcát,
7302 22| kegyetlenül, mert az õsei pogányok, s kissé csodálkozott, kissé
7303 19| elõtt.~Végre kezükben volt a poggyász. Lihegve, verejtékezõ homlokkal
7304 19| jöttünk. A pályaudvaron van a poggyászunk. Estére beköltözködünk.~
7305 26| ragyogott a bronz fényben. Poharában fekete-vörös bor csillogott,
7306 30| bankókat a cigányok kezében, a poharakban áporodó borokat, a viharvert,
7307 8 | körszakállas bácsi - kezében egy pohárral - felkelt, és beszélni kezdett.
7308 12| az asztal, vagy a nagy pohárszék, amely öcsém ágyával szemben
7309 25| Nemigen törõdtem velük. Poharukba sárga, vörös folyadékok
7310 15| kezd. Künn esik a hó. A pohos cserépkályhában arany szikrazápor
7311 33| le róla selyemfonalán egy pók, amely sietve menekült el
7312 18| párnázzák, vékony, gyöngéd, pókhálószerû zsírcsipkék, melyek eleganciájához,
7313 15| csábítják a férfiakat a pokolba. Henri sírt. És azon a napon
7314 19| cserkészés tovább folyt. A pokróc alatt megtalálták a régi
7315 19| poharak. A zöld csíkos, sötét pokrócok. Egyik asztalon egy abbahagyott
7316 19| málnacukrot. Majdnem leejtette a pokrócra. Nagy kérésre-könyörgésre
7317 20| fotográfiának egy kis fehér oltárt polcolt a tiszta ruhákból, s odatette
7318 23| orientalista”. Átvette a kínai politikát, a keleti érdekességeket,
7319 30| Abban, amibõl késõbb pólyát varrtam neked.)~- Sok vendég
7320 19| szürke, s most is erõsen pomádézzák. Szorgalmasan pakolják a
7321 31| nem volt barátságos. Hideg pompa terjengett mindenütt. Az
7322 19| A poros pálmák szegényes pompája fájt. Minden másképpen festett,
7323 23| próbáltam. Ezt mondtam:~- No, te pompásan kivágtad magad.~- Hogy érted
7324 33| cifrázta. Bolin még ott pompázott a babaszobában a kék ruhában,
7325 33| derekat varrt neki s egy sárga pongyolát nyersselyembõl. Egy hét
7326 5 | csillagász fia már csak homályos pontként derengett. Egy fekete lobogót
7327 33| zsebkendõjét, és a fehér batiszton pontocskák izzadtak át.~- Vér - susogtam
7328 9 | koporsók évrõl évre ijesztõ pontossággal jelentek meg a pályaudvaron.
7329 34| vörösségben egy izzó és átható pontot lát, ez egyre jobban tüzel,
7330 24| visszament a szobába, és pontról pontra kifestette magának a találkát.
7331 24| visszament a szobába, és pontról pontra kifestette magának
7332 3 | zilált mondatokban, sok ponttal, és még több gondolatjellel.
7333 23| széles utcán, mint viharban a ponyva. Szégyenét nagy kortyokban
7334 30| fel van dúlva. Látszik a ponyván keresztül is, hogy a szobákat
7335 30| udvaron megcsókolta a lábad porát, a cipõd nyomát a homokban.~(...
7336 11| halántékán már deresedett, de porcelán színû arca alig változott.
7337 8 | amely olyan, mintha félig porcelánból, félig cukorból lenne. Okos
7338 16| haja rozsdaszõke, és a bõre porcelánfehér. Máriának hívták. Szemei
7339 27| bõrû, finom arccal, leányos porcelánfülekkel. Ez volt az elsõ kalandja.
