Fejezet

1001 8 |              ólomgolyó árán megmeneküljön a badar zûrzavarból.~Amint
1002 8 |         hidegvérrel nézelõdött maga köré, a forgópisztoly mellett észrevette
1003 8 |          forgópisztoly mellett észrevette a hegedût is.~A tok hideg
1004 8 |                  észrevette a hegedût is.~A tok hideg vázához ért, s
1005 8 |                hideg vázához ért, s ebben a pillanatban mint valami
1006 8 |                  gondolat.~Maga elé tette a hegedûjét. Úgy érezte, hogy
1007 8 |                 Föléje hajolt. Néma volt. A faváz öblében halkan szunnyadtak
1008 8 |                  lelkének vészes viharai, a Kreutzer-szonáta gyönyörsikolyai,
1009 8 |                   szárnyán visszaszálljon a múltba, az álmok aranyos
1010 8 |                redõk gyûltek. Elõtte volt a forgópisztoly s a hegedû.
1011 8 |             Elõtte volt a forgópisztoly s a hegedû. Választania kellett.~
1012 8 |              hegedû. Választania kellett.~A szíve hangosan vert.~Egyszerre
1013 8 |                Egyszerre elmosolyodott, s a hegedû után nyúlt. Maga
1014 8 |        gyönyörködve itta az égi csengést, a húrok fájó sóhaját, s úgy
1015 8 |                 sóhaját, s úgy megragadta a vonót, mintha ujjai vassá
1016 8 |              Családos emberek haladtak el a járdán. A dajka elöl tolta
1017 8 |             emberek haladtak el a járdán. A dajka elöl tolta a bölcsõt,
1018 8 |                járdán. A dajka elöl tolta a bölcsõt, a férj s a feleség
1019 8 |               dajka elöl tolta a bölcsõt, a férj s a feleség hátul ment.
1020 8 |                 tolta a bölcsõt, a férj s a feleség hátul ment. Azután
1021 8 |              évõdésben, andalgó járással.~A leányok fehér kalapján orgonavirág
1022 8 |           kalapján orgonavirág bólongott, a férfiak némán néztek a sötét,
1023 8 |                    a férfiak némán néztek a sötét, tüzes szemekbe, s
1024 8 |                   Mindezt még észrevette. A zaj, a beszéd, a suttogás
1025 8 |            Mindezt még észrevette. A zaj, a beszéd, a suttogás felszállott
1026 8 |              észrevette. A zaj, a beszéd, a suttogás felszállott ablakához,
1027 8 |             mennydörgött, mint az óceán s a viharos égbolt. A meleg
1028 8 |                 óceán s a viharos égbolt. A meleg májusest nedves gõzeiben
1029 8 |                 szürkén imbolygott elõtte a hatalmas várostest. A házak
1030 8 |              elõtte a hatalmas várostest. A házak lassan düledezni kezdtek.
1031 8 |                 egy egész tér megfordult, a kövek felszakadoztak, s
1032 8 |                   kövek felszakadoztak, s a lomha kõkolosszusok esztelen
1033 8 |              egymás romjaiba temetkeztek. A zaj folyamatosan nõtt.~Szédült.
1034 8 |              csengett, szeme káprázott.~S a hegedû szólt tovább. Nyugodtan
1035 8 |          Nyugodtan látta, mint távozik el a szenvedés világából, s ajkán
1036 8 |              szenvedés világából, s ajkán a távozók édes és szomorú
1037 8 |           szoborrá merevedett volna. Csak a melle emelkedett szabályosan,
1038 8 |                  Oly fájón szakadoztak ki a hangok a húrokból, mint
1039 8 |                   szakadoztak ki a hangok a húrokból, mint a nyomott
1040 8 |                   hangok a húrokból, mint a nyomott kebelbõl a zokogás.
1041 8 |                   mint a nyomott kebelbõl a zokogás. Lassan húzta a
1042 8 |                   a zokogás. Lassan húzta a vonót. Egészen újjászületett.
1043 8 |                  szõke, halvány anyjával. A kékes holdfény remegve siklott
1044 8 |               holdfény remegve siklott el a nagy tölgyfa ajtó aranyozott
1045 8 |                 órák múlását. Õszülõ apja a zongorán Mendelssohnnal
1046 8 |               Mendelssohnnal ábrándozott. A feje megfájdult, s némán
1047 8 |                   vállára. Aztán kimentek a nagy, bozontos kertbe. Oly
1048 8 |                 és hallgatag volt minden. A csillagok forró remegéssel
1049 8 |            Távolról kutyaugatás hangzott. A harangok estimára kondultak,
1050 8 |            harangok estimára kondultak, s a távoli kaszárnyákban búsan
1051 8 |          kaszárnyákban búsan hangzott fel a takarodó.~A húrokon fájó
1052 8 |                  hangzott fel a takarodó.~A húrokon fájó emlékezés gondolata
1053 8 |                megváltozott azóta minden! A régi, kedves zongora - nem
1054 8 |                    nem is tudja, hol van. A nagy kertben idegenek járnak.
1055 8 |                 Mily szépen mondta el ezt a kezében remegõ hegedû. Mennyi
1056 8 |                 elõtt látta az udvarukat. A vén tölgyfát, a terített
1057 8 |                udvarukat. A vén tölgyfát, a terített asztalt, a nyájas,
1058 8 |             tölgyfát, a terített asztalt, a nyájas, hosszú ozsonnákat.
