Fejezet
1 1 | méregerõs pálinka dugaszát, egyszerre talpra ugrott, s fütyülni
2 1 | Vágtattak...~Károly figyelt. Egyszerre megállította gépét. A fék
3 1 | mint midõn a sötét színpad egyszerre megvillan kék lila és vörös
4 1 | hûvös folyó.~Atyja gépe egyszerre fölpattant, s magasra, hihetetlenül
5 1 | lássa. A gép kavargott, s egyszerre egy arcot látott a levegõben,
6 2 | hajlékony derekát. Philomene egyszerre megszerette õt. Sajnálta
7 3 | párkányába kapaszkodtam. Egyszerre fekete lett elõttem minden.~
8 3 | hátra, hol jól, hol rosszul. Egyszerre aztán kétségbeesett elhatározásom
9 4 | félhomályban. Egy izma sem rándult.~Egyszerre azonban észrevette magát
10 5 | tikkadt mezõkre.~Az asszony egyszerre felugrott. Az arca elfehérült.~-
11 7 | vágtattak át az agyvelõjén. Egyszerre hidegen és határozottan
12 7 | elõbbre a fejedet...~Cseren egyszerre a hideg szaladt át. Eszébe
13 7 | vergõdött, és nem tudott sírni. Egyszerre azonban odavillant rémült
14 7 | tetszett neki, mintha a ravatal egyszerre tûzbe borult volna.~Azután
15 8 | éhenhaláshoz állt közel.~Egyszerre minden gondolkozás nélkül
16 8 | A szíve hangosan vert.~Egyszerre elmosolyodott, s a hegedû
17 8 | lassan düledezni kezdtek. Egyszerre egy egész tér megfordult,
18 8 | mélységes, boldog álmokat.~Egyszerre fagyosan borzongó, különösen
19 8 | hegedû még mindig szólt.~Egyszerre azonban valahogyan kiesett
20 11| szegényes, nagyon tiszta szoba egyszerre besötétedett. A homályban
21 11| megállt, széttekintett.~Egyszerre azonban valami rettenetes
22 12| mint valami hitvány mécsek, egyszerre elalszanak.~A napsugár kékre
23 13| megbizonyosodjék, csakugyan õsz van-e, egyszerre aztán megijed, összeborzad,
24 14| feléje. Több hang dünnyögött egyszerre, távol zeneszó homályos
25 14| s rúdja fekete póznaként egyszerre hatalmasan felfelé dagadt,
26 14| kuporodott össze. Lesett.~Egyszerre síri vékony hangon megszólalt
27 14| estek, s a telefon képe egyszerre oly nagy lett, hogy az asztalokat,
28 15| város? Próbálta elképzelni. Egyszerre csakugyan eléje lépett egy
29 15| voltak ilyen álmai. Azután egyszerre visszaroskadt a valóságba,
30 15| a vérvörös alkony égett.~Egyszerre aztán a szobában találta
31 15| sürögnek-forognak.~Arca egyszerre halálfehér lett.~Ha ez a
32 15| mint nõ a fekete pont.~Egyszerre azonban valami történt...~
33 16| mindenség halkan sír, zokog, egyszerre azonban a játékpörölyök
34 16| kerekek süket dübörgésében egyszerre csak egy ezüstös trillát
35 16| magánosan, egyedül.~Akkor egyszerre elérzékenyültem a primitív
36 16| hozzám repült az éjszakában. Egyszerre nevetni és sírni szeretnék.
37 17| mintha csoda történt volna egyszerre, az egész élet ragyogását
38 18| láthatta. Pár pillanat múlt el. Egyszerre lassan és nyugodtan hátrafordult
39 19| Nem ezt vártam.~Megijedek. Egyszerre érteni kezdem a helyzet
40 20| a munkát, és ásítozott.~Egyszerre künn termett az utcán.~A
41 20| de nem csodálkozott már. Egyszerre azonban gyökeret vert a
42 20| már alig lehetett látni.~Egyszerre elöntötte arcát a vér. Utánairamodott,
43 23| három lány vihogott, és egyszerre kiáltott:~- Gyere ide, Tamás.
44 23| Jöjj vissza... - A fiú erre egyszerre kiegyenesedett. Orrcimpái
45 23| tükrözõdött, s a hangja egyszerre vészesen süvöltõvé változott:~-
46 24| amerre a lábai vitték. Egyszerre valami hidegséget érzett
47 24| szekrényrõl. Nagy, fekete szemei egyszerre kinyíltak, s jól látta,
48 25| végül õ lesz a vesztes. Egyszerre felcikáz agyában a gondolat.
49 26| villanyfényes termekbe.~Egyszerre hallja, hogy a falióra is
50 26| leányhangot, és a szoba egyszerre csupa édesség lesz és derû.
51 27| s festeni kezdte magát.~Egyszerre kinyílt az ajtó, belépett
52 27| kibélelt ajtókon keresztül egyszerre sok apró hegedû cincogna.
53 27| zsebében pisztoly is van. Egyszerre távolinak tetszett ez a
|