Fejezet

2001 16|               erdõn ekkor senki sem volt. A hideg szél egyedül bolyongott
2002 16|                bolyongott az üres utakon. A madarak ájultan buktak le
2003 16|               ágról, s nyomban meghaltak. A dér megcsípte a leveleket,
2004 16|                meghaltak. A dér megcsípte a leveleket, a vacogó ágak
2005 16|                dér megcsípte a leveleket, a vacogó ágak sziszegve verõdtek
2006 16|             sziszegve verõdtek egymáshoz.~A nap a fekete égrõl barna
2007 16|                 verõdtek egymáshoz.~A nap a fekete égrõl barna fényt
2008 16|                 égrõl barna fényt lövellt a kongó, siket kietlenségbe.~
2009 16|                  Az öreg kertész kiterült a holt gyepen.~Esni kezdett
2010 16|                 holt gyepen.~Esni kezdett a hó.~A VÁSÁRBAN~A zúgó városban,
2011 16|                gyepen.~Esni kezdett a hó.~A VÁSÁRBAN~A zúgó városban,
2012 16|                  kezdett a hó.~A VÁSÁRBAN~A zúgó városban, a rohanó
2013 16|                 VÁSÁRBAN~A zúgó városban, a rohanó életárban elesett
2014 16|              ember. Õsz haját bemocskolta a sár, de õ azért csendesen
2015 16|                  feküdt lenn, s szemlélte a csillogó batárokat, a töfögõ-pöfögõ
2016 16|           szemlélte a csillogó batárokat, a töfögõ-pöfögõ gépkocsikat,
2017 16|                töfögõ-pöfögõ gépkocsikat, a tevés-vevésnek s a fáradhatatlan
2018 16|           gépkocsikat, a tevés-vevésnek s a fáradhatatlan munkának csillogó
2019 16|                  kényelmesen érezte magát a sokadalomban. Felkönyökölt
2020 16|                sokadalomban. Felkönyökölt a kövön, s mosolyogva körüljártatta
2021 16|          mosolyogva körüljártatta szemeit a városon. A körülötte járók
2022 16|          körüljártatta szemeit a városon. A körülötte járók csodálkozva
2023 16|                  agg, miért fetrengsz itt a hideg sárban, mondd, miért
2024 16|              talpadra? Miért nem szaladsz a szaladókkal, és miért nem
2025 16|                   az üvöltõkkel? Nézz fel a kék égre, milyen azúros
2026 16|              azúros és csillámló. Tekints a földre, milyen lázas és
2027 16|                  Most még az utcán vagyok a kíváncsi tekintetek kereszttüzében.
2028 16|                 szem kémleli az arcomat s a rajtaülõ lélek remegéseit.
2029 16|                rajtaülõ lélek remegéseit. A tárgyak oly idegenek körülöttem.
2030 16|             között magam is ijedten kapok a fejemhez, hogy megbizonyosodjam,
2031 16|               utcák fekete háztetõi alatt a boldogságtól szinte lihegve,
2032 16|                   lihegve, lázasan megyek a célom felé.~A kaput kinyitom.
2033 16|              lázasan megyek a célom felé.~A kaput kinyitom. Belépek
2034 16|                   kaput kinyitom. Belépek a szobámba. Sötét van. Nincs
2035 16|              kopog fejemben az utca zaja, a kerékdübörgés, az emberek
2036 16|                   hogy egészen összeolvad a lelkem zenéjével. Álmodozó
2037 16|                  lesz. Az óra ketyegése s a szívem dobogása egybeolvad.
2038 16|               szívem dobogása egybeolvad. A lámpa úgy világít, mint
2039 16|                   lámpa úgy világít, mint a lelkem fénye, és a bútorokat
2040 16|                   mint a lelkem fénye, és a bútorokat annyira egynek
2041 16|               folyna bennük.~Hallgatózom. A csend dalol, csilingel.~
2042 16|                   templomi érzés hatja át a szívemet. Reszketve tárom
2043 16|                pap, és az ágyra roskadok. A szobában halálos némaság
2044 16|                lebeg. Majdnem felsikoltok a gyönyörtõl.~Magam vagyok!...~
2045 16|              gyönyörtõl.~Magam vagyok!...~A BÖLCS ÁRNYÉKA~Az õsz platonista
2046 16|              sokat szenvedett. Hiába volt a tudós athéni orvosok bölcsessége,
2047 16|               athéni orvosok bölcsessége, a kuruzsló asszonyok furfangos
2048 16|                 derült mosolygással várta a dolgok végét. A drága fûkivonatokat
2049 16|        mosolygással várta a dolgok végét. A drága fûkivonatokat elhajította,
2050 16|                égett. Elkívánkozott errõl a tökéletlen világról, magasabb
2051 16|              Elmúlt százéves.~Ment, künn, a város kapuin túl. Gyönyörû
2052 16|               kövér gyümölcsök hullongtak a hajladozó fákról.~A nagy
2053 16|            hullongtak a hajladozó fákról.~A nagy úton csak õ ballagott.
