10-atrop | atugr-botor | botos-divat | dob-eltem | eltep-felle | felma-futhe | futik-hatar | hatev-ismet | issza-keres | kerev-kozel | kozep-lepat | lepcs-megra | megre-nehez | nekie-ossze | ostob-remen | remes-szaka | szaki-szunn | szuny-tu | tubar-velet | velos-zuzni
Fejezet
8035 21| durvaságomat, a hidegvéremet, és a szakítást adta tudtul. A levélben
8036 33| Beszédét gyenge köhögés szakította meg. Ilyenkor finoman a
8037 29| az alaposak, az orvosi szakközlönyök tanult munkatársai s az
8038 18| vázába beletûztem egyetlen szál vérvörös rózsát.~Délután
8039 15| csendjében. Toporzékolva szaladgált egyik asztaltól a másikhoz.~-
8040 28| mozdul.~A leányok papért szaladnak. Megérkezik a pap - egy
8041 4 | hajnalt. Ásít. Én mindig szaladok elõle, hamar be az ágyba,
8042 19| megkopaszodott.~Mentek, szaladtak, repültek. Nem is vették
8043 34| purzicsán dohány száraz és fakó szálaihoz.~Egy havas reggelen a hivatalában
8044 15| szövögette tovább a mese szálait, Vic Henri regényes, halálos
8045 30| Nagyanyád a ház kerti részén szállásolta el õket, akiknek még hely
8046 30| szemüveggel. Õt a vendégszobába szállásolták, oda, ahol a mennyezetes
8047 15| volna be még jobban az idõ szállingó, finom hajporával. Újra
8048 34| hazaviszik, onnan a kórházba szállítják.~Délben a hivatalban széltében
8049 29| hangulatban vacsoráztunk, fenn, a szálló emeletén. A gyerek alig
8050 14| Arcóban voltam. Rögtön a szállodába mentem, lefeküdtem, és reggelig
8051 22| álmatlanul hánykolódott, külföldi szállodákra és villámló operaestékre.
8052 30| elfoglalták a város összes szállóit. Istenem, minden rend felborult
8053 29| és a Bazilika tornyára szálltam. Ott megpihentem, és most
8054 31| ideges kézzel elõkotorták a szalmafonatos rumosüveget, melyet a tengeri
8055 32| Fején egy ócska, egykoronás szalmakalap. Kevés ily undok embert
8056 6 | testvérünk, s õ is leemelte szalmakalapját.~Este sokáig nem tudtam
8057 9 | Mindenre emlékszem. Szalagos szalmakalapot viseltem, s én megfogtam
8058 1 | az új fészket.~- Ez itt a szalon.~- Ez a zöld az ebédlõ.~-
8059 8 | fénytengerben.~Egyenesen a szalonba ment, ahol sok asszony,
8060 13| legyünk egészen egyedül a szalonban, valami közömbös régi ismerõsünket,
8061 28| Friss vizet, sóskiflit, szaloncukrot, savanyú cukrot, erõs cukrot
8062 20| ment ki Albert?~- A papa szalonkabátjában.~A papa élt.~3~Albert késõn
8063 14| egy síró gyerek. És fekete szalonkabátodról lassan-lassan mind lepattogzanak
8064 9 | arra várok, hogy lezárjam számadásomat. Ma készültem el vele.~Mi
8065 19| huszonhat. Ha meggondoljuk, szamárságot csinált. Az orvosok azt
8066 18| egészen beleszoktam a szerdai számkivetésbe, de vendégeim is otthonosabbak
8067 34| a hivatal, az akták, a számlák, a boldog, szabad vasárnap
8068 15| fiókból az eltört lemezeket, számlapokat, óramintákat, s a zsebébe
8069 28| hogy nem tehet róla, a számlát ki kell egyenlíteni, ilyen
8070 19| fûszerkereskedõ a pultnál ül, és számolja a pénzt. Meghízott és megkopaszodott.~
8071 25| mereven. Nem volt kegyelem számomra. A munkások belém szúrták
8072 19| mindjárt csalódást hozott számukra. A vonat zsúfolásig volt.
8073 33| el a parkett kockáin.~A számûzetés kártékonyan hatott az egészségére
8074 27| gyûlöli õt, és minõ halált szán neki. Mégis szüntelenül
8075 5 | szomorú, folyós szemeivel szánakozva nézett rá. Vén kandúrok
8076 5 | hogy õ maga is finom, úri szánalmat érzett minden iránt, ami
8077 27| ebben a mosolyban, s egy kis szánalom is azok iránt, akiknek nyugalmát
8078 9 | megfigyelni, vagy talán szándékosan nem akarták ráhagyni az
8079 33| hótól roskadó fenyvesek közt szánkáztunk. De a kis csizmám talpa
8080 5 | énekelni kezdtünk, de a dal szánkra fagyott. A csillagász fia
8081 25| lányok mellébe? A csengõs szánokra? A nagy lovaglásokra? A
8082 21| vagy egy ökör szeme. Inkább szántam, mint haragudtam rá. Diplomata
8083 5 | szegényes volt, hogy félig szántuk is, s csak a szívünk másik
8084 22| nyári alkonyat volt. A kövek szaporázva lehelték ki a beteg hõséget,
8085 8 | vízbe. A víz sütötte, és a szappanhab huncutul csípte a szemét,
8086 12| mosdótálat. Eszelõs gonddal szappanozta hosszú, lesoványodott, nagyon
8087 19| de tolakodó. Egy óráig szapultak mindent.~Valamit nagyon
8088 7 | dühös habokat. A kötélen száradó sárga szoknya a szelektõl
8089 6 | legközelebb erre jön, nem viszi el szárazon. Ezzel verem be a fejét.~
8090 23| most már egy tarka, rikító szarkafészekhez hasonlított, melyben roskadozva
8091 33| éjszakázás megviselte. Hamuszürke szarkalábak sötétedtek szemei alatt.
8092 33| hogy a baba jó családból származó, úrikisasszony, bár nem
8093 19| átlátszó lett, mint egy szárny. Gyakran nézte a gyertya
8094 31| Egyszerre kinyílt az ajtó szárnya. Egy alak lépett ki, zsinóros
8095 30| és oly nagyok, nagyok a szárnyaid. Beszélj a lakodalomról,
8096 19| az udvar. A ház különbözõ szárnyain felhangzottak a hegedûk.~-
8097 28| lobogtatja, mint a szitakötõ a szárnyait. A kilencedik ledõl a díványra.
