Fejezet

 1 4 |         aranyos, langyos homok. Végre egészen váratlanul és hirtelen megszólalt:~-
 2 5 |             világos a nagy bérházban. Egészen egyedül volt, s úgy tetszett
 3 5 |               az emlékek hatása alatt egészen elfehérült. Az üterét akarom
 4 5 |            csendet a szilaj csóklárma egészen elvette. Most már nem féltek
 5 6 |             szemükben, s György fönt, egészen fönt, mint egy király trónolt,
 6 7 |               Értetted? Megismertelek egészen. Mától kezdve más hangon
 7 7 |            emlékezett, tudta, érezte, egészen így sírt. Most már nem kellett
 8 8 | Kreutzer-szonáta gyönyörsikolyai, egy egészen más világ hangjai. S most
 9 8 |        zokogás. Lassan húzta a vonót. Egészen újjászületett. Újból kezdte
10 8 |                hogy õserdõben járkál, egészen magára hagyatva, mezítelenül.
11 8 |         halált hozó vízforgóikba.~Sok egészen mezítelenül lépett eléje,
12 8 |             kialudt a lámpa. Az utcák egészen elcsendesedtek. A hegedû
13 11|            ezer ember között egyedül, egészen egyedül van. Csak egy sárga,
14 12|             fojtogatóan édes balzsama egészen megrészegít. A nyári ég
15 12|         angyalok fönn dalolnak, és én egészen jól hallom halk, fehér dalukat.~
16 13|          NAGYAPA. Nem, fiam, hisz még egészen meleg van.~AZ ANYA. Mi fázunk
17 13|             csupa láp és hínár. Néhol egészen kiszáradt.~AZ ANYA. A kikötõben
18 15|               s a sötét, örvényes víz egészen szobájukig feketéllett.
19 15|             tekintett szét. Ida pedig egészen magára maradt. Újra fojtogatták
20 16|             de már olyan halkan, hogy egészen összeolvad a lelkem zenéjével.
21 16|            Hádész sötétlõ kapuja elé.~Egészen lesoványodott. Hosszú, görög
22 16|               viszi az emlékét.~Aztán egészen elfelejtettem a tücsök nótáját.
23 16|            vidék talán el is pusztult egészen, a gyorsvonatom mozdonyát,
24 18|              ott egy oldalszéken, ott egészen az ablak mellett...~A feje
25 18|        hajtotta úgy, hogy fél arcát - egészen élesen - láthatta. Pár pillanat
26 19|            kötött éppen belém?~- Légy egészen nyugodt. Semmit sem akar
27 19|              meg. Csak látom magamat, egészen, világosan, ijedt, rémült
28 19|          álmos nyújtózkodás pedig már egészen elveszi az eszméletemet.
29 21|            város a portól, a melegtõl egészen elfáradva, halálos bénultságban
30 21|      PROFESSZOR. Nincs. Magam vagyok, egészen, meg maga, Péter.~PÉTER.
31 21|           szép. Sötét van már?~PÉTER. Egészen sötét van.~A PROFESSZOR.
32 21|                aztán megint olvastam, egészen reggelig. Nem jöttem ki.
33 21|              PROFESSZOR. Le a vízhez. Egészen közel. Bele akarom mártani
34 23|            képzeld csak - egy ingben, egészen fehéren, a holdvilágban.
35 23|       cirógatását, azt álmodták, hogy egészen meztelenek. Az apró szájacskákban
36 23|        megcsókolta a nyakát. Most már egészen kibomlott a haja, az arca
37 24|             mintha vízszínû szemeivel egészen magába akarta volna ölelni.
38 24|              hõség az elmúlt év alatt egészen megöregítette, szemöldökei
39 26|              vigyorognak ki.~Most már egészen türelmetlen. Mindig gyorsabban
40 26|             el fog hallgatni, s akkor egészen magában lesz... Odatelepszik
41 26|         megszökött, s erre az éjjelre egészen egyedül hagyta. Idegesen
42 26|           vigasztalja:~- Ó, nálunk is egészen így van. A hivatal ilyenkor
43 27|       felgyûrte ingujját, mely kezeit egészen elfödte, és folytatta:~-
44 27|        kárbunkulus. Keményített ruhái egészen eltorzították alakját, kezei