1059 8 |                nyájas, hosszú ozsonnákat. A piros és fehér porcelán
1060 8 |               porcelán edények csillogtak a langyos napsugárban. Az
1061 8 |                  ültek. Hol vannak ma õk? A régi cselédek szolgáltak
1062 8 |                cselédek szolgáltak föl, s a vén komondor leste szájukból
1063 8 |                  komondor leste szájukból a falatot. Õ álmodozva nézett
1064 8 |                 piros csókja kígyózott, s a szívét majd megrepesztette
1065 8 |                szívét majd megrepesztette a boldogság és nyugalom végtelensége...~
1066 8 |                 végtelensége...~Most újra a világban volt. Elfelejtett
1067 8 |                volt. Elfelejtett mindent. A hangok rengõ hullámain messze-messze
1068 8 |                 messze-messze távozott el a földtõl s az emberektõl.
1069 8 |                  földtõl s az emberektõl. A keze mozgását érezte, meg
1070 8 |                  az álla szorítását, mely a hegedût mellén tartotta.
1071 8 |             disszonáns hangok futottak át a húrokon. A küzdelem zenéje
1072 8 |             hangok futottak át a húrokon. A küzdelem zenéje dübörgött
1073 8 |                  mezítelenül. Feje fölött a végtelen, zöld boltozat
1074 8 |                   dobták õt, s félt, hogy a kiéhezett fenevadak felfalják.
1075 8 |                  felfalják. Már érezte is a hatalmas bestia selymes
1076 8 |              villámlását. Majd megkívánta a halált. Remegett attól a
1077 8 |                  a halált. Remegett attól a gondolattól, hogy élve marad.
1078 8 |           gondolattól, hogy élve marad. S a vadállat farkát behúzta,
1079 8 |               sejtelmén. Vonták, ragadták a hangok, s a játékot nem
1080 8 |              Vonták, ragadták a hangok, s a játékot nem bírta abbahagyni.
1081 8 |               lebbentek eléje, fehérebbek a habnál, csábítóbbak a sziréneknél.
1082 8 |          fehérebbek a habnál, csábítóbbak a sziréneknél. Ezüstös kacajjal
1083 8 |                  hozzá, oly gyorsan, mint a kilõtt ágyúgolyó, aztán
1084 8 |             megadással lába elé borultak. A levegõben körülötte csodálatos
1085 8 |      összeszorított ajka elhúzódott, mint a gyermek szája, mikor álmában
1086 8 |                   és szelídebb fény, mint a szerelmesekén. A szíve oly
1087 8 |               fény, mint a szerelmesekén. A szíve oly erõsen vert, hogy
1088 8 |                   mindenrõl.~Az óra ütött a falon, s õ egyre játszott.
1089 8 |                   aranycsillagok eltûntek a fekete égrõl, s mégsem fáradt
1090 8 |                 el. Az ablakokban kialudt a lámpa. Az utcák egészen
1091 8 |                   egészen elcsendesedtek. A hegedû még mindig szólt.~
1092 8 |                azonban valahogyan kiesett a kezébõl. Rémült csend lett.~
1093 8 |               köré, mintha kérdezte volna a körülötte levõ tárgyaktól,
1094 8 |               Gyomrában korgott az éhség. A csodának, melyet egy öblös
1095 8 |                  idézett elõ - vége volt.~A hegedû leesett a földre.
1096 8 |               vége volt.~A hegedû leesett a földre. Nagyot koppant.
1097 8 |                   földre. Nagyot koppant. A szobában ijesztõ sötétség
1098 9 |                 felhúzó lift közlekedett. A kisdedet annak rendje és
1099 9 |                szerint megkeresztelték, s a keresztségben Fülöp nevet
1100 9 |                  és legdrágább kalapjait. A szegény leány maga nevelte
1101 9 |            Fülöpöt. Beíratta az iskolába, a zenedébe és több tánctanfolyamra,
1102 9 |                  és több tánctanfolyamra, a vívóiskolába adta, és zongorázni
1103 9 |                 zongorázni is taníttatta. A kisfiú fényes tehetségûnek
1104 9 |             kivált társai közül.~Szerette a magányt. Illatos alkonyatokon
1105 9 |         alkonyatokon gyakran elbolyongott a fõváros füstjétõl és porától
1106 9 |               füstjétõl és porától futva, a szelíd lankákon, s bámulva
1107 9 |             bámulva nézte, mint ölelkezik a fekete éjszaka s a piros
1108 9 |              ölelkezik a fekete éjszaka s a piros alkonyat, mint kavarognak
1109 9 |                 alkonyat, mint kavarognak a távolság gõzében a hamvas,
1110 9 |             kavarognak a távolság gõzében a hamvas, lila és kék árnyak,
1111 9 |             hamvas, lila és kék árnyak, s a lehunyó nap fényködében
1112 9 |              lázas szeme önkénytelenül is a régi istenek elmosódott
1113 9 |              felfedezni: Pallasz Athénét, a mennydörgõ Kronidészt, Íriszt
1114 9 |              Kronidészt, Íriszt és Hérát.~A langyos levegõben fehér
1115 9 |                    Csodálatos álom szállt a lelkére. Véres háborúkról,
1116 9 |          daktilusok.~Homérosz költõ lett. A görögök és trójaiak nagyszerû
1117 9 |                 fenntartani magát azokból a szûkös fillérekbõl, miket
1118 9 |                 szûkös fillérekbõl, miket a tanítással keresett. Egyet
1119 9 |                   Egyet gondolt, s beállt a szerkesztõségbe. Újságírónak
1120 9 |         Újságírónak csapott fel, de azzal a tervvel, hogy a hõskölteményét
1121 9 |                  de azzal a tervvel, hogy a hõskölteményét azért meg
1122 9 |              Homérosznak elõször tetszett a lázas szerkesztõségi hajsza,
1123 9 |              lázas szerkesztõségi hajsza, a pazar fényt szétszóró villanyoskörték,
1124 9 |                szétszóró villanyoskörték, a csörömpölõ telefonok, a
1125 9 |                   a csörömpölõ telefonok, a frissen nyomtatott lapok,
1126 9 |              elõbb kuszán papírra vetett. A kávéházba járt, délig aludt,