2054 16|              követték, mert az agg mester a magányt szerette. Ilyenkor
2055 16|           álmodozott.~Sokáig, lassan járt a porban.~Egyszer csak észrevette,
2056 16|               nyúlva, gigászi nagyságban.~A bölcs csontos testét egy
2057 16|                 Az árnyék épp úgy lógázta a köpenyt, mint õ. A karjai
2058 16|                lógázta a köpenyt, mint õ. A karjai épp úgy jártak, a
2059 16|                  A karjai épp úgy jártak, a lábai épp úgy tapostak,
2060 16|                   tapostak, mint az övéi.~A mester ezen nagyon elgondolkozott.~
2061 16|              elgondolkozott.~Vajon melyik a valóban létezõ: az árnyék,
2062 16|                árnyék. Az tartósabb, mint a romlandó földi test.~Mikor
2063 16|                   az árnyék.~Aztán, mikor a napszekér vértajtékos, lihegõ
2064 16|              vértajtékos, lihegõ lovakkal a nyugati ég peremére ért,
2065 16|                   fala alá, mert elállott a lélegzete.~Hörgött. Érezte,
2066 16|                   küzdött, aztán lehunyta a szemét, és meghalt.~A hûs
2067 16|            lehunyta a szemét, és meghalt.~A hûs alkonyi szellõ meglibegtette
2068 16|                  kötõzsinórját kibogozta.~A fehér falon a fekete árnyék
2069 16|                  kibogozta.~A fehér falon a fekete árnyék lassan táncolni
2070 16|                  lassan táncolni kezdett. A hulla azonban ott hevert,
2071 16|                    s szinte beleszédültem a fekete, szénillatos sötétségbe.
2072 16|                   mozdulatlan éjszakához. A kerekek süket dübörgésében
2073 16|                ezüstös trillát hallottam. A szürke mezõk mélységében,
2074 16|                 egyszerre elérzékenyültem a primitív hangszeren, és
2075 16|               Aztán egészen elfelejtettem a tücsök nótáját. Két vagy
2076 16|              lehet már. Ma pedig itt ülök a lámpám árnya alatt, és fûtött
2077 16|                csikorgó télen újra hallom a tücsökdalt, az ezüstös,
2078 16|             sokszor elszáradt és kivirult a fû, az ugart fölszántották,
2079 16|              igénytelen énekesem még azon a nyáron meghalt. A vidék
2080 16|                még azon a nyáron meghalt. A vidék talán el is pusztult
2081 16|                   el is pusztult egészen, a gyorsvonatom mozdonyát,
2082 16|             mozdonyát, amely tovaröpített a dübörgõ síneken, azóta piszkos
2083 16|     kereskedésekben ócskavasként árulják, a gépész meghalt, a jelzõlámpa
2084 16|                árulják, a gépész meghalt, a jelzõlámpa összetört, a
2085 16|                   a jelzõlámpa összetört, a kocsik inai meghibbantak,
2086 16|              kocsik inai meghibbantak, és a vasút utasai szertezüllöttek,
2087 16|          szertezüllöttek, örökre eltûntek a szemem elõl. A dal azonban
2088 16|                   eltûntek a szemem elõl. A dal azonban él, a tücsök,
2089 16|                   elõl. A dal azonban él, a tücsök, ez az apró fûzfapoéta,
2090 16|                 ez az apró fûzfapoéta, ez a semmi, ez a ciripelõ, zöld
2091 16|                fûzfapoéta, ez a semmi, ez a ciripelõ, zöld féreg egyre
2092 16|              hegedûjét.~És dala most újra a vágy, az öröm, a fájdalom
2093 16|                most újra a vágy, az öröm, a fájdalom végtelenségét kelti
2094 16|              akkor - két vagy három éve - a nyári szürkületben.~A TENGEREN~
2095 16|                     a nyári szürkületben.~A TENGEREN~Hajóm, ez az acélbordájú
2096 16|                  víziszörny, inogva lebeg a hullámok viharos taraján,
2097 16|             alussza lázas, délutáni álmát a víz, s valami különös, kemény
2098 16|                elõttem és utánam - szabad a pálya -, ég és víz között
2099 16|                    Más senki sincsen itt. A nap is hangtalanul, tompa
2100 16|                 öreg hálószobalámpás - ez a leszámolás órája -, s az
2101 16|                 álmos, sárga félhomályba, a bizonytalanság és vakmerõség
2102 16|            egyhangúan, bágyasztóan, amint a kék égbõl a vízi futáshoz
2103 16|            bágyasztóan, amint a kék égbõl a vízi futáshoz olykor levegõt
2104 16|                  olykor levegõt kortyint. A szélben azonban hárfahúrokká
2105 16|                   hárfahúrokká finomulnak a vastag hajókötelek, és gyönyörû
2106 16|                melynek hatalma nem kisebb a te hatalmadnál. És piros
2107 16|                  egy pillanatban lehunyom a szememet, és eltûnsz elõlem,
2108 16|      megsemmisítlek, és újra nem vagy.~Te a hajótörés pokoli recsegésében
2109 16|              lehunynom, és te eltûnsz, és a semmiségbe roskadsz.~Ó tigristorkú,
2110 16|                 embert, az isteni férget, a nyugodtan-rontót, az akadály-bontót,
2111 16|      nyugodtan-rontót, az akadály-bontót, a könnyet-ontót, ki megnyergeli
2112 16|              remetearcú vándor bolyongott a város elhagyott, sötét utain.