8098 7 | rohant tovább sárga vitorla szárnyán aranyországok, bíbor partok,
8099 29| honorálja a könnyûséget, a szárnyat. Nézd, nem olyanok ezek
8100 31| játszanék három kíváncsi szatócsnak. Körötte hat lakáj ezüstös
8101 31| nevezte az angolokat.~- A „szatócsnemzet”, mondotta egykor.~Mind
8102 31| kétmétereseket lépett.~- Azt mondják, szatócsoknak nevezte az angolokat.~-
8103 8 | már sokan mondták nekem.~Szavai most is harsogó nevetésbe
8104 25| megrohantak, elkábítottak szavaikkal:~- A krakkói hídra sem emlékszel,
8105 13| most értjük, ki remegett szavainkban, kicsoda volt az ismeretlen
8106 34| fogja el, melyet nem tud szavakba foglalni, csak gügyög és
8107 26| mélyén, a szájak vonalán, a szavakban titkolt öröm lappangott.~
8108 22| akarta neki mondani -, hogy századok után is változtatod az arcod,
8109 17| emlékeztem volna, hogy egyszer, századokkal ezelõtt, már éltem itt,
8110 34| történetét.~A gyerekek, akik századszor hallották a mesét, idõközönként
8111 29| odadobott a léggömbösnek százezer koronát.~- Megõrültél? -
8112 20| szájában. A levelet azonban százszor is elolvasta. Ezek a mámoros,
8113 16| kacsintottak. De ez csak szebbé tette. Ez a gyengéd kacsintás
8114 30| kocsin, és sohase játszottak szebben. A prímás arcát eláztatták
8115 11| tintapecsétes zöld zsákból lassan szedegette a csempe, szomorú sakkfigurákat.
8116 29| az ablakpárkány peremén szédelgett.~- Az árgyélusát, kibukik! -
8117 11| hozzászegõdnek a súlyos, szédítõ, komoly kártyák, s szeretett
8118 20| megelevenedett varrótûk. Szédítõen sok van. Szitával lehetne
8119 10| kincseinket össze akarjuk szedni: felrezzenünk.~Már nem tudtam
8120 4 | szoktam lumpolni. Kicsit szédül a fejem. Én most nem merek
8121 15| Henri reszketve nézett le a szédületes kékségbe, az ébredõ házak,
8122 19| A homályos ablakok elõtt szédületesen ágaskodott a tûzfal, mely
8123 20| különösen érzett. Hasonlót a szédülethez és az ájuláshoz. Találkozott
8124 11| lehetett rajta a festék szagát. Szédülõ fejjel bámulta. A csúnya,
8125 26| egyedül, egészen egyedül.~Szédültem tántorogtam vissza az udvarba.~„
8126 19| lakni Budapestre, s élnek szegényen, diákosan, mint régen. Szerencsére
8127 28| hogy nemsokára elárvulnak szegénykék, pedig oly ártatlanok, mint
8128 14| és még tovább, oda, ahol szegénynek egyedül kell maradnia. De
8129 19| üvegablak elfeledtette a szegénységet, a dohos szobákat, s néha,
8130 5 | földre, és a csövet az égre szegezték.~Késõbb már a fiú mutogatta
8131 20| állított be.~- A végzetes szegfû.~A tanítóné, mikor meglátta,
8132 20| kibomlott, mint egy fúriáé.~- Te szegfûlovag.~- Te csúf... te szemét...
8133 11| Mi ez? - kérdezte. - Nem szégyelled magad? A kártya nem gyerek
8134 9 | hogy talán meghátrálok. Szégyellem magam, hogy nem dobhatok
8135 33| baba még rosszabb, csak szégyelli elárulni, és abban sem kétkedtem,
8136 19| együtt szenvedhettek, és nem szégyellik magukat egymás elõtt.~Végre
8137 19| Siettek, szöktek innen. Szégyellték magukat. Valami titkos kudarcot
8138 32| eszembe jutott a becézés, a szégyen, amit érte szenvedtem, és
8139 16| szomorúan - a megalázkodás szégyenében - visszahervadt a keze,
8140 27| tenyerébe temette. Az asszony szégyenülten állt elõtte.~A diák nem
8141 16| álom, hirtelen elhatározás szegzett az íróasztal mellé, hogy
8142 12| szunnyadtam el én is a vörös székben.~Akkor még nem tudtam, hogy
8143 34| magát, és aléltan rogy a székébe. Verejték gyöngyözik a homlokán.~
8144 4 | Már söpörgetni kezdenek, a székeket lapjával az asztalokra rakják,
8145 15| csevegésbe, és már le is ül a székemre. Szeret beszélni, s én szeretem
8146 8 | türelmetlenül feszengett a székén.~A néni beszédén annál inkább
8147 11| Erre a fiú feltérdelt a székére. Újra osztottak, és most
8148 16| azok, akik a szoba egyetlen székét okvetlenül feldöntik, a
8149 31| remegve támaszkodott egy székhez, s azt dadogta, hogy õ kimegy
8150 24| Õ lesegíti a kabátját, székkel kínálja meg, a leány azonban
8151 20| korábban ment el hazulról, s a szekrényeit véletlenül nyitva felejtette.~
8152 7 | viaskodik a hullámokkal, a szelekkel, a köddel, és harsogva kavarja
8153 7 | száradó sárga szoknya a szelektõl hatalmasan kipuffadt, s
8154 11| égett, olcsó szivarja jól szelelt, s a felesége mindig varrt
8155 4 | hogy a szódabikarbónás szelencébe belepottyant egy öreg könnycsepp,
8156 20| reflexében kétszer olyan szélesnek látszik.~Megtörölte a képet.