1127 9 |              délig aludt, bohémkedett, de a lelke tele volt még szûztiszta
1128 9 |                  naivsággal és poézissal. A marólúgot ivott cselédlányokat
1129 9 |                 tûzrõl kellett beszámolni a hírrovatban, valóságos böcklini
1130 9 |            böcklini színekkel festette le a romboló vörös elem garázdálkodását.~
1131 9 |                 Idõvel azonban megtanulta a lelketlen, fás stílust,
1132 9 |             színész, bármint hasogatja is a színfalakat, „jeles”, minden
1133 9 |            újságíróvá küzdötte fel magát. A szedõgyereknek hanyagul
1134 9 |                   eszébe sem jutott, hogy a bolond istenek és véres
1135 9 |              hexameternél többre becsülte a szenzációt. Csodálatosan
1136 9 |                   kiszínezésében, mint õ. A politika különben is végtelenül
1137 9 |                  végtelenül érdekes volt. A görögök súlyos politikai
1138 9 |                  keményen tartotta magát. A görög államférfiak személyeskedése
1139 9 |                 és oktalan egyéni hiúsága a helyzetet valóban válságossá
1140 9 |         válságossá és bonyolódottá tette.~A homloktérben Akhillész,
1141 9 |        önérzetében „teljesen visszavonult a politikai élettõl”. Visszavonulásának
1142 9 |         vetélytársa, elhódított tõle.~Ezt a kulisszatitkot Homérosz
1143 9 |                 napról napra szaporodtak. A nyomdában alig gyõzték a
1144 9 |                  A nyomdában alig gyõzték a munkát.~A követségek, az
1145 9 |          nyomdában alig gyõzték a munkát.~A követségek, az ünnepi küldöttek
1146 9 |               fogadószobájának kilincsét. A nagy államférfiú azonban
1147 9 |               bátorkodott meginterjúvolni a kiváló politikust, mindig
1148 9 |                   csak azt felelte, hogy „a helyzet komoly, de kulcsa
1149 9 |               Akhillész reggeli kávéjával a harctéri tudósítást olvasta,
1150 9 |             bizalmasan közölte vele, hogy a megváltozott idõk sürgetõ
1151 9 |             szózatának engedve újra kilép a politika küzdõporondjára.~
1152 9 |           Homérosz fényes lapot adott ki. A vezércikkben ragyogó dialektikával
1153 9 |                 hoz Akhillész közbelépése a görög politikára, s talán
1154 9 |               egész Görögország jövõjére. A politikai hírrovatnak ezt
1155 9 |                 politikai hírrovatnak ezt a szenzációs címet adta: A
1156 9 |                  a szenzációs címet adta: A militarizmus garázdálkodása.
1157 9 |             garázdálkodása. Therszitészt, a folyton locsogó és obstruáló
1158 9 |              pompás krokiban gúnyolta ki. A lapot természetesen pár
1159 9 |               Homérosz mint õrült rontott a nyomdába.~A harctérrõl végtelenül
1160 9 |                 õrült rontott a nyomdába.~A harctérrõl végtelenül izgalmas
1161 9 |                   kiadás!! Hektor halála!~A fõváros közönsége lázas
1162 9 |                  lázas izgalommal olvasta a friss újságot.~Homérosz
1163 9 |                 újságírók szövetkezetébe, a hírlapírók országos egyesületébe,
1164 9 |                 Késõ aggkorában halt meg.~A hivatalos szónokok megindultan
1165 9 |              megindultan búcsúztatták el „a talentumos, vérbeli, színes
1166 9 |                  újságírás atyamesterét”.~A koporsónál azonban senki
1167 10|                                    VISSZA A GYERMEKEKHEZ~1.~- Folytasd!~-
1168 10|                hullámzó ütemben folytatta a megkezdett olvasmányt.~A
1169 10|                  a megkezdett olvasmányt.~A tanító a dobogón ült. A
1170 10|           megkezdett olvasmányt.~A tanító a dobogón ült. A langyos tavaszi
1171 10|                   A tanító a dobogón ült. A langyos tavaszi délután
1172 10|              délután melegétõl megfájdult a feje. Nagy, fekete szemei
1173 10|                 mikor maga köré tekintett a kora délután álmos világosságában,
1174 10|             délután álmos világosságában, a fehér falak kápráztató fényében
1175 10|                  Maga is gyerek volt még. A szakálla s a bajusza most
1176 10|             gyerek volt még. A szakálla s a bajusza most kezdett serkedezni.
1177 10|                 Az ablakok nyitva voltak. A sárga napfényben ernyedt
1178 10|                   szunyókálva sütkérezett a falu. Az erõs melegben ujjongva
1179 10|                   melegben ujjongva forrt a tavasz. Égett, mint a pokol.
1180 10|               forrt a tavasz. Égett, mint a pokol. Az iskola melletti
1181 10|                  iskola melletti árokban, a lassan felmelegedõ pocsolyákban
1182 10|             ügyetlen topogással pacsáltak a sárga pelyhû libuskák, a
1183 10|                  a sárga pelyhû libuskák, a rétekrõl gyenge csipogás,
1184 10|                   egy csodás szimfóniába. A kötélen kék, piros és fehér
1185 10|                   Tovább sárga galagonyák a zöld füvön. A barackfák
1186 10|                  galagonyák a zöld füvön. A barackfák pedig szûzi fehér
1187 10|                 neki - minden unatkozott.~A régi szekrény, a zöld asztal,
1188 10|              unatkozott.~A régi szekrény, a zöld asztal, a piros vonalas
1189 10|                  szekrény, a zöld asztal, a piros vonalas tábla, a fal
1190 10|                    a piros vonalas tábla, a fal mellett álló számológép,
1191 10|               mély ernyedtséget árasztott a szobára. Az óra is oly lassan
1192 10|                  mintha álmos lett volna.~A falu harangja megszólalt.~
1193 10|                   most ébredt volna annak a tudatára, hogy hol van.
