10-atrop | atugr-botor | botos-divat | dob-eltem | eltep-felle | felma-futhe | futik-hatar | hatev-ismet | issza-keres | kerev-kozel | kozep-lepat | lepcs-megra | megre-nehez | nekie-ossze | ostob-remen | remes-szaka | szaki-szunn | szuny-tu | tubar-velet | velos-zuzni
Fejezet
9538 34| délelõtt a hivatalfõnök velõscsontot eszik a sörkocsmában, és
9539 1 | mint õket.~Karácsony táján vendégeik voltak. Éjfél után bontottak
9540 34| Savanyú arccal fogadta vendégeit is. Fejét a párnába nyomta,
9541 30| Körüljártattad a szemed a vendégeken, s megakadt a szemed egy
9542 27| HÍMEK~1~A vendégeknek a parfét szolgálták fel.~
9543 8 | hol a kövér úrra, hol a vendégekre nézett. Nem volt tisztában,
9544 16| végzetes szó. Csönd lett. Vendégem sem tiltakozott. Leült egy
9545 13| vártunk ezen az estén. Egy vendéget hívtunk meg, hogy ne legyünk
9546 5 | évre gyarapodott egy új vendéggel. Erõs, egészséges fiúk alázatosan
9547 25| a külvárosban, egy kétes vendéglõ elõtt, hol vörös abroszok
9548 28| vasárnapi ruhában. Bemennek egy vendéglõbe vacsorálni. Az apa dús és
9549 23| Egyszer valaki látta még egy vendéglõben, amint egy copfos kínai
9550 28| ilyen még nem történt az õ vendéglõjében. Vita támad. A kövér vendéglõs
9551 25| Itten senki sem ismer. A vendéglõk csukva vannak, a kávéházakban
9552 28| vendéglõjében. Vita támad. A kövér vendéglõs a gallérján megpenderíti
9553 28| de õ kevesli, s hívja a vendéglõst, aki szintén kevesli, azt
9554 16| okvetlenül feldöntik, a vendégségben õk törik össze a legdrágább
9555 30| aranykeretes szemüveggel. Õt a vendégszobába szállásolták, oda, ahol
9556 18| két idegen embert látok vendégül. Ez mégis tûrhetetlen.~A
9557 29| arca, mint egy elbutult vénembernek. Hajh, barátom, ha ez segítene.~-
9558 20| voltál, fiam?~A leány a vénkisasszonyok szomorú kelletésével felelte:~-
9559 32| betakarnál-e a takaróddal? Vennél-e nekem új nyakláncot és hússal
9560 29| azóta alig lehet szavát venni, minden iránt közönyös,
9561 27| szinte nem is volt húsból és vérbõl, de valami égõbb anyagból.
9562 3 | kilincset. Tehát ezek a vércsearcú, sovány, alázatos emberek
9563 2 | karvalyé, az arcuk az éhes vércséé. Ezek fogják egyszer megfojtani
9564 15| alkotó ereje szunnyadozott. A vére melegsége hajtotta. Mikor
9565 20| lázakat kelt egy idegen ember vérében. Egy erõs száj távol csókkal
9566 9 | életet. És ezek mind az én véreim. És ezek a sovány, halott
9567 19| volt a poggyász. Lihegve, verejtékezõ homlokkal cipelték. A hordárokat
9568 11| nézett farkasszemet lihegve, verejtékezve, szívdobogva. Már meg se
9569 17| ezelõtt, már éltem itt, és verekedtem nõért, kenyérért, itt, éppen
9570 6 | viszi el szárazon. Ezzel verem be a fejét.~A napfényben
9571 15| eggyéolvadt, s tán még a szíve verése is hozzájuk hangolódott.
9572 30| bort, Krisztus szentelt vérét.)~- A fiatalember majdnem
9573 21| örömét beolvasztva egy új veretû, mágikus szóba, de - úgy
9574 13| megkarcolnám a kezét, biztosan vérezne. Egyszer, évek elõtt láttam
9575 3 | tudnak, mert áhítatosan vérezve és könnyezve szerette a
9576 1 | fürödtek, s most is gyönge vérillatot árasztanak. A boldogságok
9577 19| délutánokon, mikor lenn verklik nyikorogtak, messzire ragadták
9578 25| szobában nyekeregni kezdett a verklizongora, mi pedig ittunk. Csak néha
9579 18| finom és kedves Ábelre. Ez vérmes ember lesz. Kövér. Szenvedélyes.
9580 15| próbált figyelni, hányat vernek, de mindegyik mást és mást
9581 33| rávetette a szemét.~- Meg kell verni - mondta.~Azzal megragadta,
9582 3 | leány regényeit, drámáit, verseit, és tüzesen udvarolni kezdett
9583 15| kapkodva siettek, esztelen versenyfutásra keltek egymással. A falióra
9584 19| szívecskéjük erõsen dobogott a versenyfutástól. Dánielé a soványságtól,
9585 9 | vitt rá, hogy a végzettel versenyt fussak. A szívem egyszerre
9586 18| kinyitva találtam Heine verseskönyvét. Tehát verseket olvastak.
