Fejezet

 501 4 |                 ott állt a folyó partján. A leány kétségbeesve kiáltott
 502 4 |                  hívjon egy hajót, hiszen a fakír mindent tehet. De
 503 4 |                   fakír mindent tehet. De a fakír nyugodt volt. Nem
 504 4 |           közeledett hozzá. Még most sem. A haját dacosan tépte a fergeteg,
 505 4 |                sem. A haját dacosan tépte a fergeteg, s õ mozdulatlanul
 506 4 |             elemek háborgó forradalmában.~A leány tanácstalanul járt-kelt.
 507 4 |                   õ maradt mozdulatlanul.~A fekete viharban egy hófehér
 508 4 |                  szoknya fodrai libegtek.~A fakír a kikötõoszlopra dõlt,
 509 4 |                  fodrai libegtek.~A fakír a kikötõoszlopra dõlt, s nézte
 510 4 |              kikötõoszlopra dõlt, s nézte a nyugtalankodó vizet, a vágtató
 511 4 |              nézte a nyugtalankodó vizet, a vágtató habok zöld táncát.
 512 4 |               habok zöld táncát. Távolban a hajóhíd s a kikötõállvány
 513 4 |              táncát. Távolban a hajóhíd s a kikötõállvány békanyálas
 514 4 |               csikorogtak és sóhajtoztak. A csónakok láncai csörögtek.
 515 4 |                csónakok láncai csörögtek. A fakír a part legszélére
 516 4 |                 láncai csörögtek. A fakír a part legszélére ment, szeretett
 517 4 |                szeretett volna beleugorni a hullámokba, de ezt hitványságnak
 518 4 |            maradjon. Közönyösen hallgatta a víz sziréndalát, ezt a tündéri
 519 4 |          hallgatta a víz sziréndalát, ezt a tündéri parancsszót, mely
 520 4 |                 tündéri parancsszót, mely a természet megtaposott és
 521 4 |                  csábít, hogy hagyjuk itt a földet s vessük magunkat
 522 4 |                  földet s vessük magunkat a hullámokba.~A lány újra
 523 4 |             vessük magunkat a hullámokba.~A lány újra feléje sietett.
 524 4 |                   kérte, hogy mentse meg.~A fakír mosolyogva intett
 525 4 |                hogy ne féljen. Belebámult a türemlõ vízlepelbe, s hajlékonyan
 526 4 |                   elõrehajolt. Megfájdult a feje: szemében egy pillanatra
 527 4 |                   pillanatra fölvillantak a lángok, azok a régi lángok.
 528 4 |               fölvillantak a lángok, azok a régi lángok. Aztán újra
 529 4 |          Lehajtotta nagy, bozontos fejét, a vízre bámult, s ajkai remegtek
 530 4 |                 furcsa mozgással. Odaállt a part meredek oldalára s
 531 4 |                   bûvös könnyûséggel ment a vékony sziklaperemen.~A
 532 4 |                   a vékony sziklaperemen.~A folyó mindig lüktetõbb és
 533 4 |                   Türelmetlenül tekintett a mozgó égre, s félt és lihegett
 534 4 |                  égre, s félt és lihegett a belsõ láztól. Elõtte csúszott
 535 4 |                   láztól. Elõtte csúszott a folyó sziszegõ zöld kígyója,
 536 4 |            titokzatos keleti kígyóbûvölõ. A fakír akaratának engedelmeskedik
 537 4 |                akaratának engedelmeskedik a vihar.~Szédült. Úgy érezte,
 538 4 |             érezte, rögtön magához rántja a dühös áradat, melyre minden
 539 4 |                hárítani. Erei kidülledtek a homlokán, s parancsolt a
 540 4 |                  a homlokán, s parancsolt a fékevesztett folyónak. Egyre
 541 4 |              Egyre zöldebben dagadtak föl a habok, a kavargó szemetet
 542 4 |           zöldebben dagadtak föl a habok, a kavargó szemetet sodró vízpúpok.~
 543 4 |            jutalma. Távolban kigyulladtak a hajólámpások, s halkan föllobbantak
 544 4 |       hajólámpások, s halkan föllobbantak a hídcsillárok. Minden izma
 545 4 |                   Minden izma reszketett. A haja szemébe lógott, sötét
 546 4 |            könnyesen égett lángoló szeme. A lány bizalmasan simult hozzája,
 547 4 |              mozdult.~Elõrehajlottak mind a ketten. A vihar utolsó erejét
 548 4 |             Elõrehajlottak mind a ketten. A vihar utolsó erejét adta
 549 4 |              vihar utolsó erejét adta ki. A víztölcsérek az égig csaptak
 550 4 |                   kék erezete száguldott, a hidak remegtek s az oszlopfõnél
 551 4 |                   bömbölve ágaskodott föl a korbácsolt, gyöngyös víz,
 552 4 |             korbácsolt, gyöngyös víz, míg a legmagasabb hullám ormán
 553 4 |                 ormán küszködve megjelent a hajó.~Mind a ketten fölsóhajtottak.
 554 4 |          küszködve megjelent a hajó.~Mind a ketten fölsóhajtottak. A
 555 4 |                  a ketten fölsóhajtottak. A lány csalódottan mosolygott.
