Fejezet
1 2 | most százszor szebbnek tûnt fel, mint egyébkor. A sötétben
2 3 | melybõl sírva fakadoztak fel a nagy, germán koponyák
3 3 | rabszolga. Csak otthon sírtam fel keservesen, a lelkem mélyébõl.
4 5 | szóhoz, mert sietve szaladt fel a lépcsõn, s láthatólag
5 5 | orvos mosolyogva.~- Gyújtsa fel, kérem, a gázlángokat.~-
6 5 | Mennyivel jobb most! - sóhajtott fel a vacogó asszony. - A sötét
7 5 | lelkiállapotomat! Ijedve szakítottam fel az ajtót, s kirohantam.
8 5 | újra zokogni kezdett.~- Fel kellene égetni minden Maupassant-könyvet.~-
9 6 | asztaltábláról ijedten ugrott fel a vékony papírszelet, szegény
10 6 | annál méltóságosabbnak tûnt fel nekik ez a hideg, hallgatag
11 6 | nagyszerû élet - kiáltott fel a titkos költõ.~- Talpig
12 7 | szívott, s hevesen járt fel s alá a szobában.~- Még
13 7 | melyben utoljára léptél fel. Add ide nekem, ajándékozz
14 7 | magát.~Cser rémülten ugrott fel. Rögtön orvosért telefonált.
15 7 | másik szobában állították fel. A koporsót teleszórták
16 8 | ült. Keze nyugodtan járt fel s alá. Teste mozdulatlan
17 8 | kaszárnyákban búsan hangzott fel a takarodó.~A húrokon fájó
18 8 | küzdelem zenéje dübörgött fel. Azt hitte, hogy õserdõben
19 8 | véres sarokkal törtetett fel, s visszaesett. Felkelt.
20 9 | szegény leány maga nevelte fel Fülöpöt. Beíratta az iskolába,
21 9 | szerkesztõségbe. Újságírónak csapott fel, de azzal a tervvel, hogy
22 9 | legtalentumosabb újságíróvá küzdötte fel magát. A szedõgyereknek
23 10| éneklõ gyerekhang csendült fel, s akadozva, de mégis hullámzó
24 13| öregember éppen hálóingét húzza fel, s testének árnyai a gyertya
25 14| a szívét. Fáradtan kelt fel a székérõl, végigsimította
26 14| szemekkel, nyöszörögve ült fel az ágyában, elõrehajolt,
27 14| felzördült. Tántorogva kelt fel, s reszketõ kezekkel nyúlt
28 14| zsinórok meg úgy tûntek fel neki, mintha a belei lennének...~
29 15| kísérteties merevségben tört fel a templom tornya.~Ida torkát
30 15| levegõben egyenesen szálltak fel a szivar füstgöngyölegei.~
31 15| álmából riadtan zokogott fel. A fekete mozdonyok pokoli
32 16| szörnyû!...~Te keltettél fel ma engemet is nyugalmas
33 16| üvöltesz az üvöltõkkel? Nézz fel a kék égre, milyen azúros
34 16| Mindenütt élet van, kelj fel, majd segítek neked.~Már
35 16| mozdulatlanul maradt.~- Kelj fel! - szólottam neki még egyszer.~-
36 17| kacagva, puffogva hangzik fel a méta lármája meg valami
37 17| szemeiben félve csillan fel az õsz, s csak forró testén
38 17| eltûnt. Egy dal hangzott fel, s elnémult. Egy füstgomoly
39 17| elnémult. Egy füstgomoly szállt fel és szertezüllött a levegõs
40 18| ágynak esett, s nem is kelt fel többé.~1907~ ~
41 19| meri-e vívni?...~- Hagyj fel ezekkel... Fél ötre. Készülõdjél.~
42 19| parírozza, s ha nem kapom fel, már holtan fekszik a gyepen.
43 19| feléje csusszan, s nem fogja fel a vágást. Sovány, kopaszodó
44 21| lombkoronáját, hullámokat ver fel, majd újra csend lesz. A
45 23| Ez a dal gyakran hangzott fel az erdõben, mindenki hallotta,
46 23| szakadozottan a tengeren csendült fel, s ilyenkor csoportok verõdtek
47 23| van.~- Énekelj! - hangzott fel kórusban.~Tamás habozott.~-
48 23| hideg szikrák villámlottak fel.~- Mért nevettek, ti buták?...
49 23| három leány alakja tûnt fel.~Õk voltak. A fürdõbõl jöttek.~
50 24| rakott. Piros láng csapott fel, ezer és ezer apró szikra
51 26| csodálatos gondolatok fakadnak fel. Olyanformát érez, mintha
52 26| erõs csöngetés riasztja fel. Feje a forró villanylámpáktól
53 27| karikái. Csak imént ébredt fel, este, háromnapos züllés
54 27| fiatalember. - Ma este ébredtem fel. Milyen különös ilyenkor
55 27| Kezdj új életet, fiam, emeld fel a fejed, hisz tiéd az erõ,
|