10-atrop | atugr-botor | botos-divat | dob-eltem | eltep-felle | felma-futhe | futik-hatar | hatev-ismet | issza-keres | kerev-kozel | kozep-lepat | lepcs-megra | megre-nehez | nekie-ossze | ostob-remen | remes-szaka | szaki-szunn | szuny-tu | tubar-velet | velos-zuzni
Fejezet
9037 11| járt - a szobát telerakta tubarózsákkal, melyeknek húsos illata
9038 29| környezet már belefásult a tudatba, hogy úgyis minden hiába.
9039 5 | rejtélyes és elõkelõ maradt. Még tudatlanságát is arisztokratikus fölénnyel
9040 32| Kicsit gondolkodtam, és tudatosan füllentettem:~- Le.~- Fizetnél-e
9041 19| aludni, hogy idejében fel tudjanak kelni. Elõbb azonban megvacsoráztak
9042 3 | legveszedelmesebb. Mintha nem tudná, hogy belõlük él, gõgösen
9043 4 | közelebb húzza a széket. Te, ha tudnád, mi egy asszony. Most már
9044 32| kutyaadó, és drága az élet. Tudnál-e értem szenvedni? Ha nyáron
9045 31| meghajolt a három angol elõtt. Tudomásul vette a megrendelést.~-
9046 3 | arról, hogy a lap lemaradt tudósításával, megbocsátotta a leány regényeit,
9047 3 | városba, hogy lapjainak tudósítást küldjön. Akkor ismerkedett
9048 3 | A szerkesztõ udvariasan tudtára adta, hogy bármennyire sajnálja,
9049 21| hidegvéremet, és a szakítást adta tudtul. A levélben egyetlenegy
9050 13| amelyrõl csak mi ketten tudunk. A viszonyunk azonban mégsem
9051 13| szentivánéji hangulatoktól, a tücskök cirpelésétõl, az éjszaka
9052 34| orvosokat, fájdította a tüdejét, a lépét, a veséjét, s arról
9053 24| nap elõtt betegedett meg tüdõgyulladásban. Most pedig egyszerûen elragadták
9054 2 | szorgalmasan ömölt a sorvadó tüdõkbe, hogy a lesoványodott tagokba
9055 11| illata nehezen feküdt a tüdõkre, s valami fülledt gyászt
9056 19| sokáig állott a homályos tükörablak elõtt, s egy kicsit összeborzongott.
9057 21| utcasarkon vártam, egy üzlet tükörablaka elõtt. Sok-sok tükör fényében
9058 28| Elõkerítik az összehajtható tükörtokot, s kilopják az anyjuk arcképét,
9059 25| másik oldalán, egy kirakat tükörüvege csillogott. Odasiettem.
9060 18| megérintette a likõr zöld tükrét egy rózsaszínû nyelvecske.
9061 3 | össze, nézegette magát a tükrökben, és egy pár akkordot ütött
9062 19| helyeslõen nézte a síró tükröket, a fakó plüssdíványt, mely
9063 18| szobámba.~Elkápráztam. A tükröm elõtt, két gyertya világánál
9064 30| hajam körül. Belekacagtam a tükrömbe. Csigákba fésültem a hajamat,
9065 19| Malvin. A falon is: Malvin. A tükrön is: Malvin. Ez a gyógyszerész
9066 12| orvos rendeletére még a tükröt is megfordították. Csak
9067 25| tekintettem. Láttam, mint tükrözõdik az arcom a savószín, lengyel
9068 24| Még évek múltán is ezt tükrözte, az elsõ ijedtséget és riadalmat,
9069 6 | mint másnak. Az irgalom tündére szállt közénk, melyet eddig
9070 21| és közönyössé, mint mesék tündéreit a részvétlen holdfény. Szerettem
9071 13| fordul. Érzi-e, hogy ma tündéréjszakában haladunk, és új tájak, holdfényes
9072 1 | szobát meg se ismerte.~Minden tündéri fényben ragyogott. Sehol
9073 13| ezer hullámzó árnyékától, a tündérien fényes égbolt gyémánttüzétõl.
9074 19| ezt is Marinak hívják.~Egy tündérrege minden bûbája szunnyadt
9075 21| felrázzam azt a kis, merev tündért, aki benne hosszú szempillákkal,
9076 13| különös, fátyolos, könnyben tündöklõ. A hangja olyan tompa és
9077 34| közönyébe süpped.~Az operáció tündöklõen sikerült. Az orvosok meg
9078 30| pecsenyéi és fánkjai sohase tündöklöttek úgy, mint ezen az estén.)~-
9079 24| kifogástalan plasztron, tündökölve, szikrázva, s az, aki látta,
9080 9 | melyek elég világos vonalban tüntetik fel az író útját, és magyarázzák
9081 18| s néha-néha már nem is tüntették el a kísértetjárás nyomait.
9082 9 | megérteni a borbélyt, aki türelmesen vakar simára száz és száz
9083 1 | követelõdzõk. Követelõdzõk és türelmetlenek. Egy idegen világ, amelyet
9084 31| álltak ott. Vállat vontak, türelmetlenkedtek, és kerestek valakit, aki
9085 29| ábrándos, kék: két eleven türkizkõ.~- Kinek viszed? - kérdeztem
9086 29| kedveseiket. Szeme, az õ türkizszeme is kék volt. Egy folt ebbõl
9087 32| helyre, szagolja a levegõt, tüszköl, s aztán már rendben van
9088 18| a gyémántsugár és a szem tüze, csiklandozó bizsergés futott
9089 26| rajtam. Szemem égett, torkom tüzelt. Kimentem az udvarba. Minden
9090 3 | regényeit, drámáit, verseit, és tüzesen udvarolni kezdett neki.