2113 16|                   halk hangon így énekelt a sötétségben:~- Jöjjetek
2114 16|                lelketek titkát. Én imádom a ti lelketeket, mivelhogy
2115 16|                    és nem kendõzött, mint a többi embereké.~Jöjjetek
2116 16|                bokákkal, mert én szeretem a ti szomorú örömeteket, mivelhogy
2117 16|                   könnyekbõl születik, és a könny szent.~Danoljatok
2118 16|                  vagytok ti! Hasonlatosak a fekete éjben nyíló piros
2119 16|                rózsákhoz, vagy még inkább a jó anyákhoz, kik megszoptatják
2120 16|             nyugalmat és békességet adtok a láztól dagadóknak s a szenvedély
2121 16|               adtok a láztól dagadóknak s a szenvedély elvakultjainak.~
2122 16|         ártatlanok vagytok! Úgy fekszetek a hideg ágyon, mint Vénusz
2123 16|                ágyon, mint Vénusz oltárán a néma, gyenge bárányka.~Jöjjetek
2124 16|                 testvéreim, ti megértitek a szenvedélyek lávatüzében
2125 16|               lelkemet, és én nem nevetek a ti kisírt szemetekbe.~A
2126 16|                   a ti kisírt szemetekbe.~A költõ titeket nagyon szeret,
2127 16|            senkivel sem éreztetitek, csak a gyönyört, mely belõle fakad.
2128 16|                 fakad. Ágyatok hasonlatos a koporsóhoz, örömetek a szenvedéshez,
2129 16|         hasonlatos a koporsóhoz, örömetek a szenvedéshez, és életetek
2130 16|                 szenvedéshez, és életetek a halálhoz, s mégis forrón
2131 16|              Hideg tüzetek lángra gyújtja a szegény vándort, s azok,
2132 16|                  boldog felejtés, mert ti a szûz terméketlenség komor
2133 16|             vagytok, ó, gyönyör lányai...~A VÖRÖS ÜNNEP~Örömmámorban
2134 16|                  eszme végre diadalt ült. A világ összes proletárjai
2135 16|        csókolóztak, részegen az örömtõl s a boldogságtól.~Egy beláthatatlan
2136 16|                beláthatatlan menet indult a Pantheonhoz, melyet a fenséges
2137 16|              indult a Pantheonhoz, melyet a fenséges nép épített az
2138 16|                 méltóan hódoljanak nekik.~A fenséges nép azonban, mikor
2139 16|               fenséges nép azonban, mikor a Pantheonba lépett, zúgni
2140 16|                kezdett, mivel látta, hogy a díszes márványcsarnokban
2141 16|                hogy az egyenlõség ünnepén a szellem tõkései ily kiváltságot
2142 16|                   annyi szobor díszelgett a márványkupolában. Shakespeare
2143 16|           Lassan-lassan azután kidobálták a szellemi „borzsoák”-at,
2144 16|                 az egész Pantheon megtelt a hülyék és félkegyelmûek
2145 16|                 félkegyelmûek arcmásával.~A felséges népnek azonban
2146 16|                    s lassan-lassan ezeket a szobrokat is kidobálták,
2147 16|                  végleg lerombolták magát a Pantheont is. Az emberek
2148 16|               mind egyenlõek lettek...~És a felséges nép boldog volt.~
2149 16|              meggondolta magát, és elment a ravatalához. A halott a
2150 16|                  és elment a ravatalához. A halott a szoba közepén feküdt.