1194 10|                merészen villogó szemekkel a távolba nézett.~Csengettek.
1195 10|             Csengettek. Az óra véget ért. A gyerekek lassan-lassan elszéledtek.
1196 10|                 azonban sokáig ott maradt a szürkülõ, üres teremben,
1197 10|                  gondolkozott.~2.~Küzdött a sorsával. Félt attól, hogy
1198 10|              laposodik, s neki is az lesz a végzete, ami atyjáé, déd-
1199 10|                   kedvvel szívta tüdejébe a hûs levegõt.~Egy viharos,
1200 10|                  fiatalkori színdarabjai, a görögtüzes, mûkedvelõi elõadások,
1201 10|               álmodozott.~És egy reggelen a gyermekek hiába várták õt
1202 10|                 gyermekek hiába várták õt a kis, sárga padokban. Nem
1203 10|                 sárga padokban. Nem jött. A faluban széltében-hosszában
1204 10| széltében-hosszában arról beszéltek, hogy a fiatal tanító Párizsba ment,
1205 10|            Párizsba ment, s kanállal eszi a tudományt.~Nehezen szokott
1206 10|                 szokott be az új világba. A fekete márványasztalok,
1207 10|                   fekete márványasztalok, a hõtõl és cigarettafüsttõl
1208 10|                 Sokat olvasott és tanult. A vacsorapénzén színházba
1209 10|                járt. Keményen öklelõdzött a kegyetlen élettel. Ha olykor
1210 10|              olykor ellágyult, s hazasírt a lelke, jeges gúnnyal kinevette
1211 10|                   lett.~Hamar elismerték. A lapok pár év múltán csak
1212 10|            pirosságát hogyan kell pótolni a mûvészet festett pírjával.
1213 10|                mûvészet festett pírjával. A kávéházba járt, és késõn
1214 10|             feküdt le. Bohém akart lenni. A lelke mélyén azonban mindig
1215 10|                   nem élik. Eszébe jutott a patakpart, ahol rókára lesett,
1216 10|                  borultak, s szinte látta a víz kavicsos fenekét, hol
1217 10|                 bogarak cikáznak. Vágyott a lankás mezõkre, melyeken
1218 10|               derekú méhek zümmögnek, hol a kamillás fûben oly jó olvasni
1219 10|                   nem született bohémnek. A feketekávés csésze senkinek
1220 10|                csésze senkinek sem állott a kezében oly rosszul, mint
1221 10|               Évekig hurcolta magával ezt a kínzó gondolatot. Nyíltan
1222 10|              végzete. S ez húzta-húzta õt a fényben az ismeretlenségbe.~
1223 10|                    Nem tudott ellentállni a múltnak. A cigarettafüsttõl
1224 10|             tudott ellentállni a múltnak. A cigarettafüsttõl émelyedett.
1225 10|              csendes faluhelyen.~Egy este a kávéházban ült. Vidéki lapokat
1226 10|               után szinte lopva leutazott a falujába.~3.~Holdfényes,
1227 10|           Holdfényes, havas téli éj volt. A fekete vonat lassan gördült
1228 10|                   vonat lassan gördült be a kis állomásra.~Sietve leszállt
1229 10|                állomásra.~Sietve leszállt a vonatról. Húsz év óta nem
1230 10|           vonatról. Húsz év óta nem látta a faluját. Óvatosan lépdelt
1231 10|                 alvó, fehér házak nyomán. A poggyászát maga vitte.~Mikor
1232 10|               kövér könny gördült.~Minden a régi volt még: az iskola,
1233 10|                 régi volt még: az iskola, a templom, a korhadt harangláb.
1234 10|                még: az iskola, a templom, a korhadt harangláb. És õ
1235 10|               korhadt harangláb. És õ is!~A falu népe alig akart hinni
1236 10|                falu népe alig akart hinni a szemének. Újra maga elõtt
1237 10|           szemének. Újra maga elõtt látta a régi, fiatal tanítót, borotvált
1238 10|                   õ is csodálkozva lépett a fehér falú iskolába. Ugyanazok
1239 10|             Ugyanazok az arcok és ugyanaz a rózsakedvû ifjúság, ugyanaz
1240 10|              pezsgés, mint húsz év elõtt.~A jegyzõkönyvébe boldogan
1241 10|                Kovács, s rágondolt azokra a napokra, mikor külföldön
1242 10|                egyhangú, boldog folyását, a nemzedékek folytonosságát,
1243 10|                nemzedékek folytonosságát, a régi történetek folytatódását.~
1244 10|              Tanítványai nagyon szerették a mozgékony arcú, tüzes szemû
1245 10|           városokról.~Újra körülötte volt a régi óra, a tábla, a számológép.
1246 10|                körülötte volt a régi óra, a tábla, a számológép. Havas
1247 10|                 volt a régi óra, a tábla, a számológép. Havas téli délután
1248 10|                  Havas téli délután volt. A nagy gyomrú vaskályha langyos
1249 10|                 langyos meleget árasztott a szobába. Fújt és dohogott.