9587 2 | tagokba piros, egészséges vért küldjön. A picike üterek
9588 34| a kerek asztalt, és egy vértanú arcával büszkén és önérzetesen
9589 1 | narancsot evett, azt hitte, hogy vértõl pirosak az ujjai, és iszonyodva
9590 19| díványra. Nagyon le volt verve. Viharos füstfellegbe borult
9591 18| beletûztem egyetlen szál vérvörös rózsát.~Délután a körben
9592 1 | el a narancs húsát, amely vérzett, mint egy tátongó, összemarcangolt
9593 24| gyalogolt volna hajadonfõtt, vérzõ, mezítelen lábbal. Társaságokban,
9594 34| fájdította a tüdejét, a lépét, a veséjét, s arról ábrándozott, hogy
9595 1 | fényesre sikált tiszta ollók, vésõk, fûrészek, csövek, tûk,
9596 9 | az utolsó okig, nevetve veszed kezedbe a pisztolyt, és
9597 27| A spaléták mögött van a veszedelem. Az oroszlánketrec lehet
9598 24| rendelõszobát nyitok, a szomszédban veszek lakást. Négy szoba, fürdõszobával,
9599 7 | ember a rozoga alkotmányon a veszély édes bizsergését érzi.~Egy
9600 32| észrevettem volna, a legnagyobb veszélyek között lebegtem.~A család
9601 27| emberek a családi élete veszélyére, de õ ekkor is mosolygott.
9602 34| különös és nagyon, nagyon veszélyes eset, csoda, hogy kilábolt
9603 32| adni.~Tettettem, hogy nem veszem észre, nem törõdöm vele,
9604 29| barátod?~- Eltûnt. Nyoma veszett. Mikor látta, hogy a fiam
9605 19| hogy három cukrászsüteményt vesznek. Hárman vannak, de õk inkább
9606 23| köréje, és néztük, amint veszõdött, elsötétedett, de aztán
9607 8 | most is harsogó nevetésbe vesztek. Tényleg úgy mondta ezt,
9608 28| még egy búcsútekintetet vet a leányokra, akik egyedül
9609 7 | ijesztõen magas árnyékot vetettek. Az egyik árbocvastagságúvá
9610 5 | volna. Mi azonban ezért nem vetettük meg Tódort - így hívták
9611 27| asztalnál, és a poharat se veti meg. Becsületes, nyílt,
9612 28| öt érzékét, amely annyit vétkezett ebben a földi életben embertársai
9613 33| szeretnek. Hallgass rám. Én vétkeztem ellened. Egyszer egy vaskalapáccsal
9614 2 | hónap múlva a köztemetõben vetnek jó puha, fekete ágyat. Szegény
9615 18| kártyáztam. Csak késõ éjjel vetõdtem haza.~A szoba rendben volt
9616 19| egy vászonkereskedésbe, és vettek egy vég sárga vásznat, éppen
9617 18| akartam tudni, hogy igénybe vették-e szívességemet. Csakugyan
9618 29| nézett. Lármás játékokat vettünk, puskákat, ágyúkat, trombitáló
9619 28| és most árvák. Mintegy vezényszóra leborulnak az asztalra,
9620 5 | csillagász fiát - és továbbra is vezérünk maradt, sápadt, beteg csillagimádóknak.~
9621 5 | hitet. Sohasem kiáltottuk ki vezérünknek, hisz oly igénytelen, sovány
9622 1 | gondolkozol? - kérdezte Zsitvay.~- Vezess be, oda.~Az asszony szerette
9623 16| végsõ ájulatában tovább vezessem valamilyen ismeretlen pont
9624 13| éjszaka kékesfehér színéhez. Vezessen.~- Nézze a falon azt a képet.
9625 14| pedig a Nagyapó szobájához vezet.~Megijedtem. Szerettem volna
9626 14| már nem haragudott rám. Vezetni kezdett. Megfogtam a kezét.
9627 7 | Sziszegõ kötelekkel tör ki, viaskodik a hullámokkal, a szelekkel,
9628 29| félhomályban egy zöld léggömbbel viaskodott. Ugrált és táncolt, nevetett
9629 24| ezt mondta. Ebbe a puha viaszarcba beleégett a szenvedés. Még
9630 26| félt õ is, akár én. Arca viaszhalvány volt. Jólesett mellette
9631 33| vénasszony arca, és vörös viaszkönnyek merevültek rajta.~Közönyösen
9632 33| rózsaszínû lábikráit, a pihegõ viaszmellét. Mennyivel szebb volt így.
