Fejezet

   1 1 |                   hasonlított az apjához. A teste, a lelke egy volt
   2 1 |          hasonlított az apjához. A teste, a lelke egy volt vele. Magas
   3 1 |                   kirõl egy darab óta sem a társulattudósítások, sem
   4 1 |                  társulattudósítások, sem a napilapok személyhírei nem
   5 1 |               társaságnak, azután megunta a tagsági díjak fizetését,
   6 1 |                   fizetését, zsémbelõdött a tûrhetetlen reprezentálásokra,
   7 1 |               vonalozott lapjain kihúzták a nevét, s szép betûkkel melléje
   8 1 |                  tervvázlatait felvitette a padlásra, s a márványtömböket
   9 1 |                  felvitette a padlásra, s a márványtömböket belepte
  10 1 |                   márványtömböket belepte a vastag, közönyös por. Házisapkát
  11 1 |               léptekkel, ásítozva járkált a kihalt portán. Mindenütt
  12 1 |               volt. Fia Párizsban tanult. A rendetlen mûteremben nem
  13 1 |                  nem csengett és kacagott a dallamos márvány, mely dacos
  14 1 |              vajszerû lágysággal engedett a tolakodó vésõnek. A legyek
  15 1 |              engedett a tolakodó vésõnek. A legyek zsibongtak benne.
  16 1 |          Reggeltõl estig tétlenül járkált a házban, mint egy nyugalmat
  17 1 |              eltávolított valamit belõle. A múlttal való szakítás lassan,
  18 1 |            bizonyossággal következett be. A mintákat összetörte, a fehér,
  19 1 |                    A mintákat összetörte, a fehér, könnyû munkakabátokat
  20 1 |            átalakította kártyázó szobává. A régi barátait unta, s azok
  21 1 |            akikkel borozgatva eltölthette a végtelennek látszó napokat.~-
  22 1 |               Károly!.... - szóltak hozzá a nyugalmazott bankigazgatók,
  23 1 |          beszélgetett, és õ vezette be õt a mûvészet titkaiba. Diákkorában
  24 1 |        Diákkorában nagy sétákat tett vele a szagos mezõkön, az ébredõ
  25 1 |                  neki, mint szelídíti meg a diadalmas ember a makrancos
  26 1 |           szelídíti meg a diadalmas ember a makrancos göröngyöt. Megvárták
  27 1 |            makrancos göröngyöt. Megvárták a nap felkeltét, aztán hazamentek.
  28 1 |              felkeltét, aztán hazamentek. A parasztok idegenkedõ tisztelettel
  29 1 |              tisztelettel emeltek kalapot a két furcsa, fakó bársonykabátban
  30 1 |                   súgták egymás fülébe:~- A mûvészek...~Reggel otthon,
  31 1 |                mûvészek...~Reggel otthon, a kertben megteáztak, azután
  32 1 |      kõmûvesmunkát végeztek volna, vágták a fehér, csengõ anyagot. Eközben
  33 1 |                   csengõ anyagot. Eközben a park lombjaiban felébredtek
  34 1 |               park lombjaiban felébredtek a madarak, s az elsõ madárszóval
  35 1 |              Károly anyja, hogy köszöntse a javíthatatlan reggeli munkásokat.
  36 1 |                   Az öreg, ha jól vált le a törmelék, kacagott, mint
  37 1 |                   diák, s bukfencet hányt a földön. A kopott szalonkabát
  38 1 |                 bukfencet hányt a földön. A kopott szalonkabát csupa
  39 1 |               szalonkabát csupa por lett. A cigarettafüsttõl alig látták
  40 1 |               Négy év után elõször lépett a fiatal Károly a szülõi házba.
  41 1 |            elõször lépett a fiatal Károly a szülõi házba. A hosszú,
  42 1 |             fiatal Károly a szülõi házba. A hosszú, fekete redingotban
  43 1 |          dolgokról beszélgetett vele, míg a kocsi hazafelé gördült.~-
  44 1 |                 Mennyit költöttél?~Károly a viszontlátás izgatottságától
  45 1 |         határozottan felelt.~- Hazahoztad a sárga takarót?~Károly összerezzent,
  46 1 |                   Minden porcikájában még a lázas párizsi év mûvészi
  47 1 |                  izgalma vonaglott.~Mikor a kocsi megállt a zöld vaskapu
  48 1 |          vonaglott.~Mikor a kocsi megállt a zöld vaskapu alatt, anyja
  49 1 |             kitárt karokkal repült elébe.~A kertben terített asztal
  50 1 |              asztal várta õket vacsorára.~A fiú rémülve, elõször hitetlenül,
  51 1 |                sajnálta, majd megvetette. A mûteremben gyakorta megfordult,
  52 1 |                 lehetett. De amint jöttek a barátok, elment hazulról,
  53 1 |               beszélgetett, mint apjával. A város másik részén rendezett
  54 1 |              kezdte õt. Érezte, hogy ezek a néma-tétlen napok õt is
  55 1 |                   apjának lelkét. Beszélt a francia bronzszobrokról,
  56 1 |              mindhiába. Az asztalra rakta a fényes, csinos és drága
  57 1 |                  Csak látta, de nem nézte a kis márványtömböket. Cukrot
  58 1 |              márványtömböket. Cukrot kért a teájába.~Károly a farnesei
  59 1 |             Cukrot kért a teájába.~Károly a farnesei Herkulest vette
  60 1 |                   fölséges jelenség volt. A fáradt bajnok komoran, erõteljesen
  61 1 |                 mikor elfáradtan ledõltem a párizsi manzárdom szûk ágyára.
  62 1 |                   nem lehet ingyen venni. A hivatalnok, a napszámos
  63 1 |               ingyen venni. A hivatalnok, a napszámos nem így pihen.