2151 16|                   a ravatalához. A halott a szoba közepén feküdt. Szemeire
2152 16|        ezüstforintosokat tettek. (Ez volt a halott családjának egyetlen
2153 16|            családjának egyetlen vagyona.)~A gyászolók megdöbbenve tekintettek
2154 16|                   megdöbbenve tekintettek a sovány, huncut arcú öregemberre,
2155 16|                  neki.~Az uzsorás azonban a halott fölé hajolt, s szemérõl
2156 16|                 hideg mozdulattal levette a két ezüstforintot, és egy
2157 16|                 és egy kecses mozdulattal a zsebébe csúsztatta.~Gyöngéden
2158 17|                   de ez nem nagyon fontos a történetre... Az ég azonban
2159 17|               enyhe ibolyaillat párolgott a barna szobákban. Ez az a
2160 17|                  a barna szobákban. Ez az a különösen világos és átlátszó
2161 17|           átlátszó szombat délután, mikor a szorgalmasabb diákok a nyitott
2162 17|              mikor a szorgalmasabb diákok a nyitott ablakoknál vonalazzák
2163 17|              vasárnap délután örömében, s a távol mezõkön kacagva, puffogva
2164 17|             kacagva, puffogva hangzik fel a méta lármája meg valami
2165 17|                 eltévedt harangszó. Ebben a pillanatban még a szigorú
2166 17|                   Ebben a pillanatban még a szigorú arcú iskolásudvarnak
2167 17|                   bolondos kedve támad, s a nehéz homok ugrálni szeretne
2168 17|                  szeretne örömében, ha az a kenetes és vallásos komolyság,
2169 17|                 végû szobának szállította a napsugarakat. Nagyot kortyintott
2170 17|          napsugarakat. Nagyot kortyintott a részegítõ kék levegõbõl,
2171 17|           levegõbõl, azután kijjebb dugta a fejét, és rákönyökölt az
2172 17|                   heverõ fekete posztóra. A ruhája is fekete volt, s
2173 17|                 volt, s sápadt arca ebben a gyászos keretben csodásan
2174 17|                 még csak nem is sejtette. A szomszéd ablakokban könyöklõ
2175 17|                   reá, ki lehet igazán ez a sápadt, fekete fiú, aki
2176 17|          darabjait nyugodtan hajigálja le a járda kövezetére? Vajon
2177 17|                mondjuk meg, hanem higgyük a legjobbat.~A kis mellékutcán
2178 17|                hanem higgyük a legjobbat.~A kis mellékutcán éppen az
2179 17|                  az õ ablaka alatt átfújt a virágszagú szellõ, s mintha
2180 17|               élet ragyogását mutatta meg a szûk börtönök lakóinak.~
2181 17|                  börtönök lakóinak.~Künn, a körút tölcsérein még télies
2182 17|              télies vidámsággal kavargott a zaj, itt azonban a kocsisok
2183 17|              kavargott a zaj, itt azonban a kocsisok már andalogva hajtottak,
2184 17|           kötelein színes ruhák lógtak, s a kövek között szivárványszínûen,
2185 17|      szivárványszínûen, lustán csillogott a szappanos víz. Ide már megérkezett
2186 17|                  víz. Ide már megérkezett a tavasz. Az ablakban könyöklõ
2187 17|              kocsi új bútorokat hozott, s a friss festékszag tavaszosan
2188 17|          festékszag tavaszosan vegyült el a virágillattal és a zöld
2189 17|             vegyült el a virágillattal és a zöld gallyak életlehelõ
2190 17|           életlehelõ szagával. Nyelte ezt a selymes, bársonyos levegõt,
2191 17|                   mintha õrültek lennének a napfénytõl, a virágoktól,
2192 17|            õrültek lennének a napfénytõl, a virágoktól, a lányoktól,
2193 17|                 napfénytõl, a virágoktól, a lányoktól, s egy percre
2194 17|             láthatta, hogy az õ esze most a lábaiban volt. Roskatag,
2195 17|               Ilyen révedezõen járni csak a megcsalt szerelmesek szoktak,
2196 17|                 már nincs több vágyuk. Ez a szegény fiatalember is fáradtan
2197 17|                 hagyogatta el maga mögött a várost, a házak egyre kisebbedtek,
2198 17|                  el maga mögött a várost, a házak egyre kisebbedtek,
2199 17|                mezõ szélén már integetett a lassú hajlású temetõdomb,
2200 17|                 lassú hajlású temetõdomb, a kálvária. Nem riadt vissza
2201 17|               Krisztus oly szelíd volt, s a régi esõmosott szentképek
2202 17|               bizonyos. Ment tehát elõre, a sarjadzó puha, lucskos földben,
2203 17|           sarjadzó puha, lucskos földben, a virágos, domborodó földpúpok
2204 17|                  földpúpok közé. Távolban a szomorúság nemtõje megfordított
2205 17|            megfordított fáklyával állott, a márványangyal zokogva borult
2206 17|                 borult egy oszlopkõre, és a kis sírok mellett olcsó
2207 17|                  és hangtalanul nevetett, a vállát vonta, és suttogott.~-
2208 17|                 köré, és ment, ment elõre a nedves, aranyos tavaszban.