9633 11| eléjük terítette a repedezett viaszosvásznat, s a tintapecsétes zöld
9634 33| töröm a száját, a rózsaszínû viaszpofáját, és aztán a lábaimmal tiprom
9635 24| tetszett. Elõször valami vidámat akart mondani, aztán valami
9636 2 | Fájni kezdett neki a sok vidámság. Vigyorgó napfoltok táncoltak
9637 20| öccse sötét szemmel nézte a vidámságot. Sejtette a dolgot. Úgy
9638 20| lassabban mentek, és kihûlt a vidámságuk, megijedtek a saját nevetésüktõl.
9639 9 | Különös ez a borongó õszi vidék, a törpe akácaival, és a
9640 19| mely ócskán, elhasználtan, vidékiesen lógott egy kerítésen, az
9641 19| tudja, mi a jómodor, mi a vidékiesség, mi a zavar, de éppen azért
9642 19| letette az elsõ havi bért. - Vidékrõl jöttünk. A pályaudvaron
9643 9 | húszévesek lettünk s elváltunk a vidéktõl, anyánk úgy búcsúzott tõlünk,
9644 2 | küldjön. A picike üterek is vidoran ketyegtek. Csak az arc volt
9645 27| lágylelkûségtõl, vagy a sírva vigadó szomorúságtól-e? A diák
9646 30| amelyek végiggurultak a sírva vigadók arcán, a bankókat a cigányok
9647 19| meggypálinka azonban segített. Vígan iddogáltak. Mózes egy régi
9648 28| férfiak és nõk ellen egyaránt. Vigasztalja. Az Istenrõl beszél. Az
9649 23| Tréfára fogtam a dolgot, vigasztalni próbáltam. Ezt mondtam:~-
9650 2 | harmatos tavaszi leány, aki vigasztalóan vállaira engedi hosszú,
9651 32| a kutyabarátságot. Hiába vigasztaltam magamat, hogy csak egy kutyáról
9652 16| melyekre oda van írva: „Vigyázat”.~Szegény öreget megszántam:~-
9653 19| a Ferencvárosban, nagyon vigyázni kell a pénztelen lakókra,
9654 29| látszik a hatása. Csakhogy vigyáznunk kell. Csínján kell vele
9655 30| ruháján, anyám.~(...Úgy vigyázott magára. Egy morzsa se szennyezte
9656 14| lopózva, settenkedve és vigyázva ment elõre, mintha attól
9657 11| szemüvegét, és hozzá fordult:~- Vigyázz, most te nyersz.~Puha ravaszsággal
9658 5 | egészséges arcokon alamuszi vigyorgás settengett. Mi meg mentünk
9659 2 | kezdett neki a sok vidámság. Vigyorgó napfoltok táncoltak elõtte.
9660 2 | mosdatott, pimasz kis arca vigyorgott. A csavargó tántorogva állott
9661 18| fürtjeit. A hajfürtök nehéz viharából egyszerre villogva pattant
9662 23| lebegett a széles utcán, mint viharban a ponyva. Szégyenét nagy
9663 5 | összefont karokkal állt a viharokban, mintha ereiben tej folyt
9664 25| kabátom posztóját. Szívem viharosan vert. Tûrhetetlenné vált
9665 24| utcára, az esernyõre, a viharra, a csurgó ablaküvegekre.
9666 15| szikráztak. Szoknyái tavaszi vihart kavartak a toronyszoba csendjében.
9667 30| poharakban áporodó borokat, a viharvert, szivarhamus abroszt, amely
9668 31| szigetre. A tenger egész éjjel viharzott. Úgy, hogy mikor kiszálltak
9669 8 | dörmögése, a lányok és asszonyok vihogása.~Piroska fel akart kelni,
9670 25| és nyurga.~- Jól adja - vihogott a másik.~Végtelen gyöngeség
9671 28| összetörik. A szoba padlóján vihorászva keresik a kis fürge higanygömböket.
9672 18| tükröm elõtt, két gyertya világánál fésülködött az asszony.
9673 1 | egészségesek és betegek világát örökre elválasztja, s fázott
9674 30| melegített tányérokat. Nagyanyád világhíres pecsenyéi és fánkjai sohase
9675 10| talán valamit? Az ágy alá világít, megtapogatja a ruhafogast,
9676 12| bámultam. A délután józan világításában vidáman csillogott. A bútorok
9677 5 | újra nála volt. Gyufákkal világítottunk utána. Görögtüzet gyújtottunk.~
9678 24| ablakredõkön betetszett a világosság, nem tudta, hajnal van-e
9679 33| hõmérõt vett elõ, és a mécs világosságába tartotta. A higanyoszlop
9680 33| mellém. Az éjjeli mécses gyér világosságában alig láttam.~- Honnan jössz?~
9681 10| észrevegye a kiszüremlõ világosságot. Hol marad ily sokáig? Talán
9682 25| én, szegény, egy ember a világûrben, egy senki, ki az utcán
9683 8 | helyeseltek, és zörögtek a villáikkal. Piroska hol a kövér úrra,
9684 19| telt el, míg visszajött. A villák és a kések erõsen csörömpöltek
9685 2 | Vagy tíz gyerek jött ki a villákból, megfésülten, tisztára mosdottan,
9686 11| ki a jó kártyákat, s egy villámgyors mozdulattal fogta egybe,
9687 30| a pipacsok, mint a piros villámlámpácskák.~(...”Minõ sápadt”... mondotta
9688 12| természetesebbnek tetszett, hogy villámlást látott. Ijedten egymásra
9689 12| vékony hangon suttogta:~- Villámlik.~Délelõtt tíz óra volt.
