Fejezet

 1 1 |       mindenki az anyjára ismert. Az öreg Károly - õt is így hívták -
 2 1 |          melléje írták: kimaradt.~Az öreg járása roskatag lett. Vésõit
 3 1 |   nyugalmazott bankigazgatók, míg az öreg mûvész lassan, szomorúan
 4 1 | javíthatatlan reggeli munkásokat. Az öreg, ha jól vált le a törmelék,
 5 1 |           Szemében tetterõ égett. Az öreg közönyös dolgokról beszélgetett
 6 1 |          drága szobormásolatokat.~Az öreg unta magát. Csak látta,
 7 1 |      fölénnyel szólt hozzá, mint egy öreg, derék inashoz, aki a családhoz
 8 1 |         érezte közelében. A pityókos öreg gyakran eléje támolygott
 9 1 |             a kutya a gazdájától.~Az öreg magába szállt, zordon lett.
10 1 |             borzas szemöldökét, s az öreg ijedve dõlt hátra, mert
11 1 |       zajossá tenni a néma házat.~Az öreg sírt.~Mikor lecsillapodott,
12 1 |              lassan ment a dolog. Az öreg letaposott cipõivel fonákul
13 1 |           sebességgel nyargaltak. Az öreg sokszor elhagyta a fiát.~
14 1 |            rakott a beteg fejére. Az öreg a padlóra vágta, és kacagott.~
15 1 |        hitvány kavics lett volna. Az öreg késõbb ellökött egy kis
16 1 |              a gumihártyák alatt.~Az öreg szép lett. Erélyes. Az az
17 1 |            volt, mint egy szobor. Az öreg ment, rohant, vágtatott.
18 2 |           azokat a dalokat, melyeket öreg dadájától tanult. Gyerekkorától
19 2 |       szereti az agg pásztorokat, az öreg, fecsegõ dajkákat, az alázatos
20 2 |      zûrzavar tolongott. Fiú, leány, öreg, fiatal, katona, polgár,
21 10|         Megtudta, hogy falujukban az öreg tanító meghalt. Egy gondolat
22 12|        mintha embert öltem volna.~Az öreg bácsi leül egy kõre, és
23 13|        nagyapa - sovány, barna szemû öreg - bojtos hálókabátban ül,
24 13|         szürke alak õdöngött. Valami öreg banya rõzsét meg száraz
25 13|         öregember fél a haláltól. Az öreg hamarabb meghal, mint a
26 13|          MÁSIK. A nagyapa már nagyon öreg. A szeme folyós, és mindig
27 15|             Körülötte szürke ruhában öreg asszonyok ültek, s legyezõik
28 16|       hûtelen, te rémes, te édes!~AZ ÖREG KERTÉSZ~Õsz volt. A kopasz
29 16|          csenevész virágok között az öreg, nagyon öreg kertész állott,
30 16|       virágok között az öreg, nagyon öreg kertész állott, s vékony
31 16|             aludták téli álmukat.~Az öreg kertész fáradt volt. Õ is
32 16|               és néztem, mit tesz az öreg.~Az utolsó rózsákat dühösen
33 16|               siket kietlenségbe.~Az öreg kertész kiterült a holt
34 16|        életárban elesett egy fáradt, öreg ember. Õsz haját bemocskolta
35 16|       tökéletesebb csillagokra visz. Öreg és fáradt volt. Elmúlt százéves.~
36 16|           tompa fénnyel ég, mint egy öreg hálószobalámpás - ez a leszámolás
37 17|      lassúsággal haladt, mint valami öreg ember, s nem is tekintett
38 18|          vágta magát, mint a muzsika öreg közkatonája. A hangversenyteremben
39 18|           marad itten? - dadogott az öreg trombitás, és oldalról reá
40 18|          ismeretlen még nem jött.~Az öreg arcára tarka lázfoltok rajzolódtak.
41 18|             gyújtotta meg soha...~Az öreg késõ hajnalban ért haza,
42 20|         torkaszakadtából kiabált.~Az öreg egy pillanatra visszafordult,
43 22|           öregemberre.~- Hol a pénz, öreg? Elhozta-e a pénzt, amit
44 22|             Nem akarják...~- Kik?~Az öreg összeráncolta szemöldökét,
45 22|   nyerítettek végig a völgyekben, az öreg sápadtan figyelt:~- Halljátok?
46 22|              hogy ágyba dobja véres, öreg testét. Az arcán állandóan
47 25|             türtõztetni, felkelt, az öreg cselédhez futott, és átölelte:~-
48 25|        köríveket rajzolt a falra. Az öreg cseléd szürke szemei kémlelve