 556 4 |                   csalódottan mosolygott. A fakír azonban megragadta,
 557 4 |                 megragadta, s vaskarokkal a mennykövek csattogása közt
 558 4 |               csattogása közt rohant vele a hajóállomásra.~Két perc
 559 4 |                  Két perc alatt odaértek. A fakír talpra állította a
 560 4 |                  A fakír talpra állította a leányt.~Nyugodt volt, és
 561 4 |                  Nyugodt volt, és büszke. A vihar szíve dobogására táncolt.~
 562 4 |                 szíve dobogására táncolt.~A hajó ájulatos nyikorgással,
 563 4 |        Halottfehéren nézte. Aztán levette a kalapját, meghajolt a leány
 564 4 |             levette a kalapját, meghajolt a leány elõtt, és sötéten
 565 4 |                  akárcsak egy bálrendezõ, a remegõ hajóra mutatott:~-
 566 5 |           LÁTOGATÁS~Az orvos feltekintett a könyvébõl, s ijedten tolta
 567 5 |          könyvébõl, s ijedten tolta hátra a széket. Felkelt, s lassan
 568 5 |              Felkelt, s lassan szétnézett a villanyfényes szobában.
 569 5 |                   tükrözõdött. Lehajtotta a fejét, s mikor már megunta
 570 5 |                fejét, s mikor már megunta a hallgatózást, újra az íróasztal
 571 5 |            mosolygással tekintett reájuk. A másik asztalkán egy villanyoskörte
 572 5 |               kémszereit világította meg. A szoba mélyén egy üvegszekrényben
 573 5 |              közönyös vigyorgással állott a csontváz.~E megszokott,
 574 5 |                azonban nem bírta lehunyni a szemeit. Fájt a feje, az
 575 5 |                  lehunyni a szemeit. Fájt a feje, az arca piros volt.~
 576 5 |              piros volt.~Maga elõtt látta a halvány, fiatal leányt,
 577 5 |                  leányt, ki aznap délután a márványasztalon kezei alatt
 578 5 |                   vacsorázni barátai közé a vendéglõbe, hanem a kórházból
 579 5 |                  közé a vendéglõbe, hanem a kórházból rögtön hazahajtott,
 580 5 |                 ellene esküdött. Nem hitt a tudományban, és bár maga
 581 5 |              izzadt ablakokon. Az udvarra a tompa, õszi éjjel ereszkedett
 582 5 |                ablak sem volt már világos a nagy bérházban. Egészen
 583 5 |                neki, mintha õ lenne ennek a lélektelen kõszörnynek élõ
 584 5 |               sehol sem nyugalmat. Átment a szalonba, lefeküdt a díványra,
 585 5 |               Átment a szalonba, lefeküdt a díványra, azután benyitott
 586 5 |                    És ekkor újra hallotta a suhogó, különös neszt. Valaki
 587 5 |                 különös neszt. Valaki jár a szobában, gondolta magában,
 588 5 |                  mire hangosan megdobbant a szíve, s határozott léptekkel
 589 5 |                magyarázgatta magának, míg a hûvös termeken a fényes
 590 5 |             magának, míg a hûvös termeken a fényes szoba felé tartott,
 591 5 |                   egy fekete sált kapott. A haja, a szeme koromfekete
 592 5 |               fekete sált kapott. A haja, a szeme koromfekete volt.
 593 5 |                   szeme koromfekete volt. A feje bánatosan hajolt mellére,
 594 5 |                 arca sápadtabb volt, mint a halottaké.~Az orvos elõször
 595 5 |                akart, de ijedtségét azzal a nagy tettetõ képességgel,
 596 5 |            tettetõ képességgel, mely csak a férfiaknak adatott meg,
 597 5 |                   egymással farkasszemet. A nõ nem jutott szóhoz, mert
 598 5 |                   mert sietve szaladt fel a lépcsõn, s láthatólag lihegett,
 599 5 |                    s láthatólag lihegett, a férfi meg találgatta, ki
 600 5 |                  meg találgatta, ki lehet a titokzatos látogató. Nem
 601 5 |                fehér fogai bevilágítottak a fekete éjszakába. Az orvos
 602 5 |          emlékezetét; s késõbb fölismerte a nõt.~- Nagyságos asszonyom -
 603 5 |             Bocsásson meg, uram... Láttam a földszintrõl, hogy ég a
 604 5 |                   a földszintrõl, hogy ég a lámpája... A házban más
 605 5 |        földszintrõl, hogy ég a lámpája... A házban más ismerõsöm nincs...
 606 5 |                orvossal keringeni kezdett a szoba. A nõt két éve ismerte.
 607 5 |                keringeni kezdett a szoba. A nõt két éve ismerte. A gyönyörû
 608 5 |                    A nõt két éve ismerte. A gyönyörû fiatalasszony barátjának
 609 5 |                  fiatalasszony barátjának a felesége volt. Lenn laktak
 610 5 |                felesége volt. Lenn laktak a földszinten, s õ háziorvos
 611 5 |         megmentette gyönyörû kisleányukat a biztos haláltól. S most
 612 5 |                   S most elõtte állott ez a nõ. Elõször azt hitte, hogy
 613 5 |                hogy férje nincs otthon, s a gyermekeit most magukra
 614 5 |            egészbõl, nyugodtan átmutatott a másik szobába, s udvariasan
 615 5 |                    s udvariasan bevezette a különös látogatót. Felgyújtotta
 616 5 |                   látogatót. Felgyújtotta a gázlámpákat, s szemébe nézett.
 617 5 |                 az inasát, de nem találta a szokott pamlagán.~Sietve
 618 5 |              pamlagán.~Sietve visszatért. A nõ már eléje ment, s remegve
 619 5 |              remegve állott meg elõtte.~- A szolgát kereste, uram? Ne
 620 5 |            mindenkitõl, aki idegen. Ettõl a félelemtõl futottam ide...~
 621 5 |                félelemtõl futottam ide...~A gyönyörû asszony kivette
 622 5 |                  gyönyörû asszony kivette a zsebkendõjét, és zokogni
 623 5 |                    Az orvos összeráncolta a szemöldökét.~- Legyen egész
 624 5 |                     szólott, belezökkenve a társalgásba. Most legalább
 625 5 |                 magát, s úgy beszélgetett a nõvel, mint páciensével.