8157 8 | üvegszerûen csillogó birsalmasajt szeletkék, rubinpirosak, vagy halványrózsaszínûek,
8158 29| Bizonyosan kuruzslónak, szélhámosnak tartod azt, ki metafizikával,
8159 29| gondolkoztam errõl az érdekes szélhámosról, ki, mint valami bûvész
8160 5 | legkonokabb ellenségeink hozzánk szelídülnek, és bocsánatkérõen szorítják
8161 24| szellemek. Én nem vagyok se szellem, se kísértet. De nincs idõm
8162 24| amelyekben visszajárnak a szellemek. Én nem vagyok se szellem,
8163 21| szobából, elûzni azokat a szellemeket, melyeket oly könnyelmûen
8164 8 | sikerében, s tudja, hogy szellemes, kedves és elragadó. Piroska
8165 31| mosollyal honorálta az angol szellemeskedését.~Az elõszoba nem volt barátságos.
8166 5 | A dombokon friss hajnali szellõk kószáltak. Pirosodni kezdtek
8167 34| szállítják.~Délben a hivatalban széltében beszélik a hírt.~- Vakbélgyulladása
8168 5 | csakugyan vékony, tüzes pászmák szelték át. Halkan cikázott végig
8169 24| megcsókolta.~Azután mind a ketten szembe ültek egymással.~A diák
8170 18| Némán szorongatta kezemet. Szemébõl hála sugárzott. De sem õ
8171 6 | valamely iszákos vagy õrült szeméhez, aki csak bámul a porba,
8172 5 | kissé elsápadt és megnyúlt, szemeik alá az álmodók szürke gyûrûi
8173 10| Annál jobb.~Úgy égtek a szemeink, mint a vadmacskáknak.~-
8174 16| érdekesek. Ezekbõl a világoszöld szemekbõl komoly, szenvedõ lélek tekint
8175 5 | mogorva ember volt. Zöld szemellenzõt viselt, mert a szemei napról
8176 34| húzzon velem. Nem a saját személyemért. Hisz önök ismernek engem,
8177 4 | léghuzam süvít. A kávéház személyzete nem viselkedik valami kitüntetõ
8178 9 | lelkiismeretesen. Ezért értékes a szememben, ma is.~A kusza és zavaros
8179 16| szolga is.~Egyedül maradtunk. Szemembõl pedig egyszerre kiszállt
8180 10| pedig látnám, a tulajdon szememmel. Nem, ezt nem tudnám túlélni.
8181 30| anyuska, ne ijedj meg a szememtõl, én voltam az, én voltam
8182 21| igénytelen fejére és a szép, méla szemére, mely mély volt és szomorú,
8183 33| Illedelmes baba volt, szerény és szemérmes, mint egy iskolakönyvi olvasmány.
8184 3 | hordja fönn az orrát, és szemérmetlenül vágja zsebre a fejedelmi
8185 33| fagyoskodik, és a leányok szemérõl, amelyek olyan különösek,
8186 11| törmelékdarabjai, amiket a földön, szemétdomb mellett találunk.~Este,
8187 25| egy ismeretlen élet minden szemete kavargott, és megtántorodtam.
8188 30| Nem ismerted meg. De a szemetek találkozott. Aztán az apámhoz
8189 26| énekeltek, verebek ugráltak a szeméten. Vidáman ropogott cipõm
8190 2 | szitkot, a szavak moslékját, a szemetet.~De õ csak mosolygott.~Végre
8191 20| belõlük, mint a halotté a szemfödõbõl. Mégis boldog volt. Foga
8192 9 | hogy felemeltem az õseim szemfödõjét, ellenállhatatlan erõvel
8193 28| tizenharmadik pedig ráborítja a szemfödõt és a koporsófedelet. Tizenhárom
8194 31| diadal elé, a három angol kék szemgolyói felé, melyek félelmesebbek
8195 13| kioltja a csillagokat is. Két szemgolyója két fekete nap, és a fényétõl
8196 1 | Budapestet félig csukott szemhéja alól.~- Hol a lakásunk? -
8197 34| nyomta, állát leejtette, szemhéjait óvatosan zárta le, hogy
8198 13| fekete könnyekkel. Azután a szemhéjak villámgyorsan lecsukódtak.
8199 20| öccse arcát. Fehéren álltak szemközt, és gyûlölték, határtalanul
8200 3 | vidéken minden lapban, minden szemlében, minden folyóiratban. Reszketett
8201 16| találta meg.~Meguntam a szemlélõdést, és nem törõdtem vele. Elmentem
8202 19| barátságtalanul hatott a szemlélõre. Málladozó falai, ódon,
8203 26| Sokáig csodálkozva, fürkészve szemléltem a halottat. Amikor pedig
8204 34| magas fórumok a méltányosság szemmeltartásával is akképpen intézik az ügyet,
8205 11| Behunyt szemmel, a tapintó szemölcsei rezgésével érezte ki a jó
8206 19| szakállas arc borostáival és szemölcseivel pedig egy gondozatlan sírdombra
8207 31| zsebkendõiket. Fönn az ajtó szemöldökfáján egy színpadiasan összetépett
8208 33| iskolakönyvi olvasmány. Csak a szempillái hosszabbak a rendesnél.
8209 21| tündért, aki benne hosszú szempillákkal, öntudatlanul aludt.~Egy
8210 1 | mindjárt visszahátráltak, olyan szemrebbenéssel, amelytõl a piros arcú mérnök
8211 3 | volna neki keserû, maró szemrehányásokat tenni, ajtót mutatni, reá
8212 11| fiókjába. Azután újra elõvette. Szemrehányást tett a feleségének, hogy
8213 14| sáros, a szeme könnyes, szemrehányó és nagyon szomorú. Ezeket
8214 3 | bozontos sörényébe, és pofozta szemtelen-sápadt arcát, míg piros és véres
8215 17| megállott, s most alaposan szemügyre vehettem. Kopott, lerongyolt,
8216 19| Egymás szemébe néztek.~A szemükben ez állott:~„Ma se találtuk
8217 28| Egyszerre azonban letépik szemükrõl a zsebkendõket. Elnevetik
8218 6 | gyerekek. Arcunk megöregedett, szemünkbe az élet minden misztériuma
8219 5 | álmatlanul - az éji virrasztással szemünkben - botorkáltunk az iskola
8220 19| Mindennek biztosan Mózes fekete szemüvege az oka. A második emeleten
8221 32| volt.~Az apa, egy pöffedt, szemüveges úr, valami úszómester vagy
8222 11| köhintett, megigazította a szemüvegét, és hozzá fordult:~- Vigyázz,
8223 30| szemén egy aranykeretes szemüveggel. Õt a vendégszobába szállásolták,
8224 5 | mi is belepárologtunk a szénaillatos, világoskék csöndességbe.
