10-atrop | atugr-botor | botos-divat | dob-eltem | eltep-felle | felma-futhe | futik-hatar | hatev-ismet | issza-keres | kerev-kozel | kozep-lepat | lepcs-megra | megre-nehez | nekie-ossze | ostob-remen | remes-szaka | szaki-szunn | szuny-tu | tubar-velet | velos-zuzni
Fejezet
7534 14| bármily érthetetlennek, rémesnek és idegenszerûnek tetszett
7535 23| keresztülnézett rajtunk.~Egy remetére, vagy egy bolondos szentre
7536 1 | Kétségbeesetten küzdött a rémképekkel. Feje sápadtan billent hátra.
7537 13| lengenek, és régi képek rémlenek a falon. Ilyenkor megsemmisülök
7538 25| Rájuk sandítottam, és úgy rémlett, hogy ismerik anyámat. Egy
7539 27| Azután pedig állandóan rémmesékkel traktálta. Sokat beszélt
7540 12| mesélt róla, amilyeneket rémregényekben olvasunk. Sokszor magam
7541 1 | találkozót adott benne. Rémület cikázott a szemeiben. Elõször
7542 1 | sápadtan billent hátra. A szoba rémületes feketeségben, tágan és szomorúan
7543 1 | betegek, akik az elõszobában rémült szemekkel lesik az ajtó
7544 30| szállóit. Istenem, minden rend felborult a házunkban. Hét
7545 12| elõvette a kefét, a fésût, s rendbe hozta a haját. Ilyenkor
7546 1 | az orvos már megkezdette rendelését.~Az asszony kíváncsi volt,
7547 1 | betegszobává változott. Zsitvay a rendelést beszüntette.~- Mért nem
7548 12| szemét ne zavarja, s az orvos rendeletére még a tükröt is megfordították.
7549 29| tudod, hogy ezt nemigen rendelik orvosok. Bizonyosan kuruzslónak,
7550 1 | órakor rendesen vége volt a rendelõórának. Zsitvay gyorsan átöltözködött,
7551 1 | kissé zavartan felelt:~- A rendelõszobám.~- Mutasd.~Zsitvay vállat
7552 25| Leültem egy asztalhoz, bort rendeltem. Töröltem a homlokom. Nézegettem
7553 31| a pincértõl valami ételt rendelünk, ennyit mondott csak:~-
7554 33| szempillái hosszabbak a rendesnél. Ez azonban nem enyhítette
7555 12| szobámba, hogy átöltözködjek. Rendetlenség volt. Az összevissza hányt
7556 30| bútorokkal valami sejtelmes rendetlenségben ravatalszerûen borongott,
7557 15| zûrzavarosan kalimpálva, rendetlenül verte az órákat. Bomlottan,
7558 19| lovagot, aki ablaksétát rendez valami ismeretlen nõnek
7559 2 | amint a véletlen bölcsessége rendezte. Azután lassan és szerényen
7560 29| léggömb nekem is valami rendkívülinek tetszik. Meglátod: föl fogja
7561 2 | mosolygott.~Végre jött a rendõr.~A csavargó bánatosan, lassan
7562 29| ivott. Törölte homlokát.~- A rendõrséghez - lihegte.~- Mit érsz vele? -
7563 19| Azután fõleg az élelmezési rendszer tökéletlen. Múltkor egy
7564 32| mindjárt elszavalja: Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar! Az
7565 33| perzselõ percekben egyenesen a reneszánszát élte. Izgató pillanatok
7566 34| szólt a fõnök, és kövér hasa rengett a nevetéstõl.~Kovács megvetõen
7567 26| csillagok, mint egyébkor. Rengettek-hajladoztak az orgonabokrok.~A bokrok
7568 1 | ismerõsek.~Az asszony trillázva repdesett a szobában. Zsitvay karon
7569 11| sakkot, eléjük terítette a repedezett viaszosvásznat, s a tintapecsétes
7570 30| fésülködtem. Ilonka-pillék repkedtek a hajam körül. Belekacagtam
7571 29| a csontja, neki nem kell repülõgép, csak egy cérna meg egy
7572 29| elvesztettük szemünk elõl. Repült az egekbe, a gyerekegekbe,
7573 19| megkopaszodott.~Mentek, szaladtak, repültek. Nem is vették észre, hogy
7574 29| egyszerre a tornácra.~- Repültem - kiáltotta. - Átrepültem
7575 34| óvatosan zárta le, hogy egy kis résen, titokzatos ködben lássék
7576 21| aranyos trónszékbe. Körülötte resten feküdt az egész természet.
7577 3 | írógárda egy tekintélyes része is otthagyta a szerkesztõt.
7578 11| ettek. A nap legnagyobb részében otthon volt. A vidéki város
7579 19| víztõl, a virrasztástól részegen néztek ki az ablakon, és
7580 2 | és hallgatta a zenét.~A részegítõ, könnyû tavaszi muzsika
7581 30| szürcsölték az elérzékenyülést, részegre itták magukat a könnyekkel,
7582 9 | ebéd után, a jóllakottság részegségében, estefelé, vagy fogvacogtató
7583 5 | tud betelni az ég aranyos részegségével. A dombokon friss hajnali
7584 11| Megitta az összes bort, a részegségtõl bódultan járkált le-föl,
7585 34| rajtuk. Torkát keserû düh reszeli, káromkodni szeretne, de
7586 30| jöttek, az ország minden részérõl és külföldrõl, rokonok,
7587 28| közönség tájékozatlanabb részét biztosítja, hogy az apa
7588 10| perc. Április másodika van.~Reszkettem, mint a nyárfalevél, és
7589 9 | kéziratból csak az alábbi részleteket közlöm, melyek elég világos
7590 24| pillanatot gondolatban millió részre osztotta, s úgy érezte,
7591 6 | egy embert így megcsúfolt.~Részvétet nem éreztünk iránta. A varangyos
7592 21| mint mesék tündéreit a részvétlen holdfény. Szerettem volna
7593 19| sötétben a felszakított rétegek tátongó sebeknek tetszenek.
