Fejezet

 1 3 |           anyja, egy sovány, õszülõ asszony magához hívott:~- Hagyjon
 2 5 |          futottam ide...~A gyönyörû asszony kivette a zsebkendõjét,
 3 5 |             becsukom az ajtókat.~Az asszony mohón kapott az eszmén,
 4 5 |            itt senki? - kérdezte az asszony.~Az orvos hirtelen elfehéredett.
 5 5 |           vissza e futó, csodálatos asszony elõl.~- Nincs, nagyságos
 6 5 |          nem tudta megmagyarázni az asszony lelkiállapotát, s egy nagyon
 7 5 |             hideg, kongó szobát.~Az asszony körültekintett, s egy pillanatra
 8 5 |           bútorok terpeszkedtek. Az asszony levetette magát a pamlagra.~-
 9 5 |              sóhajtott fel a vacogó asszony. - A sötét szobánál nincs
10 5 |           tudós. Segítsen, uram!~Az asszony újra zokogni kezdett.~-
11 5 |           komédia - ismételgette az asszony.~- Verje ki a fejébõl e
12 5 |             s a féltékeny nõket. Az asszony várta a reggelt, s kiszínezte,
13 5 |         elõtt a tikkadt mezõkre.~Az asszony egyszerre felugrott. Az
14 5 |           Két lépést tett elõre. Az asszony is. Aztán hátrált, s gyökeret
15 5 |       kiáltott torka szakadtából az asszony.~Az orvos lesütötte a szemét,
16 5 |           Az õrület környékezte. Az asszony vad szemekkel nézett az
17 7 |      beszélünk majd egymással...~Az asszony az aranyszélû konzol elõtt
18 7 |          megalázlak. Letiporlak.~Az asszony nedves macskaszemeit tágra
19 7 |        szemrehányóan, szomorúan.~Az asszony készen volt az öltözködéssel.
20 7 |            Megcsókolták egymást. Az asszony egy mély, színpadi komplimenttel
21 7 |              elégedettek voltak. Az asszony maga vitette a padlásra
22 7 |            lopózott a háta mögé. Az asszony felkacagott, s trillázni
23 7 |              A férfi látta, hogy az asszony játszik. Ez a gondolat azután
24 7 |  gondolkozol? - gyóntatta tovább az asszony.~- Rólad. Próbára akarlak
25 7 |             ajándékozz meg vele.~Az asszony némán nézett reá. Azután
26 7 |           tûzre vetette a ruhát, az asszony azonban mindig sápadtabb
27 7 |             Egyszer éjjel, mikor az asszony mozdulatlanul, lélegzettelenül
28 7 |         kívül:~- Te vagy, Gábor?~Az asszony zavartan lépett be.~- Mi
29 7 |            is volt eszméleténél. Az asszony leült az ágya mellé, s ügyetlen
30 7 | lábujjhegyre állt s úgy figyelt. Az asszony sírt.~Zsebkendõjét szeme
31 11|     besötétedett. A homályban a kis asszony alig látszott, amint összetörten
32 11|             és imádkoztak.~A gyenge asszony fázva nézte a fergeteget.
33 11|            újabb csapások. A gyenge asszony megroskadt a nehéz gyászfátyol
34 11|          minden késõ volt.~A sápadt asszony földszínû arccal, némán
35 11|           Boldogok voltak. A sápadt asszony valami zord örömet érzett.
36 11|        ittak és tréfáztak. A sápadt asszony fázékonyan sütkérezett a
37 11|             hátsó szobába értek. Az asszony halántékai lüktettek. Szaggatottan
38 11|       hangja messzire elcsengett~Az asszony megállt, széttekintett.~
39 15|          emeletérõl egy kövér, erõs asszony szólt ki:~- Ida, vacsorázni!...~
40 15|           Hagyd, kérlek - mondta az asszony -, látod, milyen fehér.~
41 15|        karosszékbe roskadt. A kövér asszony nagy szoknyasuhogással és
42 15|             magamra!~A tokás, kövér asszony ilyenkor rendesen sírt még
43 15|           és kiabálva rohant le egy asszony.~Csak annyit lehetett látni,
44 17|          magával, idejött velük. Az asszony bizonyára nehéz, kávébarna
45 17|           el ezt? Lehet, hogy ez az asszony nem is él, s csak én koholtam
46 19|        párbajhõsei, gyáva, mint egy asszony, tovább kell virrasztanom,
47 20|           emberek, és eltûntek. Egy asszony, egy ember. Most látta elõször,
48 22|            a törpe hegyi viskót. Az asszony megfõzte az ebédet, a vacsorát,
49 22|           megkövesíti.~Esténként az asszony sandán tekintett az öregemberre.~-
50 22|          hegyeket? Nincs, nincs.~Az asszony nevetett:~- Menjen maga,
51 22|          pénzt? - kínozta tovább az asszony. - Nem szégyenli magát?~-
52 22|           Buta beszéd - mondotta az asszony, és otthagyta. A kõtörõ
53 22|         haragszanak...~Fájt neki az asszony kegyetlensége. Nem is ült
54 22|      csengéssel kacagta.~- „Csak az asszony ilyen gonosz” - gondolta
55 22|           templomban? - faggatta az asszony.~- Régen, Bianca, talán
56 22|       Imádta a követ, az istent.~Az asszony egész éjjel várta otthon.
57 22|            holtan találtam meg. ~Az asszony kinyitotta az ajtót, beengedte
58 24|      legeltek. Egy szomorú, parókás asszony búsan mosolyogva nézte.~
59 24|           kék és sárga, a nagyságos asszony ruhája. Vera bámulta ezt