8225 9 | pályaudvaron. Öcsém egy „drámai szende” miatt tizenkilenc éves
8226 15| arany szikrazápor hull a szenesedõ fahasábból. Louise anyó
8227 23| költöm - mondta. Könyvtára a szenesládán csupa kínai könyvbõl állott.
8228 20| rajta a gondolat minden szennye, utálata és förtelme. Ez
8229 30| vigyázott magára. Egy morzsa se szennyezte be. Egy csepp bor se gurult
8230 30| oltárnál a bort, Krisztus szentelt vérét.)~- A fiatalember
8231 24| látott. Mereven emelte a szenteltvízszórót a koporsóra. Mellette állott
8232 1 | Érezte a határt, ami ezt a szentélyt elválasztja mindentõl, ami
8233 15| búgott föl hozzá. Elõvette a Szentírást, s olvasott azokról a fiatal,
8234 13| velem szemben, elbûvölve a szentivánéji hangulatoktól, a tücskök
8235 23| remetére, vagy egy bolondos szentre emlékeztetett. Elmaradt
8236 1 | idegen emberek lépnek ide szentségtelen cipõkkel, az egészségtõl
8237 29| Szenvedély emészti. A levegõ szenvedélye. Kora hajnaltól késõ éjszakáig
8238 18| vérmes ember lesz. Kövér. Szenvedélyes. Vad. Ez idegen ember. Aztán
8239 1 | szivarozni az elviharzott szenvedések árnyékában. Az asszony összeborzongott.
8240 13| hatalmas, bebörtönzött lény szenvedésérõl beszél, aki bármelyik pillanatban
8241 2 | végre bosszút állt sok-sok szenvedésért, hosszú évek irtózatos nyomoráért,
8242 24| gyomorrákban. Szegény, sokat szenvedett.~- Érdekes.~- Nem érdekel?
8243 19| szenvedni. Örültek, hogy együtt szenvedhettek, és nem szégyellik magukat
8244 1 | ajtó rebbenését, hogy õk is szenvedjenek a fekete ember kése alatt,
8245 13| Szegény, mintha még mindig szenvedne.~- De akkor szeretett engem.
8246 16| világoszöld szemekbõl komoly, szenvedõ lélek tekint ki, melyben
8247 20| nyári éj, az éjszaka minden szenzációja nélkül. Aki most kel fel,
8248 24| leányra gondolt. Kicsit szepegett így magában. Újra fájdalmas
8249 14| készülõdött.~- Hová megyünk? - szepegtem, és párnákba temettem arcomat.~
8250 30| szemed, és friss vízzel szépítetted az arcocskádat. Ugye, szép
8251 24| aranyosan ragyognak eléje a szeplõi, ezek az édes, erotikus
8252 34| Könnyei végigfolynak a szeplõin.~Öt órakor meggyullad a
8253 34| pisze, arcán fillér nagyságú szeplõk. Bajusza hasonlít a purzicsán
8254 18| eleganciájához, polgári szépségéhez tartoznak.~Az asszonyt egy
8255 13| mozdulatait, a leheletét, egész szépségét és titokzatosságát. A keze
8256 33| Jolánka fekete angoltapaszból szépségflastromot vágott, és odanyálazta a
8257 11| KÁRTYA~Aalberg Cézár szeptemberben szabadult ki a börtönbõl.
8258 10| jelt adok neked. Holnap szerda, vívóleckéje van, tíz felé
8259 18| már egészen beleszoktam a szerdai számkivetésbe, de vendégeim
8260 28| pincér roppant üvegtálon száz szerecsenfánkot hoz, amit a lányok egy pillanat
8261 20| Féltette õket az estétõl. A szerelemrõl a legszomorúbb tapasztalatai
8262 27| csókjától, az élettõl, a szerelemtõl, mint egy kijátszott, ódon
8263 21| pedig forrón libegett a szerelme, mint a rumláng. Ha errõl
8264 13| elsõ, legnagyobb, egyetlen szerelmem. Mikor még gyerek voltam,
8265 25| Miért kínoznak? Az ég szerelmére, miért kínoznak engem?~-
8266 20| titokban igazat adott a szerelmeseiknek, akik elhagyták ezeket a
8267 20| át két emberbe, s míg a szerelmesek rózsaszínûek lettek és kigömbölyödtek,
8268 25| csavarni kezébõl. Ez volt a szerencsém. Egérutat leltem. Alattomban
8269 19| szegényen, diákosan, mint régen. Szerencsére üres volt a régi lakásuk.
8270 10| tányérokat törtem, nagyon szerencsétlennek éreztem magamat. Végül váratlanul
8271 28| apát, s kidobja az utcára. Szerencsétlenül esik, arccal az aszfaltra.
8272 27| követte õt, tetszelgett a hõs szerepében, s egész hazáig ment. A
8273 27| kacagva mondta a diáknak:~- Szeress.~A diák pontosan eljárt
8274 20| Mit akartok, édes fiaim? Szeressétek egymást, és maradjatok békén.~
8275 8 | házhoz fûz, helyesebben az a szeretet, amely mindenkit elfog,
8276 32| illeti, az övék, a gyerekek szeretik, õ is szereti a gyerekeket,
8277 4 | mindketten érezzük, hogy most szeretjük egymást legjobban.~FÉRJ.
8278 23| barátom, csak Kína. Ott szeretnék élni. Ez itt nem élet.~-
8279 16| kérdeztem tõle.~- Egy tárcámat szeretném kikeresni.~Elmosolyodtam.
8280 25| kövér ulánusra?~- Nem.~- A szeretõdre sem, az almazöld szemû Maricára,
8281 15| áldották a nevét.~Sokan szerették volna meglátogatni az agg
8282 30| igen.)~- Pedig már nagyon szerettétek.~(...Azt hittük, hogy valami
8283 10| bujkált a mellünkben, s mi is szerettünk volna sírni és nevetni.~
8284 19| nõ.~Rövidesen nõt kellett szerezniök.~Másnap este kiálltak az
8285 18| likõröket és új cigarettákat szereztem be.~Egy szerdán este nagy
8286 3 | aki egy irodalmi szemlét szerkesztett, kidugta a fejét a szobrokkal,
8287 15| jegyezték föl róla, hogy õ szerkesztette meg az elsõ toronyórát.