1250 10|                szobába. Fújt és dohogott. A rostélyon szivárványos tavaszi
1251 10|                  liliomfehér gyerekarcra.~A tanító beszélt. Csontos
1252 10|                   Kitekintett az ablakon. A barackfák újra fehérben
1253 10|            fehérben állottak. De most már a hó pelyhei lepték be vékony,
1254 10|                   águkat...~Eszébe jutott a tavaszi délután, mikor õ
1255 10|                Lelkében újra tavasz volt.~A gyerekhangok pedig úgy csilingeltek,
1256 10|                    Nyugodt mosollyal állt a dobogón. Mutatóujjával egymás
1257 10|          Mutatóujjával egymás után intett a gyerekeknek:~- Tovább!~-
1258 11|                                           A GYÁSZRUHÁS NÕ~Sápadtan nézte
1259 11|              GYÁSZRUHÁS NÕ~Sápadtan nézte a vihart. Reszketett. Kitekintett
1260 11|            Kitekintett az ablakon s látta a tölcséresen hullámzó porfergeteget,
1261 11|                   porfergeteget, hallotta a hajlongó fák nehéz sóhaját.
1262 11|               csukta be az ablaktáblákat.~A szegényes, nagyon tiszta
1263 11|                   egyszerre besötétedett. A homályban a kis asszony
1264 11|                 besötétedett. A homályban a kis asszony alig látszott,
1265 11|               homályba borultak az utcák. A tükör a szoba piszokszerû
1266 11|                borultak az utcák. A tükör a szoba piszokszerû derengésében
1267 11|            derengésében zöldnek látszott.~A felhõket a villámok piros
1268 11|              zöldnek látszott.~A felhõket a villámok piros és kék pántlikával
1269 11|                pántlikával szegték körül.~A május délután hideg sötétségében
1270 11|                délután hideg sötétségében a házakban remegõ kézzel gyújtották
1271 11|              remegõ kézzel gyújtották meg a gyertyákat, és imádkoztak.~
1272 11|                gyertyákat, és imádkoztak.~A gyenge asszony fázva nézte
1273 11|                gyenge asszony fázva nézte a fergeteget. A szobában csak
1274 11|                 fázva nézte a fergeteget. A szobában csak fehér arca,
1275 11|                  erõsebben dörrent meg, s a mennydörgés a bérház kõbörtönében
1276 11|              dörrent meg, s a mennydörgés a bérház kõbörtönében öblösen
1277 11|                volna, vajon mi jön még? S a mozdulatairól, bútorairól,
1278 11|                   ruháiról fájóan sírt le a panasz, hogy nincs senkije,
1279 11|                  életunt kanári csipegett a kalitkájában.~A vihartól
1280 11|                 csipegett a kalitkájában.~A vihartól különösen félt.
1281 11|               vihartól különösen félt. Ez a háborgás a beteljesedés,
1282 11|             különösen félt. Ez a háborgás a beteljesedés, a harag, az
1283 11|                  háborgás a beteljesedés, a harag, az utolsó szó. Mindig
1284 11|             járása bizonytalan lett, mint a szívbajosoké.~Ideges éjszakák
1285 11|                   hitte, hogy összedõlnek a házsorok, mihelyt kilép
1286 11|                   házsorok, mihelyt kilép a kapuból. Minden emberhez
1287 11|                emberhez bizalmatlan lett. A villamosokat már messzirõl
1288 11|        karosszékbe, s mozdulatlanul nézte a sárga fényt.~„Mennyi minden
1289 11|                 És száz év múlva...”~Erre a gondolatra megnyugodott.
1290 11|                 nevetni, sem sírni.~Mikor a férje meghalt, akkor sírt
1291 11|                    Ájult tagokkal roskadt a virágos koporsóra, s karjaival
1292 11|          koporsóra, s karjaival átölelte. A halottvivõ szolgáknak úgy
1293 11|                 kellett elhurcolni onnan.~A halál egész lopva jött hozzájuk.
1294 11|              urával. Az urak többet ittak a kelleténél, s a férje estefelé
1295 11|              többet ittak a kelleténél, s a férje estefelé boros fõvel
1296 11|              estefelé boros fõvel elaludt a hideg füvön. Tüdõgyulladást
1297 11|               Remegve ölelte magához mind a kettõt.~Az egyik nagy, szõke
1298 11|                   sértetlenül megmaradjon a földön.~Az álmodó szõke
1299 11|              Aztán jöttek újabb csapások. A gyenge asszony megroskadt
1300 11|                 gyenge asszony megroskadt a nehéz gyászfátyol alatt,
1301 11|                  Összetett kezekkel várta a halált. Érezte, hogy jõ.~
1302 11|                  neki. Katona fia leesett a lóról. Tátongó koponyával
1303 11|            agyvelõ. Már minden késõ volt.~A sápadt asszony földszínû
1304 11|         mindenkitõl.~Az emeletrõl, honnan a fekete díszruhás, durva,
1305 11|               nehezen lihegve cipelték le a koporsókat, a csúnya, utálatos
1306 11|                 cipelték le a koporsókat, a csúnya, utálatos emeletrõl,
1307 11|           utálatos emeletrõl, leköltözött a földszintre. Aztán otthagyta
1308 11|              földszintre. Aztán otthagyta a fõvárost, és vidékre utazott.
1309 11|                  maradása. Egyik városból a másikba futott. Majd falura
1310 11|               Hiába. Úgy érezte, hogy még a vonaton is a háta mögött
1311 11|             érezte, hogy még a vonaton is a háta mögött ül a fekete
1312 11|               vonaton is a háta mögött ül a fekete árnyék. Sehol sem
1313 11|                 megy lakni, keressen neki a közelében egy világos lakást.
1314 11|              ölelkeztek. Boldogok voltak. A sápadt asszony valami zord
1315 11|               ezután? Semmi, semmi.~Öccse a nyugalmas vidéki város fõutcáján
1316 11|                   város fõutcáján lakott. A bérházban bolthelyiségek.
1317 11|                   látta világos ablakait.~A háziak vacsorával várták.