9091 19| cselédeket, kik vasalókat tüzesítenek és diákokkal enyelegnek
9092 8 | kitömött evet szõre majdnem tüzet fogott. Meggyújtották az
9093 21| vérszegény ujjain szalagokat és tûket táncoltatva. Várakozás közben
9094 28| ollókkal feldarabolják. Icipici tûkkel varrni kezdenek. A ruhák
9095 20| Ezektõl a cérnáktól és tûktõl csempültek ki a fogai, szurkálódtak
9096 34| érdekesség nélkül, és közel se tulajdonítottak neki oly fontosságot, mint
9097 29| átlátszónak tetszett a fogása, nem tulajdonítottam túlságos fontosságot neki,
9098 19| végén azt fejtegette, hogy tulajdonképpen õ nyert, amiben senkinek
9099 10| szememmel. Nem, ezt nem tudnám túlélni. És mégis itt kell maradnom.
9100 8 | gyümölcskenyerek. Benn a túlfûtött és lankadt levegõt rózsafüstölõ
9101 26| trombitált künn az udvarban, a tulipánok között.~Én akkor tizenhárom
9102 19| Messzebb egy kétemeletes ház. A túlsó udvaron a teniszpálya. Még
9103 20| fehér kísértet néz ki így a túlvilág ablakából.~Ha az ódon szekrényt
9104 24| sötét menetet - akárcsak egy túlvilági menet - a kora délutánban.
9105 27| atropint cseppentett, amitõl túlvilágian sötétlettek a pupillái,
9106 3 | újságokkal, kéziratokkal túlzsúfolt íróasztalból, és tisztességtudóan
9107 15| méltóságosan hirdették a tûnõ idõt. Henri szeretettel
9108 26| Kisöcsém járt az eszemben. Azon tûnõdtem, hogy most már egyszer kisírom
9109 3 | múlva egész új tehetségek tûntek fel az irodalomban. Végre
9110 28| kér. A legkisebb az anyja tûpárnáját teszi a feje alá. Sziszegve
9111 25| Szívem viharosan vert. Tûrhetetlenné vált a helyzet. Fölkeltem,
9112 19| kelnek. A diákos élet nem tûri a lomhaságot. Megmosdanak
9113 18| Aztán könyveim közt is turkáltak. Egy napon az asztalomon
9114 34| suttognak. Végre is lehetetlen tûrnöm, hogy valaki ujjat húzzon
9115 21| parancsoló, ellentmondást nem tûrõ. A taglejtése biztosabb.
9116 19| akiknél estente kenyeret és túrót vett. A kisasszonyok szürke
9117 20| összeakaszkodott, és sokáig némán tusakodtak. Eltorzult az arcuk. Szemük
9118 23| kínai holmik. Az asztalán tusos edények. Tao és Konfucius
9119 23| sárgaláz. Sokat nyomorgott. Tussal festett furcsa figurákat
9120 8 | hangolták a hegedûket, tust húztak a beszédre. Attól
9121 5 | gyufa gyengéden sziporkázó tûzcsíkja.~Tódor hátradûlt az ágyban.
9122 18| házikabátomat.~Ezalatt izgatottan tûzdelte terhes, makrancos fürtjeit.
9123 3 | tûznél, mint egy kis gonosz, tûzimádó macska.~A szerkesztõ egy
9124 29| a hártyába, s délibábos tûzkoszorúvá pukkant szét, összerázva,
9125 19| cérnakesztyûjét, és õszirózsát tûzött gomblyukába. Mózes a drogériában
9126 6 | Vele lakik együtt, itt a Tûzoltó utcában. Én ismerem. Ha
9127 21| trombitálva, lobogó fáklyákkal tûzoltókocsik vágtattak végig.~Egész télen
9128 28| is, s távolról hallani a tûzoltótrombitákat és a tömeg moraját.~NEGYEDIK
9129 29| pillanatban féltem, hogy a vörös tûzponttól föllobban az egész ember,
9130 30| beszélsz?)~- És egy tearózsát tûztél a hajadba.~(...Egy lankadt
9131 28| Mindnyájan megmenekültek a tûzvészbõl.~Az utcán találkozunk velük.~
9132 13| homlokát halványpiros és tûzvörös szivárvány pántolta át.
9133 23| tanácsos szivarja bordó tûzzel égett. Sokan álltak a teremben,
9134 7 | álmos és egyhangú volt. Tyúkok kapirgáltak, feküdni készülõ
9135 19| fuldoklik a porban, és tüzel a tyúkszeme. A villamosok tele vannak,
9136 27| andalog a fehér villanyfény. Udvari szobájuk egy folyosóra nézett.
9137 21| szökni kezdtem a találkákról. Udvarias levelekben takarodót fújtam.
9138 13| anyám ne vegye észre titkos udvarlásomat, amelyrõl csak mi ketten
9139 3 | drámáit, verseit, és tüzesen udvarolni kezdett neki. Õrülten megszerette,
9140 8 | katonatisztek cigarettáztak és udvaroltak, különösen Ibynek, aki a
9141 14| gyerekkoromban hallottam az udvarról. Olyan szépen, hogy sokáig
9142 6 | üvegkapu választott el az udvartól.~Benn kõrisek, jázminbokrok
9143 14| jött be a mi régi, téglás udvarunkba, bojtos hálókabátjában.
9144 33| ablakokra csapódott, az udvarunkban hótól roskadó fenyvesek
9145 20| fotográfiája még most is üdén ragyogott. Ezt az arcképet
9146 25| Templomépítõ Munkások jöttek üdvözölni téged. Szervusz.~Nyújtotta
9147 28| az üres szemüveget. Csak üggyel-bajjal tud a beteghez botorkálni,
9148 18| fölkeresett lakásomon. Az ügy, úgy látszik, megviselte.
