1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3361
Fejezet
1501 13| Éjjeli lepkéket is fogunk?~A NAGYAPA. Persze hogy fogunk.~
1502 13| NAGYAPA. Persze hogy fogunk.~A MÁSIK FIÚ. Bogarakat is?~
1503 13| MÁSIK FIÚ. Bogarakat is?~A NAGYAPA. Ezret, galambom.
1504 13| galambom. Megmutatom tinektek a piros rákokat, a zöld gyíkokat,
1505 13| tinektek a piros rákokat, a zöld gyíkokat, a rucákat,
1506 13| rákokat, a zöld gyíkokat, a rucákat, a bíbiceket, a
1507 13| zöld gyíkokat, a rucákat, a bíbiceket, a gólyákat. Hol
1508 13| a rucákat, a bíbiceket, a gólyákat. Hol a puskánk?
1509 13| bíbiceket, a gólyákat. Hol a puskánk? Hozzátok ide. Ha
1510 13| Ha valaki utunkba jõ - a teremburáját! -, ledurrantjuk
1511 13| ledurrantjuk egyszeriben. Jöjjetek a nagyapóval. Ne féljetek.
1512 13| nagyapóval. Ne féljetek. A sötétben leülünk a padra,
1513 13| féljetek. A sötétben leülünk a padra, és majd hallgatjuk
1514 13| csicsergését.~AZ EGYIK FIÚ. A papa azt mondta, hogy a
1515 13| A papa azt mondta, hogy a madarak már mind elrepültek.
1516 13| mind elrepültek. Afrikába.~A NAGYAPA. A papa nem tudja.
1517 13| elrepültek. Afrikába.~A NAGYAPA. A papa nem tudja. Csak õsszel
1518 13| õsszel szállnak el tõlünk.~A MÁSIK FIÚ. szünet után,
1519 13| legyen?~Nagy csend.~AZ ANYA. A gyerekek meg fognak ott
1520 13| nagyapó, üljön le már közénk.~A nagyapa újra leül a karosszékbe.~
1521 13| közénk.~A nagyapa újra leül a karosszékbe.~Az APA. Maradjon
1522 13| bemegyünk majd vacsora után a szobába, s felolvasunk a
1523 13| a szobába, s felolvasunk a nagyapónak valami régi történetet
1524 13| nagyapónak valami régi történetet a csatákról, a háborúkról...~
1525 13| történetet a csatákról, a háborúkról...~AZ APA. A
1526 13| a háborúkról...~AZ APA. A fürdõhely már különben is
1527 13| már különben is lakatlan. A szobák üresek. A cukrász
1528 13| lakatlan. A szobák üresek. A cukrász tegnap bezárta boltját.~
1529 13| õsz felé átmenni az erdõn. A lombok olyan ritkák. A sovány
1530 13| A lombok olyan ritkák. A sovány fák ágai koromfeketék,
1531 13| szüntelenül meg-megzördülnek a széltõl. Vagy nem is tudom
1532 13| bokortól megijed.~AZ ANYA. S a homályos úton olyan barátságtalanul
1533 13| olyan barátságtalanul ég a piszkos petróleumlámpa,
1534 13| AZ APA. Augusztus végével a nappalok nyáriak, de éjjel
1535 13| nyáriak, de éjjel már õsz van.~A NAGYAPA. Csakugyan itt lenne
1536 13| AZ ANYA. sóhajt. Bizony.~A NAGYAPA. Pedig alig múlt
1537 13| NAGYAPA. Pedig alig múlt el a nyár.~Szünet.~AZ ANYA. Lassan-lassan
1538 13| ANYA. Lassan-lassan fõzzük a szilvalekvárt is. A rézkotlákat
1539 13| fõzzük a szilvalekvárt is. A rézkotlákat el kell hozatni.~
1540 13| el kell hozatni.~Szünet.~A NAGYAPA. Nem szeretem az
1541 13| gyújt, mélyeket szippant.~A NAGYAPA. Nem akartam elhinni,
1542 13| meg tegnap este lábamon a régi seb. Igaz lenne tehát?~
1543 13| mindig megérzem az õszt... A múltkor vacsora után kimentem
1544 13| múltkor vacsora után kimentem a tópartra szivarozni. Már
1545 13| Már jó két hete lehetett. A fürdõépületben még zúgtak
1546 13| fürdõépületben még zúgtak a szobák a nyaralóktól, mint
1547 13| fürdõépületben még zúgtak a szobák a nyaralóktól, mint a kaptárok.
1548 13| szobák a nyaralóktól, mint a kaptárok. A nagyteremben
1549 13| nyaralóktól, mint a kaptárok. A nagyteremben játszott a
1550 13| A nagyteremben játszott a cigány valami nyári táncmulatságon.
1551 13| pezsgõt ittak, s törölték a verejtéküket. A tó vize
1552 13| törölték a verejtéküket. A tó vize bugyborékolt a forróságtól.
1553 13| A tó vize bugyborékolt a forróságtól. Meleg nyár
1554 13| forróságtól. Meleg nyár volt... A lánghullámok paskolták égõ
1555 13| paskolták égõ tarkónkat, és a vérünk háborogva zúgott...
1556 13| háborogva zúgott... És ekkor én a szürke alkonyatba mentem.