1318 11|                  kedélyes tiroli nõ vitte a szót, aki az egész világgal
1319 11|                  Bort ittak és tréfáztak. A sápadt asszony fázékonyan
1320 11|            asszony fázékonyan sütkérezett a lámpafényben.~Éjfélig beszélgettek
1321 11|               mentek. Mikor magára maradt a két testvér, az özvegy izgatottan
1322 11|                 Kérdezni valóm van tõled.~A hátsó szobába értek. Az
1323 11|                nehéz sejtelem feküdte meg a mellét.~- Micsoda házba
1324 11|                   merte tovább folytatni. A házban, abban a házban amelybe
1325 11|                folytatni. A házban, abban a házban amelybe beköltözött,
1326 11|               Csúfolta babonás hiedelmét.~A házban már mindnyájan aludtak.~
1327 11|              mindnyájan aludtak.~Egy ajtó a csendben fájdalmasan sóhajtva
1328 11|            fájdalmasan sóhajtva nyílt ki. A szûk, sötét csigalépcsõn,
1329 11|                 valaki csendesen ment le.~A gyászruhás nõ megsemmisülten
1330 11|                megijedt.~Szájából kiesett a cigaretta.~Egész éjjel álmatlanul
1331 11|                   álmatlanul hánykolódott a tüzes ágyon. A lakás barátságtalanul
1332 11|               hánykolódott a tüzes ágyon. A lakás barátságtalanul idegen
1333 11|              barátságtalanul idegen volt, a párna kõkemény. Mély hangon,
1334 11|            idegenszerû komolysággal ütött a falióra.~Szürke hajnalban
1335 11|             hamarabb ki akart menni ebbõl a házból, hol a halottak emlékkõvé
1336 11|                 menni ebbõl a házból, hol a halottak emlékkõvé csiszolják,
1337 11|                  emlékkõvé csiszolják, és a halál nemtõjének faragnak
1338 11|                  márványszobrokat.~Kiment a tavaszi napfényben fürdõ
1339 11|          megnyugodott.~Csakugyan ott volt a sírkõraktár. Valóságos kõerdõ
1340 11|              munkás fáradságosan véste ki a betûket a kereszt márványlapjára.
1341 11|           fáradságosan véste ki a betûket a kereszt márványlapjára.
1342 11|                   kereszt márványlapjára. A vésõ hangja messzire elcsengett~
1343 11|                  történt. Nem akart hinni a szemének. Pár lépést tett
1344 11|                   Az üres bolthelyiségbe, a sírkõraktár mellett közönyös
1345 11|          villámgyors hajón. Gyökeret vert a lába. Azt hitte, hogy mindjárt
1346 11|                  De azért mindent látott. A szolgák sorra hozták a székeken
1347 11|                    A szolgák sorra hozták a székeken a szemfödõs koporsókat,
1348 11|                   sorra hozták a székeken a szemfödõs koporsókat, a
1349 11|                   a szemfödõs koporsókat, a posztóterítõket, az aranybojtos
1350 11|             inasok pedig izzadva cipelték a ravataldeszkákat és az ezüst
1351 11|              nézett üres szemeivel, aztán a telhetetlen, koporsóéhes
1352 11|               mosolyogva lihegett, mintha a kõkeresztek, a nehéz ezüst
1353 11|           lihegett, mintha a kõkeresztek, a nehéz ezüst koporsók mind
1354 11|                   moraja zúgott. Hallotta a nagy hullámok rohanását,
1355 11|                  ott, az égõ napsugárban, a tavaszi láztól hangos utcán
1356 11|                hangos utcán olyan volt ez a gyászfátyolos test, mint
1357 12|                  órája tart már.~Bellával a virágos töltés mellett jöttünk
1358 12|                  volt, és kacagott, mikor a lepkefogásnál az aranyos,
1359 12|                    mindez csak bolondság. A zsebkendõm megtelt piros,
1360 12|               lesz. Bella ide akarta adni a zsebkendõjét, de én nem
1361 12|                  trillázott, vagy dalolt. A vérem pedig kitartóan csöpögött,
1362 12|                 kitartóan csöpögött, mint a végeérhetetlen, síró õszi
1363 12|                esõ.~Azóta folytonosan dõl a vér - egyre jobban és jobban.
1364 12|             jobban. Körülöttem sóhajtozik a bakacsinszínû, lázas nyári
1365 12|                este, az aludni térõ mezõ. A szénaillat ráfekszik a mellemre,
1366 12|                    A szénaillat ráfekszik a mellemre, s fojtogatóan
1367 12|             balzsama egészen megrészegít. A nyári ég különösen fekete,
1368 12|                 lélegzés és pihegõ sóhaj.~A vércsermelyek egyre csörgedeznek...~
1369 12|                  Mit tegyünk? Leülünk ide a barna erdõ alá egy tisztásra.
1370 12|            tisztásra. Jó ülni és feküdni. A járás már valósággal utálatos.
1371 12|          valósággal utálatos. Oly komikus a lábakat folyton csak emelgetni,
1372 12|                langyos olajjal mosogatnák a tagjaimat.~Fáradt vagyok,
1373 12|                   is beszélni, hogy innen a tölgyesbõl beérhetünk a
1374 12|                   a tölgyesbõl beérhetünk a városba, hisz tudod, szaladva
1375 12|               egész óráig jöttünk ide. Ha a kocsi nem jön erre, vagy
1376 12|                látnának; fejemre olvasnák a statisztikájukat, és biztatgatnának,
1377 12|             biztatgatnának, hogy így csak a legszerencsétlenebb himpellérek
1378 12|                 kocsit, s ints neki, mint a Robinzonok a hajóknak. Kérj
1379 12|                   neki, mint a Robinzonok a hajóknak. Kérj és rimánkodj,
1380 12|                    Bella hajnalban leveti a fehér ruháját, s feketét
1381 12|               arcához kitûnõen fog illeni a sötét szín.~Nagyon nehéz
1382 12|                nehéz megbarátkoznom azzal a bárgyúan egyszerû gondolattal,
1383 12|                hogy meg kell halnom, itt, a szabad ég alatt, olyan bajban,
1384 12|                 alatt, olyan bajban, amin a legutolsó falusi felcser
1385 12|                  azt gondoltam, hogy vagy a harctéren lövik át a koponyámat,
1386 12|                 vagy a harctéren lövik át a koponyámat, vagy egy vonatszörny
1387 12|                vonatszörny roppantja szét a derekam csontjait, s megesz,
1388 12|                   álom és ostobaság volt. A halál nem érdekes és megnyugtató,
1389 12|                  vérzik, és most kapkodok a levegõbe, segítségért kiáltok.