8288 16| öregem még mindig ottan ült a szerkesztõségben, egy íróasztalról lógatva
8289 23| ismertük õt a kávéházakból és szerkesztõségekbõl, nem bírtuk elfojtani a
8290 23| alig került szemünk elé, a szerkesztõséget otthagyta, rejtélyes életet
8291 3 | boldogan teljesítette a szerkesztõségi hóhérmunkát. Öröme telt
8292 3 | és küldte-küldözgette a szerkesztõségnek. Marikát rendesen két sorban
8293 15| Mikor a test kihûlt, a szerkezet egyet percegett még, s mindennek
8294 15| toronyszobába, titokzatos szerkezetei, ketyegõ és csillogó órái
8295 15| nagyítóüveggel nézett finom szerkezetükbe, s finom táblaolajjal kente
8296 9 | õ kezükben nem gyilkoló szerszám a pisztoly, de finom hangszer,
8297 9 | kezek miért nem tudnak más szerszámmal bánni, csak a kártyával,
8298 24| Késõbb, mikor véget ért a szertartás, és a lovak gyásztollukat
8299 5 | csillagvizsgálás titokzatos szertartásának valami külsõ formát adjunk.~
8300 3 | komikusan szerette a feleségét. Szertartásosan csókolta. Ha nem látta,
8301 34| megint kiveszik valamelyik szervét. Ha rajta múlt volna, a
8302 25| jöttek üdvözölni téged. Szervusz.~Nyújtotta kezét.~Hátrahõköltem,
8303 33| hogy egy vaskalapácsot szerzek valahonnan, s feszült karral,
8304 27| némiképp a coelibatusban élõ szerzetesek és a bölcs anachoréták nyugalmára.
8305 19| Mózes a drogériában parfümöt szerzett be és cukrot a fûszeresnél.
8306 34| elõveszi a barna üveget. A szeszben ott lubickol még a béldarabka
8307 9 | megérted azokat, akik sportból, szeszélybõl, kíváncsiságból lövik magukat
8308 19| idézni az utcák és a körutak szeszélyes kacskaringóit, melyeket
8309 7 | mint a kötél, némelyik szeszélyesen fodrozódott, ringott és
8310 33| borzasan nézett maga köré a szétbontott hajjal, mint egy részeg
8311 21| fehérnemûimet, és amint szétbontottam, ezer apró cédula rebbent
8312 11| meredt szemekkel, irtózatosan szétfeszülõ szájjal ordított rá:~- Csalsz!~
8313 27| meglátja majd a jegyzeteit, a széthányt könyveit, s mindenre rájön.
8314 19| nagy divatfi volt. Csupa széthullajtott emlék mindenütt. Szerette
8315 13| Az élet egy pillanatra szétlebbentette függönyeit.~- Milyen szomorú
8316 19| adott. Az orvosság azonban szétlocsolódott a szekrényben, és ettõl
8317 12| Türelmetlenül, felajzott, szétpattanásig feszült idegekkel vártuk.
8318 8 | száját, a leányok majdnem szétpukkadtak a nevetéstõl. Most is mondott
8319 23| a kacajt. Egyszerre csak szétrobbant egy levegõvel fölfújt arc.
8320 10| magányunkban váratlanul meglep. Szétszórt kincseinket össze akarjuk
8321 18| szobába, aztán a kereveten szétszórtam zöld, lila selyempárnáimat,
8322 9 | kerül egy bogár, okvetlenül széttaposom. Éjjel az utcán bizonyosan
8323 33| orgonabokrok alatt botoltam beléje. Széttárt kezekkel feküdt, s nem tudtam
8324 26| a kisváros. Az aszfalton széttiport virágok és az erdõbõl hazatérõ
8325 6 | magas ívben röppen feléje, széttöredezve fröccsen szét a porban.
8326 5 | messzelátó vagyont érõ lencséje széttörött, s az állvány csöve most
8327 9 | jól alszom, de végtelenül szidom magamat. Tegnap este a lámpásom
8328 20| nyomorúságban, fogcsikorgatva szidva a saját nemüket.~- Ne higgy
8329 31| szédültek ki az ajtón.~A szigeten már õsz volt. Egy levél
8330 5 | napot.~Késõbb egész külön szigetet alkottunk az emberek között
8331 31| ANGOL~Három angol érkezett a szigetre. A tenger egész éjjel viharzott.
8332 19| kétségbeesetten, rettentõ szigorral nézte a falon függõ olajnyomatot.
8333 33| keresztet a mellén. Anyámnak szigorú neveléstani elvei voltak.
8334 22| amelyek gyengédek voltak, de szigorúak, és látszott rajtuk, hogy
8335 19| kudarcot vittek magukkal. Szíjazták a bõröndöket. A háziasszony
8336 24| árnyéka lett a halottnak. Szikáran és sápadtan áhította vissza
8337 15| pohos cserépkályhában arany szikrazápor hull a szenesedõ fahasábból.
8338 15| fekete szemében kóbor vágyak szikráztak. Szoknyái tavaszi vihart
8339 24| kifogástalan plasztron, tündökölve, szikrázva, s az, aki látta, egy halottra
8340 27| költészete. A fiú pedig sötét és szilaj.~- Te, ha most jönne!~-
8341 7 | fürtjeit. Már ott táncolt a szilajon tajtékzó óceánon. Vékony
8342 8 | csörömpöltek, mintha millió apró szilánkra törtek volna. A másik szobában
8343 27| fiú az ablakára nézett. Szilárdan be volt spalétázva. A spaléták
8344 21| volt és szomorú, mint egy szimbolista költõ vagy egy ökör szeme.