7594 25| most fogott el igazán a rettegés. Nem tudom, hogy mi történt,
7595 23| beszélték, hogy szegény fiú rettegett a kínaiaktól. Ha látta õket,
7596 12| félrebeszélt. A délutánok még rettenetesebbek voltak. Három órakor lámpát
7597 24| elcsendesedett bánatával azonban még rettenetesebbnek tetszett. Azok, akik látták,
7598 12| a pillanatban mindennél rettentõbbnek és természetesebbnek tetszett,
7599 27| katonakori csínyjeirõl, a revolverérõl, melyet állandóan a zsebében
7600 27| megvásárolta a legendás revolvert.~Odatette az ura éjjeliszekrényébe,
7601 29| a cérnával odakötötte a rézágy gombjához.~- Kölyök - kiabált
7602 11| üvegtányért hozott, s a rézfillérek csörömpölni kezdtek.~Cézár
7603 11| ki, színültig volt vörös rézfillérekkel. Most jó kártyát kapott.
7604 11| szemmel, a tapintó szemölcsei rezgésével érezte ki a jó kártyákat,
7605 17| És tudom, késõ éjjel egy rezgõ fejû, õsz páter tuszkolt
7606 23| asztalon, ágya mellett, és egy rézsútszemû kis kínai ápolónõ fogta
7607 7 | partról a másikra vergõdött. A rézszócsõbe tele torokkal kiabált:~-
7608 25| dáridóról jöttek. Fülük rézvörös volt, arcuk izzó, mint egy
7609 31| Vörhenyeges arcbõrük meg se rezzent. A kikericsek és az õszi
7610 24| tükrözte, az elsõ ijedtséget és riadalmat, amely megmerevedett rajta,
7611 27| egy afrikai pap.~Csak néha riadt föl:~- Jaj, ottan, a fák
7612 16| mikor suttogni akarnak, õk riasztják fel az alvókat, ha lábujjhegyen
7613 3 | Mária... Mária...~Ez a bús, rikácsoló szó most is úgy hangzott,
7614 23| Szobája most már egy tarka, rikító szarkafészekhez hasonlított,
7615 7 | hajó élesen, fülsértõen rikkantott, mintha berúgott volna a
7616 4 | kispárna szoprán hangon rikolt: „Jó reggelt!” Megsimogatom: „
7617 28| a porban. Az apa köhög. Rimánkodik nekik, de õk nem tágítanak.
7618 33| baba.~- Igen, szeretlek - rimánkodtam, és a fejemet a szoknyája
7619 28| kuncognak, ordítanak, bömbölnek, rínak, kornyikálnak, csörömpölnek,
7620 7 | locsogása delejes félálomba ringatta. Valahonnan egy kis szellõ
7621 13| szájjal. Egy piros csónakon ringunk a tengeren, valahol Norvégia
7622 24| bánata fölött. Közbül néhány ripacs, egy komoly mûvész és a
7623 8 | hadnagy, a szõke bajuszú, ritkábban szólott, de mihelyt kinyitotta
7624 29| koronát.~- Megõrültél? - rivalltam rá.~- Meg kell fizetni a
7625 9 | meghallani a koponyarepesztõ robajt. Egy délután, tízéves koromban,
7626 7 | A könyv, amit olvasott: Robinson Crusoe volt.~3~Anyja lassanként
7627 13| úsznak el mellettünk, mintha robogó vonatban ülnénk? Most is
7628 1 | hallgatott. Azután a kocsi robogott még egy darabig, bekanyarodott
7629 20| fiatalemberekkel, akik karonfogva robogtak az aszfalton, és minden
7630 34| s a jólét és a biztonság röfögõ kéjével csemcsegte még egyszer:~-
7631 25| búcsúzhatnak így az élettõl.~Röfögve kurjongattak, kérõdzve mámorukon.
7632 26| a friss föld, a tavaszi rögök életkedvétõl. Nyugalom ereszkedett
7633 6 | Mindnyájan megdöbbentünk. A röhögés, mely a kapuban torkunkban
7634 10| szekrénybe... De siess... Ne röhögj... Ha nevetni akarsz, harapj
7635 23| kínaiul.~- Óriási - harsogta a röhögõ kórus.~De a kínai emberen
7636 27| és mosolygott, nevetett, röhögött. Ez a széles ember a mosolyával
7637 6 | elõreküldtük.~Pár perc múlva röhögve jött ki:~- Gyertek.~4~Elõször
7638 29| és táncolt, nevetett és röpdösött. Örültem a viszontlátásnak,
7639 29| tetszik. Meglátod: föl fogja röpíteni.~Hazaértünk. Fölkapaszkodtunk
7640 23| füllentésén. Valami láz röpítette, lebegett a széles utcán,
7641 27| karoknak, amelyek vitték õt, röpítették és dajkálták, szorították
7642 9 | lámpásom körül egy pille röpködött. Egy óráig vadásztam rá.
7643 10| a szobában. A tervek úgy röpködtek, mint a rakéták.~- Nem jó -
7644 6 | agyon.~A göröngy magas ívben röppen feléje, széttöredezve fröccsen
7645 19| ragyogtak. Néhány madár röpült elõttük. A mogorva emberek
7646 19| a ketten.~- A nõ, a nõ.~Rövidesen nõt kellett szerezniök.~
7647 5 | csapat követte. Kinõttük a rövidnadrágot, az iskolapadokat, elválni
7648 34| elordítja magát, és aléltan rogy a székébe. Verejték gyöngyözik
7649 28| meghalt. Erre mind térdre rogynak. Felugornak, és sürögni-forogni
7650 29| vonatokat, melyek gyönyörûen rohannak a parketten. De a fiam nevetett.