7340 15| babrál a finom üvegpoharak és porcelánok közt, vizet hoz az üvegbe,
7341 8 | nevenapja van. Ezen a napon a porcelántálakon sárga piskóták állottak,
7342 1 | kérdezgette ezerszer is, és vékony porcelánujjaival törülgette az ablakra csapódó
7343 1 | lennénk...~Zsitvay kiragadta a porcelánvázából az ibolyacsokrokat, s a
7344 25| félelmet érzem, mely minden porcikám megfagyasztja, egy alvó
7345 33| amely vízbõl és egy kevés porcukorból áll, aztán kenyérmorzsákat
7346 16| szaglászva keresi régi újságok porfelhõjében. Különös ember. Izzadt kezén
7347 28| széken jég és lavór. Lányai porolják az ócska bútorokat, s fulladoznak
7348 30| érkeztek meg az északi rokonok, porosan, összetörve az úttól és
7349 19| ablaktól az ágyig vonuló poroszlop. Csillogtak a poharak, az
7350 15| elmésen, csak mintha haját porozta volna be még jobban az idõ
7351 12| kopogása és megrebbenése, s a porral, a melegséggel és a fénnyel
7352 6 | pillanat, s már itt van. Porszín nyári ruhát visel, domború
7353 20| Gondosan lefújta róla a port. A lámpa alá tartotta.~5~
7354 5 | homályból, és az ismerõs, régi portán a sok messzelátó és különös
7355 20| sírnak. A levegõ sûrû a portól. Álmosan dünnyögnek körülötte
7356 9 | tintafoltja, a rászáradt porzója, mely rég letûnt éveket
7357 20| kezdte.~- Mit keresel a postán?~- Semmit - felelte Bella.~-
7358 25| szûrõdnék át, égette kabátom posztóját. Szívem viharosan vert.
7359 5 | maga köré csavarta a fekete posztót, amivel apja a fotografálógépet
7360 6 | a kövér bíró hordószerû potroha.~Egyikünk elordítja magát:~-
7361 4 | A Férj kövér, kopasz, a potrohán aranylánc. Az Agglegény
7362 6 | lábak búsan tartották a potrohot, a törzs beleveszett duzzadó,
7363 28| színészek szokták (de a póz megindító ebben az esetben),
7364 33| mégse mozdul ki illetlen pózából. Arcát különben kiszívta
7365 29| betegemet, de akkor a többiek, a pozitivisták, az alaposak, az orvosi
7366 10| összecsücsöríti a száját. Pózol, mint egy leány. Aztán,
7367 32| hogy a kutyák mennyire pózolnak. Egyetlen õszinte mozdulatuk
7368 31| és nem találta. William pózolt, Arthur pedig félszegen,
7369 10| magunk elõtt csak akkor pózolunk, ha a tükörbe nézünk. Ezért
7370 34| tojást reggelizik, sovány prágai sonkát és pirított zsemlét.
7371 19| sonkaszeleteket kanyarított le a prágaiból, melynek rózsaszín bársonyát
7372 34| arca ragyog. Órák hosszat prédikál. Vallásos tisztelettel beszél
7373 14| Nyugodtan elõkereste kis prémes bundámat, és rám adta. A
7374 30| sohase játszottak szebben. A prímás arcát eláztatták a könnyek.
7375 10| aztán a szekrény elé jön, próbálja az ajtaját, de az ajtó be
7376 32| világ legáldottabb asszonya. Próbáljam meg én is, ha kelés lesz
7377 8 | csapódtak. A szavak, hiába próbálta elhesselni, mérgesen zümmögtek
7378 6 | sikoltottak, bukfencezni próbáltak a fûben. De nem jól éreztük
7379 25| szemét.~A többiek békítgetni próbálták. De õ nem tágított.~- Ez
7380 9 | minden járókelõt, ma is probléma elõttem. Mi vagyunk a természet
7381 1 | szentélybe, és körülhurcolni profán érdeklõdéseiket, elnyúlni,
7382 16| Inkább valamilyen különc prófétát vagy világgyûlölõ természettudóst
7383 28| játszódik le. A mozidirektor a programra ezt írhatja: realisztikus.
7384 19| cigarettafüst kóválygott. Köhögni és prüszkölni kezdtek. Egyszerre melegük
7385 27| felesége mellett. Egy kezdõ pszichológus is megállapította volna
7386 24| vannak. Bolondul érte a publikum.~- Érdekes.~A diák torkát
7387 28| aki „jó éjszakát” kíván a publikumnak.~1911~ ~
7388 16| Egymás után dobáltuk le a puffanó, porzó, füstölgõ köteteket.
7389 1 | az öröm, lehemperedett a puhazöld, bozontos szõnyegre.~- Olyan
7390 19| hagyni. A fûszerkereskedõ a pultnál ül, és számolja a pénzt.
7391 34| színtelen hangját, melyet pulykarikácsolássá torzított a méreg; elnevette
7392 34| tüzel, kékvörösen, mint a pulykataréj. Kinyitja az ajtót. Kidobja
7393 6 | Torday, kit az iskolában „pulykatojás”-nak csúfolunk, fölajzza
7394 11| a gyerek, mint egy lesõ pumamacska, nézte, hogy keveri apja
7395 27| túlvilágian sötétlettek a pupillái, a haját, amit már elfakított
7396 34| szeplõk. Bajusza hasonlít a purzicsán dohány száraz és fakó szálaihoz.~
7397 20| hagyta bútorait, könyveit, puskáit, pipaállványát, dohányszitáját,
7398 20| kialudt pipákat, vadászott a puskáival, és olvasta a könyveit.