 626 5 |                mint páciensével. Megfogta a kezét, a szemébe tekintett,
 627 5 |            páciensével. Megfogta a kezét, a szemébe tekintett, tiszta,
 628 5 |            becsületes arccal.~- Oka nincs a félelemre - próbálta vigasztalni. -
 629 5 |               ajtóra kétszer ráfordította a zárat, félve tekintett körül,
 630 5 |               tekintett körül, s átfutott a másik szobába.~- Nincs itt
 631 5 |                  félelem szorította össze a szívét. Tántorogva hõkölt
 632 5 |                zajt. Figyeljen csak.~Mind a ketten hallgatóztak. Csend
 633 5 |            hallgatóztak. Csend volt. Csak a szíveik dobogtak.~- Bolondság -
 634 5 |         mosolyogva.~- Gyújtsa fel, kérem, a gázlángokat.~- Tessék besétálni.~
 635 5 |          gázlángokat.~- Tessék besétálni.~A doktor határozott léptekkel
 636 5 |               doktor határozott léptekkel a nagy, sötét dolgozószobába
 637 5 |          másodperc ezredrészéig kétkedett a becsületében is, de ezenkívül
 638 5 |                 is furcsán hatott rája ez a látogatás. Mindazonáltal
 639 5 |              Mindazonáltal nyugodtan állt a székre, s gyufát tartott
 640 5 |               tartott az üveghenger fölé. A gázláng fellobbant, s zöld
 641 5 |                zöld fénnyel árasztotta el a hideg, kongó szobát.~Az
 642 5 |               pillanatra nyugodtabb lett. A szoba minden bútora egyszerûséget
 643 5 |                 rideg komolyságot lehelt. A háttérben egy nagy könyvesállvány
 644 5 |               nagy könyvesállvány állott, a középen kényelmes nyersselyem
 645 5 |                   asszony levetette magát a pamlagra.~- Azért jöttem
 646 5 |              mindenesetre meg fog érteni.~A doktor leült egy könnyed
 647 5 |                egy könnyed tabouret-re, s a díványhoz közelebb húzva,
 648 5 |                  nyugodtan kérdezte:~- Mi a baja, nagyságos asszonyom?~
 649 5 |                baja, nagyságos asszonyom?~A nõ megborzadt.~- Félek,
 650 5 |             elmúlik az, ami elõl rohantam a nedves udvaron, de nem bírtam
 651 5 |                   itt van, mindenütt van. A hideg téglákon át eljött
 652 5 |                 most úgy érzem, hogy ebbe a terembe is belopódzott az
 653 5 |                 terembe is belopódzott az a fanyar hervadásillat, amit
 654 5 |                  nehezteljen. Gyújtsa meg a szomszéd szobában is a lámpát!~
 655 5 |                meg a szomszéd szobában is a lámpát!~Az orvos sietve
 656 5 |              utolsó, félreesõ termet, hol a lámpáknak áttetszõ árnyai
 657 5 |                 árnyai lebegve táncoltak.~A nõ láthatólag megnyugodott.
 658 5 |                megnyugodott. Elõtte látta a tudományok férfiát, körötte
 659 5 |                   férfiát, körötte minden a természettudomány diadaláról
 660 5 |            valóságos kéjjel szívta magába a karbolszagot, s a bútorokból
 661 5 |                  magába a karbolszagot, s a bútorokból kiáramló naftalin
 662 5 |                jobb most! - sóhajtott fel a vacogó asszony. - A sötét
 663 5 |                   fel a vacogó asszony. - A sötét szobánál nincs irtózatosabb;
 664 5 |                 mindig rejtve van valami. A legsötétebb sarokban, ahol
 665 5 |                      Méltóztassék ideadni a kezét - kérte az orvos a
 666 5 |                  a kezét - kérte az orvos a félõ asszonyt, ki az emlékek
 667 5 |                   üterét akarom megnézni.~A nõ tovább beszélt.~- A férjem
 668 5 |                    A nõ tovább beszélt.~- A férjem nincs otthon. Magam
 669 5 |               nincs otthon. Magam voltam. A gyermekeim és a cselédjeim
 670 5 |                   voltam. A gyermekeim és a cselédjeim régen lefeküdtek,
 671 5 |                  lettem, sokszor kinéztem a sötét udvarra; úgy rémlett,
 672 5 |               hogy az ajtó becsapódott, s a férjem jön. Nem jött senki.
 673 5 |                 jön. Nem jött senki. Csak a kutyák ugattak.~- Harminchét,
 674 5 |                    mintha nem is figyelne a nõ elbeszélésére. A keze
 675 5 |              figyelne a nõ elbeszélésére. A keze ott remegett az övében.
 676 5 |           Jéghideg volt.~- Aztán kinéztem a folyosóra. Mikor visszanéztem,
 677 5 |                  azonban, hogy nem hiszek a kísértetekben.~- Azon az
 678 5 |                jár, mert nem akarja, hogy a lépéseinek zaját meghallják.
 679 5 |            meghallják. Aztán elhalt ez, s a fehér ablakon két fénytelen
 680 5 |                  láttam. De ott volt mind a kettõ. Halkan végigmozogtak
 681 5 |                 perc múlva újra megjelent a két karika. A cseléd lihegve
 682 5 |                   megjelent a két karika. A cseléd lihegve mondta, hogy
 683 5 |             azonban nem bocsátkozhatom be a látomány tudományos magyarázatába.
