Fejezet

 1 1 |    mintha valami szigor borulna sötét fürtjei közül kikandikáló
 2 1 |     elõtte a mezõ, mint midõn a sötét színpad egyszerre megvillan
 3 2 |         is õ mérte ki. Gyönyörû sötét haja volt. A bõre úgy feketéllett,
 4 2 |  tiszteli, ha visszaadja neki a sötét arcú fiút, akit úgy szeretett.~
 5 2 |    kemény, fekete bõrére. Szeme sötét volt, mint a Tartarosz.~
 6 2 |       lebuj lépcsõjén kockáztak sötét fényû fáklyáknál.~Philomene
 7 3 |         csendes boldogságot egy sötét õszi délutánon egy pillanat
 8 4 |        hogy mit akar. Egyszer a sötét folyosón feléje nyújtotta
 9 4 |          A haja szemébe lógott, sötét kalapja alatt könnyesen
10 5 |    határozott léptekkel a nagy, sötét dolgozószobába tartott.
11 5 |       fel a vacogó asszony. - A sötét szobánál nincs irtózatosabb;
12 5 |      lettem, sokszor kinéztem a sötét udvarra; úgy rémlett, hogy
13 5 | rémoszlató napsugár beözönlik a sötét szobákba, az õ ebédlõjébe,
14 5 |     szemekkel nézett az utolsó, sötét szobába.~- Uram, az istenre
15 7 |         bírom tovább... - Erõs, sötét havannát szívott, s hevesen
16 7 |    estéken sokáig ült egyedül a sötét szalonban, s mikor kijött,
17 7 |       meglátta a férje kémlelõ, sötét szemét. Arca erre sötétpirosra
18 8 |        a férfiak némán néztek a sötét, tüzes szemekbe, s halkan
19 11|      sóhajtva nyílt ki. A szûk, sötét csigalépcsõn, kezében egy
20 12|   arcához kitûnõen fog illeni a sötét szín.~Nagyon nehéz megbarátkoznom
21 13|        nyári csónakázók helyett sötét, barátságtalan arcú, bebugyolázott,
22 15|        ablakot. A kékülõ hajnal sötét felhõket hömpölygetett be,
23 15|        lépcsõkön, ki a külváros sötét utcáiba.~Mindez oly furcsa
24 15|       folyó vize locsogott, s a sötét, örvényes víz egészen szobájukig
25 15|  hordott, és cigarettázott.~Egy sötét õszi délután nem volt maradása
26 16|        a nyári lombok alatt egy sötét padon csókolódznak, s közelebb
27 16|         Hirtelen elcsapódom egy sötét közön, s keskeny utcák fekete
28 16|   kinyitom. Belépek a szobámba. Sötét van. Nincs senki benne.~
29 16|   bolyongott a város elhagyott, sötét utain. Azután megállott,
30 18|      lehunyja a szemét. A világ sötét fényben úszik elõtte.~Arca
31 20|         Az éjszaka nyugtalan és sötét volt. Kázmér piros arccal,
32 20|      vont. Hazafelé indult.~Még sötét volt. Az ébredõ gyáraknál,
33 21|     este jön maga. Addig ülök a sötét szobában, és nézek magam
34 21|        nagyon unalmas.~PÉTER. A sötét gyógyítja a szemet. A nagyságos
35 21|       lámpa...~PÉTER. Itt egész sötét van.~A PROFESSZOR. Megtévedtem.
36 21|      olyan érdekes, olyan szép. Sötét van már?~PÉTER. Egészen
37 21|         van már?~PÉTER. Egészen sötét van.~A PROFESSZOR. Nézzen
38 23|        és különöseket gondolt a sötét erdõben. Szeme az éjben
39 23|      rikácsoló, rekedt hangján:~Sötét vizek~Csapják hajómat...~
40 23|   Mámoros pillákra ólmos lázak, sötét vágyak nehezedtek.~Benn
41 24|     Kiköhintett a ködbe, de még sötét volt. Benn a cselédszobában
42 24|     kifelé. Végigment egy szûk, sötét szobán, aztán az erkélyfolyosóra
43 24|          te... buta.~Egy tágas, sötét szobában állott. Most már
44 25|   fejében továbbra is a farsang sötét mendemondái kavarogtak.
45 25|  kezdett. Félt az éjszakától, a sötét szobáktól, az üres terektõl;
46 25|  egy-egy boszorkányt sejtett, a sötét kút meg mint valami boglyas
47 25|       Lement a pincébe szénért.~Sötét volt. Botorkált elõre. A
48 27|       Az ágyban vacogva nézte a sötét, jégvirágos ablakot, a ködben