Fejezet

 1 1 |       szelídíti meg a diadalmas ember a makrancos göröngyöt. Megvárták
 2 1 |         sokat evõ és sokat alvó ember félt ettõl a világban naggyá
 3 1 |    szóltak semmit. Éj volt még. Ember nem járt az utcákon, s haladtak
 4 2 |     betegágya mellett. De bölcs ember volt, és belátta, hogy ez
 5 3 | megindult, s a vízen hánykolódó ember rémült bizonytalanságával
 6 5 |    elmúlt két óra.~Fiatal, erõs ember volt, azok közül, kik természetüknél
 7 5 |          asszonyom. Én gavallér ember vagyok, ki a gyanú árnyát
 8 5 |       pamlaghoz siettek Az erõs ember átölelte a gyenge derekat,
 9 5 |       tud, csak az összetiprott ember félelme. Az orvos belemélyesztette
10 5 |        szerelem, hanem két félõ ember szeretetének vad tombolása
11 6 |       körül.~Megrémültek. Ez az ember, akit senki sem vett komolyan,
12 6 |         György mégis erõs, nagy ember volt. Mindig megtette, amit
13 6 |        a titkos költõ.~- Talpig ember, igazi jellem!~Másról nem
14 6 |       másképpen értette. Õ mély ember volt. Lángész.~Elmosódó
15 7 |       az? Ó, te csúnya, szomorú ember. Nem untad meg a várakozást?~
16 11|        senkije, és ezer és ezer ember között egyedül, egészen
17 11|     mondogatta magában. - Ha az ember így reggel elgondolja...
18 12|         természetesebb lesz. Az ember valami nagyszerû halálról
19 13|       tudom mitõl...~AZ APA. Az ember minden bokortól megijed.~
20 15|          milyen fehér.~A vérmes ember levágta a villát. Felkelt
21 15|    mozdonyból egy kék zubbonyos ember kifelé hajolt, s a másik
22 16|        elesett egy fáradt, öreg ember. Õsz haját bemocskolta a
23 16|          kérdezte az agg, bölcs ember.~MAGÁNY~Most még az utcán
24 16|      mint egykor Bethániában az Ember Fia tevé, mert bizony mondom
25 17|        haladt, mint valami öreg ember, s nem is tekintett maga
26 17| álmokkal s nehéz kétséggel. Egy ember jött a határon, azután eltûnt.
27 17|        Messzebb egy szemétdomb. Ember, ameddig a szem ellát, sehol.
28 17|         meg, hogy ez a könnyezõ ember én voltam-e, vagy te. De,
29 18|         kissé. A szomorkás pici ember egy este hazament, leült
30 18|    álmos, ernyedt, azt hinné az ember, bármelyik pillanatban elhallgat,
31 19|         titokzatosságtól. Ez az ember siet élni, s most zörög,
32 20|       el.~Prassz Kázmér különös ember volt. Az ismerõsei is különösek.
33 20|  kõtömeg s ez a sok-sok otromba ember csak lázas álom.~Ha kérdezték,
34 20|      eltûntek. Egy asszony, egy ember. Most látta elõször, és
35 21|      ötven év körüli egészséges ember, ruganyos léptekkel jön,
36 22|    ebben a kopár csendességben. Ember több napi járóföldre sem
37 22|       nem bírom...~- Istentelen ember kelmed, azért nincs köszönet
38 23|         ez az a perc, amikor az ember pirosan liheg a feléje közeledõ
39 25|         bolond cafrang, hogy az ember fejéhez kapott, és szerette
40 26|    mindent.~A sovány, fakó arcú ember egy darabig csendesen áll
41 26|        tárgy, amin nincs ott az ember forró keze nyoma, megöli
42 26|    Olyanformát érez, mintha egy ember lelke simulna az övébe,
43 27|  vészjósló madarakat idéztek az ember eszébe, egy varjút, egy
44 27|       sohase látott, egy óriási ember. Arca karminvörös, szemei