1390 12|                ilyen nagy hõség ne volna! A fekete éjszaka nyugtalan
1391 12|           nyugtalan és rémekkel van tele. A köveket, a kavicsokat belsõ
1392 12|             rémekkel van tele. A köveket, a kavicsokat belsõ láz emészti,
1393 12|                    ideges melegség fut át a lombokon, s egymáshoz simulva,
1394 12|              hánykolódik, megfordul, mint a lázbeteg az ágyában. Mindenütt
1395 12|                homály és fekete vér mered a szemembe.~Szegény Bellám...
1396 12|                  vagy újra. Ugye meguntad a várakozást, s visszajöttél
1397 12|                  kik jönnek utánad? Ki az a nagy bajuszú parasztgazda,
1398 12|                   miért ez az üveglámpás, a tál és a víz? Tegyék le
1399 12|                   az üveglámpás, a tál és a víz? Tegyék le ide. Hadd
1400 12|               megtömi pipáját, meggyújtja a lámpásnál, kiköp, és az
1401 12|                   szeme feleli, hogy nem.~A hideg víz kissé felfrissített.
1402 12|                 gyengülök el jobban. Csak a fulladás ne fenyegetne.
1403 12|                vér nyomja szájpadlásomat, a garatomat, hogy alig látok
1404 12|                 alig látok és hallok már.~A számat nehéz felnyitni,
1405 12|          felnyitni, beszélnem is kín már. A fehér tálra egymás után
1406 12|               tálra egymás után csorognak a sikamlós, rubinpiros cseppek.
1407 12|               meghalnak és megfeketülnek.~A fejem zúg. Az ereim reszketnek.
1408 12|            meghalok.~Most új rohamom van. A vér csak úgy dõl az orromon,
1409 12|                csak úgy dõl az orromon, s a számon is. Ó, ez rettenetesebb,
1410 12|                    ez rettenetesebb, mint a vízözön volt. Ez a vérözön.
1411 12|                   mint a vízözön volt. Ez a vérözön. A vérhullámok sisteregve,
1412 12|               vízözön volt. Ez a vérözön. A vérhullámok sisteregve,
1413 12|                   mezõt, s én megfulladok a haragos, piros véróceánban,
1414 12|                 vérzem.~Iszonyú! Iszonyú!~A hajnali, hideg szél csodásan
1415 12|                   Az égboltozatra felcsap a szélroham, ráfúj a csillagokra,
1416 12|                felcsap a szélroham, ráfúj a csillagokra, s ezek, mint
1417 12|             mécsek, egyszerre elalszanak.~A napsugár kékre festi a fekete
1418 12|                    A napsugár kékre festi a fekete ég peremét. A tanyai
1419 12|                festi a fekete ég peremét. A tanyai kakasok távol álmosan
1420 12|                  bóbiskolva kukorikolnak. A sugarak lassan borzonganak,
1421 12|                   az üvegszilánkok, mikor a földre hullanak. Reggel
1422 12|              fülsiketítõen harsog, mintha a harangtoronyban lennék.
1423 12|                   harangtoronyban lennék. A szavatok már nem is értem
1424 12|                 szavatok már nem is értem a nagy zsongás-bongástól,
1425 12|                 hogy fáradtan feltekintek a vizestálból. - S mindig
1426 12|                    Lehajtom véres fejemet a halvány tálra.~Várok.~1906~ ~
1427 13|             fürdõhelyen, augusztus végén. A nyaraló tornácán vacsorára
1428 13|                 tornácán vacsorára készül a család. A nagyapa - sovány,
1429 13|                vacsorára készül a család. A nagyapa - sovány, barna
1430 13|               telepszenek.~1.~AZ APA. Itt a kenyér? Üljünk le. Gyerekek,
1431 13|                már hûvösek.~AZ EGYIK FIÚ. A nagyapó megígérte, hogy
1432 13|            vacsora után kivisz az erdõbe, a tó mellé. Ugye, nagyapó?~
1433 13|                  tó mellé. Ugye, nagyapó?~A MÁSIK. Már görög-gyufát
1434 13|              vettünk, papa. Nézd csak: ez a piros, ez meg a zöld.~A
1435 13|                  csak: ez a piros, ez meg a zöld.~A NAGYAPA. Csak legyetek
1436 13|                   a piros, ez meg a zöld.~A NAGYAPA. Csak legyetek türelemmel,
1437 13|               fiúk, aki jó lesz, az kijön a nagyapával.~A gõzölgõ vacsorát
1438 13|                    az kijön a nagyapával.~A gõzölgõ vacsorát hozzák.
1439 13|                  gõzölgõ vacsorát hozzák. A cseléd egy kerti lámpást
1440 13|              szünet.~AZ ANYA. Hozzátok ki a kabátokat. Hûvös van...~
1441 13|           kabátokat. Hûvös van...~AZ APA. A szél fú. Én is fázom...~
1442 13|                  Nagyapó, nem kell kabát?~A NAGYAPA. Nem, fiam, hisz
1443 13|                  AZ ANYA. Mi fázunk mind.~A NAGYAPA. Halvérûek, didergõ
1444 13|                 mindnyájan. Eszik. Én még a régiek közül való vagyok.
