Fejezet

 1 1 |            jövendõ életükrõl, mikor újra kijárnak majd a mezõre,
 2 1 |        Azután elvált az orvostól, s újra bement a betegszobába, honnan
 3 1 |     elcsendesült és bánatba merült. Újra elfogta a sírás, s mint
 4 1 |   szétszedte, kitisztította. Azután újra a betegszobába ment.~Mikor
 5 3 |  Eljátszottam.~Ha e napra gondolok, újra oly izgatott és zavart leszek,
 6 3 |       rabszolga-lépést.~Mikor aztán újra rám került a sor, az agyamra
 7 4 |       magunkat a hullámokba.~A lány újra feléje sietett. Zokogva
 8 4 |           azok a régi lángok. Aztán újra nyugodt lett. Lehajtotta
 9 5 |             megunta a hallgatózást, újra az íróasztal felé tartott.
10 5 |     benyitott az ebédlõbe. És ekkor újra hallotta a suhogó, különös
11 5 |         vártunk. Alig öt perc múlva újra megjelent a két karika.
12 5 |          Segítsen, uram!~Az asszony újra zokogni kezdett.~- Fel kellene
13 6 |          Azután, mikor a diáktanyán újra kigyúlt a gyertyaláng, mozdulatlanul,
14 8 |             idegenek kezére került, újra elõtte volt. Hányszor ült
15 8 |       nyugalom végtelensége...~Most újra a világban volt. Elfelejtett
16 8 |        már-már elérte célját, mikor újra visszaroskadt. Félelmes
17 8 |          meredt rá. Magára eszmélt.~Újra oly nyomorult volt, mint
18 9 |          sürgetõ szózatának engedve újra kilép a politika küzdõporondjára.~
19 10|         eltemetett, halott ambíciók újra ébredeztek. Sikerrõl, mámorról,
20 10|             akart hinni a szemének. Újra maga elõtt látta a régi,
21 10|         távoli, ragyogó városokról.~Újra körülötte volt a régi óra,
22 10|             az ablakon. A barackfák újra fehérben állottak. De most
23 10| fiatalabbnak érezte magát.~Lelkében újra tavasz volt.~A gyerekhangok
24 12|         Bellám... Csakhogy itt vagy újra. Ugye meguntad a várakozást,
25 13|            le már közénk.~A nagyapa újra leül a karosszékbe.~Az APA.
26 14|            az elvesztett fonalat, s újra belezökkenjen a hangulatba.
27 14|         Alig írt pár sort, a csengõ újra megszólalt.~Felpattant a
28 14|       vállat vont, elmosolyodott, s újra írni próbált.~A csengettyû
29 15|             a látomás folytatódott. Újra látta a báltermet. Lila
30 15|        pedig egészen magára maradt. Újra fojtogatták a gondolatai.
31 16|           álmokat, te felfedezõ, te újra keltõ. Oly ártatlannak látszol,
32 16|            szobában, csikorgó télen újra hallom a tücsökdalt, az
33 16|        szeretnék. Miért, miért kell újra ellágyulnom? Az ismeretlen
34 16|             hegedûjét.~És dala most újra a vágy, az öröm, a fájdalom
35 16|          elõlem, megsemmisítlek, és újra nem vagy.~Te a hajótörés
36 18|           Bolondság - mondta. Aztán újra odanézett.~Otthon az ágya
37 18|      fiatalember hajlongott, azután újra lárma keletkezett, szünetre
38 19|             ki, a víz megint meleg. Újra csengetek. A vázában szegény
39 19|        nyári éjszakán mindez mintha újra megtörténne.~1907~ ~
40 20|           ki a reggeli hold, azután újra eltûnt. A Dunán egy hajótülök
41 21|            hullámokat ver fel, majd újra csend lesz. A professzor
42 25|          alatt megzizzent a szalma. Újra hangot halott. Vagy képzelõdött?...