  64 1 |                 pihen. Tudják is azok, mi a nyugalom. Dehogy tudják!
  65 1 |             nyugalom. Dehogy tudják! Csak a Herkulesek tudnak ily komoran,
  66 1 |                  fia...~Sokat beszélt még a Louvre-ról, mûvészbarátairól,
  67 1 |             Louvre-ról, mûvészbarátairól, a színházakról, nagy terveirõl,
  68 1 |                   nagy terveirõl, s fõleg a mai kor hitvallásáról: az
  69 1 |                hatalmasabb újításokat hoz a szellemvilágba, mint a francia
  70 1 |                hoz a szellemvilágba, mint a francia forradalom egykoron
  71 1 |               francia forradalom egykoron a társadalmi életbe. A tekintély,
  72 1 |             egykoron a társadalmi életbe. A tekintély, a pénz, a hírnév
  73 1 |           társadalmi életbe. A tekintély, a pénz, a hírnév semmivé fog
  74 1 |              életbe. A tekintély, a pénz, a hírnév semmivé fog törpülni
  75 1 |                  e szó elõtt: energia. Ez a boldogság, ez minden. Királyok
  76 1 |                 ment el mûtermébe.~Ezután a szülõk már bizalmatlanul
  77 1 |               sokat alvó ember félt ettõl a világban naggyá nõtt óriástól,
  78 1 |                    kit maga nemzett. Félt a saját vérétõl. Eszébe jutott
  79 1 |              saját vérétõl. Eszébe jutott a hitrege Zeusza, aki atyját
  80 1 |                 atyját megölette, s aztán a trónjára lépett.~Minden
  81 1 |               megszakadt közöttük, s csak a mindennapi dolgokról beszéltek
  82 1 |            dolgokról beszéltek egymással. A fiú oly fölénnyel szólt
  83 1 |                  öreg, derék inashoz, aki a családhoz tartozik.~Sokszor
  84 1 |               sírt. Kísérletet tett, hogy a két embert közel hozza egymáshoz,
  85 1 |                   s akkor hangosan zokog.~A fiú némán meredt maga elé,
  86 1 |                 életet halálnak tartotta. A rothadás bûzét érezte közelében.
  87 1 |                   bûzét érezte közelében. A pityókos öreg gyakran eléje
  88 1 |                  rossz gyerek, hempergett a fûben, sáros õsz hajjal,
  89 1 |              akart kiáltani. Torkán akadt a szó, homloka kopogott és
  90 1 |            lüktetett. Félt, hogy megõrül. A fejét belemártotta az udvarból
  91 1 |              testét. Megsemmisülve nézett a nyugalmas, nagy aranycsillagokra,
  92 1 |                   alig várta, hogy jöjjön a reggel ködével, zajával,
  93 1 |                  elzárták elõle az italt, a vén cselédnek odaadta az
  94 1 |             csakhogy bort kapjon. Újabban a pálinkára is rákapott.~Egyszer
  95 1 |                   vígan ugrott föl Károly a karosszékébõl, mint akinek
  96 1 |                  megfésülködött, s kiment a parkba. Megvárta atyját,
  97 1 |      értelmetlenül mosolygott fiára, mint a rosszakaratú, ostoba emberek
  98 1 |              idealisták lelkes beszédére. A borszag dõlt a szájából.
  99 1 |                 beszédére. A borszag dõlt a szájából. A fiú szomorúan
 100 1 |                  borszag dõlt a szájából. A fiú szomorúan beszélt hozzája.
 101 1 |    Megfélemlítette. Erélyesen lépett föl. A megvesztegetett cselédeket
 102 1 |                  apja úgy félt tõle, mint a kutya a gazdájától.~Az öreg
 103 1 |                   félt tõle, mint a kutya a gazdájától.~Az öreg magába
 104 1 |                    ide-oda lézengett, míg a fia a padon francia könyveket
 105 1 |              ide-oda lézengett, míg a fia a padon francia könyveket
 106 1 |                   után - õszintén beszélt a fiával. Görcsösen magához
 107 1 |             Fehéret, vöröset. Olyat, mint a vér. Vagy pezsgõt, amely
 108 1 |                 friss pezsgéssel muzsikál a hideg poharakban. Pálinkát,
 109 1 |               amely olyan kellemesen döng a fülünkben. Rumot, sötétet,
 110 1 |           Krisztusi szelídséggel feddette a fölemelt mutatóujjával.
 111 1 |                  mikor újra kijárnak majd a mezõre, és vésõcsengés fogja
 112 1 |           vésõcsengés fogja zajossá tenni a néma házat.~Az öreg sírt.~
 113 1 |              Károly másnap már vezetgette a kert kavicsos útjain. Könnyû
 114 1 |                tért vissza.~Egy este arra a gondolatra jött, hogy megkedvelteti
 115 1 |                   hogy megkedvelteti vele a kerékpározást. Úgy gondolkodott,
 116 1 |                   az életbe, s talán abba a légkörbe is, mely egyedüli
 117 1 |               jóirányú szenvedély legyõzi a károst, a rombolót, s a
 118 1 |              szenvedély legyõzi a károst, a rombolót, s a beteg teljesen
 119 1 |                   a károst, a rombolót, s a beteg teljesen meggyógyul.~
 120 1 |               versenygépet.~Pár nap múlva a reggeli szürke órákban már
 121 1 |                  Elõször igen lassan ment a dolog. Az öreg letaposott
 122 1 |                   cipõivel fonákul hágott a kengyelre, s ügyetlen, lötyögõ
 123 1 |           ügyetlen, lötyögõ lábai gyakran a kerekekbe keverõdtek. Egyszer
 124 1 |                 majdnem elájult, s másnap a világért sem akart a nagy
 125 1 |               másnap a világért sem akart a nagy kerekû, zúgó szörnyhöz
 126 1 |             lihegõ mellel kapaszkodott rá a nyeregre, s bámulatos szívóssággal
 127 1 |               bámulatos szívóssággal írta a lefurkózott porondra a köröket.