1557 13| hidegek és hígak voltak. A nádas felé haladtam, s ott
1558 13| meglegyintett volna valami hûvösség. A zsombékokon künn már ott
1559 13| lengett az õsz. Magam voltam a parton. Távolban egy szomorú,
1560 13| oda, s korsóval merített a tó vizébõl. Õ is még az
1561 13| még az éjjel elutazott. A tavon lenn nehéz vontatóhajók
1562 13| gyanús emberek szálltak ki a ladikokból. Mikor hazafelé
1563 13| már minden házban égett a lámpa. A tûzhelyeken vígan
1564 13| minden házban égett a lámpa. A tûzhelyeken vígan pattogott
1565 13| tûzhelyeken vígan pattogott a tûz. A házicicák a gazdasszonyok
1566 13| tûzhelyeken vígan pattogott a tûz. A házicicák a gazdasszonyok
1567 13| pattogott a tûz. A házicicák a gazdasszonyok ölében doromboltak.
1568 13| doromboltak. Aztán, hogy a fasorba jöttem, láttam a
1569 13| a fasorba jöttem, láttam a sötétben is, hogy a leveleken
1570 13| láttam a sötétben is, hogy a leveleken rozsda barnult.
1571 13| leveleken rozsda barnult. A nagy tölgyfa majdnem kopasz
1572 13| tölgyfa majdnem kopasz volt, a fû száraz, vörös. Megpörkölõdött
1573 13| száraz, vörös. Megpörkölõdött a nyári láztól. Az erdõ pedig
1574 13| Valami elsurrant felettünk.~A NAGYAPA. Valami árnyék.~
1575 13| árnyék.~AZ ANYA. Egy denevér.~A gyerekek tágra nyílt szemmel
1576 13| nyílt szemmel bámulnak. A lámpa lobog. Hosszú szünet.~
1577 13| meg az õszt. Kinn ültem a verandán, és hímeztem. Egyszer
1578 13| levél csörögve hullott le a rámámra. Feltekintettem.
1579 13| volt, s fülledten borult a földre. A levegõ tisztán
1580 13| fülledten borult a földre. A levegõ tisztán és üresen
1581 13| úgy tetszett nekem, mintha a végtelen õszi csend elejét
1582 13| elejét hallottam volna. A gyerekek a tavalyi kopasz
1583 13| hallottam volna. A gyerekek a tavalyi kopasz karácsonyfát
1584 13| karácsonyfát elültették a homokba, s a vedlett aranydiókkal,
1585 13| elültették a homokba, s a vedlett aranydiókkal, tépett
1586 13| Lábujjhegyen tipegtek. A zöld gyepágyak lustán sütkéreztek
1587 13| gyepágyak lustán sütkéreztek a bágyasztó napfürdõben. Távolban
1588 13| ruhák voltak kiteregetve, s a szüretre kikészített hordók
1589 13| ugyanezt éreztem. Az ég, a föld, a tárgyak oly különösek,
1590 13| éreztem. Az ég, a föld, a tárgyak oly különösek, mintha
1591 13| vendég érkezett volna meg.~A NAGYAPA. csüggedten. Igazatok
1592 13| mintha valaki itt járna a közelben. Itt az õsz.~Nagy
1593 13| Itt az õsz.~Nagy csend. A vacsorának vége. Egyik fiú
1594 13| az apa fölkel, az anya a lámpába néz. A nagyapa,
1595 13| az anya a lámpába néz. A nagyapa, mikor neszét veszi,
1596 13| hogy nem figyelnek rá, a kapun elillan az erdõ felé.
1597 13| kapun elillan az erdõ felé. A fák között sietve megy kifelé.
1598 13| között sietve megy kifelé. A tó fénytelenül, ólomszürkén
1599 13| fénytelenül, ólomszürkén ömlik el a távolban. A zenészek vitorlavásznas
1600 13| ólomszürkén ömlik el a távolban. A zenészek vitorlavásznas
1601 13| emelvényén néhány szék lézeng, s a vászonköpenybõl a vasváz
1602 13| lézeng, s a vászonköpenybõl a vasváz rúdja sok helyütt
1603 13| sem jár az utakon, csak a homályos petróleumlámpa
1604 13| petróleumlámpa vergõdik a piszkos üveglemezek mögött.
1605 13| piszkos üveglemezek mögött. A nagyapa többször megfordul.
1606 13| Mindenütt süket, üres csönd. A fájó magányosságban többször
1607 13| mintha kriptába lépett volna. A tó felé megy, mindig lassabban,
1608 13| kezd.~2.~Két órával késõbb. A két kisfiú a nyaraló külön
1609 13| órával késõbb. A két kisfiú a nyaraló külön szobájában
1610 13| Pista, mért lett olyan bús a nagyapa, mikor megtudta,
1611 13| megtudta, hogy õsz van?~A MÁSIK. Nem tudom.~AZ EGYIK.
1612 13| tudom.~AZ EGYIK. Hány éves a nagyapó?~A MÁSIK. Hatvan,
1613 13| EGYIK. Hány éves a nagyapó?~A MÁSIK. Hatvan, vagy hetven.~
1614 13| EGYIK. Te, Pista, alszol?~A MÁSIK. Mit akarsz?~AZ EGYIK.
1615 13| lehet öregembernek lenni.~A MÁSIK. gondolkozik. Miért?~
1616 13| EGYIK. Az öregember fél a haláltól. Az öreg hamarabb
1617 13| öreg hamarabb meghal, mint a fiatal.~A MÁSIK. A nagyapa
1618 13| hamarabb meghal, mint a fiatal.~A MÁSIK. A nagyapa már nagyon
1619 13| mint a fiatal.~A MÁSIK. A nagyapa már nagyon öreg.