2209 17|                 csengettyûk csilingeltek. A halk szélben borzasztó bánat
2210 17|            futamai csuklottak meg, s fenn a kék mennyboltban angyalok
2211 17|                tértek vissza?~Lehet, hogy a szomorúság ünnepe volt,
2212 17|                 szomorúság ünnepe volt, s a szerelem emlékei sírtak.
2213 17|               szerelem emlékei sírtak. Ez a szomorú idegen talán szerelmes
2214 17|                   szõke asszonyba, s ezen a világos szombat délutánon
2215 17|             délutánon annyira túlcsordult a szíve, hogy nem bírva magával,
2216 17|               csak forró testén érzik még a tavasz lüktetése. Képzeljétek
2217 17|                 lüktetése. Képzeljétek el a nõt, amint ezt a pelyhetlen
2218 17|           Képzeljétek el a nõt, amint ezt a pelyhetlen állú fiút õrülten,
2219 17|                   ijedten rezzennek össze a drága csecsebecsék, s megmozdulnak
2220 17|              csecsebecsék, s megmozdulnak a falon a komor velencei képek.
2221 17|                    s megmozdulnak a falon a komor velencei képek. Képzeljétek
2222 17|                háttérül.~Sokáig andalgott a szomorúság mezõin. Körültekingetett.
2223 17|                  szombat délutánon, mikor a szív tele van habkönnyû
2224 17|                 kétséggel. Egy ember jött a határon, azután eltûnt.
2225 17|               szállt fel és szertezüllött a levegõs magasságban. Mindez
2226 17|                könnyezni szeretett volna. A temetõ szélén állott már,
2227 17|              törpe sírok között. Mellette a temetõ mély árka zöld, pállott
2228 17|                szemétdomb. Ember, ameddig a szem ellát, sehol. Ebben
2229 17|                  szem ellát, sehol. Ebben a nagy némaságban pedig fojtogatni
2230 17|                 pedig fojtogatni kezdette a bánat, a szív szent, névtelen
2231 17|              fojtogatni kezdette a bánat, a szív szent, névtelen bánata,
2232 17|               tudom, milyen sokáig ült ez a fekete fiú a virágozni kezdõ
2233 17|                sokáig ült ez a fekete fiú a virágozni kezdõ sírhalmon,
2234 17|                sem mondhatom meg, hogy ez a könnyezõ ember én voltam-e,
2235 17|                  hogyha rágondolok, elfog a sírás, s zokogni szeretnék,
2236 17|             zokogni szeretnék, mint õ ott a temetõ szemetes árka mellett,
2237 18|                                           A CSEH TROMBITÁS~A színházi
2238 18|                          A CSEH TROMBITÁS~A színházi zenekar mély pincéjében -
2239 18|        villanylámpa elõtt - ül Sznopcsek, a cseh trombitás. Ha a karmester
2240 18|           Sznopcsek, a cseh trombitás. Ha a karmester kopog a pulpituson,
2241 18|           trombitás. Ha a karmester kopog a pulpituson, szájához szorítja
2242 18|            szorítja rengeteg trombitáját, a szeme kidagad, mint a pontyé,
2243 18|        trombitáját, a szeme kidagad, mint a pontyé, a két arca elõször
2244 18|                   kidagad, mint a pontyé, a két arca elõször felpuffad
2245 18|                két arca elõször felpuffad a beléje szívott sok levegõtõl,
2246 18|                   sok levegõtõl, aztán ez a levegõ - lassan és ütemesen -
2247 18|               lassan és ütemesen - kiárad a trombita torkán, s az arca
2248 18|                  lelohad. Sokszor ismétli a játékot. Lélekkel fúj, és
2249 18|               Lélekkel fúj, és lelket fúj a hangszerébe. A trombita
2250 18|                 lelket fúj a hangszerébe. A trombita pedig, mint egy
2251 18|                 Estefelé borozni szokott. A feje kellemesen kóvályog.
2252 18|              kellemesen kóvályog. Izgatja a zene. Amint belelehel a
2253 18|                   a zene. Amint belelehel a trombitájába, úgy érzi,
2254 18|              trombitájába, úgy érzi, hogy a szája elreped, az arca felrobban
2255 18|                elreped, az arca felrobban a fortissimo örömétõl, és
2256 18|                bõrén még sötétebbé válnak a bor és az öregség csúnya
2257 18|                    E tornák után lehunyja a szemét. A világ sötét fényben
2258 18|                   után lehunyja a szemét. A világ sötét fényben úszik
2259 18|                 és könnyû, de egy idõ óta a halál csírái fakadoznak
2260 18|                  csírái fakadoznak benne. A többiek, akik körülötte
2261 18|            meredtek meg márványosan, csak a szeme esett be kissé. A
2262 18|                   a szeme esett be kissé. A szomorkás pici ember egy
2263 18|                melyben meghalt az apja és a nagyapja, és maga elé bámulva,
2264 18|                 némi megtakarított pénze, a színházi zenekart faképnél
2265 18|            faképnél hagyta, és aztán csak a hangversenyekre meg az italra
2266 18|            reggelenként órahosszat sétált a városi park fehér orgonabokrai
2267 18|                 hónap, és mindennek vége.~A hangversenyeket buzgón látogatta.