9690 22| külföldi szállodákra és villámló operaestékre. Mégis olyan
9691 1 | haragvó férfit. Fekete szemei villámlottak. Mindegyik lábdobaja egy
9692 18| bécsi asszony. Ott ült a villamosban, a naptól átfûlt padon,
9693 8 | Künn a konyhában pedig a villamoscsengõk szüntelenül berregtek. Cselédek
9694 29| költõ meggyújtott egy zöld villamoslámpát, beszélni kezdett.~- Eleinte
9695 19| és tüzel a tyúkszeme. A villamosok tele vannak, s mindig ellenkezõ
9696 21| helyeken találkoztam vele. A villamoson láttam elõször. Hajnalban
9697 6 | egy kézipisztoly vasagya villan meg. Mindnyájan elhûlünk,
9698 12| és erõlködõ szemét feléje villantotta.~- Hol van? Hozzátok ide.~
9699 34| Öt órakor meggyullad a villany. Hat óráig semmi sem történik.
9700 27| tapétákon búsan andalog a fehér villanyfény. Udvari szobájuk egy folyosóra
9701 4 | kinyitja, de nem gyújtja meg a villanyt, úgy vár rám. Negyedóra
9702 24| fürdõszobával, konyhával, villanyvilágítással.~- Érdekes.~- A színpadon
9703 24| Szája mint egy roppant rubin villog, s érzi ezüst nyálának langyos
9704 6 | Házai fehérlenek, ablakai villognak a fény önkívületében, hasonlóan
9705 8 | kísértetiesen ugráltak, villogtak és cikáztak.~- Az a barátság,
9706 18| nehéz viharából egyszerre villogva pattant ki egy drága teknõsbéka-fésû,
9707 17| vén olasz papok karingben, violaszínû stólával mormolták a fenségesen
9708 24| elrongyolódott, itt-ott a penész zöld virága tarkázta, de alig észrevehetõen,
9709 31| izgatottan ment elõre a sziget virágágyai között, az õszi csendben,
9710 29| ijesztõet és hihetetlent, a virágágyakból egyszerre a tornácra.~-
9711 27| macskaügyességgel átlibegett a virágágyakon, s felsurrant a falépcsõn
9712 20| a kertben az én édes kis virágaimnak. Azután a konyhába megyek.
9713 19| meg ily fiatalon, élete virágjában. Majdnem megsiratták.~Tehát
9714 15| de úgy érezte, hogy ez a virágnév igen illik hozzá.~A leány
9715 33| fehér selyemcsipkébõl, fehér virágokkal. Szõke hajához kitûnõen
9716 30| nyoszolyólány, talpig fehérben, virágosan, és sok fontos nagyúr, aki
9717 30| akkor?~(...Aranyidõ, lelkem. Virágvasárnap és csupa arany és csupa
9718 6 | törzs beleveszett duzzadó, virágzó hájába, melybõl csak kopasz
9719 27| Szerelmük forróan és egzotikusan virágzott ki a vér, a félelem szomszédságában.
9720 19| elfüggönyözött lámpa s a virradás fényében, gonoszul és sötéten,
9721 5 | tetszik, mintha ebben a virradni nem akaró fehérségben, ott
9722 16| beszélt.~Künn már gyöngén virradt. Szemben egy tûzfal fehérlett,
9723 10| Másnap fehér, bolond reggelre virradtunk. Éles szelek zúgtak. Virágokat
9724 4 | Körúti kávéház. Egy Auer-láng virraszt a sarokasztal fölött, hol
9725 26| sírdogáltam. Az izgalomban, a virrasztásban lesoványodtam. Ha egy légáram
9726 12| székre nézni. Néha, éjféli virrasztásokon engemet is elfogott a borzalom.~
9727 5 | sápadtan és álmatlanul - az éji virrasztással szemünkben - botorkáltunk
9728 15| hazaballagók, a betegek és a virrasztók hálásan gondoltak Henrire,
9729 12| tábori ágy maradt benne a virrasztónak, meg a vörös szék. Ezen
9730 19| iránta, hogy vele együtt virrasztott, és megvárta a hajnalt.
