Fejezet

 1 1 |           poharakban. Pálinkát, amely olyan kellemesen döng a fülünkben.
 2 2 |               amikor célhoz érkezett. Olyan erõs volt, mint egy bika.
 3 2 |          istent, s úgy találta, éppen olyan, mint a versenyt futó dalia.
 4 2 |               monoton dalt suttogtak. Olyan volt, mint valami tagolatlan,
 5 4 |               régiek. A sápadt arcban olyan élesen világítanak. Micsoda
 6 4 |           folyóparton. A leány cipõje olyan volt, mint egy karcsú, fehér
 7 5 |              gyerekkora óta olvasott, olyan mozdulatlan és szomorú volt
 8 5 |               Valami neszt hallottam, olyan fajtát, mint mikor valaki
 9 6 |             akart.~- Igazán kár érte. Olyan jó volt hozzánk...~A kihûlt
10 6 |              mesélték a többieknek. - Olyan, mint egy szent... mint
11 6 | elbeszélgettek szegény barátjukról.~- Olyan jó volt, mint György...~-
12 6 |             jó volt, mint György...~- Olyan okos, mint õ.~Énekeltek,
13 7 |         érdekes alakodat. Ne mozdulj. Olyan nemes vagy ebben a pózban.
14 11|             durva, vörös arcú emberek olyan nehezen lihegve cipelték
15 11|           tavaszi láztól hangos utcán olyan volt ez a gyászfátyolos
16 12|          nyári ég különösen fekete, s olyan izzók és nagyok rajta az
17 12|               itt, a szabad ég alatt, olyan bajban, amin a legutolsó
18 12|          mosdjak meg egy kissé, úgyis olyan maszatos vagyok, mintha
19 12|                üde minden, s én mégis olyan halálosan beteg vagyok.
20 12|           téged is látlak. Állj elém. Olyan vagy, mint egy fehér angyal.
21 13|           Látjátok, a nap azért mégis olyan forrón süt, mint a parázs.
22 13|            lehetett kihozni a vízbõl, olyan szívesen ellubickoltak benne.
23 13|              A NAGYAPA. Azért van itt olyan naftalinszag.~AZ APA. A
24 13|       sapkánkat, táncolunk, dalolunk. Olyan vígak leszünk, hogy meg
25 13|           Maradjon itt ma, nagyapó. - Olyan jó itthon lenni.~AZ ANYA.
26 13|            átmenni az erdõn. A lombok olyan ritkák. A sovány fák ágai
27 13|               ANYA. S a homályos úton olyan barátságtalanul ég a piszkos
28 13|        NAGYAPA. Nem szeretem az õszt. Olyan szomorú.~AZ APA. szivarra
29 13|        melankóliája lengett, s mindez olyan furcsa és szomorú volt.
30 13|           EGYIK. Te, Pista, mért lett olyan bús a nagyapa, mikor megtudta,
31 13|           könnyezik. Aztán hallottad, olyan furcsán beszél, és mindig
32 13|            EGYIK. Mit gondolsz, mitõl olyan sárga az öregember foga?~
33 14|          vinnyogó zaj egyre nõtt. Már olyan volt, mint a tengermorajlás.
34 16|        emberek zagyva beszéde, de már olyan halkan, hogy egészen összeolvad
35 16|             Minden, ami köröttem van, olyan nyájas, s hozzám hasonlatos
36 16|             megperzselõdött ajkaimat.~Olyan jók és szépek vagytok ti!
37 16|          szenvedély elvakultjainak.~S olyan ártatlanok vagytok! Úgy
38 16|     élvezzenek mifelettünk, kik éppen olyan emberek vagyunk, mint õk?...~
39 17|             seb legyen, de azért csak olyan szomorú maradt, mint eddig.~
40 17|                és suttogott.~- Mindez olyan, mint egy álom... Akárcsak
41 17|          elhagyott sírhalomra.~Mindez olyan, mint egy szomorú, rejtelmes
42 18|          utóbb gyakran történnek vele olyan dolgok, amelyeket nem tud
43 18|                a süket Isten, majdnem olyan, ahogy a képeken látta,
44 18|          egész valóján közöny érzett, olyan közöny, hogy néha félelmetes
45 18|                s alakjuk nagyra nõtt, olyan volt, mint egy fantasztikus,
46 20|               óra felé, a bor gõzében olyan aranyosnak és csodásnak
47 20|               jobbra. De ez korántsem olyan könnyû. A hidak nem mindig
48 20|             és talán utoljára. Mindez olyan szomorú volt, hogy sírni
49 21|              Nem.~A PROFESSZOR. Miért olyan kedvetlen?~PÉTER. Nem vagyok
50 21|                Várjunk egy kicsit. Ez olyan különös, olyan érdekes,
51 21|             kicsit. Ez olyan különös, olyan érdekes, olyan szép. Sötét
52 21|               különös, olyan érdekes, olyan szép. Sötét van már?~PÉTER.
53 21|           minden, az egész életem, és olyan szomorú vagyok, mint mikor
54 21|              fölöttem... akkor valami olyan különöset érzek... akkor
55 21|          világos hó hullott, s minden olyan vakítóan tündöklött, hogy
56 21|         Figyelek.~A PROFESSZOR. Miért olyan bús, mért olyan szótalan?...
57 21|     PROFESSZOR. Miért olyan bús, mért olyan szótalan?... Hová néz?~PÉTER.
58 21|            Kék, piros... A piros láng olyan szép lehet... Mindig úgy
59 22|     párkányozták, s a csend állandóan olyan nyomasztó volt azon a vidéken,
60 23|               reátajtékzó hullámokat.~Olyan volt, mint valami hatalmas
61 23|          leányt. Gyönyörködött benne. Olyan volt, mint egy dühös, részeg
62 24|              kõutakat, és most minden olyan, mint otthon, a falun, a
63 25|            régi karosszék a homályban olyan nagyra dagadt elõtte, mint
64 26|          visszaásítozik rája, s ekkor olyan, mint egy nyálkás, homályos