2268 18|              egyetlen passziója. Szerette a zenét önzõen és szenvedélyesen,
2269 18|               önzõen és szenvedélyesen, s a füle, ez a begyakorolt,
2270 18|              szenvedélyesen, s a füle, ez a begyakorolt, ínyenckedõ
2271 18|                   mohón szürcsölte magába a halkuló, dübörgõ hangviharokat,
2272 18|             mintha egész valója csak ezen a két lapos tölcséren át ömlött
2273 18|               beléje. Nem sokat érthetett a zenéhez, de tisztelet élt
2274 18|                haptákba vágta magát, mint a muzsika öreg közkatonája.
2275 18|                 muzsika öreg közkatonája. A hangversenyteremben mindig
2276 18|         hangversenyteremben mindig õ volt a legelsõ. Hét órakor nehézkesen
2277 18|                  és komolyan felbotorkált a lépcsõkön. Az ajtónyitogatók,
2278 18|             lépcsõkön. Az ajtónyitogatók, a ruhatárosok mosolyogtak,
2279 18|                   vastag szemüvegét, hogy a zenét lássa is, és keresztbe
2280 18|                illedelmesen - várakozott. A közönség fecsegett, pisszegett,
2281 18|               mintha rá lenne bízva, hogy a mûvészetnek ebben a mûvészietlen
2282 18|                  hogy a mûvészetnek ebben a mûvészietlen és kegyetlen
2283 18|                 szolgáltasson, s megvédje a barbárok közönye ellen.~
2284 18|                este volt, korán sötétedõ. A köd vastagon feküdt a városon,
2285 18|           sötétedõ. A köd vastagon feküdt a városon, az emberek küszködtek
2286 18|              küszködtek vele, nekimentek, a villamosok csörömpöltek.
2287 18|       esernyõjével sebbel-lobbal libegett a lépcsõn felfelé. Úgy látszik,
2288 18|                  Lábujjhegyen lopózkodott a legközelebbi székre. Idegesen
2289 18|             feszengett, mert nem ülhetett a szokott helyén, körötte
2290 18|                  ablaktáblákról csorogtak a vastag verejtékcsöppek.
2291 18|                   vastag verejtékcsöppek. A teremben különben is tûrhetetlen
2292 18|                   különben is tûrhetetlen a melegség. Fönn a plafonon
2293 18|              tûrhetetlen a melegség. Fönn a plafonon a zöld gázlángok
2294 18|                 melegség. Fönn a plafonon a zöld gázlángok lihegnek,
2295 18|                  zöld gázlángok lihegnek, a tikkasztó forróságban szédülnek.
2296 18|          tikkasztó forróságban szédülnek. A tükrök a sarokból bámulnak
2297 18|           forróságban szédülnek. A tükrök a sarokból bámulnak reá, a
2298 18|                  a sarokból bámulnak reá, a zene pedig magasan kóvályog,
2299 18|          pillanatban elhallgat, elalszik. A zene és a melegség együtt
2300 18|            elhallgat, elalszik. A zene és a melegség együtt zsibong.~
2301 18|                   figyelni. Összeráncolta a szemöldökeit, és a közönséget
2302 18|          Összeráncolta a szemöldökeit, és a közönséget nézegette. Mellette
2303 18|                 úr ül, aki most lépett ki a borbélyüzletbõl, háta mögött
2304 18|                 hogy félni lehet, lebukik a székrõl. Az elõtte levõ
2305 18|               egészen az ablak mellett...~A feje megfájdult, és elállt
2306 18|                feje megfájdult, és elállt a lélegzete.~- Bolondság -
2307 18|              Otthon az ágya fölött lógott a maszkja, melyet a halotti
2308 18|                  lógott a maszkja, melyet a halotti lárva után öntöttek.