9731 17| után szívta az erõs, olasz virzsíniákat. A délutáni nyugalomtól,
9732 29| dõlt a pálinkaszag. Erõs virzsíniát szívott, s minden pillanatban
9733 17| ruhadarabja más és más nemzet viseletébõl telt ki. Csak a bajusza
9734 4 | kávéház személyzete nem viselkedik valami kitüntetõ figyelemmel
9735 9 | Szalagos szalmakalapot viseltem, s én megfogtam a kalapom,
9736 29| lett.~- Lefeküdni.~- Nem - visongott a fiú.~- Megverlek.~- Nem,
9737 20| szótalan fiatalemberekhez, akik visszaadták neki azt a nyugalmat, ami
9738 19| örömtõl. Azt hitte, hogy visszacsavarták az idõ kerekét, s a múltból
9739 31| meggondolta a dolgot, s inkább visszacsúsztatta a zsebébe.~A közkatona pedig
9740 12| rázni kezdte a fejét, és visszadõlt az ágyra. De alig nyugodott
9741 7 | Feje azonban nehéz volt a visszaemlékezéstõl. Szemei tompán csillogtak
9742 20| légies lázzal még egyszer visszaeped a pohár szélére. Csak a
9743 1 | amelytõl néhányan mindjárt visszahátráltak, olyan szemrebbenéssel,
9744 16| megalázkodás szégyenében - visszahervadt a keze, és csöpögõ, zöld
9745 24| Viktor novelláira, amelyekben visszajárnak a szellemek. Én nem vagyok
9746 16| Elmentem vacsorázni. De hogy visszajöttem, az én öregem még mindig
9747 26| Kiáltani szerettem volna, visszamenni a temetõbe, utazni, messze,
9748 24| csodálkozott, hogy nem õ jön. Ekkor visszament a szobába, és pontról pontra
9749 10| folyosóra, s egy pillanat múlva visszaosont.~- Itt van.~- Kicsoda? -
9750 32| ismerkednem vele.~A kutya ravaszul visszasompolygott a famíliához, a gyerekek
9751 26| küldtek. De egy óra múlva visszaszöktem a szobába.~Margit, fiatal,
9752 32| rendben, kétszer, háromszor is visszatér ugyanarra a helyre, szagolja
9753 14| meggyógyultam. Tagjaimba visszatért az élet. Az arcom piros.~
9754 26| rakétákat enged föl.~Mire visszatértünk, besötétedett. Mindnyájan
9755 24| pátosszal. A leánynak ez kissé visszatetszett.~- Ne színészkedj, drágám -
9756 29| elcsodálkozott. Aztán újra visszatorpant közönyébe.~- Nem kell -
9757 22| merész íve pedig mintha visszatükrözése lett volna a szobornak,
9758 15| mestert, de õ minden látogatót visszautasított. Még a király emberei elõtt
9759 19| mely a tengerek morajlását visszazengi. Minden út és minden távolság
9760 19| és ragyogott egy napernyõ visszfényében.~Dániel szívére szorította
9761 18| hullámos, fekete haja szürkés visszfényt vetett arcára.~- Te egészen
9762 16| savanyú szagát, a viták visszhangját, az átélt gondolatok, harcok
9763 21| szobámon keresztül kacagva visszhangzott. A gitár, amely fekete bársonyszalagon
9764 19| elmegy innen, semmit se visz már magával. Mégis mennie
9765 29| eleven türkizkõ.~- Kinek viszed? - kérdeztem tõle.~- A fiamnak.
9766 6 | legközelebb erre jön, nem viszi el szárazon. Ezzel verem
9767 20| Csak ne bizseregjen és viszkessen alattomosan. Gyûlölte a
9768 10| eszelõs könnyeit. Bizsergõ viszketés bujkált a mellünkben, s
9769 23| röhej indulását, mely a viszketõ torokban szunnyadt, csöndesen,
9770 32| te kedves dög. Magammal viszlek a vasúton. Nálam fogsz lakni,
9771 24| annyit álmodozott. Minõ viszontlátás. Úgy tetszett, hogy egy
9772 29| és röpdösött. Örültem a viszontlátásnak, és intettem neki a kalapommal.~
9773 21| végig.~Egész télen tartott a viszony. A színház utáni esték izgalmas
9774 13| csak mi ketten tudunk. A viszonyunk azonban mégsem maradhatott
9775 28| történt az õ vendéglõjében. Vita támad. A kövér vendéglõs
9776 34| hiszen már egészen jól vagy - vitatkozott a barátja.~- Meg se kottyant
9777 6 | 3~Egyszer délután arról vitatkoztunk, hogy mitõl hízott meg ennyire
9778 7 | mosolyogva rohant tovább sárga vitorla szárnyán aranyországok,
9779 19| olajnyomatot. Ezen a képen egy vitorlás hajó bukdácsolt viharos
9780 19| Valami titkos kudarcot vittek magukkal. Szíjazták a bõröndöket.