1620 13| nagyapa már nagyon öreg. A szeme folyós, és mindig
1621 13| beszél, és mindig mekeg, mint a kecskebéka... Nevet.~AZ
1622 13| sárga az öregember foga?~A MÁSIK. Azt hiszem, a cigarettafüsttõl.~
1623 13| foga?~A MÁSIK. Azt hiszem, a cigarettafüsttõl.~Az EGYIK.
1624 13| cigarettafüsttõl.~Az EGYIK. A nagyapa már rágni sem tud.
1625 13| sem tud. Te láttad, hogy a mama mindig a puha húst
1626 13| láttad, hogy a mama mindig a puha húst válogatja ki neki?~
1627 13| EGYIK. Az öregembereknek a lábuk is rossz, lötyögõs,
1628 13| tudnak járni meg szaladni. A szemük sem lát jól. Vakok.
1629 13| nem volt tüdeje. Úgy ám.~A MÁSIK. Ez nem igaz. Gondolkoznak.~
1630 13| EGYIK. Te, mikor hal meg a nagyapa?~A MÁSIK. Ilyet
1631 13| mikor hal meg a nagyapa?~A MÁSIK. Ilyet nem szabad
1632 13| Ilyet nem szabad kérdezni. A mama a múltkor is megvert
1633 13| szabad kérdezni. A mama a múltkor is megvert érte.
1634 13| Te, Pista! Alszol? Vár. A másik fiú nem felel, mert
1635 13| semmi neszt sem. Félretolja a záron levõ rézlemezt, s
1636 13| kíváncsian nézi, mint vetkõzik a nagyapa. A sovány, szomorú
1637 13| mint vetkõzik a nagyapa. A sovány, szomorú öregember
1638 13| húzza fel, s testének árnyai a gyertya világánál komikusan
1639 13| hadonászva óriásokká nõnek. A kisfiú halkan, száját befogva
1640 13| lábujjhegyen visszalopódzik a hálóágyba, s fülig a kis,
1641 13| visszalopódzik a hálóágyba, s fülig a kis, piros paplan alá bújik,
1642 13| paplan alá bújik, mert érzi a közeledõ hideget. Rögtön
1643 13| hideget. Rögtön elalszik. A kulcslyukon még mindig a
1644 13| A kulcslyukon még mindig a gyertya halvány, átszûrt
1645 13| bolyhos fellegek között kel a hold, és az õszi, beteges
1646 13| mint mozdulatlan tûz, ég a háztetõkön s a nyaralók
1647 13| mozdulatlan tûz, ég a háztetõkön s a nyaralók fehér falain. A
1648 13| a nyaralók fehér falain. A nyárfák a távolban néha
1649 13| fehér falain. A nyárfák a távolban néha megmozdulnak,
1650 13| meglapulnának és félnének. A törpe bokrok az árnyékban
1651 13| csend. Vak, mozdulatlan éj. A levegõben csak az avar hûvös
1652 14| Fekete hajnal volt még...~A jó Benedek, a sovány, éhesszínû
1653 14| volt még...~A jó Benedek, a sovány, éhesszínû fiú, izgatottan
1654 14| izgatottan írni kezdett.~A tinta engedékenyen folyt
1655 14| tinta engedékenyen folyt a tollából, s a papíron daloló
1656 14| engedékenyen folyt a tollából, s a papíron daloló mondatokká,
1657 14| virradat borult az utcákra. A sötétségben a csíraszagú,
1658 14| az utcákra. A sötétségben a csíraszagú, langyos szél
1659 14| szél lábujjhegyen járkált a porhanyó göröngyökön, s
1660 14| volna valamitõl, kipirult, s a keze reszketett.~Pár perc
1661 14| íróasztalon berregni kezdett a telefon. Leemelte a kagylót,
1662 14| kezdett a telefon. Leemelte a kagylót, s füléhez szorította.
1663 14| füléhez szorította. Félretolta a nedves írást, és jegyezni
1664 14| értettem. Még egyszer.~- A betûket kérem egyenként.~
1665 14| fájdalom szorította össze a szívét. Fáradtan kelt fel
1666 14| szívét. Fáradtan kelt fel a székérõl, végigsimította
1667 14| Halottfehér volt. Összeráncolta a szemöldökeit, gondolkozni
1668 14| fonalat, s újra belezökkenjen a hangulatba. Folytatta az
1669 14| elébe, álmok suhantak elõ a hajnalodó levegõbõl, a mellén
1670 14| elõ a hajnalodó levegõbõl, a mellén szorítást érzett,
1671 14| mellén szorítást érzett, s a feje megfájdult. Alig írt
1672 14| megfájdult. Alig írt pár sort, a csengõ újra megszólalt.~
1673 14| újra megszólalt.~Felpattant a székérõl. Sohasem bántotta
1674 14| Sohasem bántotta ennyire a zaj. Úgy tetszett neki,
1675 14| tetszett neki, mintha ma a csengõnek acélgombja különösen
1676 14| írásában, máskor is felzavarta a csengettyû, de ezen a hajnalon
1677 14| felzavarta a csengettyû, de ezen a hajnalon érthetetlenül mérges,
1678 14| nyugodtsága. Hidegen leemelte a kagylót, s odahajolt a szótölcsér
1679 14| leemelte a kagylót, s odahajolt a szótölcsér felé:~- Háló,
1680 14| írása ezalatt megszáradt. A papírlapokon álmos, ténfergõ
1681 14| mászkáltak.~Mikor felvette a tudósítást, vállat vont,
1682 14| elmosolyodott, s újra írni próbált.~A csengettyû megint berregett.