7651 19| õrült keresõk. Ilyenkor rohantak elõre a rossz öreg lábaikkal,
7652 26| takarókat hoztak, ezüst rojtokkal, lepleket, s bevonták velük
7653 29| képzelõdöm.~- És az idegorvos, a rókaarcú, a barátod?~- Eltûnt. Nyoma
7654 29| erõs borosták. Holmi sovány rókához hasonlított. Szájából dõlt
7655 15| és tipegõ, mint egy finom rokokófigura, még mindig úgy mosolyog,
7656 29| nézett, mint a tengerészek rokonai az óceánra, mely elragadta
7657 8 | hasonlított, állandóan a rokonairól fecsegett. A másik mindenkitõl
7658 22| forrong benne? Most oly rokonnak érezte a követ. Azt érezte,
7659 30| võfélyek, táncra készen. Egyik rokonod vidám felköszöntõt fabrikált,
7660 8 | alkalmakkor égett, mielõtt a rokonság különbözõ tagjai - napokkal
7661 33| fölött. Egyszerre minden rokonszenvem a babáé lett. Lenéztem a
7662 19| égen. Most valami fájdalmas rokonszenvet érzett iránta, hogy vele
7663 5 | Hittanárunk azonban róla is, rólunk is megjósolta, hogy egytõl
7664 27| õ kifestett magának egy romantikus temetést, s látta magát
7665 23| ujjong, ugrál életek és romok fölött, haraggal rázva hosszú
7666 33| egyszer az öcsémnek -, minõ ronda. Elfintorítottam az arcom,
7667 25| sápítozott rekedten -, te rongy, te szemét.~A többiek békítgetni
7668 23| elõl kínai könyveivel és rongyaival. Pár hónap múlva már alig
7669 19| volt az. A padlásablakokban rongyfigurák bóbiskolnak, melyek távolról
7670 16| ami még értékes, az utolsó rongyot, az utolsó hazugságot. Siettünk.
7671 19| azonban Mózes ragyogó arccal rontott be.~- Van nõ.~- Ne mondd.~-
7672 8 | elég jól.~- Csak el ne rontsa a gyomrát...~Piroska nézte
7673 34| szerényen köhög, teregeti a ropogó papírokat, és boldogan gondol
7674 26| ugráltak a szeméten. Vidáman ropogott cipõm alatt a kavics.~A
7675 4 | nem éreztek. Mind a ketten roppantul józanok és szomorúak.~1908~ ~
7676 33| csapódott, az udvarunkban hótól roskadó fenyvesek közt szánkáztunk.
7677 26| készülõdött. A bokrok bóbitái roskadoztak. Párák úsztak a földön,
7678 29| A költõ egy karosszékbe roskadt. Vizet ivott. Törölte homlokát.~-
7679 15| Henrit. Az öreg azonban egyre roskatagabb és szomorúbb lett. Kedvetlenül
7680 33| sejtettem, hogy a baba még rosszabb, csak szégyelli elárulni,
7681 3 | kitüremkedtek ilyenkor azok a rosszakaratú, vidékies ráncok, amiket
7682 4 | cserbenhagytál bennünket, te rosszcsont? Elpártoltál? Nem emlékszel,
7683 23| ez a találkozás is mese. Rossznyelvek azt beszélték, hogy szegény
7684 27| nádszéken. Bort ivott, véres rostélyost evett szótlanul a felesége
7685 13| kerekedõ bogarak, pillék és rovarok mulatságára, akik, mint
7686 8 | túlfûtött és lankadt levegõt rózsafüstölõ cukrozta, amit az izzó vaslapátra
7687 27| többé nem fénylettek, a rózsái lehervadtak, hangja rekedt
7688 31| A kikericsek és az õszi rózsák mellett szivaroztak és beszélgettek,
7689 24| ködben most angyalokat és rózsákat látott. Mereven emelte a
7690 27| éjszaka lehelte a boldogságot. Rózsakörmökkel karcolta a mámor. Dulakodásokról
7691 22| elõre, és sápadtan, mint aki rózsakoszorút dob el magától, vagy egy
7692 13| ránéztem, elsápadt. Azután arca rózsállani kezdett, a szeme kigyulladt,
7693 27| feketében, sápadtan, egy rózsás koporsóban, sok zokogó leány
7694 20| emberbe, s míg a szerelmesek rózsaszínûek lettek és kigömbölyödtek,
7695 15| szûk vakudvart, a zöld, rozsdás vasrácsot, ezer és ezer
7696 16| milyen volt ez a lány. A haja rozsdaszõke, és a bõre porcelánfehér.
7697 21| SZERETLEK~Rózsit nagyon nehéz volt meghódítani.~
7698 24| Szája mint egy roppant rubin villog, s érzi ezüst nyálának
7699 8 | birsalmasajt szeletkék, rubinpirosak, vagy halványrózsaszínûek,
7700 14| barna lé belesustorgott a rubinszerû folyadékba. És azután dalolt.
7701 8 | arcát.~Viharos kacagás.~- Rudi - mondta egyik leány -,
7702 26| és lengettek, az ágakon a rügyek zöld sebei forrottak, s
7703 29| a léggömbös embert, ki a rügyezõ akác mellett állott az aszfalton,
7704 27| pár édes szót.~Boldogan és rugalmasan ment haza, egy diadal érzésével.~
7705 19| beszéltek. Boldogok voltak. Ruganyosan és majdnem fiatal lépésekkel
7706 15| hibbant-e meg valamelyik rugó vagy kerék. Napközben azután
7707 17| tengerészövet, s mindegyik ruhadarabja más és más nemzet viseletébõl
7708 19| készülõdést. Még egynéhány ruhadarabot kellett a kosárba gyömöszölni,
7709 10| világít, megtapogatja a ruhafogast, aztán a szekrény elé jön,
7710 1 | permetezett a bútorokra. Ruháiból a perzsa liliom fejfájasztó
7711 21| elöntött mindent, beszívódott a ruháimba, a bútoraimba, a könyveimbe,
7712 21| szemeivel és a sáros fehér ruháival egy kegyetlen királynõhöz
7713 1 | csöndesen eléjük állt fehér ruhájában, és határozottan fölemelte
7714 30| Egy csillag égett a ruháján, anyám.~(...Úgy vigyázott
7715 26| rajtunk erõt. Apám fekete ruhákban, sötéten járkált a szobákban.
7716 20| oltárt polcolt a tiszta ruhákból, s odatette a régi helyére.~
7717 25| Mindenemet odaadtam volna most, a ruhámat, ingemet is, csak menekülhessek,
7718 9 | Jól emlékszem, az anyám a ruhásszekrénybe, a fehérnemûk közé dugdosta,
7719 34| egész testét, mint egy telt ruhaszekrényt. De az orvosok mosolyogva
7720 31| sivalkodó ólmok.~Az angolok a rum ködén látták a császárt.