 128 1 |               írta a lefurkózott porondra a köröket. Szépen haladt,
 129 1 |                  Az öreg sokszor elhagyta a fiát.~Egyszer valahogy kezébe
 130 1 |               kiitta. Kábultan rogyott le a díványra, és hányt. Oly
 131 1 |                   az ingét föltépte, félt a megfulladástól s a haláltól.
 132 1 |                   félt a megfulladástól s a haláltól. A fiát ölelte
 133 1 |              megfulladástól s a haláltól. A fiát ölelte meg egyedül.~
 134 1 |             Megismerte. Látta, hogy ez õ. A szobrász. A mûvész. Az új
 135 1 |                    hogy ez õ. A szobrász. A mûvész. Az új életre kelt
 136 1 |                   életre kelt istenember. A jobb fele. S mostan a reménysége.
 137 1 |         istenember. A jobb fele. S mostan a reménysége. Károly megtudta
 138 1 |              mindent meg kell próbálnunk. A baj alapos gyógyításáról
 139 1 |              Károly határozatlanul meredt a padlóra. Azután elvált az
 140 1 |                   orvostól, s újra bement a betegszobába, honnan csuklás,
 141 1 |               Anyja kétségbeesetten törte a kezét, s jegestömlõt rakott
 142 1 |               kezét, s jegestömlõt rakott a beteg fejére. Az öreg a
 143 1 |                   a beteg fejére. Az öreg a padlóra vágta, és kacagott.~
 144 1 |              bánatba merült. Újra elfogta a sírás, s mint az õrültek
 145 1 |                  sírás, s mint az õrültek a lucidum intervallumban,
 146 1 |         megfojtotta.~- Mentsetek ki ebbõl a szemétbõl... Vigyetek kifelé...
 147 1 |                  kifelé... kifelé... mint a forgó, nagy kerékpárok...
 148 1 |                 forgó, nagy kerékpárok... A hosszú, hosszú küllõk...
 149 1 |                   ki innen.~Károly kiment a folyosóra.~Némán, gigászi
 150 1 |                 árnyak közt gubbasztottak a nagy versenygépek. Óriásiaknak
 151 1 |      acélsárkányoknak... Megolajozta mind a kettõt, szétszedte, kitisztította.
 152 1 |                kitisztította. Azután újra a betegszobába ment.~Mikor
 153 1 |                tért, még egyszer megnézte a kerékpárokat. Mozdulatlanok
 154 1 |       kerékpárokat. Mozdulatlanok voltak. A szobából a kifáradt beteg
 155 1 |          Mozdulatlanok voltak. A szobából a kifáradt beteg egészségtelen,
 156 1 |                ajtóra. Aztán megveregette a gépek nyergét, mint ahogy
 157 1 |               mint ahogy az induló zsokék a kényes telivér paripák nyakát
 158 1 |           lefeküdt, s mély álomba merült. A beteg lélegzet nélkül aludt;
 159 1 |              beteg lélegzet nélkül aludt; a lázfoltok eltûntek arcáról,
 160 1 |                    Az ajtó nyitva maradt.~A fiú majd a pincében, majd
 161 1 |                 nyitva maradt.~A fiú majd a pincében, majd a padláson
 162 1 |                 fiú majd a pincében, majd a padláson botorkált. A pincében
 163 1 |                majd a padláson botorkált. A pincében egy pókhálós, zöld
 164 1 |           pókhálós, zöld üveget kotort ki a homokból. A padláson elõkereste
 165 1 |              üveget kotort ki a homokból. A padláson elõkereste apjának
 166 1 |                  is magára öltötte azokat a ruhadarabokat, melyekben
 167 1 |              helyen lyuk tátongott rajta. A moly ette ki. Erõs naftalinszag
 168 1 |                 Erõs naftalinszag terjedt a szürkülõ padláson. A szegény,
 169 1 |              terjedt a szürkülõ padláson. A szegény, vékony, szenvedésektõl
 170 1 |               könnyû ruháit meglebegtette a hajnali szél.~Egy cseléd
 171 1 |               kísértet jár az udvaron. Ez a fiatal-öreg arc a reggeli
 172 1 |             udvaron. Ez a fiatal-öreg arc a reggeli levegõ fagyosságában
 173 1 |                    és öltözködni kezdett. A fehér ruhák oly jól illettek
 174 1 |               mûvész agyrémének tetszett. A fejére egy horpadt kürtõkalapot
 175 1 |          kürtõkalapot nyomott, s lementek a kertbe. A kerékpárok készen
 176 1 |             nyomott, s lementek a kertbe. A kerékpárok készen állottak.~
 177 1 |                   akart engedni. De mikor a fia kihúzta a méregerõs
 178 1 |                    De mikor a fia kihúzta a méregerõs pálinka dugaszát,
 179 1 |             sokáig. Úgy vette le szájáról a palackot, mint a piócákat
 180 1 |                 szájáról a palackot, mint a piócákat a húsról. Letépte.
 181 1 |                 palackot, mint a piócákat a húsról. Letépte. Azután
 182 1 |                   vágtatott, anélkül hogy a gépnek valami baja is esett
 183 1 |                   is esett volna.~Kiértek a nagy, hamuszínû mezõkre.
 184 1 |                   utakon suhantak tovább, a sikamló óriási kerékpárok
 185 1 |               hatalmas acéllegyek, melyek a kelõ nap lámpása felé igyekeznek.
 186 1 |             lámpása felé igyekeznek. Csak a mellük lihegése hallatszott.~
 187 1 |              mellük lihegése hallatszott.~A nap a felhõk mögül kibújt.