1683 14| csörömpölve, lármázva. Ismerte ezt a vinnyogó, kegyetlen hangot.
1684 14| hangot. Nadrágzsebébe dugta a kezét. Szája elpityerdült
1685 14| Amint kissé lehajtotta a fejét, tarka gomolyban került
1686 14| eléje az elmúlt napja, ez a hosszú, zaklatott, céltalan
1687 14| zaklatott, céltalan nap, a késõ felkelés, a kávéházi
1688 14| céltalan nap, a késõ felkelés, a kávéházi órák, a keserû
1689 14| felkelés, a kávéházi órák, a keserû cigaretták íze, a
1690 14| a keserû cigaretták íze, a robot, a gyors ebéd, a vacsora,
1691 14| cigaretták íze, a robot, a gyors ebéd, a vacsora, a
1692 14| a robot, a gyors ebéd, a vacsora, a történések örömtelen
1693 14| a gyors ebéd, a vacsora, a történések örömtelen sorozata,
1694 14| sorozata, s úgy érezte, hogy ez a nap jelképe egész örömtelen
1695 14| Mindennek az oka - kétségkívül - a telefon, amelynek hangját
1696 14| zsibbasztó bizsergést érzett a talpában, s hátgerincén
1697 14| nem írhat. Megadta magát a sorsának. Nyugodtan letette
1698 14| sorsának. Nyugodtan letette a tollat, s várta a csengettyûszót.
1699 14| letette a tollat, s várta a csengettyûszót. A csengõ
1700 14| várta a csengettyûszót. A csengõ minden két percben
1701 14| reszketõ kezekkel nyúlt a kagyló után. Szeme a haragtól
1702 14| nyúlt a kagyló után. Szeme a haragtól szikrázott, s dühösen
1703 14| s dühösen ordított bele a telefonba.~- Háló! Ki beszél?~
1704 14| Háló, háló... - szólt, s a méregtõl már csaknem sírva
1705 14| már csaknem sírva fakadt.~A kagyló lemeze pattogva,
1706 14| homályos, zöld lobogással égtek a virrasztó gázlángok. Suta,
1707 14| árnyékok hasaltak végig a padlón, a falakon s az íróasztalokon.
1708 14| hasaltak végig a padlón, a falakon s az íróasztalokon.
1709 14| küszködve pislogtak, meglátta a telefont. Mozgó árnyéka
1710 14| esetlenül kalimpálva végigfeküdt a falon, s érezte, hogy folytonosan
1711 14| hogy folytonosan nõ, nõ. A tölcsére bólongatott, mint
1712 14| hatalmasan felfelé dagadt, s a kötélvastagságú zsinórok
1713 14| kezdett. Látta, hogy ez a csodaszörny él. Felugrott,
1714 14| Felugrott, s melléje ült. A szíve dobogását is hallotta,
1715 14| most szentül hitte, hogy a sunyi, gonosz szerkezetben
1716 14| élettelen vér is kering. A hosszú, összegombolyodó
1717 14| tûntek fel neki, mintha a belei lennének...~Sandán,
1718 14| vékony hangon megszólalt a csengettyû. A zaj azonban
1719 14| megszólalt a csengettyû. A zaj azonban nem szûnt meg.
1720 14| zaj azonban nem szûnt meg. A szél kívülrõl bejött, s
1721 14| szél kívülrõl bejött, s a lángokat meglobogtatta.
1722 14| lángokat meglobogtatta. A falon lengõ árnyékok vak
1723 14| zûrzavarban egymásra estek, s a telefon képe egyszerre oly
1724 14| lett, hogy az asztalokat, a képeket, az egész szobát
1725 14| képeket, az egész szobát s a gázlángokat is eltakarta.
1726 14| gázlángokat is eltakarta. A szemei elsötétültek, a gigászi
1727 14| A szemei elsötétültek, a gigászi árny feléje rohant,
1728 14| gigászi árny feléje rohant, s a vinnyogó zaj egyre nõtt.
1729 14| nõtt. Már olyan volt, mint a tengermorajlás. A telefon
1730 14| mint a tengermorajlás. A telefon pedig, mint egy
1731 14| feléje tört, megragadta a torkát, és fojtogatni kezdte.
1732 14| termett, és birkózni kezdett a telefonnal. Vasmarkaival
1733 14| Vasmarkaival megragadta. A csengõk õrülten sivítottak.