8345 9 | hangszer, mellyel a jövõ szimfóniáját próbálják kicsalni a fukar
8346 9 | megütni - véletlenül - egy szimpla gisz-t. Máskor iszonytató
8347 13| illik az éjszaka kékesfehér színéhez. Vezessen.~- Nézze a falon
8348 22| Az alkony heves és forró színekben tündöklött, és ebben a színzavarban
8349 19| földekrõl az emlékekért, a színekért, és eljöttem én is ide a
8350 13| Arca fekete folt lesz. A színeket sem érzi. A tárgyak egészen
8351 21| gyertyát.~Rózsi eltûnt a föld színérõl.~Már nyár volt, piros foltok
8352 5 | dugott kezünkbe, amelyekben színesen csörögtek a furcsa üvegarabeszkek,
8353 28| szorítja a kezét, mint a rossz színészek szokták (de a póz megindító
8354 24| kissé visszatetszett.~- Ne színészkedj, drágám - mondta. - Minden
8355 3 | mûvészetet, mint csúnya, vén színésznõk fiatal kedvesüket. Legutóbb
8356 27| nyugalmat egy mosoly is színezi. Bölcsesség, fölény, lenézés
8357 33| magából. Arcát beteg pirosság színezte, mintha neki is láza lenne.
8358 21| télen tartott a viszony. A színház utáni esték izgalmas lázban
8359 14| bekönnyezi, s én ezalatt színházba jártam, báltermekben táncoltam,
8360 4 | kilincsre teszem. Én belépek. Õ színleli az alvást, és pillái mögül
8361 27| hordársipkát, de nem szólt, színlelte az ijedtséget. Összeborultak.
8362 26| észrevettem - sok erõltetett, színpadi volt, nem is hittem neki.
8363 22| néma maradt. Ezek a szavak színpadiasak voltak. Nem is tudta volna
8364 31| ajtó szemöldökfáján egy színpadiasan összetépett s átlyuggatott
8365 29| Kora tavasz volt. Ez a színpompa boldogan szorította szívét,
8366 34| ártatlan embert, s haragját, a színtelen hangját, melyet pulykarikácsolássá
8367 11| harmadszor nem ürítették ki, színültig volt vörös rézfillérekkel.
8368 22| színekben tündöklött, és ebben a színzavarban maga az idõ is megsemmisült.
8369 27| szokása szerint nyomban a szipkába tette. Arca vöröslött a
8370 5 | a kénes gyufa gyengéden sziporkázó tûzcsíkja.~Tódor hátradûlt
8371 16| pedig meghasadt, zenélve, sziporkázva, trillázva ezer darabra
8372 19| rágyújtott a pipára, és köhögve szippantgatott. Ábrándosan simogatta szakállát,
8373 17| Értem.~Az ismeretlen mélyet szippantott, és fölragyogott az arca:~-
8374 34| hivatalban.~- Gazember - sziszegi a fogai közt -, gazember.~
8375 7 | megnõ. A tengerrõl álmodik. Sziszegõ kötelekkel tör ki, viaskodik
8376 5 | az ágyban. A fogai közül sziszegte:~- Az apám mesterségét befejeztem.
8377 28| tûpárnáját teszi a feje alá. Sziszegve jajdul fel a haldokló, s
8378 28| fátyolait lobogtatja, mint a szitakötõ a szárnyait. A kilencedik
8379 7 | szürke, õszi esõ lassan szitálni kezdett. A partot, a vizet
8380 20| varrótûk. Szédítõen sok van. Szitával lehetne fogni õket. Bella
8381 28| kislányok. Apró köténykéikkel szítják a lángot, és körültáncolják,
8382 2 | ordítozó szájak köpték rá a szitkot, a szavak moslékját, a szemetet.~
8383 11| tudott szabadulni tõle. Szítta foga közt a levegõt, a száját
8384 23| szájamban keserû lett a szivar, egyszerre unalmasnak, értelmetlennek
8385 19| halálos betegek. A levegõben szivar- és cigarettafüst kóválygott.
8386 25| pára, gomolyogva, bodrosan, szivarfüst módjára.~Már az elsõ pillanattól
8387 30| áporodó borokat, a viharvert, szivarhamus abroszt, amely megszentségtelenített
8388 19| melyeket apjuk a búcsúestén szivarhamuval rajzolt ki az abroszra.
8389 5 | sötétben pirosan parázslottak a szivarjaink. Néztük a holdat, amely
8390 29| szobába. Elõszedte vastag szivarjait. Szivaroztunk, ittunk.~-
8391 1 | és csöndben elszívta esti szivarját. A bútorok, a képek, mind
8392 16| gyújtottunk, és rongyosra mart szivarok sötét parázzsal buktak ki
8393 21| Csendesen szívtam el az esti szivarom, teáztam, füstöltem, ábrándoztam,
8394 1 | elnyúlni, emészteni és szivarozni az elviharzott szenvedések
8395 9 | szivarokat szívott. Most én szivarozom...~Szeptember 12.~Minden
8396 31| és az õszi rózsák mellett szivaroztak és beszélgettek, bosszankodtak,
8397 29| Elõszedte vastag szivarjait. Szivaroztunk, ittunk.~- Az én életemben -
8398 1 | vendégek a pezsgõtõl mámorosan, szivarozva jártak végig a szobákban,
8399 27| bort öntött, rágyújtott egy szivarra, s szokása szerint nyomban
8400 21| falfestmény tõle való, a szivartárcám az õ emléke, a zsebkendõimbe,
8401 15| szerelmét. Hallottam halkuló szívdobbanását, és éreztem, mint lassúdik
8402 27| megszépít. Minden idegével és szívdobbanásával akarta még a szépet. A szemeibe
8403 19| pillanatok voltak. Dániel szívdobogást kapott az izgalomtól. A
8404 1 | sunyi kérdés férkõzött a szívébe. Egyhangúnak, kopogónak,
8405 24| visszajönne! - rezgett a szívében.~Az arca is ezt mondta.
8406 15| hogy dobog aranyos kis szívecskéje?~A leány kipirultan, tágult
8407 19| összehervadt. Futottak, és öreg szívecskéjük erõsen dobogott a versenyfutástól.
8408 30| asztal bal sarkán, balra a szívedtõl, és sírtam, örültem, imádkoztam
8409 14| nyugtalanság hullámzott az arcán. A szívemben pedig egy titokzatos fájdalmat
8410 25| mindenkitõl bandukoltam, egyedül a szívemmel, mint egy álomalak, gyötrõ,
8411 19| mind a hárman, mennyivel szívesebben lennének azon a süllyedõ
8412 18| ünnepélyesen megköszönjem eddigi szívességedet. Már régen szakítottam.