9149 19| A pincérekre pedig, akik ügyesen forgolódtak a kávéházi asztalok
9150 30| mondhatom el, mennyien voltak. Ügyvédek, orvosok, jegyzõk, katonatisztek,
9151 19| ráfagyott a zsír.~Kedvetlenül üldögéltek mind a ketten, és nézték
9152 20| rámosolyogtak. Néha õt is üldözõbe vették. Mikor azonban eléje
9153 21| mely a küllõket harapja. Üldözött. Éjjel, magányos sétáimon,
9154 31| empire-székekben barátságtalan ülés esett. Valósággal szédültek
9155 19| köd savanyú illata s az ülések meleg bõrszaga orrukba szállt,
9156 25| mondtam magamban. Sokáig ülhettem így, magam elõtt is titkolva
9157 29| A fiam...~- Hogyan?~- Ülj le. Mindent elbeszélek.~
9158 32| vakkantott és kapacitált, üljek közéjük, nem is olyan nagy
9159 19| Mózes társalogni próbált.~- Üljön le.~- Köszönöm, már ülök.~
9160 34| semmi közük a pörölyhöz, az üllõhöz s a kovácsmesterség egyéb
9161 19| tetszett, mintha két halott ülne az asztalnál, fáradtan és
9162 13| mintha robogó vonatban ülnénk? Most is felénk lebeg egy
9163 19| Üljön le.~- Köszönöm, már ülök.~A beszélgetés ezzel elakadt.~
9164 5 | érthetetlen szerelmük nászát ülték volna.~Tódort semmi esetre
9165 30| mint ezen az estén.)~- Hogy ültetek?~(...Én az apád mellett
9166 8 | chérie...~A zöld díványra ültette.~Piroska most nézte a leányokat.
9167 30| én látom, hogy hét órakor ültök a sátorban, és még egész
9168 13| mozdulatlanul és némán ültünk így, míg megszoktuk a sötétséget,
9169 19| Egész nap régi könyvek közt ülve, régi írásokat lapozva,
9170 19| Te nem változol soha - ümmögte álmosan Dániel. - Te vén
9171 19| mindent.~Valamit nagyon halkan ümmögtek. Aztán Mózes kiment, és
9172 18| És most engedd meg, hogy ünnepélyesen megköszönjem eddigi szívességedet.
9173 11| züllött mámorból. Különösek, üresek, piszokszínûek voltak ezek
9174 34| és az életet végtelenül üresnek találja. Minõ búsan donganak
9175 1 | csak belebukik a halálos ürességbe, a szenvedés és a kín szobájába.~
9176 11| pénztárt már harmadszor nem ürítették ki, színültig volt vörös
9177 6 | bátorítják az illetõt. - Üsd agyon.~A göröngy magas ívben
9178 20| téren, és aztán egy nagy üstben megégetni, mint a középkorban -
9179 2 | cincogva sikoltozott, s minden üteme lázas istenkáromlás és õrület
9180 20| a tû zümmögött, és a gép ütemesen csattogott, és a gombolyagok
9181 2 | egészséges vért küldjön. A picike üterek is vidoran ketyegtek. Csak
9182 3 | éhenkórásszal, ha fejedelmük fejét üti le.~Másnap Bér maga jött
9183 2 | egy kemény, izmos férfit ütne meg.~Vad ordítás reszketett
9184 3 | kiáltani, meghurcolni, arcul ütni, kiverni, de gyönge volt,
9185 2 | rázni kezdte. Azután arcul ütötte. Erõsen, mintha egy kemény,
9186 19| mandulák - és hátul egy óriás üveg, zavaros ecetággyal. Itt
9187 19| s néhol egy-egy színes üvegablak elfeledtette a szegénységet,
9188 24| egyszer, s félve bepillant az üvegablakon, vagy egy tükörben veszi
9189 25| csörömpöléssel kinyílt az üvegajtó. A munkások jöttek. Érthetetlen,
9190 8 | és kinyitotta az óriási üvegajtót. A nagyanyánál egyáltalán
9191 5 | színesen csörögtek a furcsa üvegarabeszkek, hengereket forgatott, melyeken
9192 15| porcelánok közt, vizet hoz az üvegbe, s azután félénken beszélni
9193 34| mesének. Az orvos egy kis üvegben odaajándékozta neki a kioperált
9194 8 | nagyanyánál egyáltalán minden üvegbõl van. Egy pillanat alatt
9195 8 | tortákat és a sajtot a különös üvegborítóval, valamint a köpcös, vörös
9196 26| derûs, egyszerû, boldog.~Az üvegburás barokk órát egyszer se kellett
9197 20| félti filigrán tagjait, üvegcsontjait, és integet az ittmaradóknak,
9198 19| gondolatát.~A lámpa kormos üvege recsegve mondta:~- Nem lehet.~
9199 19| Csillogtak a poharak, az üvegek, a gyertyatartók és a kilincsek.
9200 15| toronyablakban. Egyszer, hogy egy üvegen véletlenül meglátta ráncos
9201 24| hideg és csillogó burok, üveggé és cukros gesztenyévé változtatta
9202 6 | keresztülhaladnunk, melyet színes üvegkapu választott el az udvartól.~
9203 25| mozdulatlanul feküdt benne, mint üvegkoporsóban a halott, és az álom nem
9204 24| be, úgyhogy kívülrõl egy üvegkoporsónak tetszett. A cilindereken
9205 19| Milyen nagyszerû ez az üvegkupola. Ez a kagyló, mely a tengerek
9206 16| Lelkük, az õ picike, törékeny üveglelkecskéjük pedig meghasadt, zenélve,
9207 15| ágyamat, babrál a finom üvegpoharak és porcelánok közt, vizet
9208 24| A cilindereken is finom üvegréteg csörgött. Bevont mindent
9209 1 | acélállványt látok, meg egy üvegszekrényt. Mik ezek?~- Majd meglátod.~
9210 4 | folyadékok csillámlanak, és egy üvegszelence, melyben szódabikarbóna
9211 33| hat órakor lehunyta kék üvegszemét, és aludt.~- Csitt! - mondták
9212 8 | mogyorószemecskék voltak belesütve, üvegszerûen csillogó birsalmasajt szeletkék,
9213 34| mikor egy nagyon világos üvegszobában fehér kabátos emberek vették
9214 28| az arca.~A pincér roppant üvegtálon száz szerecsenfánkot hoz,
9215 8 | a vendégek felkeltek, az üvegtányérok újra úgy csörömpöltek, mintha
9216 11| leültek. Az anya egy kis üvegtányért hozott, s a rézfillérek
9217 33| ragyogtak, és ragyogott az üvegtekintete is. Gõgös és önhitt volt,
9218 9 | elgyötörten és ferdén meredt az üvegtetõre a halott szeme. Ettõl kezdve
9219 30| emlékszel, mikor átmentetek az üvegtornácon. Azon a reggelen egy mély
9220 3 | õ nevében nyomban meg is üzente, hogy a kéziratát nem közlik.
