Fejezet

 1 1 |             A múlttal való szakítás lassan, de végzetesen és halálos
 2 1 |   bankigazgatók, míg az öreg mûvész lassan, szomorúan bandukolt hazafelé.~
 3 1 |             jön. Elsápadt. Az eszme lassan érett meg agyában. Egy pillanat
 4 1 |            evett, nem dohányzott, s lassan visszanyerte öntudatát.
 5 1 |             Annyira sajnálta. Aztán lassan közeledett feléje, s megsimogatta
 6 1 |          kerékpározni. Elõször igen lassan ment a dolog. Az öreg letaposott
 7 2 |          harmadik nap borús hajnala lassan derengett. A kietlen égboltból
 8 2 |             elõkészületeket tettek. Lassan tántorgó léptekkel, félig
 9 2 |            tér néptelen volt.~Az ég lassan derengett. Már látta az
10 3 |             szóltam:~- Sakk-matt!~S lassan elõretoltam egy parasztot...~
11 4 |          fakír mosolygott.~- Tudom.~Lassan mentek a halk, szélcsendes
12 5 |          hátra a széket. Felkelt, s lassan szétnézett a villanyfényes
13 5 |             rózsás pirkadás.~Az óra lassan, nyugodtan járt. Remegve
14 6 |              A kihûlt fõ gondolatai lassan keringeni kezdtek az agyvelõkben:~-
15 8 |         hatalmas várostest. A házak lassan düledezni kezdtek. Egyszerre
16 8 |         nyomott kebelbõl a zokogás. Lassan húzta a vonót. Egészen újjászületett.
17 10|          iskola melletti árokban, a lassan felmelegedõ pocsolyákban
18 10|            a szobára. Az óra is oly lassan járt, mintha álmos lett
19 10|        kezdte régi, poros füzeteit. Lassan azonban, belemelegedett.
20 10|             éj volt. A fekete vonat lassan gördült be a kis állomásra.~
21 12|            nem fogadtam el; mentünk lassan tovább, s õ olykor halkan
22 12|  mozgékonyak, sejtjeik élnek, aztán lassan meghalnak és megfeketülnek.~
23 12|             kukorikolnak. A sugarak lassan borzonganak, úgy hallom,
24 13|          NAGYAPA. Lehet...~AZ ANYA. Lassan ránk jön az õsz.~A NAGYAPA.
25 13|         lenne tehát?~AZ APA. nagyon lassan beszél. Én is mindig megérzem
26 14|             és aludni próbált. Feje lassan süllyedni kezdett, nehéz
27 15|        tekintett, nézte, hogy ír, s lassan kilopózkodott az ajtón.
28 15|          éléskamrába, s szobákba, s lassan megfeledkezett mindenrõl.
29 15|             vette barna kendõjét, s lassan megindult a sínek mellett
30 16|             leányok incselkedésedre lassan lecsavarják forró lámpáikat,
31 16|            a földre, cingár lábáról lassan levette a cipõjét, a harisnyáját
32 16| gondolkozott és álmodozott.~Sokáig, lassan járt a porban.~Egyszer csak
33 16|         fehér falon a fekete árnyék lassan táncolni kezdett. A hulla
34 18|      levegõtõl, aztán ez a levegõ - lassan és ütemesen - kiárad a trombita
35 18|         pillanat múlt el. Egyszerre lassan és nyugodtan hátrafordult
36 18|           karokkal ült, mint elõbb.~Lassan vállára tette kezét.~Az
37 19|          megnyugtatja az idegeimet, lassan azonban átmelegszik minden,
38 21|     elnémuljon. A Duna-parti járdán lassan gyérül a közönség, a lépcsõkön
39 21|          Ott még kevesebben járnak.~Lassan lefelé mennek, és azután
40 21|      PROFESSZOR. Gyönyörû este van. Lassan a szél is fújni kezd. Egy
41 21|    PROFESSZOR. Hallani, amint a víz lassan ömlik tovább a tenger felé.
42 22|          sziklaszínûnek látszott, s lassan, révedezve mászott elõre,
43 23|        akarom...~Tamás vállat vont. Lassan kifelé indult.~A lány lefeküdt
44 24|         összehúzta a kendõt.~A láng lassan körülnyaldosta a téglákat,
45 24|        altató zsibbadtság lepte el. Lassan felkelt a helyérõl, és a
46 24|            ház ezalatt felébred, és lassan az asztal mellé telepszik.
47 25|            cincogtak, a duhaj nóták lassan belefulladtak a borba és
48 26|        megijed. Az ijedtség azonban lassan szomorúsággá zsibbad benne,