9781 27| a lágy karoknak, amelyek vitték õt, röpítették és dajkálták,
9782 5 | túl egy nagy tér volt. Ide vittük a sok állványt, a vastag
9783 10| adok neked. Holnap szerda, vívóleckéje van, tíz felé jön haza.~
9784 33| levest fõzünk neki, amely vízbõl és egy kevés porcukorból
9785 7 | hajó, mely a bizonytalan vizek hátán hánykolódik. A szél
9786 17| búsan vergõdött ki a fakó vizekre, és meghalt a piszkos tengeren.~
9787 34| asztalára teszi a hasas vizespoharat, melybõl a tejeskávét issza,
9788 12| haza. Az ajtóban egy cseléd vizestálat tartott elénk, s a régi
9789 17| bámulta a lagúna sekély vizét. - Most akár örökre is itt
9790 7 | még lázasabban ragyogott. Víziókat látott a mosókonyha homályos
9791 19| nevetni.~Két óráig tartott a vizit. Végül elbúcsúztak. A lány
9792 9 | nagyobbakra, akik már letették a vizsgákat, latinul olvasnak és logaritmusokkal
9793 9 | koporsójuk kulcsát. Régóta vizsgálom magam, és arra várok, hogy
9794 15| reggel fölhúzta õket, aggódva vizsgálta meg, nem hibbant-e meg valamelyik
9795 19| kötelességszerûen megbukott a vizsgán. A második emeleti ablak
9796 19| egy abbahagyott kötés. A vízvezeték pedig altatóan, ájulatos
9797 31| inkább epés és hitetlen. Vörhenyeges arcbõrük meg se rezzent.
9798 19| csonkig égett. Barátságtalan, vörnyeges fényben úszott a szoba.
9799 27| nyomban a szipkába tette. Arca vöröslött a bikaegészségtõl. Körszakállt
9800 34| hallucinál. Messze, a halvány vörösségben egy izzó és átható pontot
9801 3 | végigsétált a szobán. Uszályos vörösselyem ruhát viselt, és fehér nyakát
9802 30| koszorúban a leányok, oldalukon a võfélyek, táncra készen. Egyik rokonod
9803 28| higanygömböket. Az orvos vállat von, de még leül, hogy receptet
9804 4 | Az asszony egy darabig vonakodik, sajnálja otthagyni az ágyat,
9805 33| higanyoszlop magasan állt a vörös vonal fölött.~A betegségem sokáig
9806 12| nyugalma áradt ki belõle. Vonalai majdnem megnyugtatóan hatottak
9807 5 | kígyózó, vörös és sárga vonalak tekergõztek, és ha jók voltunk,
9808 26| A gyász mélyén, a szájak vonalán, a szavakban titkolt öröm
9809 9 | közlöm, melyek elég világos vonalban tüntetik fel az író útját,
9810 31| mérõvesszõt, a körmét rátette egy vonalkára, és mutatta:~- Ekkora.~-
9811 17| becsületes, alföldi magyar vonás.~Még délelõtt találkoztam
9812 20| levele is. Kacskaringós vonások, lelkiismeretes hivatalnokírás.
9813 22| a fiú, gyengéd és szelíd vonásokkal, melyeken még ott lehetett
9814 13| mellettünk, mintha robogó vonatban ülnénk? Most is felénk lebeg
9815 19| Egyszerre melegük lett. A vonatfüst, a köd savanyú illata s
9816 16| idején érjen a budapesti vonathoz, a vonat összerázta, megtörte,
9817 32| mondottam magamban -, a vonatindulásig eljátszom vele. Emberekkel
9818 23| cikket és hírt, mely Kínára vonatkozott. Tovább fordítgatta természetesen
9819 27| szinte könnybe lábadtak a vonatlépcsõn.~A nyár tüzes volt. Forró,
9820 9 | koporsója napokig vergõdött vonaton és kocsin a mi kis városunkba,
9821 32| állomáson, mintha õ engedné be a vonatot. Nézi, hogy rendben vannak-e
9822 19| és várt a kocsira, hogy a vonatra menjenek.~Mózes elfújta
9823 8 | a cigányok. Gyantázták a vonót, hangolták a hegedûket,
9824 31| nélkül álltak ott. Vállat vontak, türelmetlenkedtek, és kerestek
9825 32| beszéd - továbbment.~Vállat vontam. Késõbb azonban csendesen
9826 10| beszélni kezd, lassan és vontatottan? Hátha grimaszt csinál az
9827 23| A másik héten vállunkat vontuk, ráhagytuk. Azután már daccal
9828 19| táncolt az ablaktól az ágyig vonuló poroszlop. Csillogtak a
9829 15| a fényes lakást, és oda vonult föl a zengõ toronyszobába,
9830 9 | ellenállhatatlan erõvel vonz a tett. Elfúl a lélegzetem,
9831 29| köteléket, mely a földhöz vonzza. Olyan, mint a madár.~-
9832 19| kérdezte egyszerre Mózes.~Wieniawski Legendá-ja volt, melyet
9833 12| belebutulva és belezsibbadva a zagyva iszonyatosságokba, csak
9834 19| ködben, füstben, dübörgõ zajban integetett feléjük.~3~Nehéz
9835 22| márványkirállyal, mikor lenn zajong a város, és a párafényben
9836 1 | szoba szagos tavaszában zajosan nevettek is, csókolództak,
9837 5 | világoskék csöndességbe. Zajtalanul szorongtunk a messzelátó
9838 24| badacsonyi bor kesernyés zamata. A ködben most angyalokat
9839 1 | is. Virág esik... virág záporozik... - A szoba szagos tavaszában
9840 27| szobát. Amint kattogott a zár, kéjes remegés futott át
9841 9 | kaput megkopogtatunk, a zárakat feszegetjük, nyitogatjuk,
9842 1 | és magára fordította a zárat. Némán, nyugodtan várt.
