Fejezet

 1 2 |       mint a versenyt futó dalia. Ott volt elõtte sûrû aranyhálóban
 2 3 |      hallottuk. Az anyja rendesen ott állt az ágynál, s izgatott
 3 3 |        mindenét. Láttam magam is: ott ültem vele szemben, mint
 4 4 |       férfinak nyújtotta a kezét.~Ott állt elõtte a fakír.~Még
 5 4 |       neki. Ez a régi emlék ma is ott lebegett fölöttük, s a múlt
 6 4 |        tomboló szeleknek.~A fakír ott állt a folyó partján. A
 7 4 |     kígyója, és õ úgy feszült meg ott, mint egy titokzatos keleti
 8 5 |       felé tartott, mikor azonban ott volt, ijedten hátrált vissza.
 9 5 |          bírtam megcsalni így se. Ott van, itt van, mindenütt
10 5 |      szobánál nincs irtózatosabb; ott mindig rejtve van valami.
11 5 |          nõ elbeszélésére. A keze ott remegett az övében. Jéghideg
12 5 |        Csak hogy éppen láttam. De ott volt mind a kettõ. Halkan
13 6 |         Száz év se kell, és mi is ott leszünk, ahol õ. Betemetnek
14 7 |       átkukucskálhasson. Felesége ott állott a ravatalra könyökölve,
15 8 |         mindenütt illatoztak.~S õ ott feküdt az ágyon, ruhásan,
16 8 |         elõtte volt. Hányszor ült ott nyári holdvilágos estén
17 10|     elszéledtek. Õ azonban sokáig ott maradt a szürkülõ, üres
18 11|     fõvárost, és vidékre utazott. Ott sem volt maradása. Egyik
19 11|     közelében egy világos lakást. Ott talán megnyughatik.~Két
20 11|           megnyugodott.~Csakugyan ott volt a sírkõraktár. Valóságos
21 11|    mindent, mindent.~Leroskadt.~S ott, az égõ napsugárban, a tavaszi
22 13|       ANYA. A gyerekek meg fognak ott fázni. Pistike úgyis köhög.
23 13|          A nádas felé haladtam, s ott mintha meglegyintett volna
24 13|            A zsombékokon künn már ott lengett az õsz. Magam voltam
25 15|        történt.~A leány bizonyára ott feledte magát a sínen, és
26 16|          kezdett. A hulla azonban ott hevert, meredten és élettelenül.~
27 16|        Shakespeare szobra mellett ott volt Hazafy Veray Jánosé
28 17|         zokogni szeretnék, mint õ ott a temetõ szemetes árka mellett,
29 18|         is akart eljönni, de most ott állott az ajtó elõtt, nem
30 18|         fontoskodva hallgatja. És ott egy oldalszéken, ott egészen
31 18|           És ott egy oldalszéken, ott egészen az ablak mellett...~
32 19|       tudja, kicsoda.~- Tegnap is ott volt az orfeumban?~- Ott.
33 19|          ott volt az orfeumban?~- Ott. Ugyanabban a fülkében,
34 20|   áthurcolkodom. - Este csakugyan ott volt már.~Csinos, kétszobás
35 20|         feleségül akart venni, és ott maradt mellette.~- Látja -
36 20|   kocsmájába tartott. A kocsmában ott találta a barátait. Az örök
37 20|          otthon marad.~Sokáig ült ott a kövön. Szeme a messzeségbe
38 21|     jöttünk. Menjünk le a vízhez. Ott még kevesebben járnak.~Lassan
39 21| PROFESSZOR. A házakban is?~PÉTER. Ott is.~A PROFESSZOR. A gázlámpák
40 21|           botjával felfelé mutat. Ott van a lámpa...~PÉTER. Itt
41 21|        felöltöztem. Az asztalomon ott feküdtek az írásaim. Elkezdtem
42 23|      szomorú, szõke fiú állandóan ott lógott az oldalukon, vitte
43 23|      észre, hogy a kabinjában még ott lógott a ruhája, a láthatáron
44 26|        sok holt tárgy, amin nincs ott az ember forró keze nyoma,
45 26|      ölelkezik. A sápadt leány is ott ül a lámpa mellett, és virraszt,
46 26|      ernyõs villamoslámpás mellé. Ott aztán csendesen bóbiskolni
47 27|         mindennél tragikusabb. Ez ott nemcsak egy érzés, hanem
48 27|        ütõerük tragikus zengését. Ott lakik távol az egyetlen,