 684 5 |                  szíveskedjék meginni ezt a pohár vizet. Önök ideges
 685 5 | természettudományos írást.~- Elképzelheti a lelkiállapotomat! Ijedve
 686 5 |            rémüldözve botorkáltam föl ide a második emeletre. Bízom
 687 5 |               semmit sem; számolnunk kell a tényezõkkel. Elõzõleg valószínûleg
 688 5 |           valószínûleg felizgatta valami; a férje ritkán marad el, ön
 689 5 |          különösek voltak. Egész nap fájt a fejem, s egy különös melódia
 690 5 |                   különös melódia döngött a fülemben. Aztán délután
 691 5 |                   Aztán délután ugyanazon a helyen ültem, ahol végiglebegett
 692 5 |                 ültem, ahol végiglebegett a két karika. Töprengtem az
 693 5 |         Töprengtem az életemen. Mit ér ez a bolond, unalmas élet? Öltözködés,
 694 5 |                   leásnak öt-hat lábnyira a fekete földbe...~Az orvos
 695 5 |            magában, végigjártatva szemeit a nõ fekete haján, és elhûlt
 696 5 |                   fekete haján, és elhûlt a vére...~- Milyen buta, buta
 697 5 |       ismételgette az asszony.~- Verje ki a fejébõl e céltalan gondolatokat,
 698 5 |                szintén céltalanul. Nekünk a jelen bajait kell orvosolnunk.
 699 5 |                 gavallér ember vagyok, ki a gyanú árnyát is el akarja
 700 5 |             akarja kerülni. Ha otthon van a férje...~- És ha nincs otthon?~-
 701 5 |                  óra egyhangúan ketyegett a falon.~A nõ kezét mindig
 702 5 |             egyhangúan ketyegett a falon.~A nõ kezét mindig az ölében
 703 5 |                 sem, s inkább hasonlított a félelem görcséhez, mint
 704 5 |                 hálálkodó kézszorításhoz. A jéghideg kéz belemarkolt
 705 5 |                hidegebb és hidegebb lett, a lelke is megfagyott valami
 706 5 |                 esztelen félelemtõl. Mert a félelem mindig oktalan.
 707 5 |             azonban már vége volt. Beállt a csend, mely az ideges, gyors
 708 5 |                   még mindig félünk. S ez a félelem még rettenetesebb,
 709 5 |            rettenetesebb, mint az elõbbi. A beszéd és mozdulat mindig
 710 5 |             mozdulat mindig gyérebb lesz, a csend egyre nõ, s percrõl
 711 5 |                jobban átalljuk megzavarni a hanggal s a zörgéssel. A
 712 5 |           átalljuk megzavarni a hanggal s a zörgéssel. A félelem mint
 713 5 |                  a hanggal s a zörgéssel. A félelem mint valami láthatatlan
 714 5 |               láthatatlan fluidum lepi el a szobát, mely elõször a bokáig,
 715 5 |                 el a szobát, mely elõször a bokáig, aztán a térdig ér,
 716 5 |                   elõször a bokáig, aztán a térdig ér, aztán felkapaszkodik
 717 5 |                  ér, aztán felkapaszkodik a nyakig, végre az ajkunkat
 718 5 |             ajkunkat veri, majd összecsap a fejünk felett. És akkor
 719 5 |                egymás szemébõl merítették a név nélküli, vak rettegést.
 720 5 |                   nélküli, vak rettegést. A gégéjük kiszáradt, s mindketten
 721 5 |                kiáltani akartak. Az orvos a tudományról beszélt, s álmos
 722 5 |          dicsõítette vívmányait. Gúnyolta a babonás köznépet s a féltékeny
 723 5 |             Gúnyolta a babonás köznépet s a féltékeny nõket. Az asszony
 724 5 |                   nõket. Az asszony várta a reggelt, s kiszínezte, mily
 725 5 |                boldogan tér majd haza, ha a rémoszlató napsugár beözönlik
 726 5 |             rémoszlató napsugár beözönlik a sötét szobákba, az õ ebédlõjébe,
 727 5 |                még tegnap esti vacsorája. A tejeskocsik járnak majd
 728 5 |                   De milyen sokáig késett a rózsás pirkadás.~Az óra
 729 5 |                 járt. Remegve hallgattak. A szobára oly nagy csend borult,
 730 5 |                  borult, mint vihar elõtt a tikkadt mezõkre.~Az asszony
 731 5 |            elfehérült.~- Hallja?~- Mit?~- A suhogást.~- Semmit sem hallok.~-
 732 5 |              Semmit sem hallok.~- Ugyanaz a suhogás.~Az orvos elsápadt.
 733 5 |                hátrált, s gyökeret vertek a lábai.~- És most a két fakó
 734 5 |                 vertek a lábai.~- És most a két fakó karika - kiáltott
 735 5 |               asszony.~Az orvos lesütötte a szemét, s nem mert felnézni,
 736 5 |                istenre kérem, gyújtsa meg a lámpákat ottan is.~A férfi
 737 5 |                  meg a lámpákat ottan is.~A férfi habozott. Aztán elindult.
 738 5 |             bemenni. Ottan aztán megállt. A szemeik találkoztak. A nõ
 739 5 |                    A szemeik találkoztak. A nõ még jobban megrémült,
 740 5 |              hitét is elvesztette.~Ijedve a kezéhez kapott. Megszorította.
 741 5 |            kezéhez kapott. Megszorította. A férfi is megragadta a nõt.~
 742 5 |      Megszorította. A férfi is megragadta a nõt.~A pamlaghoz siettek
 743 5 |                férfi is megragadta a nõt.~A pamlaghoz siettek Az erõs
 744 5 |            siettek Az erõs ember átölelte a gyenge derekat, s mozdulatlanul
 745 5 |             kétségbeesett dühvel, minõvel a szerelem sohasem tud, csak
 746 5 |             belemélyesztette fehér ujjait a nõ éjfekete hajába, s boldogan
 747 5 |                  s boldogan nyomta ajkait a száját keresõ vértelen ajkakra.