1734 14| õrülten sivítottak. Rátaposott a sarkaival. A bomlott gépezet
1735 14| Rátaposott a sarkaival. A bomlott gépezet hörögve,
1736 14| Erre aztán nekifeküdt, a vasrudakat darabokra törte,
1737 14| vasrudakat darabokra törte, a kagylót széttaposta, a lemezt
1738 14| a kagylót széttaposta, a lemezt megrepesztette, a
1739 14| a lemezt megrepesztette, a csengettyûpárt letörte,
1740 14| csengettyûpárt letörte, s a zsinórokat féktelenül kiszakította
1741 14| féktelenül kiszakította a kampós szögek alól. Kacagott,
1742 14| s észre sem vette, hogy a csengettyû hirtelen megnémult.~
1743 14| hallott. Csendesen virradt. A levegõben az éjjel lázas
1744 14| holt melódiák szálltak. A ködfoltos hajnalban még
1745 14| pehely gyanánt röpködött a sötétség. Az arca ólomszürke
1746 14| íróasztalra, belétemetkezett a gyûrött újságpapírhullámokba,
1747 14| kinyújtózkodott, és elaludt.~A szolga bejött, s csodálkozva
1748 14| bejött, s csodálkozva látta a rombolást. Ámulva nézte
1749 14| bozontos fõrõl csínján fejtette a papírt, s felismerte Benedeket,
1750 14| s felismerte Benedeket, a jó, szelíd Benedeket.~Azután
1751 14| szelíd Benedeket.~Azután a szoba közepére ment, megállott,
1752 15| A VONAT MEGÁLL~1.~A csengettyûk
1753 15| A VONAT MEGÁLL~1.~A csengettyûk álmosan berregtek
1754 15| berregtek az állomás udvarán. A kis pályaudvart eltakarta
1755 15| fûzfa magasodott csak ki a homályból. A vidék némán
1756 15| magasodott csak ki a homályból. A vidék némán temetkezett.~
1757 15| körvonalú alakok jelentek meg a petróleumlámpák alatt, és
1758 15| és szótlanul vesztek el a pályatest mellékutain. A
1759 15| a pályatest mellékutain. A tücskök a bágyadt mezõkön
1760 15| pályatest mellékutain. A tücskök a bágyadt mezõkön cirpeltek.
1761 15| hegedülésük összeolvadt a csengettyûk zajával. A sötétben
1762 15| összeolvadt a csengettyûk zajával. A sötétben csak a sínek vonalai
1763 15| zajával. A sötétben csak a sínek vonalai látszottak,
1764 15| vonalai látszottak, ahogy a töltésen elnyújtózkodtak,
1765 15| ült.~Az éjszakát nézte.~A holt ugarakról jövõ altató
1766 15| elbágyasztotta. Ez volt a mulatsága. Mióta apját,
1767 15| volt más szórakozása. Unta a környezetet. Inkább magába
1768 15| egymásra szorította, és a fantáziáját szabadon hagyta
1769 15| csapongani.~Milyen is lehet a város? Próbálta elképzelni.
1770 15| Egy színes báléjt látott. A pezsgõ jeges hullámokban
1771 15| jeges hullámokban csordult a vékony poharakba, a csája
1772 15| csordult a vékony poharakba, a csája lángja táncolt a citromszeleteken,
1773 15| a csája lángja táncolt a citromszeleteken, s õ a
1774 15| a citromszeleteken, s õ a tánc legvadabb forgatagában
1775 15| suttogtak, róla suttogtak.~A feje szédült. Tûzpillangókat
1776 15| látott, fülei csengettek, és a szívéhez hidegség férkõzött.~
1777 15| egyszerre visszaroskadt a valóságba, a piszkos, kicsi
1778 15| visszaroskadt a valóságba, a piszkos, kicsi faluba, s
1779 15| tûnt föl. Milyen messze van a város.~De a látomás folytatódott.
1780 15| Milyen messze van a város.~De a látomás folytatódott. Újra
1781 15| folytatódott. Újra látta a báltermet. Lila selyempamlagok
1782 15| selyempamlagok kavarogtak elõtte, a díszciprusok hosszú árnyékot
1783 15| halántékkal táncolt végig a síkos parketten. Már nagyon
1784 15| Már nagyon fáradt volt. A táncosát megkérte, nyissa
1785 15| megkérte, nyissa ki az ablakot. A kékülõ hajnal sötét felhõket
1786 15| hömpölygetett be, s eltakarta a lámpák fényszóró központját,
1787 15| táncoltak tovább, tovább le a lépcsõkön, ki a külváros
1788 15| tovább le a lépcsõkön, ki a külváros sötét utcáiba.~
1789 15| és mégis igaz. Távolban a folyó vize locsogott, s
1790 15| folyó vize locsogott, s a sötét, örvényes víz egészen
1791 15| feketéllett. Az ablakon a vérvörös alkony égett.~Egyszerre
1792 15| alkony égett.~Egyszerre aztán a szobában találta magát.
1793 15| szobában találta magát. A férfi a lámpa fényében írt,
1794 15| szobában találta magát. A férfi a lámpa fényében írt, Ida
1795 15| bársonyos hang hívta, és õ a férfira tekintett, nézte,
1796 15| kilopózkodott az ajtón. A folyosó szûk volt (alighogy
1797 15| benne), lihegve jutott el a kapuig, s már nyitni akarta,
1798 15| hang csendben szólította, a férfi hangja, s úgy érezte,
1799 15| kígyó mart szívébe.~Ida a pad karjára támaszkodott,
1800 15| végigsimogatta homlokát. Mióta ebbe a poros fészekbe szakadt,
1801 15| folytatódtak, s ilyenkor este a valóság összeszövõdött a
1802 15| a valóság összeszövõdött a képzelõdéssel.~Fölkelt a
1803 15| a képzelõdéssel.~Fölkelt a padról, s kihajolt a karfán,
1804 15| Fölkelt a padról, s kihajolt a karfán, hogy nézze, jön-e
1805 15| hogy nézze, jön-e vonat? A sínek között az apja egy
1806 15| egy lámpa elõtt állott. A várakozó utasok mindig nyugtalanabbak
1807 15| lettek. Végre megérkezett a személyvonat, páran leszálltak,
1808 15| személyvonat, páran leszálltak, a mozdony füttyentett, s gyorsan
1809 15| füttyentett, s gyorsan elrobogott.~A pályaház elsõ emeletérõl
1810 15| égboltról, és elöntötte a pályaházat s az egész falut.