7399 27| másznak éjjel, ellenséges puskaropogás közben. Ez az éjszaka az
7400 19| keresték-keresték a múltat. Igaz, nagy pusztítás folyt azóta. Idegen lakók
7401 32| ingerülten.~- De ha kérlek.~- Pusztulj, te kerítõ - kiáltottam
7402 15| húzódom meg itt a pamlagon. A Quartier Latinban kóborlok most,
7403 10| pofával, mint egy sötét rablógyilkos, feltörné, kivenné pénzemet,
7404 6 | Elindultunk a különös kalandra. Rablóregényekben olvastuk, hogy bátor, nemes
7405 28| beléemeli. A tizenharmadik pedig ráborítja a szemfödõt és a koporsófedelet.
7406 11| díványra. A felesége és a fia ráborult, az arcukat sovány testéhez
7407 8 | zongorához ugrott, és dühösen rácsapott, mintha bántalmazni akarta
7408 25| a homlokomat. Éreztem a rácsapzó hajat, az én hajamat. Beszéltem,
7409 19| hús ehetetlen. A tésztára ráfagyott a zsír.~Kedvetlenül üldögéltek
7410 33| gyémántos kalaptûig az ízlés és raffinement remekmûve volt.~- Valami
7411 29| könnyebb metángázban, ebben a ragadós kollodium hártyában van
7412 10| fejem, s irtóztató félelem ragadt torkon. Kezemben csöndesen
7413 19| verklik nyikorogtak, messzire ragadták a képzeletet, mely ismeretlen
7414 27| választékos modorától el van ragadtatva.~- Ma nem jön? - kérdezte.~-
7415 12| ágya elé, s õ szerelmes ragaszkodással ölelte magához, aztán elhúzódott
7416 34| kellékeihez, nem értjük, miért ragaszkodnak úgy a nevükhöz, melyben
7417 20| habozni. A levél le volt ragasztva, és a levél sikerült. Bella
7418 19| már majdnem kellemes is rágondolni, s elmulat vele.~Csak haza
7419 13| évemre. Ma is elsápadok, ha rágondolok... De a kép is.~- Csakugyan.
7420 34| doktorokat meséld.~Kovács arca ragyog. Órák hosszat prédikál.
7421 18| boldog teliségben, a jólét ragyogásában szinte nevetséges, kislányos
7422 13| holdas mezõ. A kép már egész ragyogással néz le a falról... Látja,
7423 24| fátyolán át szõkén és aranyosan ragyognak eléje a szeplõi, ezek az
7424 24| hisz láthatsz, frissen és ragyogóan. Ne gondolj Cholnoky Viktor
7425 27| túlságos sötétnek, se túlságos ragyogónak nem lát. Arcán inkább derûs
7426 33| A bokrok közé mentem, és rágyújtottam az elsõ cigarettára. Émelygõ
7427 9 | szándékosan nem akarták ráhagyni az élõkre koporsójuk kulcsát.
7428 19| beleszögelleni a végtelenbe.~Dániel ráhagyta, és intett. Egy szót se
7429 23| héten vállunkat vontuk, ráhagytuk. Azután már daccal beszélt,
7430 27| széthányt könyveit, s mindenre rájön. Egy pillanat múlva ordítva
7431 28| végigrohannak a szobákon, s rájönnek, hogy az anyjuk elszökött,
7432 13| csókolódznak, ha nem nézek rájok. A képet megvettem, bezártam
7433 27| világításban s az asszony fáradt és rajongó nézésében volt valami õszies,
7434 20| lesett az alkalomra, hogy rajtakapja. A nénje ravaszsága sértette.
7435 19| búcsúestén szivarhamuval rajzolt ki az abroszra. Bizalmatlanul
7436 10| tervek úgy röpködtek, mint a rakéták.~- Nem jó - torkoltuk le
7437 26| vadászni szokott, és a szüreten rakétákat enged föl.~Mire visszatértünk,
7438 21| Szeretlek.~Ez a szó tüzes ívben rakétázott fel a mennyezetre. Minden
7439 32| puha, fehér ingben, leányok rakettel a kezükben. Nemigen érdekeltek.
7440 4 | székeket lapjával az asztalokra rakják, az ajtókon léghuzam süvít.