2309 18|                  halvány arcképeit és azt a képet, ahol a ravatalon
2310 18|            arcképeit és azt a képet, ahol a ravatalon fekszik. Képtelennek
2311 18|                    Megsimította homlokát. A feje beteg, a látása zavarodott
2312 18|                   homlokát. A feje beteg, a látása zavarodott meg, bizonyára
2313 18|               mindig úgy ült, mint elõbb. A szék támlájára támaszkodott,
2314 18|                   s reá nézett.~Reám néz?~A trombitás elfehéredett,
2315 18|                   délután több bort ivott a kelleténél. A szája azonban
2316 18|                  bort ivott a kelleténél. A szája azonban nyitva maradt
2317 18|                      Beethoven...~Õ volt, a süket Isten, majdnem olyan,
2318 18|               Isten, majdnem olyan, ahogy a képeken látta, ahogy képzelte.
2319 18|                képzelte. Eljött ide, abba a terembe, ahova õ, elvegyült
2320 18|               terembe, ahova õ, elvegyült a többi közé, és észre sem
2321 18|                 hozzá, meg is tapinthatja a ruháit, csontos arcát, gõgös-szomorú
2322 18|                vagy talán gorombán, ahogy a kontár orgonással beszélt
2323 18|             azután ismét nekitámaszkodott a széknek, mint a többi. Vonásai
2324 18|          nekitámaszkodott a széknek, mint a többi. Vonásai durvábbak,
2325 18|                   Vonásai durvábbak, mint a képeken, orra nagyobb és
2326 18|                  az éjjel, s fáradt lenne a hosszú utazástól, melyet
2327 18|               kellett tennie, míg ideért. A jobb könyöke fehér kõportól
2328 18|                   fehér kõportól piszkos, a sírok tégláitól, vagy talán
2329 18|               sírok tégláitól, vagy talán a meszet dörzsölte le, amint
2330 18|                 kiszögellõ gallér szorult a nyakához, kissé régimódi,
2331 18|                  egy kékkövû bronzmelltû. A haja zord rendetlenségben
2332 18|                 Milyen egyszerû. Akárcsak a többiek. - Most már emlékezett
2333 18|            határozottan tudta, hogy látta a pénztárnál, amint megváltotta
2334 18|             pénztárnál, amint megváltotta a jegyet, a zsebébe gyûrte,
2335 18|               amint megváltotta a jegyet, a zsebébe gyûrte, s az ajtó
2336 18|                   megérinthetném legalább a ruhája szegélyét, a cipõje
2337 18|              legalább a ruhája szegélyét, a cipõje hegyét...”~A közönség
2338 18|            szegélyét, a cipõje hegyét...”~A közönség tapsolt, fenn az
2339 18|                 pillanat sem telt bele, s a trombitás már az ismeretlen
2340 18|                   háta mögött állott, aki a nyugtalankodó emberek között
2341 18|                   idegen hátrafordult, és a szemébe nézett, nem volt
2342 18|                   ismerték volna egymást. A trombitás most hebegni kezdett,
2343 18|                  természetesen - megfogta a kezét, reá nézett és kimondta
2344 18|                    reá nézett és kimondta a nevét.~- Nem... ez nem igaz... -
2345 18|                 ez nem igaz... - lihegett a trombitás, és egy székre
2346 18|               felállni, kicsit meghajtani a térdét, mint az oltár elõtt,
2347 18|                beszélünk, de torkán akadt a szó.~- Ah... - fuldoklott,
2348 18|                      fuldoklott, és kezét a karjára tapasztotta.~- Vigyázzon -
2349 18|               lány haladt el mellettük, s a szava elveszett a kacajukban.~
2350 18|            mellettük, s a szava elveszett a kacajukban.~Ezalatt mind
2351 18|                  kacajukban.~Ezalatt mind a ketten az ajtóhoz értek,
2352 18|             mentek, szinte röpültek. Künn a hûvös folyosón öles léptekkel
2353 18|                 léptekkel szálltak tovább a neszfogó, piros léniás gyökérszõnyegen.
2354 18|            szigorúan, de jóságosan nézett a trombitás szemébe, ritkán
2355 18|                 valami bánat feküdt volna a mellén. Többször csüggedve
2356 18|                 Többször csüggedve intett a kezével, lemondóan bólintott,
2357 18|             kezével, lemondóan bólintott, a vállát vonta, egész valóján
2358 18|               hajnalban, pont ötkor indul a vonatom. Akkor megyek...~
2359 18|                  vonatom. Akkor megyek...~A trombitás olvasott a szemébõl.~-
2360 18|                      A trombitás olvasott a szemébõl.~- Nem jön többet
2361 18|               többet soha vissza.~- Soha.~A folyosón hideg volt már.