7721 21| libegett a szerelme, mint a rumláng. Ha errõl a merev és dacos
7722 15| apró ezüstkanalakon kék rumlángok játszanak, a barna, olvadt
7723 5 | teát öntött findzsákba sok rummal. Mi cukrot égettünk, és
7724 5 | csikorgó fagyban, a bíbor rumosüveg, az óriási ezüst petróleumlámpa
7725 14| el, ahogy szokta, és sok rumot töltött beléje, és cukrokat
7726 21| szokott szó, mely eleinte sáfránya és illata volt életemnek,
7727 27| amely csak az érett kor sajátja, s emlékeztet némiképp a
7728 19| beleégették a bútorokba életük sajátságos bélyegeit, beitatták illatukkal,
7729 4 | érzeleg. Én csak titeket sajnállak, szegény férjek. Az egész
7730 8 | anyja megharagszik, és õ sajnálta az anyát. Hogy ne okozzon
7731 8 | a torta, a gyümölcs, a sajt, és még mindig nem laktak
7732 8 | rákpástétomot, a tortákat és a sajtot a különös üvegborítóval,
7733 19| Mózes a homlokára ütött.~- A sakk.~- Igen, sakkozzunk.~Beszereztek
7734 11| hirtelenül elrántotta a sakkasztalról.~- Nem - mondta. - Sohasem
7735 11| szedegette a csempe, szomorú sakkfigurákat. Éjfélig sakkoztak, azután
7736 11| szomorú sakkfigurákat. Éjfélig sakkoztak, azután mind a hárman lefeküdtek.~
7737 19| ütött.~- A sakk.~- Igen, sakkozzunk.~Beszereztek egy sakkot.
7738 24| ágyon ült. Nyakán a sárga sál. Az arca szelíd, majdnem
7739 24| ruháit, a cipõjét, a sárga sálat, amit oly kecsesen tudott
7740 24| gyémántja csillogott, a salétrom. Oda nyújtotta neki a kezét. ~-
7741 19| Nyakába vetette tehát sárga sálját, és föltette a sötétzöld
7742 2 | szemük. Azért néznek reá oly sandán. Az orruk a karvalyé, az
7743 19| aki az okulárén keresztül sandít reá, s mágiáról és köpölyözésrõl
7744 31| két angol is az ajtó felé sandított. Ebben a pillanatban azonban
7745 25| dadogtam fáradtan.~Rájuk sandítottam, és úgy rémlett, hogy ismerik
7746 34| fullad a harag.~Bicegve és sántikálva jön a hivatalba. A kutyák
7747 29| eszemben, ahol hosszú évekig sanyargott. Arca himlõhelyes. Vékony
7748 9 | pisztolydörrenést vártam. Ebbe sápadtam bele. Vártam izgatott délelõttökön,
7749 25| mutatott.~- Te vaddisznó - sápítozott rekedten -, te rongy, te
7750 6 | és illedelmesen leemeltük sapkánkat.~- Jó estét - mondta a kövér
7751 29| három másik léggömbért, egy sárgáért, egy pirosért és egy kékért.~-
7752 19| erélyesen. - Felkelni!~Zöldek és sárgák voltak a tegnapi láztól.
7753 23| augusztusban, elragadta a sárgaláz. Sokat nyomorgott. Tussal
7754 19| felakasztották. A szobára langyos sárgaság borult.~- Mit szólsz hozzá? -
7755 19| diákszobába. A fájó délután sárgaságában a tárgyak éles és fekete
7756 18| Hasonlatos a drága, olajszerû bor sárgaságához, melyet vízzel elegyítenek.~
7757 29| táncoltatott, kéket, lilát, zöldet, sárgát, vegyesen. Kora tavasz volt.
7758 8 | németül beszélgettek. A dívány sarkába húzódott, s hallatlan megvetéssel
7759 12| ágyával szemben a szoba másik sarkában állott. - Mégis valami babona
7760 9 | engedtem fel a léggömböket és a sárkányokat. Ebbõl magyarázhatják meg
7761 5 | az olcsó vacsorasajt, a sarkcsillagot, a bolygókat, az ametisztfényû,
7762 4 | Egy Auer-láng virraszt a sarokasztal fölött, hol az Agglegény
7763 27| az a vasbotját emelte rá, sarokba szorította, míg neki kegyelemért
7764 26| ebédlõben ültek le. Egy sarokban húzódtam meg. Fejem lüktetett
7765 16| Izzadt kezén az évek piszka sárrá változott. Arca is sáros.
7766 5 | titokzatos kapcsot, amely sátáni erõvel fûzött bennünket
7767 30| az ecetfák mellett egy sátor alatt patkó alakú fehér
7768 30| hogy hét órakor ültök a sátorban, és még egész világos van.
7769 29| lázas a levegõtõl, fölszedte sátorfáját, s azóta hiába keresem.
7770 6 | csiklandozó, orrcsavaró zavarrá savanyodott, s pityergõssé torzította
7771 31| õszi csendben, krétafehér sávok és mélylila árnyékok között.
7772 25| mint tükrözõdik az arcom a savószín, lengyel szemekben, és láttam,
7773 1 | tátongó, összemarcangolt seb.~A titokzatos szobába még
7774 15| volna. Az öreg toronyóra sebbel-lobbal rohant elõre, s kora hajnalban
7775 26| az ágakon a rügyek zöld sebei forrottak, s minden virágot,
7776 19| felszakított rétegek tátongó sebeknek tetszenek. Aztán az egész
7777 17| VÁNDOR~A sóhajok hídjáról egy sebhelyes arcú, deres férfi bámulta
7778 20| kínozta, mint ahogy néha fájó sebünket piszkáljuk, hogy még jobban
7779 15| elkérte kosarát.~- Majd én segítek.~Henri megdöbbenve állott
7780 29| vénembernek. Hajh, barátom, ha ez segítene.~- Vannak pajtásai?~- Az
7781 19| A meggypálinka azonban segített. Vígan iddogáltak. Mózes
7782 21| inkább néma maradt.~Szelíden segítettem neki:~- Szeretsz?~A lány
7783 10| Nyisd ki... elbújtam... segítség...~Visszajön az elõszobából.