7441 5 | fia. Fiatalok, kócosak, rakoncátlanok voltunk, s csillagos õszi
7442 8 | asztalon a majonéz-halat, a rákpástétomot, a tortákat és a sajtot
7443 15| megnõtt, torzonborz fehérség rámázta be okos, nyugodt, nagy fejét.~
7444 16| mindig csodálkoztak, és ha rámeredtek valakire, gyengén kacsintottak.
7445 22| Céltalanul nézdelõdött, rámosolygott az emberekre, tétovázva
7446 20| aszfalton, és minden nõre rámosolyogtak. Néha õt is üldözõbe vették.
7447 28| megritkult azóta. Csupa ránc az arca.~A pincér roppant
7448 19| ráncok, a láz rettenetes ráncai. Ilyenkor féltek. Ilyenkor
7449 28| mind beléje csimpaszkodik, ráncigálja a kezét, a karját, a ruháját.
7450 3 | megjelentek az irigy, kárörvendõ ráncocskák, de boldognak, jóllakottnak,
7451 21| Csücsörítette a száját, ráncolta a szemöldökét, mintha valamit
7452 16| nyomunkba lép, utolér és ránevet eredménytelen munkánkra.
7453 30| kezdd, mikor felébredtél és ránevettél az orgonabokrokra, azzal
7454 4 | legboldogabb ember Budapesten. Ránéz. Miért bámulsz?~FÉRJ. Te -
7455 13| a sírástól. Ha ilyenkor ránéztem, elsápadt. Azután arca rózsállani
7456 33| elsõ cigarettára. Émelygõ rángás szorította a torkomat. Az
7457 19| élet hazátlanul ide-oda rángat.~- A pályaudvar - mondta
7458 23| Bujdosott a kuncogás, pukkant, rángatódzott, cikázott és kánkánt táncolt,
7459 19| haragos úr pedig még egyszer ráordított:~- Mit keres itt?~11~Mózes
7460 6 | álmélkodva. A néni most rápillantott.~- Ejnye - szólt -, de rongyos
7461 15| állandóan súrolta, fényesítette, ráspolyozta, tisztította és igazgatta
7462 10| bácskai fiú. A lámpafény rásütött cigányos, fekete hajára.
7463 9 | a fekete tintafoltja, a rászáradt porzója, mely rég letûnt
7464 18| mint a nemes ragadozó. Rászögezte szemét. Nyakkendõjébõl kiágaskodott
7465 14| hogy minden pillanatban rászól a konyhából valamelyik cseléd.
7466 7 | szíve zenéjére lépegetni, és rátalálna. De éhes volt, sápadt és
7467 11| Cézár elsápadt. Nem mert rátekinteni, érezte, hogy a szeme égeti
7468 20| Mikor azonban eléje értek és rátekintettek, egyszerre lassabban mentek,
7469 29| Az ágyban feküdt a beteg. Rátekintettem, és megijedtem tõle. Feltûnõen
7470 9 | pisztolyommal babrálok. Az ujjam ráteszem a ravaszra, a csövet a halántékomra,
7471 31| egy mérõvesszõt, a körmét rátette egy vonalkára, és mutatta:~-
7472 20| volt a nõ, minden nõ, aki rátiport, elárulta és kinevette.
7473 19| harmonikált és jajgatott, mikor ráültek, és a pincért, aki pecsétes
7474 10| Olvasni kezdett, de hamar ráunt, megint vizet ivott, ásítozott.~
7475 19| hogy a hordárok gonosz és ravasz emberek, kik kizsákmányolják
7476 10| ilyesmit, aki kezét a revolver ravaszán pihentetve, áldozatára vár.~
7477 9 | babrálok. Az ujjam ráteszem a ravaszra, a csövet a halántékomra,
7478 20| hogy rajtakapja. A nénje ravaszsága sértette. Epésen figyelte,
7479 11| Vigyázz, most te nyersz.~Puha ravaszsággal hajolt elõre a gyerek, mint
7480 21| Megátkozni a logikámat, a ravaszságomat, az egész férfi mivoltomat,
7481 32| ismerkednem vele.~A kutya ravaszul visszasompolygott a famíliához,
7482 22| érkezett haza. Odakönyökölt a ravatal párkányára, és a királyra
7483 24| felállították az ácsolt ravatalra, hogy beszenteljék és reátegyék
7484 30| sejtelmes rendetlenségben ravatalszerûen borongott, s te sírtál,
7485 33| volt.~A babára hamarosan rávetette a szemét.~- Meg kell verni -
7486 19| pont hatra. De mikor az óra rázendítette az ébresztõt, egyik se kelt