9221 3 | alázatos emberek az írók. Ezek üzentek neki annyi gorombaságot,
9222 21| egy utcasarkon vártam, egy üzlet tükörablaka elõtt. Sok-sok
9223 33| meg is szagolják, a kutya ugatja, és õ mégse mozdul ki illetlen
9224 32| de automobilt még sohasem ugatott meg.~„Mindegy - mondottam
9225 5 | messzelátó körül. Kutyák ugattak. A sötétben pirosan parázslottak
9226 28| tükör elõtt, tapsolnak, ugrálnak. Elõkerítik az összehajtható
9227 29| zöld léggömbbel viaskodott. Ugrált és táncolt, nevetett és
9228 28| székre. A lányok a térdére ugranak, és eszeveszetten csókolják,
9229 2 | közepében állott. Bõsz apák ugrottak eléje egy ingben, hanyag
9230 9 | tartóztathattam fel. Másnap ugyanabban az órában, közvetlen ebéd
9231 32| háromszor is visszatér ugyanarra a helyre, szagolja a levegõt,
9232 19| gondolt, hányszor kezdett bele ugyanebbe a munkába, talán csak azért,
9233 3 | pecsételve.~Két évvel ezelõtt ugyanez a Mária Marika volt még,
9234 31| tábornok felé fordult.~- Most, ugyebár, csak ezeket öldösi?~A tábornok
9235 19| ebédeltek.~Késõn mentek oda, és úgyszólván egészen maguk voltak. Künn
9236 19| kellene menni. Az otthon újabban ellenszenves. Az emeletek
9237 10| szóltam -, most igazán valami újat kellene kieszelnünk.~Az
9238 15| és szomorú. Ha vége van, újba kezdünk, mert Louise anyó
9239 25| újság, hiába árulva kopott újdonságait, kacérkodva, mint vénasszony
9240 19| Zavarba jött a zavarától. Az ujja hegyével csippentette el
9241 15| fölkutatott. Fehér, apró ujjacskáival kikotorta a fiókból az eltört
9242 26| cukrászsüteményekhez ér a gyermek, ujjaimat a kisöcsém hideg homlokára
9243 11| végigtapogatta a kártyát, és a finom ujjakban újra felébredt a látnoki
9244 9 | pisztolyommal babrálok. Az ujjam ráteszem a ravaszra, a csövet
9245 32| derekát.~Csettintettem az ujjammal. De a kutya - se szó, se
9246 6 | hasán vastag aranylánc, ujján zöld pecsétgyûrû, kezében
9247 34| lehetetlen tûrnöm, hogy valaki ujjat húzzon velem. Nem a saját
9248 23| gonosz Isten, ki vigyorogva ujjong, ugrál életek és romok fölött,
9249 33| huncutul kacsintott.~- Szép? - ujjongott Jolánka.~- Nem - mondta
9250 14| siratva, a tavaszt köszöntve ujjongtak az új élet ígéretének.~Ekkor
9251 33| Lefektetjük, felöltöztetjük és újrakezdjük az egészet. Néha legföljebb
9252 23| hogy a sárga Félix, a kezdõ újságíró kínaiul beszél. Ez a fiú
9253 23| most mind körülvették a kis újságírót, ki a kérdés hatása alatt
9254 14| elõkereste régi, megsárgult újságját, és olvasni kezdett. Én
9255 3 | szobrokkal, könyvekkel, újságokkal, kéziratokkal túlzsúfolt
9256 19| háziasszonyukkal, melyet újságpapírba göngyölve kivittek magukkal.
9257 28| a lószõr. Az egyik ablak újságpapirossal van beragasztva.~Újságot
9258 25| járkáltak szutykos ruhában, az újságrámából pedig elrongyolt lap csüngött,
9259 25| apádra sem emlékszel, a kövér ulánusra?~- Nem.~- A szeretõdre sem,
9260 3 | hónap múlva felesége lett.~Ulászló tehát nem halt meg, hanem
9261 3 | drámát írt II. Ulászlóról.~Az Ulászló-drámának a férje vetett véget. Egy
9262 3 | elbeszéléssel, és drámát írt II. Ulászlóról.~Az Ulászló-drámának a férje
9263 23| lett a szivar, egyszerre unalmasnak, értelmetlennek tetszett
9264 21| fojtogatta a torkom a dühtõl, az unalomtól, a kudarc mérgétõl. Gyökeres
9265 3 | cselédszerzõben járt, és unatkozó, cselédbérre lesõ leányok
9266 7 | Húszéves volt, s mégsem unatkozott rá. A párnák csücskei az
9267 2 | álomnak. Sárga és éhes arcán undor fakult, s látszott, nagyon
9268 3 | lángeszek. Szégyellte magát. Undorodott. Férje gyakran megkérdezte:~-
9269 24| felkiáltani, hogy mennyire unja magát, és futni, futni ebbõl
9270 4 | álmosak, mámorosak, már unják is egymást, de mégse tudnak
9271 16| támasztotta volna, és õ is unná fejét, szép szemeit és az
9272 9 | reggelen hozta a vonat. Unokahúgom kútba ugrott. Egész sor
9273 8 | kémlelõdve. Végre Tusi, az unokanõvére észrevette.~- Hogy vagy,
9274 19| háziasszonynak, aki már rájuk unt. A szomszédok gyûlölködnek.
9275 6 | ha a hosszú õszi estéken unták magukat. Micsoda fürge,
9276 14| napjaimat. Olvasni kezdtem, de untam a könyvet. Cigarettára gyújtottam,
9277 25| Mindjárt nyomon leszünk, uracskám. Akkor te beszéltél velem.
9278 27| revolver?~- Kinél?~- Az uradnál.~Az asszony kicsit gondolkozott.~-
9279 1 | csak ennyit mondott:~- Ide, uraim, tilos a bemenet.~1908~ ~
9280 1 | rögtön bekövetkezik, ha nem uralkodik magán. A titokzatos szoba
9281 21| parancsolóan beléje furakodott, uralkodóvá lett és elöntött mindent,
9282 24| fekete ruhában, elegánsan uralkodva a bánata fölött. Közbül
9283 33| baba jó családból származó, úrikisasszony, bár nem egészen idegen
9284 1 | szívét. Az elkényeztetett úrileányok hahotájával, az egészségnek
9285 8 | villáikkal. Piroska hol a kövér úrra, hol a vendégekre nézett.