7784 34| találmányon törte a fejét, amely sehogyse sikerült. A családja éhezett.
7785 30| állított bútorokkal valami sejtelmes rendetlenségben ravatalszerûen
7786 27| Azt hiszed? - mondta sejtelmesen.~Becsukták a szobát. Amint
7787 1 | szobába? Valami borzasztót sejtett. Egy hideg tónusú, barátságtalan
7788 20| szemmel nézte a vidámságot. Sejtette a dolgot. Úgy érezte, hogy
7789 19| fülkében nem kaptak helyet. Sejtették, hogy valami rendkívüli
7790 17| deres férfi bámulta a lagúna sekély vizét. - Most akár örökre
7791 15| betyárosan és boldogan. A sekrestyés lánya volt.~- Jó reggelt,
7792 27| járt a fiú gondolata, és selyem kötélhágcsókon, amelyeken
7793 33| kotyvaléknak találtam.~A baba kék selyemben ült a gyertyák mellett.
7794 33| kalap volt, sárga és fehér selyemcsipkébõl, fehér virágokkal. Szõke
7795 33| nemegyszer ereszkedett le róla selyemfonalán egy pók, amely sietve menekült
7796 30| a mennyezetes ágy áll. A selyempaplant és a csipkés vánkosokat
7797 18| kereveten szétszórtam zöld, lila selyempárnáimat, s egy puha, nagy vánkost
7798 1 | szõnyegre.~- Olyan friss, olyan selymes, mint a fû. Akárcsak mezõn
7799 16| Úgy ült ott, mint akinek semmije se volt már, kifacsarva,
7800 29| Nekem már csak ebben a semminél is könnyebb metángázban,
7801 25| Életem elsüllyedt mellõlem. Semmire sem emlékeztem már. Csak
7802 20| Ebben a pillanatban igazán semmise volt elõtte olyan hihetetlen,
7803 25| fáradt alak, lebegve a semmiségben. Egy ember, ki elszakadt
7804 14| évekig. Arcóba utaztam. Semmittevéssel töltöttem napjaimat. Olvasni
7805 19| mögöttük, és ez egyszerre semmivé lett, eltûnt. Fiatalabbak
7806 4 | FÉRJ. Az se igaz, hogy senkim sincs. Az én nagy, francia
7807 29| Mikor látta, hogy a fiam senyved és lázas a levegõtõl, fölszedte
7808 23| golyó, de még csak a kanóc serceg. Kíváncsi fejek bújtak elõ.
7809 1 | betegek ostromát, akik jöttek, seregben tódultak oda. Csak annyit
7810 20| és a föld atomjait táncra serkenti. A halott föltámad.~Dobogó
7811 9 | dobhatok egy véres okot a jövõ serpenyõjébe. Nem törhetem fel a koponyám,
7812 20| rajtakapja. A nénje ravaszsága sértette. Epésen figyelte, amint
7813 21| Üldözött. Éjjel, magányos sétáimon, a ligeti fák közt láttam
7814 14| Estefelé hosszú, magányos sétákra megyek a városon kívül,
7815 32| a kis fehér kutya is úgy sétál itt az állomáson, mintha
7816 13| mégis mosolyog.~- Most mezõn sétálunk mind a ketten, viharos napfényben,
7817 4 | csendesen leteszem a kalapom, a sétapálcám, a tavaszi felöltõm. Azután
7818 26| kezükben hoztak a délutáni sétáról. Összeesküvés történt ezen
7819 5 | arcokon alamuszi vigyorgás settengett. Mi meg mentünk elõre a
7820 11| szája görbületében már ott settenkedett a pityergés. Nagyokat nyelt.
7821 14| a kapun. Olyan lopózva, settenkedve és vigyázva ment elõre,
7822 18| állapította meg:~- Fin de siècle.~A Nyugati pályaudvarnál
7823 5 | látunk, mint puszta szemmel, sietett bennünket megnyugtatni,
7824 25| hurok mind összébb szorult, sietni kezdtem, futottam határozatlanul,
7825 1 | és elment hazulról. De a sietségben elfelejtette bezárni a szobát.~
7826 1 | tette a kezét, és izgatott sietséggel tovább akart menni. Az ajtó
7827 16| rongyot, az utolsó hazugságot. Siettünk. Úgy, mint néha sötét lépcsõkön
7828 16| mint néha sötét lépcsõkön sietünk minden ok nélkül, a félelem
7829 1 | garmadával hevernek a fényesre sikált tiszta ollók, vésõk, fûrészek,
7830 34| szublimáttal, érdes kefékkel sikálták a körmüket. Ez szép volt.
7831 8 | mint aki kicsit biztos a sikerében, s tudja, hogy szellemes,
7832 24| Érdekes.~- De Ilinek nagy sikerei vannak. Bolondul érte a
7833 3 | amiket a fõváros pár év alatt sikeresen elsimított a társas érintkezés
7834 34| akarta a hivatali fõnököt, de sikertelenül.~Kovácsot elcsapták, s mire
7835 19| kinyitotta az ajtót.~Ettõl a sikertõl felvillanyozva mentek a
7836 29| hangzású a neve. Két évet ült sikkasztás miatt. Elvesztette diplomáját
7837 6 | Néhányan a hintára szálltak, sikoltottak, bukfencezni próbáltak a
7838 14| Nem megyek tovább! - sikoltottam. - Hagyj engem itt. Menj
7839 2 | zene csúfondárosan cincogva sikoltozott, s minden üteme lázas istenkáromlás
7840 3 | vers... Egy cikk... Csupa silányság. Nem lehet elolvasni...~-
7841 9 | borbélyt, aki türelmesen vakar simára száz és száz nyakat anélkül,
7842 15| a bozontos száraz arcot simogatják majd. Újra magába szállt.