7487 1 | hang felelt:~- Haragszom reád. Fáj, hogy bizalmatlan voltál.~
7488 28| a programra ezt írhatja: realisztikus. De ha kissé idõsebb, ha
7489 29| olyan érzéketlen legyen a realitás iránt, mint az apja.~Keszeg
7490 2 | alig kétlépésnyire tõle reáöltötte a nyelvét.~Mindössze négyéves
7491 30| boldogságomról beszéltek, s reápillantottak a mirtuszkoszorúmra, amellyel
7492 24| ravatalra, hogy beszenteljék és reátegyék a halottaskocsira. A papnak
7493 1 | szemekkel lesik az ajtó rebbenését, hogy õk is szenvedjenek
7494 19| arcukon türelmetlen ráncok rebbentek meg, piros ráncok, a láz
7495 27| gázvilágításban.~- Hol az urad? - rebegte.~- Alszik.~- Már?~- Igen.~-
7496 28| vállat von, de még leül, hogy receptet írjon, és a leányoknak szigorúan
7497 10| Hallottam a megereszkedõ bútorok recsegését. Késõbb csak a csönd reszketett.~
7498 10| elmúlt. Most már mozognom, recsegnem kellene.~Itt nem bírom ki
7499 10| elkezdesz mozgolódni. Óvatosan recsegteted a deszkákat. Halkan köhögsz
7500 19| gondolatát.~A lámpa kormos üvege recsegve mondta:~- Nem lehet.~A szél
7501 32| amely a hajnali órákban redõzte magát, mosdott, toalettet
7502 3 | A szerkesztõ egymás után referált neki:~- Novella... Vers...
7503 20| váza mellett. A fehér ruha reflexében kétszer olyan szélesnek
7504 9 | rászáradt porzója, mely rég letûnt éveket idéz vissza,
7505 15| nagyanyjától hallotta ezeket a regéket, még kisleány korában, és
7506 15| fehér asszonya pedig egyre regél, bár az óramutató már az
7507 19| ahol a többiek elhagyták régen-régen, évekkel ezelõtt. Ezren
7508 3 | készen lett három hosszabb regénnyel, két elbeszéléssel, és drámát
7509 15| mese szálait, Vic Henri regényes, halálos szerelmét. Hallottam
7510 3 | Pedig reggeltõl estig írt: regényt, elbeszélést, verset, humoreszket,
7511 19| kilincsek. Csak karácsony reggelén éreznek ilyent a kis gyerekek,
7512 31| a császár katonája, aki reggelente friss fénymázat ken a császár
7513 34| Táplálkozni is kell. Híg tojást reggelizik, sovány prágai sonkát és
7514 25| bizonyára fenn vannak és reggeliznek. Apám koránkelõ. Ilyenkor
7515 10| 2~Másnap fehér, bolond reggelre virradtunk. Éles szelek
7516 30| arcát eláztatták a könnyek. Régi-régi magyar nótákat muzsikáltak,
7517 5 | mellényben, melyen hosszú, régies aranylánc himbálózott. Ezeket
7518 9 | mögött, szalonkabátban, kissé régimódian vékonyra kötött nyakkendõvel,
7519 5 | alakjában valami furcsa humor rejlett. Én tudom, hogy õ maga is
7520 27| melyek sötétek voltak és rejtelmesek.~- A dühös hím - mondta
7521 27| kérdezték a városban.~- Egy rejtély - suttogták a kaszinóban.~
7522 9 | diót, melybe az élet összes rejtélye be van zárva? Gyáva vagyok?
7523 20| Aztán, mikor a párnája alá rejtette, attól félt, hogy lángba
7524 28| ablaknak, ahol az udvarló rejtõzik. A férfi újságot olvas.~
7525 27| Amint kattogott a zár, kéjes remegés futott át a diák ujjain.
7526 27| A félelem és a gyönyör remegése.~- Hol van most?~- Nem tudom.~-
7527 21| szavakkal hízelegtem a fülének, remegõ ujjakkal nyúltam a karjához,
7528 12| mögül elõbújtak a láz forró rémei. Déltájban öcsém arca már
7529 33| az ízlés és raffinement remekmûve volt.~- Valami hiányzik -
7530 31| jobban féltek. Tétován abban reménykedtek, hogy a császár nem fog
7531 29| kollodium hártyában van a reménységem. Te tanultál fizikát, vegytant,
7532 29| emeletre. A lakás csöndes, reménytelen volt, mint ahol gyógyíthatatlan
7533 8 | A sápadt kisleány pedig reménytelenül, sóvárgó szemmel várta,
|