9286 3 | páva, végigsétált a szobán. Uszályos vörösselyem ruhát viselt,
9287 13| tájak, holdfényes mezõk úsznak el mellettünk, mintha robogó
9288 32| pöffedt, szemüveges úr, valami úszómester vagy elöregedett tánctanító,
9289 26| bóbitái roskadoztak. Párák úsztak a földön, és füstölt az
9290 22| bús esztendõk, céltalan utak, sok fényes és füstös éjjel.
9291 2 | tavaszt, amely kavicsos utakon, ábrándos zeneszónál lejtett
9292 20| gondolat minden szennye, utálata és förtelme. Ez az arckép
9293 33| szorította a torkomat. Az életet utálatosnak láttam. Erõsen néztem a
9294 20| szólni a szégyentõl, az utálattól és a megvetéstõl. Nézte
9295 4 | megyünk haza.~AGGLEGÉNY. Utálom a hajnalt. Ásít. Én mindig
9296 3 | Olvasd el.~Soha jobban nem utált senkit, mint ezt a gõgös
9297 2 | a világon. Csak pihenni. Utálta az ágyát is, ahol hajnalban
9298 6 | erõsnek érezzük magunkat.~2~Utáltuk a csúnyaságát, gyûlöltük
9299 6 | fölajzza parittyáját, s utánaküld még egy színes kavicsot.~
9300 27| Egyszer látta õt az utcán. Utánasompolygott. Masztodon lábai gázolták
9301 32| Késõbb azonban csendesen utánasompolyogtam. A vasúti sorompónál értem
9302 32| Ezzel megint eliramodott. Utánavetettem egy darab cukrot, amit a
9303 21| tartott a viszony. A színház utáni esték izgalmas lázban lobbantak
9304 28| szörp. Inni kezdi. A többiek utánozzák. Körömcseppig isszák az
9305 23| a badar csecsebecsék, az utánzott, olcsó kínai holmik. Az
9306 19| mogorván vagy mosolyogva utasították el õket, õk pedig rémülten
9307 21| Különbözõ hosszú és fontos utazásokról beszéltem. A leány mégis
9308 20| megviselten érkezett meg a hosszú utazástól. Fásultan bámulta. A nagy
9309 32| bosszúsan.~Õk azonban nem utaznak. Csak a gyorsvonatot várják,
9310 21| Kínába, Madagaszkárba kell utaznom, Amerikába vagy akárhová.
9311 19| kis párnán. Mikor elõször utazott fel, épp így gyötrõdött
9312 14| maradjak ott évekig. Arcóba utaztam. Semmittevéssel töltöttem
9313 13| Én is úgy érzem, hogy már útban van.~- Már nem is vagyunk
9314 29| repül vele. Bámulta az egész utca. Néha olyan volt, mint egy
9315 1 | darabig, bekanyarodott egy kis utcába, s egy térre gördült ki.
9316 19| emlékezetükbe idézni az utcák és a körutak szeszélyes
9317 4 | hajnal a házak fölött kék utcákat hasít az éjszakából. Nézik
9318 27| Dulakodásokról álmodott. Egy utcaközön találkozott a férjjel, s
9319 8 | négy lehetett.~Ekkor már az utcákra csokoládészínû félhomály
9320 9 | életét is leborotválná. Az utcaöntözõ, aki nem locsol le minden
9321 19| mindenüvé. Aszfaltozzák az utcát. A járda irtózatosan fel
9322 10| kellene kieszelnünk.~Az Üllõi úti diákszobában ketten tanácskoztunk.
9323 19| s az életük kizökken az útjából, és senki sem igazíthatja
9324 9 | vonalban tüntetik fel az író útját, és magyarázzák az utolsó (
9325 18| tudott. Ekkor az Andrássy útnál voltak. Ábel boldogan állapította
9326 19| értéktelen tényezõjét, átadta utódainak. Szeretettel simogatták.
9327 16| a reggel nyomunkba lép, utolér és ránevet eredménytelen
9328 27| õszies, az utolsó vágy forró, utolérhetetlen költészete. A fiú pedig
9329 29| levegõben. Lehetetlen volt utolérni. Dobáltuk utána kalapjainkat,
9330 31| állt, mintha még egyszer, utolszor színházat játszanék három
9331 31| hogy valami titokzatos útvesztõbe kerültek, és szerettek volna
9332 19| csetelve-botolva, mint akit ûz valaki, és a kopasz homlokuk
9333 15| toronyórásról szól a mese, V. Henrik kegyeltjérõl. Ez
9334 18| belváros felé. Ábel követte.~A Váci utcán már egymás mellett
9335 28| ÖTÖDIK KÉP~Egy nyomorúságos vackon látjuk most a szerencsétlen
9336 12| melengesse jégben elhûlt, vacogó kezét. Minden percben váltanunk
9337 20| hazajön, és önelégülten ül a vacsorához. Kétségtelenül megfiatalodott.
9338 23| Ha látta õket, otthagyva vacsoráját, borát, futott tõlük, hogy
9339 28| Bemennek egy vendéglõbe vacsorálni. Az apa dús és deres haja
9340 5 | lyukacsos volt, mint az olcsó vacsorasajt, a sarkcsillagot, a bolygókat,
9341 1 | ült, és várta. Szótlanul vacsoráztak.~- Mi a bajod? - kérdezte
9342 29| van.~Nyomott hangulatban vacsoráztunk, fenn, a szálló emeletén.
9343 13| úgy tetszett, mintha még vadabbul csókolták volna egymást...
9344 19| maradt. Csak Mózes ment ki a vadászatra.~- Tudod, minõ fenegyerek
9345 26| tréfás nagybátyámmal, aki vadászni szokott, és a szüreten rakétákat
9346 20| szívta a kialudt pipákat, vadászott a puskáival, és olvasta
9347 9 | pille röpködött. Egy óráig vadásztam rá. Aztán lassan megöltem.