9843 19| volna reánk. Csak a kisváros zárkózik el elõlünk. Itt azonban
9844 19| csöpög most is, mintha el se zárták volna azóta.~Bámultak, és
9845 31| a tábornokai között, a zászlók lángoló mennyországában,
9846 19| megrémült. Zavarba jött a zavarától. Az ujja hegyével csippentette
9847 19| tudják, még jobban megrémült. Zavarba jött a zavarától. Az ujja
9848 12| hogy a kis beteg szemét ne zavarja, s az orvos rendeletére
9849 27| utcára néz, s így nem fognak zavarni a folyosóval járó kellemetlenségek.
9850 22| panaszt, amely alaktalanul és zavarosan forrong benne? Most oly
9851 6 | csiklandozó, orrcsavaró zavarrá savanyodott, s pityergõssé
9852 22| Mi közöm hozzá?”~Eleinte zavarta a király merevsége. De azután
9853 19| szekrényeket. Felkutattak minden zeget-zugot, félretolták a bútorokat,
9854 9 | hangot ad vérem megijedt zenéje, s a beléje csattanó ólomgolyó?
9855 7 | kellene indulnia, a szíve zenéjére lépegetni, és rátalálna.
9856 28| várnak a leányok. Lenn a zenekar már kegyesen elõlegezi a
9857 28| fény cikázik a színpadon.~A zenekarban dobog dobognak, megpendül
9858 19| megelevenült az aszfalt, és zenélni kezdett, a múltak muzsikáját.
9859 15| üt a másik szobában a vén zenélõóra, kopog az ajtómon, és bejõ
9860 17| packázott velem, tajtékozott, zenélt, zongorázott, õrjöngött.
9861 16| üveglelkecskéjük pedig meghasadt, zenélve, sziporkázva, trillázva
9862 2 | kavicsos utakon, ábrándos zeneszónál lejtett elõtte, s nem törõdött
9863 15| siet. Ma újra ez a mese zeng fülemben.~~Már csak homályosan
9864 27| gázolták az aszfaltot. Vasbotja zengett és kopogott. Köszönt neki.
9865 19| minden harsogva, vagy halkan zengte vissza a gondolatát.~A lámpa
9866 32| elöregedett tánctanító, zihálva lélegzett, asztma gyötörte,
9867 3 | nyelvezettel, majd modernül zilált mondatokban, sok ponttal,
9868 22| és fáradt szájával, így, ziláltan, könnyû nyári ruhában, félrecsúszott
9869 5 | homlokára kúsztak. Ezen a ziláltságon azonban a szívós munka álmodozó
9870 31| növények, törpe gumifák zizegtek a szürkeségben. Lassan mentek
9871 13| kivilágított bálteremben, halk zizzenéssel surrantak el a fûszálak
9872 19| találkát adott. Kiránduljanak a zöldbe? Mózes nem kedvelte a kirándulásokat.
9873 19| Mózes erélyesen. - Felkelni!~Zöldek és sárgák voltak a tegnapi
9874 7 | aranyországok, bíbor partok, buján zöldellõ erdõk felé.~- A tenger... -
9875 30| tüzes pántlikákkal. Alattad zölden füstölgött a kert pázsitja,
9876 29| táncoltatott, kéket, lilát, zöldet, sárgát, vegyesen. Kora
9877 15| városba, hogy bevásároljon zöldséget, karalábét, vajat és miegymást,
9878 31| ördögien kúszott a homlokára. Zömök termete egész a mennyezetig
9879 8 | integettek, helyeseltek, és zörögtek a villáikkal. Piroska hol
9880 15| verte az órákat. Bomlottan, zörögve jártak a fölhúzott acélrugók,
9881 28| nem hiszi el. Sóhajtozik, zokog, átkozódik, s mutatja sovány
9882 27| urad...~Szava belefúlt a zokogásba. Kereste a kalapját, a felöltõjét,
9883 22| hallotta a temetési énekét. Zokogást hallott, kántáló papokat,
9884 27| egy rózsás koporsóban, sok zokogó leány között, és õt is,
9885 30| lépsz be többet. Csendesen zokogtál egy ablakon.~(...Honnan
9886 25| csodás Maricára?~- Nem - zokogtam egyre csendesebben, minden
9887 30| az ablakon, az egész nap zománcos lett az aranyfürdõtõl.)~-
9888 23| Sokan álltak a teremben, a zongora körül, teáscsészével, feketekávés
9889 27| csontocskák - akár a kis zongorabillentyûk. Hangja affektált. Melegsége
9890 1 | surrantak hozzá a fürge zongorafutamok, mint a rövid lábú gyíkok,
9891 8 | füstjét érezte. Egy fiatalúr a zongorához ugrott, és dühösen rácsapott,
9892 20| szegények olcsó és hasznos zongorája. A nehéz szagú vásznakat
9893 3 | zongorán, amire még a képzõi zongoraleckékbõl emlékezett. Olykor azután
9894 23| bújtak elõ. Egy vendég a zongorára tette csészéjét. Néhányan,
9895 13| reggel, mikor bementem a zongoraszobába, szemei vörösek voltak a
9896 20| meggyújtom a gyertyákat a zongoraszobában, és zongorázom. Sokszor
9897 20| hazudott, mikor azt írta, hogy zongorázik. Dalokat muzsikált a varrógép.