 748 5 |                  keresõ vértelen ajkakra. A keble a keblén pihegett,
 749 5 |                 vértelen ajkakra. A keble a keblén pihegett, a szája
 750 5 |                  keble a keblén pihegett, a szája a szájára tapadt,
 751 5 |                  keblén pihegett, a szája a szájára tapadt, görcsös
 752 5 |                 tudtak egymástól elválni. A csendet a szilaj csóklárma
 753 5 |              egymástól elválni. A csendet a szilaj csóklárma egészen
 754 5 |              törõdtek semmivel. Még annak a gondolatától sem ijedtek
 755 5 |               hogy esetleg kopog az ajtón a feleségét követelõ férj,
 756 5 |                    ha meglátta volna õket a félelem e vad ölelkezésében,
 757 5 |              félelem e vad ölelkezésében, a csókok e szilaj zivatarában,
 758 5 |            harsogó háborújában sem tudott a szerelemre gondolni. A szemük,
 759 5 |             tudott a szerelemre gondolni. A szemük, az arcuk elmondott
 760 5 |                így ölelnek, így csókolnak a gyermekek, kik haldokló
 761 5 |               akarják életre kelteni. Nem a szerelem, hanem két félõ
 762 5 |              édességbõl. Mellette volt ez a nõ, szorította kezét, csókolta
 763 5 |                    s esze ágában sem volt a szerelem. Lényegtelennek
 764 5 |                  csak attól félt, hogy ez a nõ elszakad tõle, mielõtt
 765 5 |         viszonozta öleléseit és csókjait.~A lámpák halkan lobogva égtek.
 766 5 |               lobogva égtek. Az óra járt. A csókok vadul csattogtak.~
 767 5 |                  mindig halottfehér volt, a kezük hideg, mint a jég.
 768 5 |                 volt, a kezük hideg, mint a jég. Homlokukon azonban
 769 5 |                boldogságot élveztek, mint a beteg gyerek, ki éj idején
 770 5 |        édesanyjának nyugodt szemeibe néz.~A szoba már szürke volt. Pár
 771 5 |             bekandikált az elsõ napsugár.~A nõ felkelt. Egy szót sem
 772 5 |               felkelt. Egy szót sem szólt a férfinak, egy intéssel sem
 773 5 |                sem kötelezte hallgatásra. A férfi sem szólt. Elváltak.~
 774 5 |              napsugár bágyadtan aranylott a tar bokrokon, melyek zavaros
 775 5 |                   Elsõ dolga volt benézni a hálószobába; mohó tekintete
 776 6 |                             HALÁL UTÁN~1.~A diákszoba tintás asztalán
 777 6 |              asztalán szomorúan bóbiskolt a gyertya. A fiúk tanulni
 778 6 |            szomorúan bóbiskolt a gyertya. A fiúk tanulni próbáltak,
 779 6 |                   Ki gondolta volna?...~- A halottaskamrában fekszik,
 780 6 |                 már hiába megyünk - szólt a másik, a romantikus hajlamú
 781 6 |                  megyünk - szólt a másik, a romantikus hajlamú és naiv,
 782 6 |                  többet...~- Nem viszi el a fehérnemûnket...~- Nem issza
 783 6 |                      Nem issza meg reggel a tejünket - pityeregte a
 784 6 |                   a tejünket - pityeregte a legkisebb.~Siralomházbeli
 785 6 |                   hangulat ereszkedett le a szobára. A szomorúság föléjük
 786 6 |                 ereszkedett le a szobára. A szomorúság föléjük nehezedett,
 787 6 |             reájuk hasalt, beleette magát a lelkükbe, mint a csúnya,
 788 6 |           beleette magát a lelkükbe, mint a csúnya, novemberi köd. Az
 789 6 |                  falás kenyeret nyelt le, a torkába csurgó könnyeivel
 790 6 |                   könnyeivel együtt, hogy a zokogását elfojtsa, a másik
 791 6 |                hogy a zokogását elfojtsa, a másik fütyülni kezdett,
 792 6 |             kezdett, de szájában elnémult a hang. Gábor dühösen az asztalra
 793 6 |            dühösen az asztalra csapott:~- A keservét, mit bolondoztok?~
 794 6 |         asztaltábláról ijedten ugrott fel a vékony papírszelet, szegény
 795 6 |                  újra-újra elsilabizálták a kusza, póklábú betûket,
 796 6 |                mindig otthon volt, elette a vacsorájukat, telefüstölte
 797 6 |                vacsorájukat, telefüstölte a szobát, azután pedig dunyhájukkal
 798 6 |        dunyhájukkal ágyat vackolt magának a fürdõkádban, és elaludt.
 799 6 |                  fürdõkádban, és elaludt. A szobában most csend volt.
 800 6 |               most csend volt. Megijedtek a hallgatásuktól, nem értették
 801 6 |              rontja el az éjszakájukat ez a lerongyolódott, éhes diák,
 802 6 |                  Gábor, és szemébe nézett a fiatal bölcsésznek.~- Te
 803 6 |                 és mindnyájan megtörülték a szemüket.~2.~Reggel a havas
 804 6 |         megtörülték a szemüket.~2.~Reggel a havas égbolton búsan kóválygott
 805 6 |                 égbolton búsan kóválygott a téli hold, sápadt volt az
 806 6 |        dorbézolástól, és szomorúan nézett a fiúkra, mikor elindultak
 807 6 |        méltóságosabbnak tûnt fel nekik ez a hideg, hallgatag földdarab.
 808 6 |               hideg, hallgatag földdarab. A rögtönzött ravatal hihetetlenül
 809 6 |                 hihetetlenül magasra nõtt a szemükben, s György fönt,
 810 6 |          tapasszal volt beragasztva, arca a halál finom soványságától
 811 6 |                 igazította helyre az, aki a filozófiával foglalkozott.