7843 30| atlaszszalagra, amelyet szelíden simogattál.~(...Hiszen ezt sohasem
7844 26| másik kocsin, egymáshoz simulva. Én a tréfás nagybátyámmal,
7845 14| elém utoljára. A vasúti síneken közelgett, és most már nem
7846 14| óra felé kimentem a vasúti sínekhez, és mentem-mentem elõre,
7847 8 | fütyültek, kukorékoltak és sípoltak. A sápadt kisleány pedig
7848 5 | fülsiketítõ, csúfondáros sípzajra hátra se fordultunk. Hívtak
7849 3 | bocsáss meg, csupa közhely. Siralmas. Csak nem fogod kiadni?
7850 24| jégpályává az aszfaltot, s aztán siralmasan olvadt, és fázó lábak topogtak
7851 7 | Péter fölült ágyában:~- Egy sirály...~Azután gyertyát gyújtott,
7852 20| õ maga levelez.~Az anyja siránkozva fogadta.~- Hol voltál, fiam?~
7853 21| suttogta:~- Szeretlek.~A sírás fojtogatta a torkom a dühtõl,
7854 1 | mély sóhajokat, köhögést és sírást hallott. Fehér ruhában,
7855 13| voltak a virrasztástól és a sírástól. Ha ilyenkor ránéztem, elsápadt.
7856 11| szorították, mintha halottat siratnának. Órákig alig szóltak pár
7857 9 | mikor elment, én már nem is sirattam. Elõbb búcsúztam el tõle.
7858 14| bontakoztak ki, és a telet siratva, a tavaszt köszöntve ujjongtak
7859 13| szoba olyan fekete, mintha sírciprusok borítanák reá árnyékukat.
7860 12| mindnyájan valami csöndesen sírdogáló bánatot éreztünk, amely
7861 26| fához dõltem, és csöndesen sírdogáltam. Az izgalomban, a virrasztásban
7862 19| szemölcseivel pedig egy gondozatlan sírdombra emlékeztette, melyet felvert
7863 28| szerint nevethetnek vagy sírhatnak a történeten.~ELSÕ KÉP~Egy
7864 2 | gondolatra, hogy egész éjjel e síri fa alatt pihent, akár egy
7865 26| hajoltak egymásra, mintha sírnának. De csókolóztak. Dühösen,
7866 24| észrevehetõen, oldalt pedig a sírok gyémántja csillogott, a
7867 22| vég között, egy zászló a sírokon, koszorú a múlton. Sötét
7868 26| vissza. Meghalni valahol egy síron.~Az udvar mélyén egy ablak
7869 11| durcásan és sötéten - álomba sírta magát. Az apa pedig nem
7870 30| ravatalszerûen borongott, s te sírtál, és nem tudtad, miért. Elszorult
7871 34| fején van a kloroformos sisak. Mit suttognak körötte?
7872 22| merész, aminõt csak harcias sisakok alatt lehet látni.~1910~ ~
7873 7 | álmosan gördülõ csöppek sistergése egészen megrészegítették
7874 31| félelmesebbek voltak, mint egykor a sivalkodó ólmok.~Az angolok a rum
7875 7 | hánykolódik. A szél künn sivalkodott.~Mikor fölnyitotta szemét,
7876 19| kávéjukat, céltalannak és sivárnak tetszett az életük. Kisiklott
7877 25| ellenállás nélkül.~- Várj csak - sivított egy kis göndör lengyel -,
7878 18| mûvészetéhez, a csók rettenetes skálájához.~- Boldog vagy.~- Igen -
7879 24| átélte volna a gyönyör egész skáláját. Napról napra alázatosabb
7880 33| szalagokat kötött volna rá, a skálák együgyû és gyerekes futamait
7881 4 | AGGLEGÉNY. végigásít egy skálát. Menjünk haza.~FÉRJ. A kedvemért,
7882 24| De elegáns volt, akárcsak skatulyából ugrott volna ki. Fehér ruhája,
7883 32| húsz-harminc gyufát eltör a skatulyáján, anélkül hogy meggyulladna.
7884 10| szelek zúgtak. Virágokat sodort a tavaszi vihar. Sütött
7885 5 | valami ismeretlen vihar sodorta a mi istentõl elátkozott
7886 27| felfogták az idegek villamos sodronyai, továbbították a központba,
7887 4 | Agglegény és a Férj ül. Már söpörgetni kezdenek, a székeket lapjával
7888 16| most éles, hideg léghuzam söpört át a szobán, s kigöngyölítette
7889 3 | fõvárosi poéta bozontos sörényébe, és pofozta szemtelen-sápadt
7890 15| ráncos arcát és elvadult, sörényszerû szakállát, megijedt magától.
7891 34| hivatalfõnök velõscsontot eszik a sörkocsmában, és buzgón magyarázza az
7892 4 | vendég iránt. Az asztalon sörösüvegek, pálinkáspoharak, melyek
7893 34| fõnök stílusát. Megitták a sörüket. A fõnök letörülte bajuszáról
7894 33| Hamuszürke szarkalábak sötétedtek szemei alatt. Ruhái, amelyek
7895 27| ablakokra nézett, melyek sötétek voltak és rejtelmesek.~-
7896 14| már sötétült az ég, és a sötétkék kemény és bátor árnyalatát
7897 33| szeme fekete, de távolról sötétkéknek tetszik. Emlékezem, hogy
7898 27| cseppentett, amitõl túlvilágian sötétlettek a pupillái, a haját, amit
7899 27| ellen, amelyet se túlságos sötétnek, se túlságos ragyogónak
7900 22| néhány láng reszketett a sötétségben. Fülledt nyári alkonyat
7901 17| tenger, feje fölött a vakság sötétsége, s õ a két végtelenség közt
7902 14| beszéltek volna.~Öt óra felé már sötétült az ég, és a sötétkék kemény
7903 14| is jól láttam, hogy egy sövényre dõlt, és hosszasan, keservesen,
7904 17| A VELENCEI VÁNDOR~A sóhajok hídjáról egy sebhelyes arcú,
7905 1 | szaggatott nyögéseket, mély sóhajokat, köhögést és sírást hallott.