 188 1 |               lihegése hallatszott.~A nap a felhõk mögül kibújt. Rózsás
 189 1 |            sugarai úgy ágaztak szét, mint a csillogó, hosszú küllõk.
 190 1 |               lelógó lába mozgott, mintha a vörösen izzó nap körül ingó
 191 1 |                   Mentek, s az út porzott a gumihártyák alatt.~Az öreg
 192 1 |               látszott. Annyira kapkodott a kengyelek után, hogy vékony
 193 1 |             kapaszkodott az acéltaposóba. A fia izgatottan nyargalt
 194 1 |            nyomába, s homlokáról csurgott a víz. Csöngetett és kiabált,
 195 1 |             Egyszerre megállította gépét. A fék korgott, s õ féloldalt
 196 1 |                   s õ féloldalt esett le. A gép kerekei összetörtek,
 197 1 |           kapaszkodott, hogy el ne essék.~A nap kibukkant, és olyanféle
 198 1 |                  világításban volt elõtte a mezõ, mint midõn a sötét
 199 1 |                 elõtte a mezõ, mint midõn a sötét színpad egyszerre
 200 1 |              görögtûzben. Távolban álltak a hegyek, s elõttük a mély
 201 1 |                álltak a hegyek, s elõttük a mély hûvös folyó.~Atyja
 202 1 |                 mint valami óriási bolha. A folyó felé futott. Homályos,
 203 1 |                 vak porfelleg takarta el. A fiú térdre ereszkedett.
 204 1 |             vágtatott. Károly fülelt. Már a zajt sem hallotta. Tudta,
 205 1 |             Fölállott, hogy jobban lássa. A gép kavargott, s egyszerre
 206 1 |                egyszerre egy arcot látott a levegõben, magasan, hihetetlenül
 207 1 |                 Szétterpesztett lábakkal, a rózsaszínû égre forgó véres
 208 1 |               forgó véres szemekkel esett a medernek kék, reggeli ködben
 209 1 |          szemrehányás intett ki szemébõl.~A fiú mosolygott. Nyugodtan
 210 2 |                 éjszakákon segített fonni a rokkánál, s kellemes, lányos
 211 2 |             lányos hangon énekelte azokat a dalokat, melyeket öreg dadájától
 212 2 |            Gyerekkorától kezdve õ adta ki a húst a konyhában, s ha vendégek
 213 2 |                   kezdve õ adta ki a húst a konyhában, s ha vendégek
 214 2 |           konyhában, s ha vendégek jöttek a centurio házába, a bort
 215 2 |                 jöttek a centurio házába, a bort is õ mérte ki. Gyönyörû
 216 2 |                 Gyönyörû sötét haja volt. A bõre úgy feketéllett, mint
 217 2 |               mint az apuliai asszonyoké. A tengerparton, ha feküdni
 218 2 |          tengerparton, ha feküdni készült a nap, s a víz idegesen hányta
 219 2 |                  feküdni készült a nap, s a víz idegesen hányta pezsgõ
 220 2 |                    labdázott, hancúrozott a fiatal rableányokkal, pedig
 221 2 |                    pedig már rég túl volt a tizenhat éven. Az apja kardjával
 222 2 |               aztán tükörfényesre sikálta a kék pengét, meglátta benne
 223 2 |                  el március idusa, kiment a mezõkre, hogy a barmokra,
 224 2 |                    kiment a mezõkre, hogy a barmokra, a fekete bivalyokra,
 225 2 |                 mezõkre, hogy a barmokra, a fekete bivalyokra, a bégetõ
 226 2 |            barmokra, a fekete bivalyokra, a bégetõ barikra s a gágogó,
 227 2 |            bivalyokra, a bégetõ barikra s a gágogó, sárga csõrû ludakra
 228 2 |                hogy könnyek csordultak ki a szemébõl.~Maga sem tudta,
 229 2 |                éledt, dagadt körülötte, s a friss patakokban, az olvadó
 230 2 |         patakokban, az olvadó havasokban, a kósza fellegekben valami
 231 2 |               mely õt is megrészegítette. A nedvtõl csöpögõ fák tele
 232 2 |               mint pezsdül meg az ágakban a fanedû keringése, a rügyek
 233 2 |               ágakban a fanedû keringése, a rügyek csírakedve. Az erdõkben
 234 2 |              erdõkben sokáig andalgott, s a langyos pocsolyákba gyakran
 235 2 |          belemártotta kicsi, barna lábát. A hóvíztõl duzzadó patakokban
 236 2 |                  duzzadó patakokban látta a nimfákat, az undinéket,
 237 2 |              undinéket, aztán szólítgatta a komoly driádokat, és a rigóknak
 238 2 |        szólítgatta a komoly driádokat, és a rigóknak felelt tompított
 239 2 |               erdõben nem volt senki sem; a gyér levelû fák közül látta
 240 2 |                levelû fák közül látta még a nyájat, az agg és bölcs
 241 2 |                 nézték az aranyos napot s a vékony szárnyú tavaszi legyek
 242 2 |            szárnyú tavaszi legyek táncát.~A vén égerfák között megállt.
 243 2 |             megállt. Nem messze sötétlett a tölgyerdõ is. Félve tekintett
 244 2 |                tüzes szõnyeget bontott, s a távoli élet egyhangú nyüzsgése
 245 2 |              tompítóan kopogott füleiben. A halántékán kidagadtak az
 246 2 |               Emlékezett. Itt találkozott a két versenyfutó daliával.
