Fejezet

 1 1 |          Az öreg unta magát. Csak látta, de nem nézte a kis márványtömböket.
 2 1 |         hozza egymáshoz, mert nem látta, hogy milyen nagy ûr választotta
 3 1 |         Azt szerette. Megismerte. Látta, hogy ez õ. A szobrász.
 4 1 |           lucidum intervallumban, látta magát undok, állati betegségében.
 5 2 |       pelyhes barkákkal, s szinte látta, mint pezsdül meg az ágakban
 6 2 |       hóvíztõl duzzadó patakokban látta a nimfákat, az undinéket,
 7 2 |           a gyér levelû fák közül látta még a nyájat, az agg és
 8 2 |   állította.~A két fiút azóta nem látta. Eltûntek, mintha a föld
 9 2 | asszonyhoz, a barna fiút sehol se látta.~Este, mikor elszökhetett
10 2 |          ég lassan derengett. Már látta az Adonisz-szobrot, amelyet
11 2 |    Philomene.~A centurio rémülten látta leányát. Nyomban orvosokért
12 4 |          lép eléje, mintha tegnap látta volna utoljára. Pedig azóta
13 4 |           orrát és magas homlokát látta a félhomályban. Egy izma
14 5 |       arca piros volt.~Maga elõtt látta a halvány, fiatal leányt,
15 5 |        okozója, s õ mindig jobban látta, hogy ez csak az õ ügyetlenségén
16 5 |   láthatólag megnyugodott. Elõtte látta a tudományok férfiát, körötte
17 7 |          Az elõtte levõ üveglapon látta zavart, sápadt arcát.~-
18 7 |      gyanakvás lopódzott. A férfi látta, hogy az asszony játszik.
19 7 |    rézkilincs kezében maradt. Még látta a szobát, a koporsót, a
20 8 |           szólt tovább. Nyugodtan látta, mint távozik el a szenvedés
21 8 |       álommá és mesévé finomulva. Látta magát, mint kis fiút. Tágas
22 8 |        szól ki belõle.~Maga elõtt látta az udvarukat. A vén tölgyfát,
23 8 |           és forró lihegését, már látta is fogának félelmes villámlását.
24 10|          gõzei borultak, s szinte látta a víz kavicsos fenekét,
25 10|         vonatról. Húsz év óta nem látta a faluját. Óvatosan lépdelt
26 10|         szemének. Újra maga elõtt látta a régi, fiatal tanítót,
27 11|          Kitekintett az ablakon s látta a tölcséresen hullámzó porfergeteget,
28 11|          szobája is. Már távolról látta világos ablakait.~A háziak
29 14|     óriási kígyók. Félni kezdett. Látta, hogy ez a csodaszörny él.
30 14|      szolga bejött, s csodálkozva látta a rombolást. Ámulva nézte
31 15|        látomás folytatódott. Újra látta a báltermet. Lila selyempamlagok
32 15|        múlt el, hogy idejöttek, s látta a döcögõ parasztkocsit,
33 15|          már - a hangjegyeket sem látta jól -, kalimpálva, bizonytalanul
34 15|        sárga állomás épületét sem látta.~A hideg vasrudakat ölelte.
35 16|      lépett, zúgni kezdett, mivel látta, hogy a díszes márványcsarnokban
36 18|         múlt el azóta. Maga elõtt látta utolsó kottájának másolatát,
37 18|    majdnem olyan, ahogy a képeken látta, ahogy képzelte. Eljött
38 18|          határozottan tudta, hogy látta a pénztárnál, amint megváltotta
39 20|          Tulajdonképpen világosan látta a problémát. Egyszerûen
40 20|          asszony, egy ember. Most látta elõször, és talán utoljára.
41 20|           hinni a szemének, pedig látta, ijesztõ élességgel látta,
42 20|         látta, ijesztõ élességgel látta, hogy õ az. Az öregúr szótlanul
43 20|       Budára ment. A hídfõnél még látta lapos, szürke cilinderét.~
44 23|      magányos rengetegben egyedül látta a leányt. Gyönyörködött
45 24|       panorámát, s mintha elõször látta volna, megfeledkezett a
46 24|        egyszerre kinyíltak, s jól látta, könnyel voltak tele.~-
47 24|         ölében egy reggel elõször látta meg a fehér világot. Akkor
48 27|           fiú, évek távolságán át látta feküdni szûk koporsóban,
49 27|         fejjel, halotti orral, és látta az öltözõt is, a díványt