1811 15| pályaházat s az egész falut. A törpe, fehér házak összeboruló
1812 15| tetejükkel olyanok voltak, mint a sírhalmok.~- Milyen csend
1813 15| Milyen csend van itt.~A küszöbön alvó kutyák csak
1814 15| álmukban, s lassan-lassan a tücskök is álomba dalolták
1815 15| Hosszú árnyékokat vetettek a fák, s a távolban, egy dombon,
1816 15| árnyékokat vetettek a fák, s a távolban, egy dombon, a
1817 15| a távolban, egy dombon, a fakerítés mögött, karcsúan
1818 15| kísérteties merevségben tört fel a templom tornya.~Ida torkát
1819 15| templom tornya.~Ida torkát a sírás fojtogatta. Leborult
1820 15| ablakpárnára. Hónapokig kínozta már a magány, s sírt, sírt a város
1821 15| már a magány, s sírt, sírt a város után. Napról napra
1822 15| nézte sovány, horpadt arcát a tükörben. Csúnyult. Nem
1823 15| Csúnyult. Nem bírta megszokni a vidéket, s vére sápadtan
1824 15| felhallatszott hozzája.~A torony órája hármat vert.
1825 15| torony órája hármat vert. A fõvárosban most térnek haza
1826 15| gallérokban, elfáradtan, és a lányok kacagva rejtik el
1827 15| kacagva rejtik el arcukat a párnákban, és nem tudnak
1828 15| hajjal megy majd sétálni, s a budapestiek szemébe nevetnek.~
1829 15| adott egy ablak alatt, s a lány reggeli pongyolában,
1830 15| mosolyogva nyújtotta ki a pálinkás üveget.~A pályán
1831 15| nyújtotta ki a pálinkás üveget.~A pályán robogva, zakatolva
1832 15| zakatolva vágtatott el a hajnali gyorsvonat.~Ida
1833 15| ablaktól. Megnézte magát a tükörben. Csak a báléjek
1834 15| Megnézte magát a tükörben. Csak a báléjek után volt ily halálosan
1835 15| volna, többször kinézett a gyorsvonat után, mely lassan-lassan
1836 15| fekete ponttá törpült. Csak a füstfoszlányok szállongtak
1837 15| füstfoszlányok szállongtak még a levegõben.~3.~- Ida. Már
1838 15| látod, milyen fehér.~A vérmes ember levágta a villát.
1839 15| A vérmes ember levágta a villát. Felkelt az asztaltól,
1840 15| sarkon fordult és kiment.~A poharak ijedten csörömpöltek.~
1841 15| halottfehéren, semmivé zsugorodva, a karosszékbe roskadt. A kövér
1842 15| a karosszékbe roskadt. A kövér asszony nagy szoknyasuhogással
1843 15| kulcscsörömpöléssel rohant a konyhába ecetért.~Pár pillanat
1844 15| ecetért.~Pár pillanat múlva a szobát szúrósan éles ecetszag
1845 15| éles ecetszag járta be. A húsra ráfagyott a zsír.
1846 15| járta be. A húsra ráfagyott a zsír. Az asztalon a legyek
1847 15| ráfagyott a zsír. Az asztalon a legyek mászkáltak. A cselédek
1848 15| asztalon a legyek mászkáltak. A cselédek künn megették az
1849 15| megették az ebédet.~Lenn a pályaudvaron a csengõk csengeni
1850 15| ebédet.~Lenn a pályaudvaron a csengõk csengeni kezdtek,
1851 15| csengeni kezdtek, jelezve a legközelebbi vonatot. Az
1852 15| vonatot. Az állomásfõnök a sínek között szivarozott.
1853 15| sínek között szivarozott. A tiszta levegõben egyenesen
1854 15| levegõben egyenesen szálltak fel a szivar füstgöngyölegei.~
1855 15| lassan-lassan tért vissza a lélek. Az anyja az ablak
1856 15| anyja az ablak elé vitte a karosszéket, kinyitotta
1857 15| már... Hagyjatok magamra!~A tokás, kövér asszony ilyenkor
1858 15| megfeledkezett mindenrõl. A cselédeknek kiadta a dolgot,
1859 15| mindenrõl. A cselédeknek kiadta a dolgot, átnézett a szomszédokhoz,
1860 15| kiadta a dolgot, átnézett a szomszédokhoz, vagy a szõlõbe
1861 15| átnézett a szomszédokhoz, vagy a szõlõbe ment. Az ura a pályaudvaron
1862 15| vagy a szõlõbe ment. Az ura a pályaudvaron sétált, aztán
1863 15| pályaudvaron sétált, aztán a gépházban tekintett szét.