 247 2 |                szõke volt és kis termetû. A másik fekete, tüzesszemû,
 248 2 |               sebhely sötétlett homlokán. A lucskos úton futottak. Testüket
 249 2 |            kezdtek. Philomene tudta, hogy a barnának gyõznie kell, s
 250 2 |              csakugyan - az lett az elsõ. A másik lihegett, kaszált
 251 2 |                   másik lihegett, kaszált a kezével, õ azonban nyugodtan
 252 2 |                 erõs volt, mint egy bika. A társát megfogta, felemelte,
 253 2 |           felemelte, és talpra állította.~A két fiút azóta nem látta.
 254 2 |                   látta. Eltûntek, mintha a föld nyelte volna el õket.
 255 2 |               Hiába zarándokolt mindennap a dombhoz, ahol elõször találkozott
 256 2 |                 Jupiterhez, hiába fordult a vajákos asszonyhoz, a barna
 257 2 |             fordult a vajákos asszonyhoz, a barna fiút sehol se látta.~
 258 2 |                  Este, mikor elszökhetett a nyájtól, mégis ide jött
 259 2 |                   mindig. Levetette magát a földre, bámulta az eget,
 260 2 |                bámulta az eget, hallgatta a madarak dalát, s oly víg
 261 2 |                   melyekben Amor megsebzi a leányok s a fiúk szívét,
 262 2 |                 Amor megsebzi a leányok s a fiúk szívét, hallott Ovidiusról,
 263 2 |               tudta elképzelni, mi hajtja a dombhoz, mért beszélget
 264 2 |                   dombhoz, mért beszélget a fehér testû, moszathajú
 265 2 |                mint azelõtt, s miért jobb a dombnál lenni.~Késõ este
 266 2 |                 véres katonák ácsorogtak. A tricliniumból serény ancillák
 267 2 |                  lekuporodtak, s sikálták a rézmozsarakat és a nagy
 268 2 |               sikálták a rézmozsarakat és a nagy hasú csöbröket. A tisztítottakat
 269 2 |                 és a nagy hasú csöbröket. A tisztítottakat virággal
 270 2 |               félig vak szabados vitte be a termekbe.~Másnap adonia
 271 2 |                elõtt megjelent Adonisz, s a kedves istenfiú most százszor
 272 2 |                  tûnt fel, mint egyébkor. A sötétben tündöklött sovány,
 273 2 |                 fakadt. Maga elé képzelte a vadászati zajt, a dühös
 274 2 |                képzelte a vadászati zajt, a dühös vadkanoknak finom
 275 2 |                  bõre felé forgó agyarát, a tavasz zöld bársonyára hulló
 276 2 |                    hogy nyomban otthagyta a készülõdõ népet, szótlanul
 277 2 |                   caecubumi bor piroslott a virágos serlegekben. A férfiak
 278 2 |          piroslott a virágos serlegekben. A férfiak közül már sok porban
 279 2 |                  az asszonyoknak lobogott a hajuk.~Philomene hozzájuk
 280 2 |              tiszteli, ha visszaadja neki a sötét arcú fiút, akit úgy
 281 2 |             elmúlt az elsõ nap, és elmúlt a második nap. A fiú pedig
 282 2 |                  és elmúlt a második nap. A fiú pedig nem jött. A szegény
 283 2 |                nap. A fiú pedig nem jött. A szegény Philomene egész
 284 2 |               Philomene egész nap járkált a piszkos sikátorokon, és
 285 2 |            süketté tette már, barna arcán a vastag por sárrá változott,
 286 2 |                    s az átriumba vezette. A lobogó tûzhely megvilágította
 287 2 |             ereszkedtek és imádkoztak. De a centuriónak úgy tetszett,
 288 2 |             tetszett, mintha az égbõl azt a jóslatot kapta volna, hogy
 289 2 |             jóslatot kapta volna, hogy ez a dúlt arcú leány a villámszóró
 290 2 |                 hogy ez a dúlt arcú leány a villámszóró Jupiter rendelése
 291 2 |                    Szeme sötét volt, mint a Tartarosz.~Mikor mindenki
 292 2 |                kiosont az udvarra, azután a nagy, üres utcákra, melyekre
 293 2 |                  éj borította sötétségét. A harmadik nap borús hajnala
 294 2 |                 hajnala lassan derengett. A kietlen égboltból fáradtan
 295 2 |             fáklyák sötétedtek mindenütt. A sárban részeg emberek feküdtek.
 296 2 |                  részeg emberek feküdtek. A katonák egy lebuj lépcsõjén
 297 2 |               fényû fáklyáknál.~Philomene a Campus Martius felé tartott,
 298 2 |                 Martius felé tartott, hol a gyászünnepélyhez elõkészületeket
 299 2 |               nagyon rossz álma volt. Még a hajnal fakó fényébe se mert
 300 2 |                  nézni.~Azt álmodta, hogy a barna fiút egy vastag üstökû,
 301 2 |                    hideg arcán megfagytak a forró vércsermelyek. Mikor
 302 2 |                életéért, megjelent elõtte a liliomarcú, isteni Venus,
 303 2 |           Philomene többször gondolt erre a borzasztó, lidércnyomásos
 304 2 |                 álomra, s ereiben meghûlt a vér.~A tér néptelen volt.~
 305 2 |                  s ereiben meghûlt a vér.~A tér néptelen volt.~Az ég
 306 2 |                  Adonisz-szobrot, amelyet a kétnapos hurcolás piszkossá
 307 2 |            füstszagúvá tett. Nézte sokáig a põre istent, s úgy találta,
 308 2 |                találta, éppen olyan, mint a versenyt futó dalia. Ott
 309 2 |                  elõtte sûrû aranyhálóban a vérvörös anemoné, Adonisz
 310 2 |             anemoné, Adonisz virága, mely a szegény fiú vérébõl sarjadt.
