Fejezet

 1 1 |     elajándékozgatta, s végre az egész termet átalakította kártyázó
 2 1 |          szobájába vitette, s az egész ház vezetését magára vállalta.
 3 1 |    szeretne lefeküdni. Csakugyan egész nap fáradt és kimerült volt.~
 4 1 |          indultak kifelé. Károly egész éjjel nem aludt semmit.
 5 2 |        miért, de érezte, hogy az egész természet éledt, dagadt
 6 2 |        jött. A szegény Philomene egész nap járkált a piszkos sikátorokon,
 7 2 |       Fásan, ridegen virrasztott egész éjjel betegágya mellett.
 8 3 |         elmentem hozzá, s késõbb egész délutánokon ültem az ágya
 9 3 |     Kóválygott velem a világ. Az egész ház, mint valami óriási
10 4 |      halványlila fénybe vonva az egész láthatárt. A föveny nyugtalankodni
11 5 |    Valami csip-csup hiba volt az egész katasztrófa okozója, s õ
12 5 |          múlt. Ezen gondolkozott egész éjjel. Este nem is ment
13 5 |  küldöttem el. Azt akartam, hogy egész magunk legyünk. Mert végtelenül
14 5 |          a szemöldökét.~- Legyen egész nyugodt, asszonyom - szólott,
15 5 |   nyugtalankodott miatta. Itt az egész kísértetmese magyarázata.
16 5 |         is oly különösek voltak. Egész nap fájt a fejem, s egy
17 6 |         tolult az agyukba: hátha egész életében csak alakoskodott,
18 6 |          pihen, és vár, vár.~Már egész legendákat meséltek róla,
19 7 | lélegzete, ha arra gondolt, hogy egész boldogságuk egy ügyes csalás,
20 7 |  Fáradtan, álmosan tettek-vettek egész nap, s kegyetlen, éles szemekkel
21 7 |       készülni a legrosszabbra. ~Egész éjjel fenn voltak, s idegesen
22 8 |        Úgy érezte, hogy életének egész tartalma benne van. Gyerekkorától
23 8 | düledezni kezdtek. Egyszerre egy egész tér megfordult, a kövek
24 9 |        görög politikára, s talán egész Görögország jövõjére. A
25 10|        tanítást és parancsot egy egész életre.~Kitekintett az ablakon.
26 11|        elhurcolni onnan.~A halál egész lopva jött hozzájuk. Akkor,
27 11|          nõ vitte a szót, aki az egész világgal szeretett volna
28 11|    Szájából kiesett a cigaretta.~Egész éjjel álmatlanul hánykolódott
29 12|       hisz tudod, szaladva három egész óráig jöttünk ide. Ha a
30 13|        vagyok. Nézzetek meg jól. Egész délután dolgoztam a kertben.
31 14|    érezte, hogy ez a nap jelképe egész örömtelen életének. Mindennek
32 14|        asztalokat, a képeket, az egész szobát s a gázlángokat is
33 14|         Az arca ólomszürke lett, egész testét hideg verejték verte
34 15|      elöntötte a pályaházat s az egész falut. A törpe, fehér házak
35 16|         Most csak simogatják, az egész mindenség halkan sír, zokog,
36 16|      árnyék, vagy õ? S õ, miképp egész életében tanította, most
37 16|     ÜNNEP~Örömmámorban úszott az egész világ. Az eszme végre diadalt
38 16|    szellemi „borzsoák”-at, és az egész Pantheon megtelt a hülyék
39 17|      történt volna egyszerre, az egész élet ragyogását mutatta
40 18|    dübörgõ hangviharokat, mintha egész valója csak ezen a két lapos
41 18|     nézett, nem volt meglepõdve, egész arcát feléje emelte, és
42 18|       bólintott, a vállát vonta, egész valóján közöny érzett, olyan
43 18|          oltárkendõk. Hasonló az egész szoba egy szûzlány otthonához.
44 20|        valahol keleten él, és az egész élet, ez a buta kõtömeg
45 21|        van a lámpa...~PÉTER. Itt egész sötét van.~A PROFESSZOR.
46 21|   eszembe jut minden, minden, az egész életem, és olyan szomorú
47 22|     csákányát:~- Nem látod, hogy egész nap töröm a hegyeket? Nincs,
48 22|     követ, az istent.~Az asszony egész éjjel várta otthon. Hajnali
49 23|     csónakkal indultak utána, az egész fürdõközönség talpon volt,
50 23|        volt, s keresték-kutatták egész éjjel, eredménytelenül.
51 24|      Mindnyájan aludtak. Most az egész szoba az övé volt. A politúros
52 24|        hinnie, hogy õ, a ház, az egész világ, egy végtelenül nagy
53 25|          õket a pince, a ház, az egész világ, és aztán minden összefolyt
54 27|  elzüllött szomorú életedért, az egész világ, az emberiség örök