1864 15| maradt. Újra fojtogatták a gondolatai. Átélte azt a
1865 15| a gondolatai. Átélte azt a borzasztó napot, azóta egy
1866 15| hogy idejöttek, s látta a döcögõ parasztkocsit, melyrõl
1867 15| Most körülötte volt mind, a régi ágy, az ismert falszõnyeg (
1868 15| fogó gyerek van rajta), s a kályhán az aranyos, ízléstelen
1869 15| szülei nyugalomban virultak. A szíve a torkában dobogott.~
1870 15| nyugalomban virultak. A szíve a torkában dobogott.~Öt óra
1871 15| visszajött az apja s az anyja. A lámpát megtisztították és
1872 15| megtisztították és meggyújtották. Künn a konyhában szappant, szilvalekvárt
1873 15| szilvalekvárt fõztek, s a rézkotlában szalma között -
1874 15| ronggyal leterítve - gõzölõdtek a befõttes üvegek. Azután
1875 15| Azután átszállingóztak a szomszédok, s ozsonnára
1876 15| s ozsonnára terítettek. A jegyzõné, egy durva bõrû,
1877 15| asszonyka, napról napra a legfrissebb pletykákat szolgáltatta.~
1878 15| pletykákat szolgáltatta.~A kávé s a tej gõzölgött az
1879 15| pletykákat szolgáltatta.~A kávé s a tej gõzölgött az asztalon.~
1880 15| Mindnyájan buzgón ettek. A jegyzõné mindent dicsért,
1881 15| mindent dicsért, testvére, a kövér bába, óriási kalácsokat
1882 15| kanyarított ki magának, s a puha tésztát az ujjával
1883 15| tésztát az ujjával mártogatta a kávéba.~- Ida, miért nem
1884 15| Férjhöz köll adni - sipította a jegyzõné, s hamiskásan mosolygott.~
1885 15| Kisvártatva aztán bekopogott a református teológus, egy
1886 15| szorgalmasan felfelé fésülte a haját, mint egy gimnazista,
1887 15| összeszorította, hogy öblösebb legyen a hangja, s kedveskedve udvarolt
1888 15| s kedveskedve udvarolt a nõknek.~- A hölgyek... a
1889 15| kedveskedve udvarolt a nõknek.~- A hölgyek... a hölgyek...
1890 15| a nõknek.~- A hölgyek... a hölgyek... Kérem, mindig
1891 15| hölgyek... Kérem, mindig a hölgyeké az elsõség...~A
1892 15| a hölgyeké az elsõség...~A háziasszony szorgoskodott.
1893 15| szorgoskodott. Ozsonna után behozta a friss szappant, egy acéldróttal
1894 15| amint csak tehette, berohant a szobájába.~„Mily utálatosak
1895 15| Nagy porfellegeket verve a nyáj jött haza a legelõkrõl,
1896 15| porfellegeket verve a nyáj jött haza a legelõkrõl, s a tehenek
1897 15| jött haza a legelõkrõl, s a tehenek nyakán csendesen
1898 15| nyakán csendesen kongott a kolomp. A kapuk elõtt bõgött
1899 15| csendesen kongott a kolomp. A kapuk elõtt bõgött egy-egy
1900 15| bõgött egy-egy elkésett tinó. A holdfény az út porát zöldre
1901 15| út porát zöldre festette.~A másik szobában ezalatt a
1902 15| A másik szobában ezalatt a bor jókedvre hangolta a
1903 15| a bor jókedvre hangolta a kis lelkészt, s egy pattogó
1904 15| elhangzott. Ida ingerülten a zongorához futott, gyertyát
1905 15| Régen nem játszott már - a hangjegyeket sem látta jól -,
1906 15| bizonytalanul ingadozva ütötte a billentyûket, de azért a
1907 15| a billentyûket, de azért a szonáta mégis kibontakozott.
1908 15| szonáta mégis kibontakozott. A mulató emberek hirtelen
1909 15| emberek hirtelen elnémultak. A szegény Ida pedig aléltan
1910 15| pedig aléltan verte-ütötte a zongorát, és oly vágyat
1911 15| oly vágyat érzett, mint a sas, mely repülni szeretne,
1912 15| bír, mert el van metszve a szárnya.~4.~Ablaka elõtt
1913 15| elõtt szüntelen zakatoltak a vonatok. Éjjel legédesebb
1914 15| álmából riadtan zokogott fel. A fekete mozdonyok pokoli
1915 15| lánguszály kígyózott még a sötétben.~Elmentek mind.
1916 15| mind. Itt hagyták õt, s ezt a kopott, unalmas sárga állomást.
1917 15| unalmas sárga állomást. Csak a vágyait küldötte utánuk.
1918 15| vágyait küldötte utánuk. A fekete testû szörnyek pedig
1919 15| prüszköltek, mintha értették volna a szavát. De azért nem törõdtek
1920 15| olajos acélcsuklók forogtak, a síp füttyentett, a föld
1921 15| forogtak, a síp füttyentett, a föld reszketve dübörgött.~
1922 15| dübörgött.~Szerette ezeket a piros szemû, kormos szörnyeket.
1923 15| majd elragadják innen, mint a griffmadár a kis gyermeket.~
1924 15| innen, mint a griffmadár a kis gyermeket.~A kocsikban
1925 15| griffmadár a kis gyermeket.~A kocsikban bizonyára boldog
1926 15| politikusok, miniszterek, kik a világ sorsát intézik. Gazdag
1927 15| az aranyakat. Nászutasok. A nõ megcsókolja az urát,
1928 15| aztán villogó fogaihoz emeli a pezsgõspoharat.~Mindenütt
1929 15| fény, nyugodtság, kényelem. A kupékban francia és török
1930 15| francia és török fölírások. A konyhában dolgozik a fehér
1931 15| fölírások. A konyhában dolgozik a fehér turbános szakács;
1932 15| fehér turbános szakács; a pincérek sürögnek-forognak.~
1933 15| egyszerre halálfehér lett.~Ha ez a gõgös vonat egyszer megállana...~
1934 15| megállana...~5.~Az orvos a vállát vonta, s azt mondta,
1935 15| keményített szoknyában járt, mint a falusi leányok. Krétát,
1936 15| ivott. Gyakran elkóborgott a mezõkön. Sárga cipõket hordott,
1937 15| délután nem volt maradása a szobában. Fárasztották,
1938 15| Fárasztották, kínozták a régi bútorok, az unalmas,
1939 15| székek, az éjjeli szekrényen a vizespoharak, s azt hitte,
1940 15| kendõjét, s lassan megindult a sínek mellett ki a szabadba.