8413 18| tudni, hogy igénybe vették-e szívességemet. Csakugyan itt voltak. A
8414 18| feleltem.~- Tudom, hogy nagy szívességet teszel. De rettenetes sokat
8415 18| jutott a dolog. Csak egy szívességre akarlak kérni. Ízléstelen
8416 16| gyöngédtelenség. Megsértenek szívességükkel. Ezek azok, akik a szoba
8417 28| itatja-itatja, az apa pedig szívja, nyeli, kortyolja a levegõt.~
8418 13| vissza, és tág orrcimpákkal szívom magamba a régi bútorokból
8419 3 | hagyta cserben. Dolgozott szívósan, lángoló ambícióval, ahogy
8420 13| jönnének, a messzeségek szívszorongató bánatát hozzák felénk. Álmodunk.
8421 22| amit napközben magukba szívtak, s ódon bánatot, fejfájasztó
8422 28| történeten.~ELSÕ KÉP~Egy kövér, szívtelen asszony könyököl a holdfényes
8423 19| kimondhattak mindent, ami szívükön feküdt. A szoba öt perc
8424 32| és minõ affektált. Ó, a sznobok. Mennyivel szebb nevet tudnék
8425 30| gondoltál, a leányéveidre, a te szobáidra, amelyekbe nem lépsz be
8426 26| rettenetes volt. Ilyenkor szobáink már homályosak. Lassan készülõdtek
8427 23| Egy este meglátogattam õt. Szobája most már egy tarka, rikító
8428 14| falépcsõ pedig a Nagyapó szobájához vezet.~Megijedtem. Szerettem
8429 27| fehér villanyfény. Udvari szobájuk egy folyosóra nézett. A
8430 26| szobába.~Margit, fiatal, szõke szobalányunk, a gyertyák lobogásában
8431 29| játszik a léggömbökkel. A szobámat már egészen földúlta. Ha
8432 15| fújja szét parfümként a szobámban.~- Hogyan, monsieur, ön
8433 21| fel a mennyezetre. Minden szobámon keresztül kacagva visszhangzott.
8434 19| nyafogta még egyszer szobatársa a lépcsõházban.~Mózes a
8435 27| Holnap.~- Ma láttam a szobátokat. Kissé kényelmetlen. Kerestem
8436 15| Louise anyó sohasem fogy ki a szóból, és sohasem fárad el. Az
8437 22| visszatükrözése lett volna a szobornak, mely a csöndben szelíden
8438 3 | szerkesztett, kidugta a fejét a szobrokkal, könyvekkel, újságokkal,
8439 4 | egy üvegszelence, melyben szódabikarbóna van. A Férj és az Agglegény
8440 4 | FÉRJ. észreveszi, hogy a szódabikarbónás szelencébe belepottyant
8441 4 | meg a hajnalt.~Két kanál szódabikarbónát eszik, de a fehér por fele
8442 7 | émelyítõ szagát, de a szája szöglete már mosolygott. A habok
8443 29| akasztva himbálódzott és szökdelt, félni lehetett, hogy elragadja
8444 21| ez a fõ. Lassanként mégis szökni kezdtem a találkákról. Udvarias
8445 25| derengésben kutyák kóboroltak, szörnyû külvárosi alakok, kendõvel
8446 28| édes. Az orvosság, mint a szörp. Inni kezdi. A többiek utánozzák.
8447 15| árnyékában, és fantáziám lázasan szövögette tovább a mese szálait, Vic
8448 33| nem egészen idegen tõle a szófogadatlanság, a csintalanság bocsánatos
8449 20| reggeleken. Ez a tapasztalat szokássá és életbölcsességgé finomult
8450 18| szeretnek és boldogítanak. De a szõkék, akik csak árnyai a fekete
8451 18| szõke nõbe szerelmes. A szõkékben van valami természetellenes,
8452 24| lesz. Az évek fátyolán át szõkén és aranyosan ragyognak eléje
8453 33| a barna haját is sokszor szõkének láttam az Auer-égõk derengésében.
8454 21| azt mondta:~- Szeretlek.~A szókincse nem nagy, gondoltam magamban,
8455 7 | A kötélen száradó sárga szoknya a szelektõl hatalmasan kipuffadt,
8456 28| hirtelen belekap valamelyik szoknyácska fodrába. Tûzbe borul az
8457 4 | egyformák, a kötényük, a szoknyájuk, a frizurájuk sohase változik,
8458 4 | Ne izélj. Sohase, sohase szoktam lumpolni. Kicsit szédül
8459 31| hajóállomáshoz.~George félénken szólalt meg:~- Kissé nagyobb, mint
8460 31| melynek ajtait földig hajló szolgák tárják ki az idegeneknek.~
8461 34| Csendes kultusz övezi. A tót szolgáló riadtan tekint az almárium
8462 27| 1~A vendégeknek a parfét szolgálták fel.~Hirtelen felkelt az
8463 34| Kinyitja az ajtót. Kidobja a szolgát.~Az eset nagy feltûnést
8464 27| jött a férj, két görnyedõ szolgától kísérve, akik a bõröndjeit
8465 16| elém botlott, s most már õ szólított meg szorongó, fátyolos hangon:~-
8466 32| magamat. Csakugyan rosszul szólítottam meg, s elgondoltam, hogy
8467 20| hipnotizáló szavak mégis hozzá szólnak. A neve minden lapon elõfordul.~-
8468 34| említem ezt meg, mielõtt szólnék róla. A lak- és címjegyzékben
8469 19| erre. Mikor Anonymusról szóló értekezését írta, nem is
8470 34| hab nélkül - és a sárga szõlõskuglóf. Midõn a kanalat belemártja
8471 5 | Pirosodni kezdtek a harmatos szõlõtõkék. Tódor fáradtan hunyta le
8472 6 | kövér bíró.~- Jó estét - szóltunk, és illedelmesen leemeltük
8473 4 | a melegítõ. Egy szót se szólunk. De mindketten érezzük,
8474 29| mondta csöndesen. Õszintén szólva, nem így képzeltem az idegorvosokat.