 311 2 |              szegény fiú vérébõl sarjadt. A hûvöses tavaszi hajnalban
 312 2 |               tavaszi hajnalban akadozott a lélegzete. Azt hitte, nyomban
 313 2 |                 nyomban megfullad. Ledõlt a piedesztálra. Egy katona
 314 2 |            ércszilkében vizet adott neki.~A nap kelt. A gyászruhás nõk
 315 2 |                   adott neki.~A nap kelt. A gyászruhás nõk kibontott
 316 2 |            szívbõl felsikító panasz, mint a gyermek rívása, csakhogy
 317 2 |                      Ó, Adonisz, Adonisz!~A verseket hosszú, búgó jaj
 318 2 |                 hosszú, búgó jaj követte. A gyászoló nép szólogatta
 319 2 |                   gyászoló nép szólogatta a fiatal istent, hogy ébredjen
 320 2 |                 hogy ébredjen föl, jöjjön a fényes tavaszi világba,
 321 2 |                    és dús marokkal szórta a vérvörös héricset.~Philomene
 322 2 |             Hosszú haját rázta, körmeivel a mellét tépte. Szemeibõl
 323 2 |                tépte. Szemeibõl csurogtak a forró könnyek.~- Ó Adonisz,
 324 2 |            könnyek.~- Ó Adonisz, Adonisz!~A szobrot elöl vitték. Minden
 325 2 |                   nem. Meredten tekintett a messzeségbe, s eszelõsen
 326 2 |             valakit.~Nem jött.~Elérkezett a hûs este, mikor a fáradtakat
 327 2 |              Elérkezett a hûs este, mikor a fáradtakat a puha ágy várja,
 328 2 |                  este, mikor a fáradtakat a puha ágy várja, mikor szelíden
 329 2 |              ajakkal tért haza Philomene.~A centurio rémülten látta
 330 2 |               Nyomban orvosokért küldött. A házi népség ijedten súgott-búgott.
 331 2 |            súgott-búgott. Az agg tudósok, a kuruzslók és javasasszonyok
 332 2 |               seregesen jöttek lecticákon a bódult házba, de mindegyik
 333 2 |                  házba, de mindegyik csak a vállát vonta, s az örök
 334 2 |                  Philomene meg fog halni.~A centurio sokáig nézte a
 335 2 |                   A centurio sokáig nézte a leányát, anélkül hogy egy
 336 3 |                  apám sugárzó arccal jött a szobába. Emlékszem, az üvegajtón
 337 3 |                 át néztem, mint jön felém a gyakorlattéri portól összepiszkítottan,
 338 3 |            langyos szobában halkan zenélt a szimfónium, csipegett a
 339 3 |                   a szimfónium, csipegett a kanári madár, a kandallóban
 340 3 |                 csipegett a kanári madár, a kandallóban pattogott a
 341 3 |                   a kandallóban pattogott a tûz, mi pedig képeskönyveket
 342 3 |              délutánon vettük elõ egyszer a sakkot. Aladár megtanított
 343 3 |                fiú, tudja...~Megsimogatta a fejemet, és én mélyen meghajoltam.~
 344 3 |                  Azóta mindig az övé volt a gyõzelem.~Aladár azonban
 345 3 |              napról napra éreztette velem a fölényét. Kicsinylõ, hideg
 346 3 |               remegett fölöttünk, melyben a szívünk dobogását is hallottuk.
 347 3 |              boldogsággal csókolta szájon a fiát:~- Te kis mester...
 348 3 |               zavartan hallgattam, vettem a kalapomat, és mentem.~Künn
 349 3 |                kalapomat, és mentem.~Künn a folyosón még hallottam,
 350 3 |                  tudom. De mikor az utcán a hûs levegõ megcsapta az
 351 3 |            majdnem szeretettel nyújtottam a kezemet.~- Játsszunk.~A
 352 3 |                   a kezemet.~- Játsszunk.~A lázas betegnek minden életereje
 353 3 |                 betegnek minden életereje a játékszenvedélyben újult
 354 3 |                   mindkettõnk arca tüzelt a nagy indulattól. Az övé
 355 3 |                   nagy indulattól. Az övé a becsvágytól, az enyém a
 356 3 |                   a becsvágytól, az enyém a szégyentõl.~Így lassanként
 357 3 |          szégyentõl.~Így lassanként ennek a háznak rabszolgájává váltam.
 358 3 |              háznak rabszolgájává váltam. A síkos parketten esetlenül
 359 3 |           parketten esetlenül hajladoztam a háziak elõtt, kik hideg
 360 3 |         tisztítgatta és alakítgatta anyám a ruháimat, mindig otrombább
 361 3 |          otrombább és ügyetlenebb lettem. A nyakkendõm vagy nagyon vastag
 362 3 |                ettem, vagy sokat. Sokszor a poharat is feldöntöttem.~
 363 3 |           hazamentem, arcomra szorítottam a kezeimet, és mérgesen vetettem
 364 3 |                  Ma is úgy emlékszem erre a házra, mint ahol minden
 365 3 |                ébenfából és ezüstbõl van. A gyöngyházkagylók sejtelmes
 366 3 |             zúgását még mostan is hallom. A kapualja ablakai finom zöld,
 367 3 |                 nagyszerû volt, azt ebben a házban találtam föl.~Egyszer
 368 3 |       történetesen korábban érkeztem oda. A szobában ezüsternyõs lámpánál
 369 3 |                   asztalhoz, s hallgattam a csendet, bámultam a lámpát
 370 3 |            hallgattam a csendet, bámultam a lámpát és a leányt, kinek
 371 3 |             csendet, bámultam a lámpát és a leányt, kinek halvány nyakát
 372 3 |               találkoztunk és kóboroltunk a kertben, a tágas, kongó
 373 3 |                 és kóboroltunk a kertben, a tágas, kongó szobákban.