9348 9 | mint vadászaton a nemes vadat.~Szeptember 29.~Régóta nem
9349 25| kezét, rám mutatott.~- Te vaddisznó - sápítozott rekedten -,
9350 18| Betörni egy lakásba. Egy vadidegen lakásba. Szemtelen.~Nem
9351 10| égtek a szemeink, mint a vadmacskáknak.~- És ha mindjárt lefekszik?~-
9352 14| nagyon szomorú. Ezeket a vádoló, kék szemeket reám emelte.
9353 6 | úgy tetszett - pityeregve vádolta a természetet, hogy egy
9354 11| közül kiesett egy csomag vadonatúj aranyszegélyû kártya, és
9355 34| mondják. Tetszik tudni, a vágás innentõl idáig terjedt.
9356 6 | fölragad egy göröngyöt.~- Vágd utána - bátorítják az illetõt. -
9357 5 | nyári éjszakában imádatos vággyal csüngött az égen. Éreztük,
9358 3 | orrát, és szemérmetlenül vágja zsebre a fejedelmi tiszteletdíjat.
9359 19| boros állapotban baltával vágtak bele a padlóba. Megtalálták
9360 21| fáklyákkal tûzoltókocsik vágtattak végig.~Egész télen tartott
9361 4 | banketten? De legalább boldog vagy-e, édes öregem?~AGGLEGÉNY.
9362 24| napra alázatosabb lett a vágya. Arra gondolt, hogy csak
9363 14| ablaktáblákon. Vele együtt haltak el vágyaim is, melyek ezen a délutánon
9364 15| hullámzott, fekete szemében kóbor vágyak szikráztak. Szoknyái tavaszi
9365 19| szerettek. Bánatosan és mély vágyakozással hangzott fel egy sötét diákszobából.
9366 9 | Szeptember 12.~Minden vágyammal átkaroltam õt, hogy ne menjen.
9367 26| belesápadtam, mint valami vágyba. Hiszen csak egy kis vendég
9368 17| oly tiszta és végtelenbe vágyó volt, mint a tenger.~- Azután
9369 2 | arc volt petyhüdt és sírba vágyóan szomorú. Szája kinyílott.
9370 1 | márciusi délután volt. Vágyódott ki, az illatos, egészséges
9371 13| Egy fiú jön, aki sápadt a vágytól és az éjszakától. Egy szerelmes
9372 22| már közel hajolt hozzá, de vajúdó szája néma maradt. Ezek
9373 21| Pityergõ száján csendesen vajúdott valami. Csücsörítette a
9374 9 | borbélyt, aki türelmesen vakar simára száz és száz nyakat
9375 34| VAKBÉLGYULLADÁS~Hõsöm neve ez: Kovács János.
9376 34| széltében beszélik a hírt.~- Vakbélgyulladása van. Operáció lesz.~A fõnök
9377 16| közt, és valami hihetetlen vakbuzgalommal, az õrült lihegésével kerestük
9378 30| balra, két rokon között, vakító plasztronban, feketében,
9379 34| kemény és kegyetlen.~A terem vakítóan világos. Az orvos beszél
9380 32| hol a családhoz, csaholt, vakkantott és kapacitált, üljek közéjük,
9381 13| ismeretlen vendég! Ó, jaj, mi vakok! Mi boldogtalanok! Mi boldogok!~-
9382 23| melyet - szegény koldus - vakon talált, kotorászva az életben.
9383 6 | patakokban ömlik a verejték. Vakondok-szeme hájpárnák mögül pislog ránk.
9384 17| ingó tenger, feje fölött a vakság sötétsége, s õ a két végtelenség
9385 15| év elõtt laktam, a szûk vakudvart, a zöld, rozsdás vasrácsot,
9386 17| menni.~- Azután megérkezik valahova. Ismeretlen utcákon csatangol,
9387 26| céltalanul, rohanni, elbujdosni valahová, és sohase jönni vissza.
9388 23| is, németbõl, s egyszer valamelyikünk tréfából odaírta, hogy „
9389 6 | lovardája, melynek eresze már ad valamicske árnyékot, a gyep, melyen
9390 19| málnabefõttek illatát, melyeket valamikor ideraktak, szépen sorjában.
9391 8 | a különös üvegborítóval, valamint a köpcös, vörös rumosüveget,
9392 19| fantom, aki egyszer megijedt valamitõl, s most örökké ilyen ijedõsen
9393 18| lakásba. Szemtelen.~Nem válaszoltam. Körülnéztem. Lassan fölvettem
9394 20| halotthoz, amelyekre sohase kap választ.~A szekrény elõtt állt.
9395 6 | melyet színes üvegkapu választott el az udvartól.~Benn kõrisek,
9396 18| lázában odavetve. Mindez nem vall a finom és kedves Ábelre.
9397 11| szabadult ki a börtönbõl. Válla megroggyant, kicsit megkopaszodott,
9398 10| Némán és hidegen vártam. Vállaim közé húztam a fejem, s irtóztató
9399 2 | leány, aki vigasztalóan vállaira engedi hosszú, zöld fürtjeit,
9400 18| A félhomályból ragyogó vállal, hódítóan emelkedett ki,
9401 19| várniok. Végre jöttek.~A vállalkozásuk azonban kudarccal végzõdött.
9402 17| találkoztam vele. Nehéz, kínos vallatás után sikerült róla megtudnom
9403 13| aranyrámában; a meztelen vállával, sötét hajával, fekete szemével
9404 32| nyaklánca fogyatékos ízlésre valló. Látszott rajta, hogy gondozzák,
9405 21| Mindegyiken csak egy szó. Az õ vallomása, az õ kezeírása. Újra a
9406 22| követ. Azt érezte, hogy vallomással tartozik neki. Azt érezte,
9407 10| hatalmasan meredt elém a széles vállú, egészséges bácskai fiú.
9408 23| évõdtünk vele. A másik héten vállunkat vontuk, ráhagytuk. Azután
9409 15| tudjátok, hol ér véget a valóság, s hol kezdõdik az álom.~
9410 25| munkások jöttek. Érthetetlen, valószínûtlen az egész, de õk voltak,
9411 11| söpörte le, azután egy marokra valót odadobott az ablaküvegre.~-
9412 19| melyben fény és árnyék váltakozik. Késõbb, ha minden jó van,
9413 12| vacogó kezét. Minden percben váltanunk kellett a borogatásokat.