8475 17| este érkeztem ide. Húsvét szombatján. Azóta itt vagyok.~Feszülten,
8476 25| csillogott. Odasiettem. Szomjasan néztem belé. Akkor aztán
8477 2 | elért, nem látott a ligetben szomorúfüzet. Poros, szelíd akácok, elegáns
8478 2 | összebarátkozott a homállyal, és a szomorúfûzzel együtt szomorkodott. Lomhán
8479 33| jótékonyan hûsítette a lázamat. A szomorúsága oly jólesett. Egy angyali
8480 11| koporsóban. Az örömünnep nedves szomorúságban ázott szét.~Egy hétbe telt,
8481 11| fülledt gyászt és erjedõ szomorúságot permetezett szét. A hamiskártyás
8482 27| lágylelkûségtõl, vagy a sírva vigadó szomorúságtól-e? A diák reszketve bámulta
8483 24| rendelõszobát nyitok, a szomszédban veszek lakást. Négy szoba,
8484 30| már egy hét elõtt jöttek a szomszédos falukból, s irigykedtek
8485 15| odamenekült a kék égbe, az Isten szomszédságába.~Henri azonban nem érezte
8486 27| virágzott ki a vér, a félelem szomszédságában. A fiú egyre zavartabb lett
8487 25| dadogtam.~- Õ nem érti - szónokolt egy kis lengyel. - Nem akar
8488 4 | AGGLEGÉNY. teljesen elázva, szontyolodottan felkel. Maradjunk itt. Valamit
8489 1 | lehemperedett a puhazöld, bozontos szõnyegre.~- Olyan friss, olyan selymes,
8490 4 | Szerbusz!” A kispárna szoprán hangon rikolt: „Jó reggelt!”
8491 16| bizalmaskodva kacsintott rá:~- Egy szóra.~A szerkesztõ hátrált, tovább
8492 32| asztaláról. Te egyszerûen csak szórakozni akarsz velem, sujet vagyok
8493 5 | megtörtént az is, hogy halálos szórakozottságában egyszer apja fényképezõgépjét
8494 15| térdepelni, sírni és gyónni, s szõrcsuhát öltve hamut hinteni vén,
8495 8 | állványon a kitömött evet szõre majdnem tüzet fogott. Meggyújtották
8496 34| összefügg a nevével.~Kovács szorgalmas hivatalnok. Fekete karvédõ
8497 24| A lány egyszerre valami szorítást érzett az állkapcáiban,
8498 11| a gyilkosok, s a torkát szorítgatták. Halomban feküdtek elõtte
8499 28| az urát. A férfi szívére szorítja a kezét, mint a rossz színészek
8500 5 | szelídülnek, és bocsánatkérõen szorítják kezünket. Egyiknek anyja
8501 15| mint egy kis aranymadárka. Szorítsd csak a füleidhez. Hallod,
8502 14| letaroltam, hogy Irisz lába elé szórjam. Máskor vidáman vártam a
8503 22| jöttem föl a hegyre? Ha eléd szórnám a fiatalságom, és odaszorítanám
8504 11| Mikor otthon ült az aranyat szóró petróleumlámpa alatt, el
8505 23| aszaltszilvához. Álláról gyér, sárga szõrök lógtak le. Szomorú, igénytelen
8506 22| melyet halottan is görcsösen szorongatott valami félelem, valami tragédia
8507 18| ragyogó, kedves. Némán szorongatta kezemet. Szemébõl hála sugárzott.
8508 16| most már õ szólított meg szorongó, fátyolos hangon:~- Nem
8509 5 | csöndességbe. Zajtalanul szorongtunk a messzelátó körül. Kutyák
8510 26| miért olyan halavány?”~Szorongva kopogtam az ablakon.~- Margit.~
8511 1 | ibolyacsokrokat, s a feleségére szórta:~- Itt vannak a virágok
8512 32| gyorsvonatra várt. Fehér, rövid szõrû, fiatal foxterrier volt,
8513 19| voltak a tegnapi láztól. Szótalanul öltözködtek fel. Az elsõ
8514 33| bújom át a meséskönyveket, a szótárakat és a lexikonokat, nem találom
8515 11| az anya még sápadtabb és szótlanabb volt, mint addig, de csakhamar
8516 15| Mikor éjjel ércesen zengõ szóval kiabálta szét az idõt, a
8517 32| lurkók, a Pistike már tudja s Szózat-ot is, mindjárt elszavalja:
8518 27| könyveket, a jegyzeteket, a sztereometriai kartontesteket és a puskákat
8519 21| Rózsi azonban néma volt. Egy sztrájkoló büszkeségével állott elém,
8520 34| vették körül, s rózsaszínû szublimáttal, érdes kefékkel sikálták
8521 27| diák.~- Igen. Most nincs szüksége rá.~- Hát ez az... - szólt,
8522 15| miegymást, ami kis háztartásához szükséges volt. A kíváncsiak ilyenkor
8523 22| Kíváncsian nézte. Azután égetõ szükséget érzett, hogy kiengesztelje
8524 21| változásban valami újság szükségét éreztem. Rózsi pedig még
8525 30| hervadt kis szájacskájukkal szürcsölték az elérzékenyülést, részegre
8526 26| aki vadászni szokott, és a szüreten rakétákat enged föl.~Mire
8527 1 | és a nyár. Õsz felé egy szüreti mulatságra voltak híva.
8528 23| hol itt, hol ott, mint szüretkor a lombok közé bújtatott
8529 7 | ködös és hideg. A színek szürkék, fázósak, s néha októberi
8530 18| Nagy, hullámos, fekete haja szürkés visszfényt vetett arcára.~-
8531 20| ez az utolsó. A többi már szürkeség lesz, por és szél, unalom
8532 31| törpe gumifák zizegtek a szürkeségben. Lassan mentek a hajóállomáshoz.~
8533 32| télen, mikor a sötétben szûkölök, betakarnál-e a takaróddal?
8534 15| összes kedve és alkotó ereje szunnyadozott. A vére melegsége hajtotta.
8535 15| órácskák halkan és félénken szunnyadtak, mint a csecsemõk, a nagyok
8536 12| borogatásokat. Hajnalfelé gyakran szunnyadtam el én is a vörös székben.~
|