7906 28| alattomosan csókolja. A férj sóhajt. Az asszony a zsebkendõjével
7907 24| Ha visszajönne!~Ez a sóhajtás úgy maradt meg benne, mint
7908 7 | köhögött, és sóhajtozott, de sóhajtása valami furcsa, pityergõ
7909 5 | fehérségben, ott a felfelé sóhajtó országúton mennék lassan,
7910 31| Felszedte horgonyát a hajó. Sóhajtottak a sziget elátkozott fái.
7911 28| hazudnak neki. Õ nem hiszi el. Sóhajtozik, zokog, átkozódik, s mutatja
7912 22| álldogált itten. Leült a padra. Sóhajtva járkált a színes ablakok
7913 5 | porcelántornyok. Ezen az estén nagyon soká nézte a képeket. Azután
7914 25| kiszállni a kocsiból, csak jó sokára, a külvárosban, egy kétes
7915 3 | télen a szépen teleírt, sokszorosan letisztázott kéziratokat,
7916 21| mintha ezer példányban sokszorosították volna.~Nemsokára egy széles,
7917 17| kíváncsi idegenek egy-egy soldót dobtak a kalapjába.~- Nézze
7918 6 | után kap.~Megszégyenülve somfordáltunk ki az utcára.~7~Forró és
7919 25| Erre csak az asztalomhoz sompolygott két alak. Az egyik, a barna
7920 28| Táncolnak. Csendesen az ablakhoz sompolyognak, mind a tizenhárman, intenek
7921 12| boszorkák, akiknek feje nyers sonkából és véres húsból van. Azt
7922 19| kövér ember ragyogó késsel sonkaszeleteket kanyarított le a prágaiból,
7923 34| reggelizik, sovány prágai sonkát és pirított zsemlét. Délben
7924 3 | szájából az a furcsa kérõ és sopánkodó fölkiáltás:~- Mária... Mária...~
7925 20| Harmadnapra megérkezett. Minden sora csupa tûz és könny. A fiatalember
7926 2 | nyárfák, önérzetes bükkök sorakoztak egymás mellé, de szomorúfûz
7927 15| kíváncsiak ilyenkor valóságos sorfalat állottak Henri elõtt. Az
7928 19| valamikor ideraktak, szépen sorjában. De a szegfûszeg is határozottan
7929 32| utánasompolyogtam. A vasúti sorompónál értem utol.~- Kutya - mondtam
7930 32| hogy õk intézik a világ sorsát, szemlét tartanak minden
7931 21| szavam. Én se szóltam. A sorsra bíztam magam.~Egy novemberi
7932 25| kavarodás támadt. A röhej sortüze pattogott. Poharakat emeltek,
7933 2 | át szorgalmasan ömölt a sorvadó tüdõkbe, hogy a lesoványodott
7934 3 | áhítatosan másolgatta a sorvezetõ gondos használatával, és
7935 34| foglalni, csak gügyög és nyeli sós könnyeit, és az életre gondol,
7936 28| perc szünet.~„Friss vizet, sóskiflit, szaloncukrot, savanyú cukrot,
7937 19| keresett.~Ment haza.~Otthon sószacskók között görnyedt szegény
7938 32| mézet és hagymát, cukrot és sót rakott rá a felesége, aki
7939 20| az arca, a haja, a szeme, sõt arcképet is kér tõle. Bella
7940 28| jön az apjuk. Mostan még soványabb, mint elõbb. Szûk ruhái
7941 14| ásítozva járkáltam, fehéren, soványan, hosszú-hosszú fekete szalonkabátban.
7942 21| kudarc mérgétõl. Gyökeres soványító kúrára gondoltam, de nyomban
7943 33| is. Arca beesett, teste soványodott, az éjszakázás megviselte.
7944 19| versenyfutástól. Dánielé a soványságtól, Mózesé a hájtól.~Egyszer
7945 8 | kisleány pedig reménytelenül, sóvárgó szemmel várta, hogy végre
7946 19| pedig cserepeket és meleg sózacskókat kell kikészíteni a háziasszonynak,
7947 27| Szilárdan be volt spalétázva. A spaléták mögött van a veszedelem.
7948 27| nézett. Szilárdan be volt spalétázva. A spaléták mögött van a
7949 19| székre, és bámulta a lélegzõ spirituszlámpát. Micsoda unalom élni. A
7950 20| megdagadt a könnyeitõl, mint egy spongya. A leány is sírt. A régi
7951 9 | és megérted azokat, akik sportból, szeszélybõl, kíváncsiságból
7952 18| illedelmes. Nem szeret sportolni, a teniszgrundon sem ugrál,
7953 32| A flörtjük kezdetleges stádiumban volt. Inkább sétáltam a
7954 34| hasonló esetekben példát statuáljak. Ez az ember makacs és hanyag.
7955 20| papiros illata kedves. A stílus igénytelen és mégis friss.
7956 34| Szépnek találták a fõnök stílusát. Megitták a sörüket. A fõnök
7957 17| papok karingben, violaszínû stólával mormolták a fenségesen szomorú
7958 32| foxterrier volt, virgonc stréberszemekkel. Elegáns kutya, egy kissé
7959 17| órák hosszáig néztem, míg süket és vak nem lettem, míg bele
7960 19| szívesebben lennének azon a süllyedõ hajón, a biztos halál torkában,
7961 5 | öntudatlanul szerettük, de ha süllyedõben volt a hajónk, csak reá
7962 34| jeget nyel, újra a közönyébe süpped.~Az operáció tündöklõen
7963 1 | sötét szobában ledõlt a süppedõs pamlagra, és csöndben elszívta
7964 1 | Az asszony egy fotelbe süppedt, és onnan nézte a haragvó
7965 19| szeretett az álmos és tétova sürgés-forgásban elvegyülni, hogy õt is valami
7966 30| világos van. A cselédek sürögnek-forognak. A ház pedig fel van dúlva.
