Fejezet
1 1 | munkásokat. Az öreg, ha jól vált le a törmelék, kacagott, mint
2 1 | vízbe, s hóval dörzsölte le lázas testét. Megsemmisülve
3 1 | kiitta. Kábultan rogyott le a díványra, és hányt. Oly
4 1 | nagyon sokáig. Úgy vette le szájáról a palackot, mint
5 1 | korgott, s õ féloldalt esett le. A gép kerekei összetörtek,
6 3 | gerincem merészen rázta le az alázatosság szolgajármát.
7 5 | õszi éjjel ereszkedett le. Egy ablak sem volt már
8 6 | Siralomházbeli hangulat ereszkedett le a szobára. A szomorúság
9 6 | nagy falás kenyeret nyelt le, a torkába csurgó könnyeivel
10 6 | õszi napsugár.~Maguk vitték le koporsóját az udvarba. Ez
11 7 | képmutató és határozatlan. Le kell vetned az álarcot,
12 7 | mert az õrületbe hajtasz. Le fogom tépni rólad, leszakítom,
13 7 | és az este korán feküdtek le.~Több hónap múlt el. Cser
14 7 | tudta miért, nem feküdt le. Végigment a szobán, azután
15 9 | éppen szemei elõtt folyt le.~Idõközben azonban változtak
16 9 | böcklini színekkel festette le a romboló vörös elem garázdálkodását.~
17 10| kávéházba járt, és késõn feküdt le. Bohém akart lenni. A lelke
18 11| bútorairól, ruháiról fájóan sírt le a panasz, hogy nincs senkije,
19 11| hogy egyszer villám sújtja le. Ha megdördült az ég, járása
20 11| nehezen lihegve cipelték le a koporsókat, a csúnya,
21 11| lámpával valaki csendesen ment le.~A gyászruhás nõ megsemmisülten
22 11| gyászruhás nõ megsemmisülten ült le egy kerevetre Öccsére tekintett.
23 12| a tál és a víz? Tegyék le ide. Hadd mosdjak meg egy
24 13| APA. Itt a kenyér? Üljünk le. Gyerekek, siessetek enni.
25 13| szinte pörkölte a hátam; le is kellett vetnem, és azután
26 13| köhög. Édes nagyapó, üljön le már közénk.~A nagyapa újra
27 13| száraz levél csörögve hullott le a rámámra. Feltekintettem.
28 14| tollszár szorgalmasan rótta le az unalmas, hideg szavakat,
29 14| szemhéjai hûsen borultak le égõ szemgolyóira. Fölötte
30 15| táncoltak tovább, tovább le a lépcsõkön, ki a külváros
31 15| éjszakába. Holdfény szüremlett le az égboltról, és elöntötte
32 15| sírva és kiabálva rohant le egy asszony.~Csak annyit
33 16| A madarak ájultan buktak le az ágról, s nyomban meghaltak.
34 17| darabjait nyugodtan hajigálja le a járda kövezetére? Vajon
35 18| talán a meszet dörzsölte le, amint bejött?~Fekete, hosszú
36 19| törõdik velem.~- Feküdj le - mondja közönyösen, és
37 19| rajta semmi?~- Semmi. Feküdj le...~Elmúlik pár perc, és
38 19| fõhadnagy vállát vonja.~- Feküdj le, még van három órád.~Ledõlök
39 20| szerint bámulta, hogy száll le az este. Kirándulók jöttek
40 20| éjfél csöndje ereszkedett le az alvó budai házakra.~A
41 20| Kázmér, s boldogan feküdt le az este.~Egy régi óra állt
42 20| lámpását, s kimerülten dõlt le a bõrdíványra. A falakon
43 21| Akkor jókor jöttünk. Menjünk le a vízhez. Ott még kevesebben
44 21| a szemeit. Csend. Üljünk le a parton, Péter. Leülnek.
45 21| magát nem érdekli. Menjünk le.~PÉTER. Hová?~A PROFESSZOR.
46 21| PÉTER. Hová?~A PROFESSZOR. Le a vízhez. Egészen közel.
47 22| Andria kétségbeesetten vágta le a csákányát:~- Nem látod,
48 22| kegyetlensége. Nem is ült le a közös vacsorához, hanem
49 22| azonban új kedvvel ment le a kõpokolba. Úgy érezte,
50 23| szorították össze ajkaikat.~- Ülj le mellém, Tamás.~A leány megfogta
51 24| szomorú fehérséggel lógott le. A bánat, a por, a hõség
52 25| érti, mit olvas. Nemsokára le is tette a könyvet. Nagyot
53 25| kezeivel.~- Nem fekszel le, Anna? - kérdezte tõle,
54 25| Aztán reszketve feküdtek le mind a ketten.~Anna félni
55 26| tûzrostélyon lomhán esik le egy-egy parázsdarab.~Kinyitja
56 27| halj meg az álomban. Feküdj le, temesd beléje eddigi életedet.
|