 812 6 |                filozófiával foglalkozott. A vigyorgó, hóbortos diák
 813 6 |                 öntudatában meredt rájuk. A szívük megdobbant: minõ
 814 6 |                  mindig ily komoly maradt a lelke mélyén, mint most?
 815 6 |           Megborzadtak. Sietve otthagyták a halottasházat, és könnyes
 816 6 |                szemmel beszélgettek.~- Ez a György mégis erõs, nagy
 817 6 |                  Olyan jó volt hozzánk...~A kihûlt fõ gondolatai lassan
 818 6 |                nagyobb úr nálam? Senki. - A világ tõlem felfordulhat,
 819 6 |                 világ tõlem felfordulhat, a sárba fekszem, és az eget
 820 6 |                   Nyomban összegyûjtötték a pénzt, s elhatározták, hogy
 821 6 |            eltemettetni, fájt nekik, hogy a névtelen halottakkal egy
 822 6 |                   barátjuk.~Azután, mikor a diáktanyán újra kigyúlt
 823 6 |                   diáktanyán újra kigyúlt a gyertyaláng, mozdulatlanul,
 824 6 |            mozdulatlanul, szomorúan ültek a szobában, és róla beszélgettek.~-
 825 6 |             nagyszerû élet - kiáltott fel a titkos költõ.~- Talpig ember,
 826 6 |                  tudott neki ellentállni. A sovány fiú pedig, aki filozófiát
 827 6 |                lefekvés elõtt ezt írta be a naplójába:~„Különösek ezek
 828 6 |                Különösek ezek az emberek! A halál elõtt térdet hajtanak,
 829 6 |                   nem tudják megbecsülni. A halál méltóságot ad a legutolsó
 830 6 |        megbecsülni. A halál méltóságot ad a legutolsó koldusnak is.
 831 6 |             nevetséges halott. Haljon meg a király bohóca, és csörgõsipkásan,
 832 6 |                   ornátusban ülõ ura.”~3.~A temetés napján éles szél
 833 6 |                 napján éles szél fütyült, a fiúk jól összehúzták a kabátjukat.
 834 6 |                    a fiúk jól összehúzták a kabátjukat. Rozsdavörös
 835 6 |           Rozsdavörös leveleket zörgetett a szél, az égen fekete felhõk
 836 6 |             fekete felhõk tolongtak, csak a szélükre hímezett halottas
 837 6 |                  halottas ezüst pántlikát a fehér õszi napsugár.~Maguk
 838 6 |                 koporsóját az udvarba. Ez a halotti pompa, a sok nép,
 839 6 |              udvarba. Ez a halotti pompa, a sok nép, a régi latin ének,
 840 6 |                 halotti pompa, a sok nép, a régi latin ének, a szemfedõ
 841 6 |                   nép, a régi latin ének, a szemfedõ drága selyemfodra
 842 6 |                 az emberért van, aki benn a cifra faládában a halottak
 843 6 |                aki benn a cifra faládában a halottak egyszerû öltözetében
 844 6 |                okos és tehetséges volt.~- A testvérünk halt meg benne...~-
 845 6 |                  bennünket így, senki... ~A szobában szentté vált minden
 846 6 |                   Esténként elõ-elõvették a kis forgópisztolyt, akkora
 847 6 |                  és csodálkoztak, hogy ez a semmiség oltotta ki az életét.
 848 6 |                   kézre adták, belenéztek a szûk, fekete csõbe, és a
 849 6 |                  a szûk, fekete csõbe, és a hideg futott végig a hátukon.
 850 6 |                   és a hideg futott végig a hátukon. A könyveit finom
 851 6 |                   futott végig a hátukon. A könyveit finom selyempapírosba
 852 6 |                  köré csendesen szövõdött a halottak aranyos fénykarikája.~-
 853 6 |                  hajú fiú volt - mesélték a többieknek. - Olyan, mint
 854 6 |                  Gábor gyakran félretette a könyveit, és álmodozva mesélt
 855 6 |                   törõdünk akkor. Tedd el a könyvedet.~- Minden butaság.
 856 6 |              könyvedet.~- Minden butaság. A legtöbbet ér még az álmodozás...~-
 857 6 |                       Az eget nézni... az a legszebb...~Téli estéken,
 858 6 |       fütyörésztek, gyufákat gyújtogattak a sötétben. Azután csendben
 859 6 |             Azután csendben meggyújtották a lámpát, elõkeresték a csészéket,
 860 6 |       meggyújtották a lámpát, elõkeresték a csészéket, és míg fõzték
 861 6 |                  csészéket, és míg fõzték a teát, a spirituszláng kék
 862 6 |          csészéket, és míg fõzték a teát, a spirituszláng kék lobogásában
 863 7 |                  állott az asztal mellett a félig elsötétített szobában.
 864 7 |                   aranyszélû konzol elõtt a haját igazította. Férje
 865 7 |               mikor ránézett:~- Elég volt a játékból... Ezt nem bírom
 866 7 |                  s hevesen járt fel s alá a szobában.~- Még mindig hazug
 867 7 |                  reá:~- Nem értelek.~- Ez a baj. Megmérgezett a színház,
 868 7 |                    Ez a baj. Megmérgezett a színház, te még mindig komédiás
 869 7 |                  komédiás vagy. Nézz csak a tükörbe, de ne így, hanem
 870 7 |                 Próbáld meg. Tudod, mi az a becsület, az õszinteség?
 871 7 |        mosolyogjál, hagyd el végre ezeket a színpadi cafrangokat.~Cser
 872 7 |              cafrangokat.~Cser odasietett a tükör elé, megfogta feleségének
 873 7 |                 elé, megfogta feleségének a fejét, s elállt a lélegzete.