 374 3 |                  Holdfényes estéken leült a zongorához, s én fájó fejjel
 375 3 |                   én fájó fejjel állottam a tündöklõ, fekete szekrény
 376 3 |              melybõl sírva fakadoztak fel a nagy, germán koponyák és
 377 3 |                 voltunk.~Egyébként minden a régiben maradt, én rendesen
 378 3 |           sakkoztunk, s mindig õ vitte el a gyõzelmet. Az iskolában
 379 3 |                 Az iskolában megcsináltam a feladatát, mellette ültem,
 380 3 |               megvacsoráztam, s kószáltam a nyári éjszakában. Aztán
 381 3 |             gyakran három órakor is égett a lámpám.~Álmomból sokszor
 382 3 |             lettek volna. Önkéntelenül is a titokzatos ház felé fordítottam
 383 3 |           titokzatos ház felé fordítottam a fejemet.~Az udvar mélyén
 384 3 |                  fejemet.~Az udvar mélyén a fehér orgonák virágoztak.~
 385 3 |                 voltam, és rendeznem kell a gondolataimat.~Aladár az
 386 3 |                 meg. Õ azonban még mindig a sakk szenvedélyén csüngött,
 387 3 |              szenvedélyén csüngött, azzal a görcsös erõvel, amellyel
 388 3 |                  görcsös erõvel, amellyel a haldoklók utolsó pillanatukban
 389 3 |                 bohóca maradtam, s tûrtem a szeszélyeit, a család hallgatag
 390 3 |                   s tûrtem a szeszélyeit, a család hallgatag gúnyját,
 391 3 |             otthon sírtam fel keservesen, a lelkem mélyébõl. Mint egy
 392 3 |          rabszolga.~Még most is látom azt a szobát, amint az októberi
 393 3 |                   sárgaságában tündöklik. A barna, nagy, politúros bútorok
 394 3 |                 vakítóan csillogtak, fönn a pohárszéken pedig nyugodtan
 395 3 |              pedig nyugodtan szunyókáltak a színes edények. Aladár a
 396 3 |                  a színes edények. Aladár a vörösbársony tolószéken
 397 3 |              szemeivel az õszi délutánra, a lugas pirosló leveleire
 398 3 |            borított, nyugtalanul forogtak a láztüzes szemgolyók. Vézna
 399 3 |             izzadsággyöngyök. Arcán égtek a tüdõvész alkonyrózsái.~Aznap -
 400 3 |                 órakor már félhomály volt a nagy teremben, s én úgy
 401 3 |               fényével, komor fellegeivel a szobára feküdt volna: elvette
 402 3 |            hangzott minden szó, ami abban a csillogó teremben elhangzott.
 403 3 |               teremben elhangzott. Aladár a rendesnél is idegesebb volt,
 404 3 |               kacagott:~- Ne hagyd magad!~A szobában meleg volt; szédült
 405 3 |              szobában meleg volt; szédült a fejem. Egy gondolat villant
 406 3 |                   villant meg elõttem, de a másik pillanatban már kinyílt
 407 3 |                 Olga, halványkék ruhában.~A játék tovább folyt. Aladár
 408 3 |                    Összevissza húzogattam a figurákat, úgyhogy gyõzelme
 409 3 |                 gyõzelme már biztos volt.~A végjátéknál tartottunk,
 410 3 |              Aladár hirtelen felugrott, s a kezemre ütött:~- Nem rajtad
 411 3 |               kezemre ütött:~- Nem rajtad a sor.~Elsápadtam, s az ajkaimba
 412 3 |                haraptam. Kóválygott velem a világ. Az egész ház, mint
 413 3 |              óriási hadihajó megindult, s a vízen hánykolódó ember rémült
 414 3 |         gyorsasággal gondolkozni kezdtem. A szemben levõ tükörben láttam
 415 3 |                   láttam feldúlt arcomat, a gyõzelmére váró Aladárt,
 416 3 |                 mellette az anyját. Kezem a sakkdeszkán járt, de nem
 417 3 |                   egy fejedelmi vasmarok.~A fülemben harangzúgást hallottam.
 418 3 |                hallottam. Kezem tologatta a bábokat elõre, hátra, hol
 419 3 |      csontkoponyáról utoljára letépem azt a hazug aureolát, melyet finom
 420 3 |     arisztokratakezek fontak köréje, hogy a földön marasszák...~Aladár
 421 3 |                    Anyja mosolyogva várta a gyõzelmet.~- Vigyázz - súgta
 422 3 |              gyõzelmet.~- Vigyázz - súgta a fülébe.~Akkor kiegyenesedtem.
 423 3 |           alázatosság szolgajármát. Ebben a percben nem gondoltam semmire
 424 3 |                  senkire.~Végigsimítottam a homlokomat, és lángoló szemekkel
 425 3 |                lángoló szemekkel meredten a sakkmezõ fekete-sárga tarkaságára.
 426 3 |              ellenfelem hadsora elé, mely a kombináció szédítõ merészségével
 427 3 |                   szédítõ merészségével s a logika vaskövetkezésével
 428 3 |            vizenyõs agy üres kapkodásait. A bástyák keményen állottak,
 429 3 |                bástyák keményen állottak, a futók serényen vigyáztak,
 430 3 |                 futók serényen vigyáztak, a lovak mintha fülüket hegyezték
 431 3 |               hegyezték volna: minden báb a diadalmas gondolkozás s
 432 3 |                   diadalmas gondolkozás s a szikrázó ész egy-egy epopeiája
 433 3 |               Mikor aztán újra rám került a sor, az agyamra ömlõ vértõl
 434 4 |                                           A FAKÍR~- A fakír - mondta
 435 4 |                                 A FAKÍR~- A fakír - mondta a lány kacagva,
 436 4 |                  FAKÍR~- A fakír - mondta a lány kacagva, és a férfinak
 437 4 |                 mondta a lány kacagva, és a férfinak nyújtotta a kezét.~
 438 4 |                   és a férfinak nyújtotta a kezét.~Ott állt elõtte a
 439 4 |                  a kezét.~Ott állt elõtte a fakír.~Még mostan is a régi.
