Fejezet

 1 2 |           magát álmainak.~Emlékezett. Itt találkozott a két versenyfutó
 2 4 |            erõsnek érezte magát, hogy itt maradjon. Közönyösen hallgatta
 3 4 |               és csábít, hogy hagyjuk itt a földet s vessük magunkat
 4 5 |              a másik szobába.~- Nincs itt senki? - kérdezte az asszony.~
 5 5 |            megcsalni így se. Ott van, itt van, mindenütt van. A hideg
 6 5 |              beteg idegrendszere van. Itt nem szabad szépítgetnünk
 7 5 |               nyugtalankodott miatta. Itt az egész kísértetmese magyarázata.
 8 5 |          elmúlt volna minden gyanúja. Itt nem két szerelmes, hanem
 9 7 |            leheverek. Te addig maradj itt...~Bement a másik szobába,
10 11|             bérházban bolthelyiségek. Itt, az elsõ emeleten volt az
11 12|    gondolattal, hogy meg kell halnom, itt, a szabad ég alatt, olyan
12 12|            Szegény Bellám... Csakhogy itt vagy újra. Ugye meguntad
13 13|               telepszenek.~1.~AZ APA. Itt a kenyér? Üljünk le. Gyerekek,
14 13|         ládákat.~A NAGYAPA. Azért van itt olyan naftalinszag.~AZ APA.
15 13|         karosszékbe.~Az APA. Maradjon itt ma, nagyapó. - Olyan jó
16 13|             van.~A NAGYAPA. Csakugyan itt lenne az õsz?~AZ ANYA. sóhajt.
17 13|             Nem akartam elhinni, hogy itt van... Most már tudom, miért
18 13|              úgy érzem, mintha valaki itt járna a közelben. Itt az
19 13|          valaki itt járna a közelben. Itt az õsz.~Nagy csend. A vacsorának
20 15|         sírhalmok.~- Milyen csend van itt.~A küszöbön alvó kutyák
21 15|              és mulat. Csak neki kell itt maradnia az unalomban. Az
22 15|              sötétben.~Elmentek mind. Itt hagyták õt, s ezt a kopott,
23 16| tiszteletreméltó agg, miért fetrengsz itt a hideg sárban, mondd, miért
24 16|               éve lehet már. Ma pedig itt ülök a lámpám árnya alatt,
25 16|              és te. Más senki sincsen itt. A nap is hangtalanul, tompa
26 17|          vidámsággal kavargott a zaj, itt azonban a kocsisok már andalogva
27 17|              tudta, hogy sohasem járt itt. Talán csak álmában kalandozhatott
28 18|        Bocsásson meg, most felmegyek. Itt lakom a második emeleten,
29 18|         láttam senkit.~- Mióta lakott itt?~- Pár napja, de sohasem
30 19|             annyit gondolkoztam. Most itt van, megragad, és nem ereszt
31 19|                nem találom. Valakinek itt meg kell halnia, de ki lesz
32 20|            régi ismerõsök közül nincs itt már senki sem. Idegeneket
33 21|             Ott van a lámpa...~PÉTER. Itt egész sötét van.~A PROFESSZOR.
34 21|      PROFESSZOR. Megtévedtem. Várjon, itt van, itt...~PÉTER. Most
35 21|         Megtévedtem. Várjon, itt van, itt...~PÉTER. Most eltalálta
36 21|           PÉTER. A gyáraknál vagyunk. Itt már nincs senki.~A PROFESSZOR.
37 21|             azelõtt sohasem járkáltam itt a Duna-parton? Soha, soha.~
38 21|               parton, Péter. Leülnek. Itt már nincs kõ, csak fû, hûvös,
39 21|        Figyeljen. Azelõtt is elmentem itt százszor, de nem állottam
40 21|            rólam beszélni. Mostan meg itt lógatom a lábaimat a folyóba,
41 21|             tessék figyelni, mindjárt itt lesz.~A PROFESSZOR. Látom.
42 21|              a hullámokat felkavarja. Itt van... most... most... Most
43 24|           karácsony lesz? Az angyalok itt jártak az éjjel.~Vera a
44 24|        beszédükre. Az angyalok jártak itt. Azok daloltak neki is ma
45 26|               amint valakihez szól... Itt, ebben a halálos csendben
46 27|               érdekes tanulmány volt. Itt ez az arc képviselte egyedül
47 27|           merem megtenni, de jó, hogy itt van, azóta vagyok kissé