Fejezet

 1 1 |                  KÁROLY APJA~Károly nagyon hasonlított az apjához.
 2 1 |            bandukolt hazafelé.~Fiát nagyon szerette. Zsenge gyermekkorától
 3 1 |        módot, hogy meggyógyítsa õt.~Nagyon szenvedett. Sokat virrasztott,
 4 1 |             neki, s kért tõle bort, nagyon sok bort. Fehéret, vöröset.
 5 1 |        reggeli levegõ fagyosságában nagyon hasonlított az apjához.~
 6 1 |            ivott, azután õ. Sokáig, nagyon sokáig. Úgy vette le szájáról
 7 2 |            szemekkel ért oda. Éjjel nagyon rossz álma volt. Még a hajnal
 8 2 |           meztelenül hagyta.~Valami nagyon monoton dalt suttogtak.
 9 3 |           lettem. A nyakkendõm vagy nagyon vastag volt, vagy nagyon
10 3 |            nagyon vastag volt, vagy nagyon vékony. De sohasem állt
11 3 |          szívek megelevenülõ álmai.~Nagyon boldogok voltunk.~Egyébként
12 4 |           észrevette magát a leány. Nagyon messze voltak. Elõttük egy
13 4 |            szemetet sodró vízpúpok.~Nagyon szenvedett, de tudta, hogy
14 5 |       asszony lelkiállapotát, s egy nagyon kevés ideig, egy másodperc
15 5 |             egyedül olvastam valami nagyon nyugodt hangú, hosszú lélegzetû
16 5 |     Maupassant-könyvet olvasnak, és nagyon kevés természettudományos
17 8 |           volt fáradt, csak sápadt, nagyon sápadt.~Egy szédületesen
18 10|          folytatódását.~Tanítványai nagyon szerették a mozgékony arcú,
19 11|         ablaktáblákat.~A szegényes, nagyon tiszta szoba egyszerre besötétedett.
20 12|          kirándulásom, úgy látszik, nagyon furcsán fog végzõdni. Talán
21 12|            fog illeni a sötét szín.~Nagyon nehéz megbarátkoznom azzal
22 13|          szedtem tinéktek.~AZ ANYA. Nagyon szépek, nagyapó. Ezekbõl
23 13| keresztlécekre.~AZ APA. A dinnye is nagyon szép és érett, ideje volt,
24 13|           Igaz lenne tehát?~AZ APA. nagyon lassan beszél. Én is mindig
25 13|              A MÁSIK. A nagyapa már nagyon öreg. A szeme folyós, és
26 15|        végig a síkos parketten. Már nagyon fáradt volt. A táncosát
27 16|             virágok között az öreg, nagyon öreg kertész állott, s vékony
28 16|          aggot, ki - úgy látszott - nagyon kényelmesen érezte magát
29 16|     homlokával egybeforrott, valami nagyon légies külsõt adott neki.
30 16|         mint az övéi.~A mester ezen nagyon elgondolkozott.~Vajon melyik
31 16|         szemetekbe.~A költõ titeket nagyon szeret, mert az õ arcán
32 17|             délután volt, de ez nem nagyon fontos a történetre... Az
33 17|             s megindult kifelé.~Nem nagyon sokat gondolkozott, merre
34 18|             kezdett, de az idegen - nagyon természetesen - megfogta
35 20|          felhörpintette a borát, és nagyon nyugodtan csak ennyit mondott:~-
36 21|              és nézek magam elé. Ez nagyon unalmas.~PÉTER. A sötét
37 21|         soha. Nem volt idõm.~PÉTER. Nagyon sokat dolgozott a nagyságos
38 21|      egyszer erre jöttem. Akkor még nagyon siettem. December volt,
39 23|      tengerparton egy mélázó szemû, nagyon szõke fiú magyarázott valamit
40 23|        egészben véve, úgy látszott, nagyon keveset törõdik velük. Ha