 874 7 |             feleségének a fejét, s elállt a lélegzete. A férje vaskarokkal
 875 7 |              fejét, s elállt a lélegzete. A férje vaskarokkal tartotta,
 876 7 |              mozdulattal ki akart siklani a szép férfi ölelésébõl. Cser
 877 7 |                Cser elengedte. Kimerülten a díványra dõlt, megtörölte
 878 7 |                 díványra dõlt, megtörölte a homlokát.~- Hol a te lelked,
 879 7 |              megtörölte a homlokát.~- Hol a te lelked, hol a te igazi,
 880 7 |                      Hol a te lelked, hol a te igazi, becsületes arcod? -
 881 7 |             készen volt az öltözködéssel. A gyémántfejû tût fekete kalapjába
 882 7 |                még egyszer megnézte magát a tükörben, aztán a férje
 883 7 |                   magát a tükörben, aztán a férje elé állott.~- Szeretsz?~
 884 7 |                    Cser lemondólag intett a fejével.~- Szeretlek.~-
 885 7 |          találkozunk.~Cser egyedül maradt a szobában. Leült a hintaszékbe,
 886 7 |                  maradt a szobában. Leült a hintaszékbe, rágyújtott
 887 7 |                   éve voltak házasok. Ez, a három év most is nyugtalan,
 888 7 |                 Az érintetlen, puha leány a színpadról egyenesen kényelmes
 889 7 |               mint egy dámvad, s fél évig a legtisztább boldogságot
 890 7 |                   Az asszony maga vitette a padlásra a babérkoszorúkat,
 891 7 |                   maga vitette a padlásra a babérkoszorúkat, emlékeit
 892 7 |                 emlékeit pedig elrejtette a szekrényébe, hogy senki
 893 7 |                estéken sokáig ült egyedül a sötét szalonban, s mikor
 894 7 |                   Egyszer, mikor belépett a szobába, maga elé meredt.
 895 7 |        Lábujjhegyen, nesztelenül lopózott a háta mögé. Az asszony felkacagott,
 896 7 |                  trillázni kezdett. Ettõl a pillanattól kezdve meg volt
 897 7 |                  volt mérgezve körülöttük a levegõ, minden tárgy idegenné
 898 7 |               minden tárgy idegenné vált, a szavakba mély bánat, hideg
 899 7 |                hideg gyanakvás lopódzott. A férfi látta, hogy az asszony
 900 7 |               hogy az asszony játszik. Ez a gondolat azután a legvadabb
 901 7 |             játszik. Ez a gondolat azután a legvadabb ölelkezésüket
 902 7 |                 elõször azt hitte, hogy õ a beteg, s maga elõtt se merte
 903 7 |                  elõtt se merte bevallani a gyanúját. Elállt a lélegzete,
 904 7 |              bevallani a gyanúját. Elállt a lélegzete, ha arra gondolt,
 905 7 |            szereplõ. Hónapokig járt ennek a gondolatnak a terhével.
 906 7 |                  járt ennek a gondolatnak a terhével. Azután ijedten
 907 7 |              ijedten vette észre, hogy ez a nõ a színpadi lámpák vakító
 908 7 |                 vette észre, hogy ez a nõ a színpadi lámpák vakító fényében
 909 7 |                  arca mindennap más volt, a hangját ezerféleképpen tudta
 910 7 |         ezerféleképpen tudta változtatni. A szeme, az ajka, minden porcikája,
 911 7 |                õrültség környékezte.~Ezek a gondolatok mostan kába zavarban
 912 7 |                 határozottan felállott, s a keze ökölbe szorult:~„Bizonyosságot
 913 7 |                       Nem tudta befejezni a gondolatát, mert a szomszéd
 914 7 |              befejezni a gondolatát, mert a szomszéd szobából léptek
 915 7 |            szobából léptek hallatszottak. A felesége volt.~Sietve meggyújtotta
 916 7 |                 volt.~Sietve meggyújtotta a villamoslámpát, s összeborzongott,
 917 7 |                  s összeborzongott, mikor a férjét megpillantotta.~-
 918 7 |              szomorú ember. Nem untad meg a várakozást?~Aztán sokáig,
 919 7 |              kérdezte Cser.~- Az arcodat, a te sápadt, érdekes alakodat.
 920 7 |                    Olyan nemes vagy ebben a pózban. Hajtsd kissé elõbbre
 921 7 |              pózban. Hajtsd kissé elõbbre a fejedet...~Cseren egyszerre
 922 7 |               fejedet...~Cseren egyszerre a hideg szaladt át. Eszébe
 923 7 |                jutott, egyszer azt mondta a felesége, szeretné, ha elõtte
 924 7 |                   rajta akarja megtanulni a színpadi halált. Ezen akkor
 925 7 |                   halált. Ezen akkor mind a ketten nevettek. Most azonban
 926 7 |                   azonban agyába nyilallt a gyilkos, fekete tréfa.~-
 927 7 |                 talán úgy is megmondom... A ruhádat akarom, melyben
 928 7 |                  Azután szó nélkül bement a másik szobába, s kivette
 929 7 |                  másik szobába, s kivette a szekrénybõl azt a csipkés
 930 7 |                 kivette a szekrénybõl azt a csipkés könnyûséget, melyet
 931 7 |               csipkés könnyûséget, melyet a férjétõl kapott. A sárga
 932 7 |                 melyet a férjétõl kapott. A sárga selyem csodaruha odahullott
 933 7 |               örömtõl. Magához szorította a feleségét, és az este korán
 934 7 |               múlt el. Cser tûzre vetette a ruhát, az asszony azonban
 935 7 |             sápadtabb és szótlanabb lett. A teste sorvadt, szeme beesett.