9414 15| plébánossal is csak ritkán váltott pár szót, ha éppen nem kerülhette
9415 20| hónap múlva már mindennap váltottak levelet. A halottat pedig
9416 21| cseréltem fel, és ebben a változásban valami újság szükségét éreztem.
9417 19| Dániel felkelt az ágyból. A változásra még valami örömet érzett.
9418 5 | alázatosan lopózkodtak közénk. A változást rendesen észre se vettük,
9419 21| valakit, aki ezt egy kissé változatosabban fejezi ki, de egyszerû kedély,
9420 4 | szoknyájuk, a frizurájuk sohase változik, és ha egyik-másik megöregszik
9421 19| vagyok - mondta.~- Te nem változol soha - ümmögte álmosan Dániel. -
9422 22| hogy századok után is változtatod az arcod, mely márványból
9423 24| üveggé és cukros gesztenyévé változtatta a tárgyakat, jégpályává
9424 19| környezetben. Lásd, csak mi változtunk. Itt újra megtalálunk mindent,
9425 8 | figyelt.~- Szép legyezõje van- folytatta a hadnagy, és
9426 2 | ligetben szegény, éjjeli vándoroknak? A csavargó hunyorított
9427 16| parfümje volt az arcának, édes vanília illat, altató tömjén. Feje
9428 5 | a cigányzene. - A fánkok vaníliás illatát érzem...~A csillagász
9429 14| kriptádba, és a koporsód vánkosát is bekönnyezi, s én ezalatt
9430 30| selyempaplant és a csipkés vánkosokat adták neki. Tömérdek bõrönddel
9431 18| selyempárnáimat, s egy puha, nagy vánkost figyelmesen odatettem támlájára,
9432 32| vonatot. Nézi, hogy rendben vannak-e a dolgok s úgy látja, hogy
9433 21| szalagokat és tûket táncoltatva. Várakozás közben gyakran gondoltam,
9434 1 | körúton, s a fiatalasszony a várakozástól kipirultan nézegette az
9435 3 | szerény papírcsomóval künn várakoznak az elõszobában, hogy a szolga
9436 32| huszonhárom percig kellett várakoznom a legközelebbi gyorsvonatra.
9437 12| párnákra. Kezeit összekulcsolva várakozott. A doktor kilenc óra tájt
9438 8 | Percekig állt így duzzogva, várakozva és kémlelõdve. Végre Tusi,
9439 6 | Részvétet nem éreztünk iránta. A varangyos békát éppúgy gyûlöltük,
9440 20| száját, mint egy utálatos varangyot. Bella most majdnem boldog
9441 33| kacér fürtök, pikáns tincsek varázsában. A termete is megkarcsult.
9442 26| a fájdalmakat mítosszá varázsolta.~Mégse fájt nekem ez a fájdalom.
9443 9 | éveket idéz vissza, vallásos varázzsal hat reám, s bár az írója
9444 32| utaznak. Csak a gyorsvonatot várják, amelyen - tetszik tudni -
9445 19| öltött, s valami elátkozott várkastély, vagy egy õrködõ fellegvár
9446 27| kötélhágcsókon, amelyeken a lovagok a várkisasszonyokhoz másznak éjjel, ellenséges
9447 23| fölött, haraggal rázva hosszú varkocsát: a testet öltött Pusztulás.
9448 19| fûszeresnél. Sokáig kellett várniok. Végre jöttek.~A vállalkozásuk
9449 13| Most még sötétben van. Várnunk kell, míg a hold ezüstlámpása
9450 30| bizony. A cigányok a szomszéd városból jöttek két kocsin, és sohase
9451 5 | házunkban, s én kimentem a városerdõbe, hogy kisírjam magamat.
9452 20| éjjel elutazott az erdélyi városkába.~2~Bella elégedetten ment
9453 1 | bocsátotta be a betegeket a várószobába. Férje fölhúzta fehér kabátját,
9454 14| októberi reggeleken. Ma már nem varrja fel neked. Züllött vagy,
9455 28| feldarabolják. Icipici tûkkel varrni kezdenek. A ruhák egy pillanat
9456 19| munkáslányok hazafelé térnek a varrodákból, a kereskedésekbõl és a
9457 20| zongorázik. Dalokat muzsikált a varrógép. Ez a szegények olcsó és
9458 20| Frissen és boldogan ült a varrógépe mellé. Amint a tû zümmögött,
9459 20| fullánkjaikkal, mint a megelevenedett varrótûk. Szédítõen sok van. Szitával
9460 21| zsebkendõimbe, az ingeimbe õ varrta bele a monogramot. Alapjában
9461 30| Abban, amibõl késõbb pólyát varrtam neked.)~- Sok vendég volt
9462 10| maradsz.~- No és?~- Aztán vársz.~- No és?~- Aztán meglesed,
9463 27| Akkor, mikor legkevésbé várták.~Ijedt csöngetés járta be
9464 13| boldog vagyok. A vendég, akit várunk, el fog jönni.~- Én is úgy
9465 21| szótlanul, közönyösen, várva a szavam. Én se szóltam.
9466 6 | napfényben egy kézipisztoly vasagya villan meg. Mindnyájan elhûlünk,
9467 19| a fiatal cselédeket, kik vasalókat tüzesítenek és diákokkal
9468 21| õt. Egy napon azonban a vasalóné hazahozta a fehérnemûimet,
9469 7 | forrázott ruhák gõzei, a nehéz vasalószag, az álmosan gördülõ csöppek
9470 34| nyomor.~A családnak csak vasárnaponként volt jobb napja. Délután
9471 19| találkozzanak vele, mert vasárnapra találkát adott. Kiránduljanak
9472 5 | és ha jók voltunk, zajos vásárnépet, zöld ördögöt, óriásokat
9473 22| barbár állt a napfényben. Vasból és kõbõl volt. A bátor árnyalat
9474 27| lábai gázolták az aszfaltot. Vasbotja zengett és kopogott. Köszönt
9475 27| találkozott a férjjel, s az a vasbotját emelte rá, sarokba szorította,
9476 2 | merész lépésekkel. Tíz kis vasgyúró. Mindegyik kövér és egészséges.
