Fejezet

 1 1 |        barátok, elment hazulról, mert velük is éppoly szívesen
 2 1 |    embert közel hozza egymáshoz, mert nem látta, hogy milyen nagy
 3 1 |        hitte, hogy atyja még él. Mert az ilyen életet halálnak
 4 1 |  unatkozott.~Károly eleinte alig mert atyjára nézni. Annyira sajnálta.
 5 1 |          öreg ijedve dõlt hátra, mert azt hitte, hogy nyomban
 6 2 |        is. Félve tekintett szét, mert Jupiter közellétét érezte.
 7 2 | Philomene hozzájuk csatlakozott, mert tudta, hogy az istenek szeretik
 8 2 |         a hajnal fakó fényébe se mert nézni.~Azt álmodta, hogy
 9 5 |          A nõ nem jutott szóhoz, mert sietve szaladt fel a lépcsõn,
10 5 |       hogy egész magunk legyünk. Mert végtelenül félek ma mindenkitõl,
11 5 |          önhöz, uram - kezdte -, mert becsületes embernek ismerem.
12 5 |       ezt az irtózatos eseményt, mert az, hogy csak én tudom,
13 5 |          mikor valaki félve jár, mert nem akarja, hogy a lépéseinek
14 5 |      valami esztelen félelemtõl. Mert a félelem mindig oktalan.
15 5 |        lesütötte a szemét, s nem mert felnézni, de még mozdulni
16 5 |      csak az asszonyig ment. Nem mert bemenni. Ottan aztán megállt.
17 5 |         nõ még jobban megrémült, mert még az õ erõsségében, tudásában
18 5 |         feleségét követelõ férj, mert tudták, ha meglátta volna
19 5 |       betekint az elsõ napsugár, mert belõle vigasztalást ivott.
20 6 |     halál elõtt térdet hajtanak, mert nem ismerik, az életet azonban
21 7 |          kell vetned az álarcot, mert az õrületbe hajtasz. Le
22 7 |          befejezni a gondolatát, mert a szomszéd szobából léptek
23 7 |   szeretné, ha elõtte halna meg, mert rajta akarja megtanulni
24 11|        nagy szerencsétlenségtõl, mert lehetetlennek tartjuk hogy
25 12|     csodásan zúg. Takarjatok be, mert fázom. Az égboltozatra felcsap
26 13|         nagyapja azért halt meg, mert nem volt tüdeje. Úgy ám.~
27 13|           A másik fiú nem felel, mert már elaludt. Erre õ felkel
28 13|          piros paplan alá bújik, mert érzi a közeledõ hideget.
29 15|    repülni szeretne, de nem bír, mert el van metszve a szárnya.~
30 16|       közelebb bújnak egymáshoz, mert a te fényednél semmit se
31 16|        harmóniájára süvöltöznek, mert ütemesen verik a bõrrel
32 16|       magasabb régiókba vágyott, mert tudta, hogy Thanatosz csak
33 16|        Tanítványai nem követték, mert az agg mester a magányt
34 16|         egy szõlõskert fala alá, mert elállott a lélegzete.~Hörgött.
35 16|        kacajjal, fürge bokákkal, mert én szeretem a ti szomorú
36 16|     költõ titeket nagyon szeret, mert az õ arcán is festék van,
37 16|       vagytok, szomorú leányzók, mert szenvedésteket senkivel
38 16|      megáldják lábatok porát is, mert könyörületesek vagytok hozzájuk.~
39 16|     nyugalom és boldog felejtés, mert ti a szûz terméketlenség
40 16|   Bethániában az Ember Fia tevé, mert bizony mondom nektek, ti
41 16|          nem csókkal és könnyel, mert jók, áldottak és szentek
42 18|     székre. Idegesen feszengett, mert nem ülhetett a szokott helyén,
43 21|    igazán nem tudom, mit teszek, mert látja, nagy átok az én szemgyöngeségem,
44 22|          és kegyetlenek lesznek, mert a szirtek színtelen egyhangúsága
45 22|         egyik porontya hozta ki, mert csak késõ este ment haza,
46 23|     hazavezette. Alig bírt vele, mert ha rajta van a baj, erõs,
47 23|    hallotta, de nem tudta senki, mert Tamás mások elõtt nem énekelte
48 24|        kezét, hogy ne sikoltson, mert jó kedve volt, mint mikor
49 26|    gyönyörû szépeket álmodhatik, mert vörnyeges bajusza körül
50 27|           ha nálunk van a kulcs. Mert akármelyik pillanatban kinyithatjuk
51 27|          és nem fogsz szenvedni, mert a szenvedés boldogság. És