1445 13|                   Egész délután dolgoztam a kertben. Látjátok azt az
1446 13|               óriási szõlõfürtöt? Meg azt a kövér sárga dinnyét? Mind
1447 13|                  szépek, nagyapó. Ezekbõl a gyönyörû viaszszínû fürtökbõl
1448 13|             kosárral már ma is levitettem a kamrába. A cseléd bevarrta
1449 13|                  is levitettem a kamrába. A cseléd bevarrta a tüllzsákokba,
1450 13|                kamrába. A cseléd bevarrta a tüllzsákokba, s felkötözte
1451 13|                tüllzsákokba, s felkötözte a keresztlécekre.~AZ APA.
1452 13|                   keresztlécekre.~AZ APA. A dinnye is nagyon szép és
1453 13|                   hogy leszedjék.~Szünet. A villák és kések csörömpölnek.
1454 13|                   APA. Korán sötétedik...~A NAGYAPA. Még mindent jól
1455 13|                  egy hazaballagó paraszt.~A NAGYAPA. Lehet...~AZ ANYA.
1456 13|                   Lassan ránk jön az õsz.~A NAGYAPA. Ti mindig az õszrõl
1457 13|                 beszéltek, pedig még most a nyár derekán vagyunk.~AZ
1458 13|                  augusztus vége felé jár.~A NAGYAPA. Látjátok, a nap
1459 13|                 jár.~A NAGYAPA. Látjátok, a nap azért mégis olyan forrón
1460 13|              mégis olyan forrón süt, mint a parázs. Délután is úgy átmelegítette
1461 13|              Délután is úgy átmelegítette a hálókabátom posztóját, hogy
1462 13|           posztóját, hogy szinte pörkölte a hátam; le is kellett vetnem,
1463 13|          legényesen, ingujjban gyomláltam a kertben. A tó is majdnem
1464 13|           ingujjban gyomláltam a kertben. A tó is majdnem hogy süt.
1465 13|                   tó is majdnem hogy süt. A gyermekeket délelõtt alig
1466 13|            délelõtt alig lehetett kihozni a vízbõl, olyan szívesen ellubickoltak
1467 13|                   benne. Öröm volt nézni. A fürdõs szalmakalapot nyomott
1468 13|              fürdõs szalmakalapot nyomott a fejükbe. Sárral dobálóztak,
1469 13|             pacsáltak, és fejest ugráltak a padról. Istenemre, én is
1470 13|          augusztus van, nyár van. Hol még a szeptember, a vénasszonyok
1471 13|                van. Hol még a szeptember, a vénasszonyok nyara? Talán
1472 13|              kevesen fürdenek. Nem jó, ha a gyermekek maguk mennek a
1473 13|                  a gyermekek maguk mennek a fürdõbe.~AZ ANYA. A nagyapa
1474 13|                mennek a fürdõbe.~AZ ANYA. A nagyapa mindig velük van.~
1475 13|                 nagyapa mindig velük van.~A nyaraló melletti kápolnában
1476 13|             melletti kápolnában megszólal a lélekharang~AZ APA. Harangoznak.
1477 13|                Milyen korán van már este. A szobában majd meg kell gyújtani
1478 13|           szobában majd meg kell gyújtani a lámpást, hogy lássunk bemenni.
1479 13|            lámpást, hogy lássunk bemenni. A téli ruhákat vacsora után
1480 13|                 rakni. Délután áthozattam a padlásról a ládákat.~A NAGYAPA.
1481 13|            Délután áthozattam a padlásról a ládákat.~A NAGYAPA. Azért
1482 13|         áthozattam a padlásról a ládákat.~A NAGYAPA. Azért van itt olyan
1483 13|               olyan naftalinszag.~AZ APA. A nyárnak vége...~A NAGYAPA.
1484 13|                 AZ APA. A nyárnak vége...~A NAGYAPA. Ilyen hamar...~
1485 13|                APA. Elmennek vacsora után a gyerekek?~AZ ANYA. Hová?~
1486 13|                    AZ ANYA. Hová?~AZ APA. A nagyapó mondta, hogy majd
1487 13|                   kiviszi õket az erdõbe.~A NAGYAPA. A tóhoz.~AZ ANYA.
1488 13|                õket az erdõbe.~A NAGYAPA. A tóhoz.~AZ ANYA. A gyerekek
1489 13|                NAGYAPA. A tóhoz.~AZ ANYA. A gyerekek már álmosak. Pistike
1490 13|                  bírja már nyitva tartani a szemét.~AZ APA. A tó csupa
1491 13|                 tartani a szemét.~AZ APA. A tó csupa láp és hínár. Néhol
1492 13|               egészen kiszáradt.~AZ ANYA. A kikötõben megijednek a gyermekek
1493 13|                    A kikötõben megijednek a gyermekek az ormótlan csónakok
1494 13|               tudnak majd aludni.~AZ APA. A víz csobogását sem lehet
1495 13|                 EGYIK FIÚ. Én nem hallom.~A MÁSIK. Én sem...~AZ APA.
1496 13|                    Én sem...~AZ APA. Csak a békák brekegnek. A tó mozdulatlan.~
1497 13|                   Csak a békák brekegnek. A tó mozdulatlan.~AZ ANYA.
1498 13|                 csend, s megfagyott tõle.~A NAGYAPA. Azért is kimegyünk,
1499 13|                habocskák, s szóló lombok, a beszélõ virágok. Jöjjetek,
1500 13|          gallyakat törünk, felbokrétázzuk a sapkánkat, táncolunk, dalolunk.