Fejezet

 1 1 |              naggyá nõtt óriástól, kit maga nemzett. Félt a saját vérétõl.
 2 1 |              zokog.~A fiú némán meredt maga elé, s azt mondta, majd
 3 2 |                volt boldogabb, mint ha maga tisztíthatta ki. Világért
 4 2 |              csordultak ki a szemébõl.~Maga sem tudta, hogy miért, de
 5 2 |               jött ide. Ilyenkor aztán maga elé meredt, lábára az alkonyat
 6 2 |          gondolt, és könnyekre fakadt. Maga elé képzelte a vadászati
 7 3 |             nem teljesedik az akarata. Maga okos fiú, tudja...~Megsimogatta
 8 3 |               köhögés rázta össze, s õ maga szinte eltörpült ijesztõ,
 9 4 |             japánasztal csecsebecséit. Maga a leány se tudta, hogy mit
10 5 |              feje, az arca piros volt.~Maga elõtt látta a halvány, fiatal
11 5 |             hitt a tudományban, és bár maga elõtt is szégyenlette bevallani -
12 6 |               százszor komolyabb, mint maga ékes ornátusban ülõ ura.”~
13 7 |         elégedettek voltak. Az asszony maga vitette a padlásra a babérkoszorúkat,
14 7 |              mikor belépett a szobába, maga elé meredt. Lábujjhegyen,
15 7 |               hitte, hogy õ a beteg, s maga elõtt se merte bevallani
16 7 |               másik szobába, s behúzta maga után az ajtót. A két szobát
17 7 |        lehessen átlátni. Cser azonban, maga sem tudta miért, nem feküdt
18 8 |          fagyos hidegvérrel nézelõdött maga köré, a forgópisztoly mellett
19 8 |              rajta végig egy gondolat.~Maga elé tette a hegedûjét. Úgy
20 8 |                 s a hegedû után nyúlt. Maga sem tudta, miként, hirtelen
21 8 |                vívódás szól ki belõle.~Maga elõtt látta az udvarukat.
22 8 |          élettõl. Hitetlenül tekintett maga köré, mintha kérdezte volna
23 9 |             kalapjait. A szegény leány maga nevelte fel Fülöpöt. Beíratta
24 10|           fekete szemei égtek, s mikor maga köré tekintett a kora délután
25 10|                 Ásítozott. Unta magát. Maga is gyerek volt még. A szakálla
26 10|             házak nyomán. A poggyászát maga vitte.~Mikor meglátta az
27 10|           akart hinni a szemének. Újra maga elõtt látta a régi, fiatal
28 17|              ember, s nem is tekintett maga köré. Ilyen révedezõen járni
29 17|              is fáradtan hagyogatta el maga mögött a várost, a házak
30 17|               Mint egy alvajáró bámult maga köré, és ment, ment elõre
31 17|        sírhalomra.~Révetegen tekintett maga köré, amint arcán az élet
32 18|              az apja és a nagyapja, és maga elé bámulva, nyugodtan és
33 18|             fehér orgonabokrai között. Maga sem sejtette, mi baja van,
34 18|                 hány év múlt el azóta. Maga elõtt látta utolsó kottájának
35 18|    határozottan feléje fordult, mintha maga elõtt akarta volna bebizonyítani,
36 18|                szédült, melléje.~Aztán maga köré nézett. Szeretett volna
37 19|          borzalmát. A kardomat most is maga felé parírozza, s ha nem
38 20|          mintha mégis úgy hívná, vonná maga után. Részeg emberek daloltak
39 21|             Magam vagyok, egészen, meg maga, Péter.~PÉTER. Más senki?~
40 21|              az ebédet. Aztán este jön maga. Addig ülök a sötét szobában,
41 21|        hallgatom.~A PROFESSZOR. Érti-e maga ezt? Megragadja a karját.
42 21|         zokogni, ordítani kellene. Ezt maga nem érti, nem is értheti.~
43 22| szórakoztatónak, csiripelõ famadárnak. Maga is többször félt ebben a
44 22|             asszony nevetett:~- Menjen maga, vénember. Becsapott, tudtam,
45 22|                 és otthagyta. A kõtörõ maga köré gyûjtötte gyermekeit.
46 22|              közelébe mer férkõzni, és maga is megijedt a mesétõl. Az
47 23|        ültették. Tamás fáradtan nézett maga elé beteg szemeivel, mintha
48 25|           Láttam - felelt a cseléd, és maga is megremegett a hangjától. -