 936 7 |              szemekkel figyelték egymást. A férfinak borzasztó percei
 937 7 |             kezdte az embereket, gyûlölte a közönséget, és féltékeny
 938 7 |              féltékeny lett reá, hogy ezt a forró nõt egykor hideg,
 939 7 |                  szájával kiszívta belõle a lelkét. Gyûlölt mindenkit,
 940 7 |        disznókereskedõk tekintete mászott a testén, mint valami falánk,
 941 7 |                   sem nappala. Várakozott a percre, mikor véres bizonyítékokat
 942 7 |                    alszik, föléje hajolt. A szemei tágra nyíltan, ragyogva
 943 7 |                nyíltan, ragyogva meredtek a sötétbe, s mikor észrevette
 944 7 |                  õt, ijedten hunyta be... A borzasztó pillanat, a leszámolás
 945 7 |                     A borzasztó pillanat, a leszámolás perce azonban
 946 7 |                  és piszkos volt; nyomban a szobájába ment, hogy megmosdjék
 947 7 |               Alig gyújtott világosságot, a felesége hangját hallotta
 948 7 |               Rögtön orvosért telefonált. A hároméves kisfiú piros arccal,
 949 7 |                 homályos szemekkel feküdt a párnák közt, s már nem is
 950 7 |                 ügyetlen kézzel simogatta a forró, sajgó fejecskét.
 951 7 |                 orvost.~Az orvos megmérte a fiú lázát, megvizsgálta,
 952 7 |           Difteritisz... El kell készülni a legrosszabbra. ~Egész éjjel
 953 7 |                  s idegesen virrasztottak a betegágynál. A beteg nyugtalanul
 954 7 |              virrasztottak a betegágynál. A beteg nyugtalanul hánykolódott,
 955 7 |                kezdett. Hajnalra meghalt.~A hatalmas, atléta mellû férfi
 956 7 |              rogyott az élettelen testre. A felesége földszínû arccal
 957 7 |           felesége földszínû arccal nézte a halottat és a férjét.~A
 958 7 |                arccal nézte a halottat és a férjét.~A ravatalt a másik
 959 7 |                   a halottat és a férjét.~A ravatalt a másik szobában
 960 7 |                   és a férjét.~A ravatalt a másik szobában állították
 961 7 |                  szobában állították fel. A koporsót teleszórták kései
 962 7 |                  pillanatig sem mentek el a ravataltól. Éjfélkor, mikor
 963 7 |                 Cser csaknem összerogyott a fáradtságtól, így szólt
 964 7 |                   fáradtságtól, így szólt a feleségéhez:~- Fáradt vagyok.
 965 7 |                addig maradj itt...~Bement a másik szobába, s behúzta
 966 7 |               behúzta maga után az ajtót. A két szobát üvegajtó választotta
 967 7 |                  nem feküdt le. Végigment a szobán, azután megállott
 968 7 |                  megállott az ajtó elõtt. A vászonfüggönyön átcsillogtak
 969 7 |              vászonfüggönyön átcsillogtak a ravatalgyertyák karcsú,
 970 7 |              Csend volt.~Cser nem mozdult a helyébõl, s tágra nyitott
 971 7 |                  nyitott szemekkel nézett a másik szobába. Azután óvatosan
 972 7 |                Azután óvatosan félrehúzta a vékony függönyt, de csak
 973 7 |           függönyt, de csak annyira, hogy a keskeny résen egyik szemével
 974 7 |    átkukucskálhasson. Felesége ott állott a ravatalra könyökölve, s
 975 7 |             ravatalra könyökölve, s nézte a halott pisze, fájdalmas,
 976 7 |           tekintete az üvegre, s meglátta a férje kémlelõ, sötét szemét.
 977 7 |              gyulladt, s fejét lehajtotta a halott liliomfehér arcához.~
 978 7 |             Hangja megcsuklott. Tüdejébõl a levegõt szakadozva engedte
 979 7 |                  s erõsen fújta az orrát. A színpadon zokogott így,
 980 7 |                 Cser megragadta az ajtót. A rozoga rézkilincs kezében
 981 7 |                 kezében maradt. Még látta a szobát, a koporsót, a gyertyákat,
 982 7 |               maradt. Még látta a szobát, a koporsót, a gyertyákat,
 983 7 |               látta a szobát, a koporsót, a gyertyákat, s úgy tetszett
 984 7 |                 úgy tetszett neki, mintha a ravatal egyszerre tûzbe
 985 7 |                  Azután elsötétült elõtte a világ.~1906~ ~
 986 8 |                                           A HEGEDÛ~Fáradtan érkezett
 987 8 |                   Fáradtan érkezett haza. A hegedûtokját lóbázgatta.
 988 8 |                 szégyellte, hogy szomorú. A lépcsõn szokása szerint
 989 8 |           durvaságától. Torkát az undor s a zokogás fojtogatta. Nem
 990 8 |                 Nem volt egy fillére sem.~A szoba ablakai nyitva voltak.
 991 8 |                 szégyenkezve vetett fényt a kopott bútorokra. Künn a
 992 8 |                  a kopott bútorokra. Künn a fekete égen már gyúlni kezdtek
 993 8 |                   égen már gyúlni kezdtek a csillagok lámpái.~Langyos
 994 8 |        mozdulatlanul. Parázsló tekintetét a szoba sötétségébe fúrta.
 995 8 |                valakit. Nem volt senkije. A nagyvárosban egyedül élt.
 996 8 |             felkelt, elõkereste ládájából a forgópisztolyt, s az asztalra
 997 8 |      forgópisztolyt, s az asztalra tette. A lámpa megvilágította a sunyi
 998 8 |                    A lámpa megvilágította a sunyi kis jószágot.~Egy
 999 8 |                 cseppet sem volt meghatva a pillanat ünnepélyességétõl.
1000 8 |    ünnepélyességétõl. Minél inkább bámult a fekete csõbe, annál nyugodtabb