9898 20| gyertyákat a zongoraszobában, és zongorázom. Sokszor egészen éjfélig.
9899 27| lámpalázzal izgett-mozgott. A férj zordan meredt maga elé. Kétségtelenül
9900 11| s a tintapecsétes zöld zsákból lassan szedegette a csempe,
9901 6 | közeledtünk a csendes, zöld zsalus ház felé.~Palit elõreküldtük.~
9902 27| csapta be maga mögött.~„A zsarnok” - gondolta a diák.~Az ablakokra
9903 21| szót tudta. Mint ahogy egy zsarnoki álmatlan csecsemõ folyton
9904 22| hogy fenyíteni is tudtak, zsarnokian és kegyetlenül, mert az
9905 27| revolverérõl, melyet állandóan a zsebében viselt. Szerelmük forróan
9906 31| Mekkora?~William kivett a zsebébõl egy mérõvesszõt, a körmét
9907 25| iszonyodva magamtól.~Átkotortam zsebeimet. Megtaláltam arcképes igazolványomat.
9908 10| nevetni akarsz, harapj a zsebkendõdbe...~- De...~- Siess, mert
9909 31| köhintettek, szájuk elé tartva a zsebkendõiket. Fönn az ajtó szemöldökfáján
9910 21| szivartárcám az õ emléke, a zsebkendõimbe, az ingeimbe õ varrta bele
9911 28| férj sóhajt. Az asszony a zsebkendõjével töröli a homlokát, félresimítja
9912 28| azonban letépik szemükrõl a zsebkendõket. Elnevetik magukat. Táncolnak.
9913 34| prágai sonkát és pirított zsemlét. Délben gyenge húsokat,
9914 15| kékségbe, az ébredõ házak, zsendülõ erdõk messzeségébe, s elõször
9915 19| utazás izgalmában. Tervek zsibongtak az agyvelejében. Errõl gondolkozott,
9916 29| lenyeste a gömböt a közös zsinegrõl, egyik gomblyukába kötötte,
9917 19| A tésztára ráfagyott a zsír.~Kedvetlenül üldögéltek
9918 19| szalaggal köríti a finom zsiradék.~Ezt látta egyszer régen
9919 18| vékony, gyöngéd, pókhálószerû zsírcsipkék, melyek eleganciájához,
9920 6 | pillanatban megpukkadni készülõ zsírgömb. Az arc közepén pisze, tömpe
9921 19| csak két szem pislog belõle zsírosan és fényesen, mint két mécses,
9922 1 | összeborzongott. Aztán értõen Zsitvayra mosolygott. Mintha egy közös
9923 2 | jöttek. Mind a tízen. Pokoli zsivajban, õrült karikapattogás között,
9924 32| volt, hogy megjelent egy zsömleszínû macska. Utána az állomásfõnök
9925 21| olyan boldog. A téli esték zsolozsmaszerû csendjében vert az õ kis
9926 19| hozott számukra. A vonat zsúfolásig volt. A fülkében nem kaptak
9927 25| maradt a nászajándék, te zsugori?~- De hisz nekem nincs is
9928 20| varrógépe mellé. Amint a tû zümmögött, és a gép ütemesen csattogott,
9929 8 | próbálta elhesselni, mérgesen zümmögtek szája körül, mint a darazsak.
9930 12| a fénnyel együtt a szoba zugaiból, a szekrények, az asztalok,
9931 10| virradtunk. Éles szelek zúgtak. Virágokat sodort a tavaszi
9932 20| utcán.~Egyszerre csak nagy zuhanással dobta be a szekrénybe. A
9933 14| gondoltam rád hónapokig. Ha zuhogott az ólmos esõ, nem jutott
9934 2 | kábító gyermekvisongás egy zûrzavarba olvadt. Csak azt érezte,
9935 19| koncertjében, a perlekedõ zûrzavarban a fiatalság, az örök fiatalság
9936 15| keltek egymással. A falióra zûrzavarosan kalimpálva, rendetlenül
9937 12| ruhákat rakott a fejére.~A zúzmarás, éles fényû, fehér téli
9938 33| vaskalapáccsal szét akartam zúzni a fejedet.~- Lázad van -
|