9477 33| vétkeztem ellened. Egyszer egy vaskalapáccsal szét akartam zúzni a fejedet.~-
9478 11| másképp is élt valaha. A vaskályha égett, olcsó szivarja jól
9479 3 | asszonynak. Ez a bikadöntõ, vaskarú dalia komikusan szerette
9480 27| Egy délután aztán átment a vaskereskedésbe, s megvásárolta a legendás
9481 8 | rózsafüstölõ cukrozta, amit az izzó vaslapátra vetett a cseléd, végigjárva
9482 29| Megverlek.~- Nem, nem - ordított vásottan.~- Leszállsz mindjárt az
9483 15| vakudvart, a zöld, rozsdás vasrácsot, ezer és ezer régi ismerõsömet.
9484 23| egy kis polcon pedig másik vasszobor.~- A Pusztulás Istene.~Kezembe
9485 32| dög. Magammal viszlek a vasúton. Nálam fogsz lakni, és jó
9486 20| zongorája. A nehéz szagú vásznakat pedig szelíden teregette
9487 19| és vettek egy vég sárga vásznat, éppen olyant, mint amilyen
9488 19| aznap elmentek együtt egy vászonkereskedésbe, és vettek egy vég sárga
9489 28| az arcán flastromokkal és vattakötegekkel. Mellette a széken jég és
9490 28| beteget, megáldoztatja, s vattával megkeni az öt érzékét, amely
9491 20| Ormótlanul áll egy virágos váza mellett. A fehér ruha reflexében
9492 8 | nagyanya ebédlõjében. A virágos vázák, a fehér és fekete torták
9493 27| egy társadalmi bölcselet vázlatát dolgozta ki magában, de
9494 24| Aztán vissza kell mennem. Vedd ki az órádat. Most három
9495 27| vagyunk. Még csak nem is védekezhetnénk. Én eléd állanék. Elõbb
9496 18| a kíváncsiságot, de nem védekezhettem ellene, hatalmas erõvel
9497 28| gesztikulál. A felesége eleinte védekezik, mikor azonban kifogy a
9498 5 | csillagokat:~- Lássátok, ez a Véga... A Cassiope... A Sirius...
9499 23| Fogalmam sincs, mi mehetett végbe a lelkében. Csak annyit
9500 25| halott, és az álom nem akart végetérni.~1911~ ~
9501 5 | különös gazdálkodást vitt véghez. A mûszereket a por ette,
9502 4 | Reggel négy óra.~~AGGLEGÉNY. végigásít egy skálát. Menjünk haza.~
9503 11| az asztalra, a tekintete végigcikázott rajta, és szélesre meredt
9504 10| Kiderült. A nedves háztetõkön végigfeküdt a holdfény, s a kémény mellett
9505 34| egyszerre sírva fakad. Könnyei végigfolynak a szeplõin.~Öt órakor meggyullad
9506 30| kövér könnyeket, amelyek végiggurultak a sírva vigadók arcán, a
9507 33| bekormozta. Ajkain diszkréten végighúzta a pirosítót.~- Tündér!~-
9508 34| Kovács betegeskedett is. Végigjárta az összes orvosokat, fájdította
9509 8 | vaslapátra vetett a cseléd, végigjárva vele a szobákat. A kanári
9510 25| paripádra, melyen holdas éjen végiglovagoltál a városon?~- Nem - nyögtem -,
9511 1 | összeborzongott, mintha végigmásztak volna a nyakán, a karján,
9512 1 | hangulatát megzavarná, ha végigmennének ezen a szobán.~Az asszony
9513 8 | van. Egy pillanat alatt végignézte a folyosót, amely a szobából
9514 28| keresni kezdik az anyjukat, végigrohannak a szobákon, s rájönnek,
9515 11| Hosszú, hajlékony ujjaival végigtapogatta a kártyát, és a finom ujjakban
9516 8 | és sokszor egymás után végigtépte nedves hajtincseit, s ez
9517 25| mondtam türelmetlenül, a végletekig fölizgatva.~Erre németül
9518 16| szájjal, az erõfeszítés végsõ ájulatában tovább vezessem
9519 16| egyik a kék, másik a fekete végtelenségben, míg egy este a kapu elõtt
9520 29| kék volt. Egy folt ebbõl a végtelenségbõl. Most egy volt vele, s az
9521 31| elátkozott fái. A magány és bánat végtelenségét lehelték.~Mielõtt hajóra
9522 24| szavakat. Minden pillanat egy végtelenségnek tetszett. Elõször valami
9523 13| de lopva, hogy anyám ne vegye észre titkos udvarlásomat,
9524 25| hadd fosszanak ki, hadd vegyék el mindenemet, és eresszenek
9525 29| lilát, zöldet, sárgát, vegyesen. Kora tavasz volt. Ez a
9526 29| reménységem. Te tanultál fizikát, vegytant, s tudod, hogy ezt nemigen
9527 16| az íróasztal mellé, hogy végzete legyek ennek a gyámoltalan
9528 27| ablakmélyedésbe dõlt. Megadta magát a végzetének.~Öt perc múlt el így. Csend.
9529 32| tagadjam, hogy most már végzetesen érdekelt? Csak játék volt
9530 9 | egyetemi hallgató korában végzett magával. Sápadt, cingár
9531 9 | tudom, mi vitt rá, hogy a végzettel versenyt fussak. A szívem
9532 19| vállalkozásuk azonban kudarccal végzõdött. Legtöbb nõ szótlanul ment
9533 17| most alaposan szemügyre vehettem. Kopott, lerongyolt, öregedõ
9534 9 | szalonkabátban, kissé régimódian vékonyra kötött nyakkendõvel, átlõtt
9535 17| A VELENCEI VÁNDOR~A sóhajok hídjáról
9536 2 | úgy van legjobban, amint a véletlen bölcsessége rendezte. Azután
9537 4 | kispárnára hajlok, és mintha véletlenségbõl történne, megcsókolom a
|