1941 15| megindult a sínek mellett ki a szabadba. Szürke, bágyadt
1942 15| Kendõjét ledobta magáról. A szõlõkben piros levelek
1943 15| piros levelek hulldogáltak. A sínek mentén elvirágzott
1944 15| pehelylámpást játszott. Aztán leült a fûbe. A sínek összefolytak
1945 15| játszott. Aztán leült a fûbe. A sínek összefolytak a szeme
1946 15| fûbe. A sínek összefolytak a szeme elõtt. Már a sárga
1947 15| összefolytak a szeme elõtt. Már a sárga állomás épületét sem
1948 15| állomás épületét sem látta.~A hideg vasrudakat ölelte.
1949 15| vasrudakat ölelte. Fülét a kavicsokra szorította.~-
1950 15| álmosan, unalmasan berregtek a csengettyûk. Az állomásfõnök
1951 15| állomásfõnök ásítozva várta a gyorsvonatot.~Nézte, mint
1952 15| gyorsvonatot.~Nézte, mint nõ a fekete pont.~Egyszerre azonban
1953 15| azonban valami történt...~A mozdonyból egy kék zubbonyos
1954 15| zubbonyos ember kifelé hajolt, s a másik pillanatban az összes
1955 15| tudták, miért rántották meg a vészféket, micsoda szerencsétlenség
1956 15| szerencsétlenség történt.~A leány bizonyára ott feledte
1957 15| bizonyára ott feledte magát a sínen, és nem vette észre
1958 15| sínen, és nem vette észre a vonatot.~Ablakok csapódtak
1959 15| vonatot.~Ablakok csapódtak a pályaházban, gyermekek sírtak,
1960 15| pályaházban, gyermekek sírtak, a személyzet forgolódott.~
1961 15| annyit lehetett látni, hogy a hatalmas mozdony hortyogva
1962 15| most legelõször megállott a kopott, sárga állomás elõtt.~
1963 16| nagy kettõs födelû házakon a sápadt holdfény andalog.
1964 16| holdfény!...~Belopódzol a lelkem mélyébe, s szelíden
1965 16| mélyébe, s szelíden felkelted a kemény kérge alá elbújt,
1966 16| felébrednek, és könnyel telik meg a szemük; szerelmesek szemén
1967 16| szemén villansz meg, kik a nyári lombok alatt egy sötét
1968 16| közelebb bújnak egymáshoz, mert a te fényednél semmit se veszünk
1969 16| leányálmukat, te kerítõ!...~Benézel a szobákba, a zenetermekbe,
1970 16| Benézel a szobákba, a zenetermekbe, rásütsz a
1971 16| a zenetermekbe, rásütsz a fekete födelû zongorákra,
1972 16| zsongani kezdenek, mint a napsugár érintésére a Memnon-szobor.
1973 16| mint a napsugár érintésére a Memnon-szobor. Ottan andalogsz
1974 16| Memnon-szobor. Ottan andalogsz a csillogó érchúrokon, melyek
1975 16| csillogó érchúrokon, melyek a harmóniák harmóniájára süvöltöznek,
1976 16| süvöltöznek, mert ütemesen verik a bõrrel bevont és különös
1977 16| zokog, egyszerre azonban a játékpörölyök belemarkolnak
1978 16| játékpörölyök belemarkolnak a mennydörgõ acélhálózatba,
1979 16| te zenekeltõ, te költõ!~A fáradt tudósokat elhívod
1980 16| fáradt tudósokat elhívod a munkától. A tanuló leányok
1981 16| tudósokat elhívod a munkától. A tanuló leányok incselkedésedre
1982 16| szerelmes, te csábító!...~A kék, párázatos nádbozótokon,
1983 16| õserdõkön te andalogsz, s a szerelmes óráknak és farkasoknak
1984 16| mint magyar, pogány õsöm a kelõ nap vörös-tüzes korongját.
1985 16| ezüstvirág, te gyöngyházhajó, te, a levegõ kék hullámain csendesen
1986 16| vitorlázó naszád, te sziget, hol a boldogok laknak, te költõ-hívó,
1987 16| AZ ÖREG KERTÉSZ~Õsz volt. A kopasz földön a haldokló
1988 16| Õsz volt. A kopasz földön a haldokló violák és utolsó
1989 16| rózsák sóhajai pihegtek, a levegõben búsan lengett
1990 16| az elmúlás fanyar szaga. A kõdíszítmények keretében
1991 16| vékony kaszájával kaszálta a rozsdás füvet. A sárga fényben
1992 16| kaszálta a rozsdás füvet. A sárga fényben égõ kertre
1993 16| kertre halálos csend borult. A kertész lépteinek nesze,
1994 16| alacsony üvegház guggolt, hol a nagy levelû, kárminkelyhû,
1995 16| Megijedtem. Elfutottam. A tarlott vörös bokrok csörögtek
1996 16| rózsákat dühösen porba tiporta, a dísznövényeket gyökerestül
1997 16| kitépte. Azután lihegve leült a földre, cingár lábáról lassan
1998 16| cingár lábáról lassan levette a cipõjét, a harisnyáját és
1999 16| lassan levette a cipõjét, a harisnyáját és a nadrágját.
2000 16| cipõjét, a harisnyáját és a nadrágját. Csontjai zörögtek.
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3361 |