 440 4 |             elõtte a fakír.~Még mostan is a régi. Nyakkendõjét lazán
 441 4 |                Milyen különös. Egy idõben a fakír mindennapos udvarlója
 442 4 |              hatkor pontosan megjelent, s a zongoraszobában megvárták,
 443 4 |          megvárták, amíg besötétedett, és a zongora árnyéka ijesztõvé
 444 4 |            zongora árnyéka ijesztõvé nõtt a falon. A fakír közönyös
 445 4 |                   ijesztõvé nõtt a falon. A fakír közönyös dolgokról
 446 4 |              ujjai közt idegesen forgatta a japánasztal csecsebecséit.
 447 4 |           japánasztal csecsebecséit. Maga a leány se tudta, hogy mit
 448 4 |                    hogy mit akar. Egyszer a sötét folyosón feléje nyújtotta
 449 4 |                 folyosón feléje nyújtotta a száját, de a fakír csendesen
 450 4 |             feléje nyújtotta a száját, de a fakír csendesen a szemébe
 451 4 |              száját, de a fakír csendesen a szemébe nézett, és nem csókolta
 452 4 |            csókolta meg. Ezen az éjszakán a fakír szemeirõl álmodott.~
 453 4 |                  szemeirõl álmodott.~Ezek a fekete szemek. Még mostan
 454 4 |              fekete szemek. Még mostan is a régiek. A sápadt arcban
 455 4 |                   Még mostan is a régiek. A sápadt arcban olyan élesen
 456 4 |                  Micsoda titkai lehetnek? A fakír külföldön járt. Japánba
 457 4 |                  igen.~Sokáig hallgattak. A csend elviselhetetlenné
 458 4 |                   elviselhetetlenné vált. A leány fehér ruháját meglibegtette
 459 4 |               fehér ruháját meglibegtette a szél, s finom cipõjébe beszivárgott
 460 4 |                  hogy menyasszony vagyok?~A fakír mosolygott.~- Tudom.~
 461 4 |                      Tudom.~Lassan mentek a halk, szélcsendes folyóparton.
 462 4 |                  szélcsendes folyóparton. A leány cipõje olyan volt,
 463 4 |          rózsabimbó. Félórája találkoztak a hajóállomás fabódéja elõtt.
 464 4 |          hajóállomás fabódéja elõtt. Mind a ketten szerettek volna elválni,
 465 4 |                  és fordulatos beszéddel. A leány ibolyaszemeit félve
 466 4 |              ibolyaszemeit félve nyitotta a fakírra. Mindig a szemébe
 467 4 |                nyitotta a fakírra. Mindig a szemébe kellett néznie.
 468 4 |                    Este gyakran kiszaladt a kertbe, s a csöndben bevallotta
 469 4 |             gyakran kiszaladt a kertbe, s a csöndben bevallotta a szavait,
 470 4 |                   s a csöndben bevallotta a szavait, amiket délután
 471 4 |                  délután mondott neki. Ez a régi emlék ma is ott lebegett
 472 4 |                  ott lebegett fölöttük, s a múlt alattomos lassúsággal
 473 4 |              fonta köréjük aranyfonalait.~A leány meg-megállt, mint
 474 4 |                zerge, aztán tehetetlenül, a legyõzött merészségével
 475 4 |                  merészségével ment elõre a part mentén. Mindig tovább.~
 476 4 |                    Rózsaszínben ragyogtak a fehér fürtös akácok, s a
 477 4 |                  a fehér fürtös akácok, s a szél halkan dúdolt a bólogató
 478 4 |                    s a szél halkan dúdolt a bólogató orgonabokroknak.
 479 4 |                 bólogató orgonabokroknak. A vén kastélyok rézcímerei
 480 4 |                ablaküvegeken megjelent az a rejtelmes, kék-vörös-sárga
 481 4 |                   tömör csomókban gyûltek a fellegek. Keleten tintafekete
 482 4 |              tintafekete felhõk lapultak.~A hajóállomás még odalátszott
 483 4 |                 még odalátszott hozzájuk. A bódéban a kirándulók tarka
 484 4 |           odalátszott hozzájuk. A bódéban a kirándulók tarka tömege
 485 4 |                  tarka tömege várakozott. A hölgyek könnyû, nyári ruhában,
 486 4 |          váltottak, csevegtek, ásítoztak; a férfiak cigarettáztak.~Mind
 487 4 |               férfiak cigarettáztak.~Mind a ketten megálltak, hátranéztek,
 488 4 |                   beláthatatlan távolság. A vihar elõtti fülledt csendben
 489 4 |                  csendben minden elalélt. A nap, mint egy bágyadt, nagy
 490 4 |                 vonva az egész láthatárt. A föveny nyugtalankodni kezdett,
 491 4 |            porszalag cikázott el elõttük.~A gyenge leány a férfira nézett.
 492 4 |                   elõttük.~A gyenge leány a férfira nézett. Soha szebbnek
 493 4 |                   és magas homlokát látta a félhomályban. Egy izma sem
 494 4 |                  azonban észrevette magát a leány. Nagyon messze voltak.
 495 4 |                   vissza. Futni akart. De a hajóállomást abban a pillanatban
 496 4 |                   De a hajóállomást abban a pillanatban takarta el egy
 497 4 |                  takarta el egy porfelhõ.~A vihar nõtt. Õrültség lett
 498 4 |             Õrültség lett volna nekivágni a tomboló szeleknek.~A fakír
 499 4 |            nekivágni a tomboló szeleknek.~A fakír ott állt a folyó partján.
 500 4 |               szeleknek.~A fakír ott állt a folyó partján. A leány kétségbeesve