7967 28| rogynak. Felugornak, és sürögni-forogni kezdenek. Az elsõ megmossa
7968 6 | minden ebédre. Az anyja süti nyárson.~- Hát van anyja? -
7969 14| táncoltam, és gondtalanul sütkéreztem a kályha mellett. Egyszer,
7970 10| sodort a tavaszi vihar. Sütött a nap, esett az esõ, az
7971 30| házunkban. Hét szakácsné sütött-fõzött éjjel-nappal. Mindenünnen
7972 8 | belemártotta a gõzölgõ vízbe. A víz sütötte, és a szappanhab huncutul
7973 19| tökéletlen. Múltkor egy csirkét süttettek a háziasszonyukkal, melyet
7974 4 | rakják, az ajtókon léghuzam süvít. A kávéház személyzete nem
7975 29| szíve van, képzelete van, és sugallata van. Õ az én barátom.~Szótlanul
7976 31| sütkérezett elõttük a délután sugaraiban. Tiszta, egyszerû és rendes
7977 31| barnállott, a szeptemberi sugarak aranyzivatarában állt, mintha
7978 18| szorongatta kezemet. Szemébõl hála sugárzott. De sem õ nem szólt, sem
7979 4 | Azután az asszony fülébe súgom, hogy fõzzön kávét. A reggeli
7980 13| puha, forró kézzel. Most suhan be az ajtón, és fejünkre
7981 2 | már. Fiatalos asszonyok suhantak piros reggeli pongyolában
7982 5 | fülledt, jázminos dûlõkön suhantunk egyre könnyebben és derûsebben,
7983 32| szórakozni akarsz velem, sujet vagyok neked, fütyülök rád,
7984 33| hogy a baba fejére akartam sújtani.~Anélkül is vége lett.~Nyár
7985 33| teljes erõvel a fejére sújtok, ízzé-porrá töröm a száját,
7986 33| minden erejével a fejére sújtsak, és ne fejezze be az énekét.~
7987 15| idõt. Két kötélen lengõ súly hajtotta. Soha egy percet
7988 19| róluk. Nem érezték a testük súlyát. Harminc év volt mögöttük,
7989 29| hogy az orvos elvetette a sulykot. A fiút valósággal megbabonázták
7990 11| iderepült, a másik a kézelõjében sunyított, egyszerre hadvezére lett
7991 4 | most, az ágy hideg, és úgy surranok be, hogy elfordítom a fejem,
7992 16| köteteket. Az öreg az elõszobába surrant, csöndesen egy íróasztal
7993 10| kávéházba.~- Ezt a névjegyet - susogta - holnap itthagyjuk az asztalon.
7994 33| pontocskák izzadtak át.~- Vér - susogtam sápadtan.~A baba nem figyelt
7995 15| a barna, olvadt cukorlé sustorogva csorran a teába. Fehér künn
7996 5 | s az állvány csöve most sután bámult a csillagok közé,
7997 31| hallatszott. Sietõ lépések, suttogások, áhítatos neszek, mint a
7998 16| poharat, õk kiabálnak, mikor suttogni akarnak, õk riasztják fel
7999 27| mikor mindnyájan aludtak. Suttogtak és futkostak a cselédek.
8000 27| városban.~- Egy rejtély - suttogták a kaszinóban.~3~Nyáron egy
8001 26| nézett rám.~- A halottól - suttogtam rekedten. - Nem merek bemenni
8002 33| szekrény elé, és kíváncsian suttogtunk.~- Rossz vagy?~A baba mintha
8003 29| gyerekaviatikus. Most a Svábhegyen lakunk. Jöjj ki egyszer
8004 17| tettem a kezem, és hívtam a szabadba.~- Menjünk innen.~Az ember
8005 1 | voltak híva. Az asszony a szabadban táncolt, kiizzadt és meghûlt.~
8006 19| leányt. A lány halálosan szabadkozott. Úgy látszik, maga se tudta,
8007 21| émelyítõ parfüm, s nem volt szabadulásom tõle. Ahová tekintettem,
8008 11| Aalberg Cézár szeptemberben szabadult ki a börtönbõl. Válla megroggyant,
8009 12| mikor valami nagy tehertõl szabadultunk meg. A temetés kora délután
8010 18| itt szerdán?~A házmester szabódott.~- Nem láttam senkit.~-
8011 6 | Fejünk megfájdult a forró fû szagától.~6~Én a falhoz támaszkodtam,
8012 1 | Az asszony elnyújtott, szaggatott nyögéseket, mély sóhajokat,
8013 15| nektek is, fiúk, halkan és szaggatottan, hogy ne tudjátok, hol ér
8014 10| gyertyát gyújt, keresgél, szaglász a szobában. Õ, a hõs, a
8015 16| tárcára gondol, lázasan szaglászva keresi régi újságok porfelhõjében.
8016 32| visszatér ugyanarra a helyre, szagolja a levegõt, tüszköl, s aztán
8017 33| elmennek mellette, meg is szagolják, a kutya ugatja, és õ mégse
8018 20| hasznos zongorája. A nehéz szagú vásznakat pedig szelíden
8019 30| fõkötõben, és a hervadt kis szájacskájukkal szürcsölték az elérzékenyülést,
8020 19| karcsú derekamért s a fiatal szájam csókjaiért, és meg akarom
8021 32| neki, összecsücsörítve a szájamat.~- Ostoba - mondta a kutya -,
8022 23| van, sokat dolgozik. De szájamban keserû lett a szivar, egyszerre
8023 10| szél. Hideg, izzadt kezemet szájamra tapasztottam.~De miért jött
8024 21| Ha errõl a merev és dacos szájról hallottam a vallomást, elöntött
8025 22| el magától, vagy egy édes szájtól szakad el, és ölelõ karokból
8026 28| nyelveikkel nyalogatják a szájukat, mint a cicák.~HARMADIK
8027 20| arcuk. Szemük kitágult. Szájukból a nyállal együtt mocskos
8028 25| tizenöten lehettek. Orrukon, szájukon dõlt a sûrû pára, gomolyogva,
8029 16| elkoptunk ebben a hajszában, s szájunk, arcunk szürke, piszkos
8030 16| sötét parázzsal buktak ki szájunkból.~A percek egyre múltak.
8031 30| felborult a házunkban. Hét szakácsné sütött-fõzött éjjel-nappal.
8032 20| távol az élettõl, molyok és szakadós ruhák között. Megöregedett
8033 29| állán gyér, nyírt, vörös szakáll, bajusza helyett erõs borosták.
8034 9 | nyakat anélkül, hogy a vendég szakállával együtt az életét is leborotválná.
|