2362 18|               õszi szél suhant végig künn a meztelen fák között, a holt
2363 18|               künn a meztelen fák között, a holt gyepen levelek járták
2364 18|                holt gyepen levelek járták a haláltáncot, s néhány vékony
2365 18|         haláltáncot, s néhány vékony karó a szálloda udvarából árnyékot
2366 18|             árnyékot vetett az ablakokra. A homályból egy elmosódó fal
2367 18|                   elmosódó fal kísértett, a kerítés elõtt az egymásra
2368 18|                   Egy pincér suhant végig a folyosón, s nesztelenül
2369 18|                  nyekergett az ágy, amint a vendégek sietve belezökkentek,
2370 18|               hallatszott, amint elfújták a gyertyát, és kitették a
2371 18|                   a gyertyát, és kitették a cipõiket az ajtó elé.~Az
2372 18|     nyugtalankodni kezdett, megszorította a trombitás kezét:~- Bocsásson
2373 18|                 most felmegyek. Itt lakom a második emeleten, a hatos
2374 18|                 lakom a második emeleten, a hatos szám alatt. Egyet-mást
2375 18|                  fél óra múlva várom lenn a bejáratnál, az oszlopcsarnokban.~
2376 18|                Várom.~Ezzel magára hagyta a trombitást. A hangverseny
2377 18|               magára hagyta a trombitást. A hangverseny közönsége pedig
2378 18|                 pedig kiáradt az ajtókon, a fekete ár kettévált a két
2379 18|            ajtókon, a fekete ár kettévált a két ágazó lépcsõn, s csavarogva-forogva
2380 18|                  oszlopcsarnokban egyedül a trombitás várakozó alakja
2381 18|                   kucorgott, az óramutató a tizenkettõt elhaladta, és
2382 18|                    Felrohant, és megnézte a vendégkönyvet. Nagy kusza
2383 18|              betûi, az õ írása.~Egyenesen a hotelszobája felé tartott.
2384 18|                    Zsebébõl elõkotorászta a gyufát. Senki. Szûz tisztaság,
2385 18|                    Senki. Szûz tisztaság, a szekrények be vannak zárva,
2386 18|               szekrények be vannak zárva, a kulcsok az asztalon, a bútorokon
2387 18|                    a kulcsok az asztalon, a bútorokon semmi nyom, mintha
2388 18|                 lélek lakott volna itten. A levegõben csak a tisztaság
2389 18|                   itten. A levegõben csak a tisztaság kedves illata.
2390 18|                  tisztaság kedves illata. A gyertyák meggyújtatlanok,
2391 18|                  belök selymes és rojtos, a törülközõk használatlanok,
2392 18|           törülközõk használatlanok, mint a gyûretlen, hófehér oltárkendõk.
2393 18|                  egy szûzlány otthonához. A vizesüveg színig telve,
2394 18|                   vizesüveg színig telve, a poharak szárazok, az ágy
2395 18|               szárazok, az ágy bontatlan.~A háta mögött álló pincérhez
2396 18|              mikor ment. Reggel üres volt a szobája. Az ágyhoz nem nyúlt,
2397 18|             szobája. Az ágyhoz nem nyúlt, a gyertyákat nem gyújtotta
2398 19|                  hogy hozzon friss vizet. A mosdótálban, a vizespalackban
2399 19|               friss vizet. A mosdótálban, a vizespalackban alig áll
2400 19|                  néma. Belemártom fejemet a tálba, s ijedten kapom ki,
2401 19|                tálba, s ijedten kapom ki, a víz megint meleg. Újra csengetek.
2402 19|             megint meleg. Újra csengetek. A vázában szegény beteg virágaim
2403 19|             iszunk, és bámulunk egymásra. A fõhadnagy olvasni kezdi
2404 19|              orfeumban?~- Ott. Ugyanabban a fülkében, a rózsaszínû lámpás
2405 19|                    Ugyanabban a fülkében, a rózsaszínû lámpás alatt.~-
2406 19|                amint az orfeumban, háttal a színpadnak, egy székhez
2407 19|                Nem bírok aludni. Lehunyom a szememet, és akkor még borzasztóbb
2408 19|               ébredés. Az óra tovább jár, a fõhadnagy arca az újság
2409 19|                arca az újság fölé hajlik, a zöld lámpaernyõ mozdulatlan.
2410 19|                  bár komikus vagyok, mint a ponyvaregények párbajhõsei,
2411 19|              tovább kell virrasztanom, és a levegõbe ezerszer kirajzolnom
2412 19|                   egyszerûen terajtad van a sor.~- Jól vív?~- Minden
2413 19|                 Miért jár társaságokba és a színházakba unatkozni? Minek
2414 19|                 ad fejedelmi borravalókat a pincéreknek, mikor mindenki
2415 19|                   Ettõl ijedek meg, ettõl a titokzatosságtól. Ez az
2416 19|             lejárt rugó... Ez az iszonyú.~A fõhadnagy vállát vonja.~-
2417 19|                   órád.~Ledõlök az ágyra. A paplan, a vánkos hûvös,
2418 19|               Ledõlök az ágyra. A paplan, a vánkos hûvös, s ez kissé
2419 19|               azonban átmelegszik minden, a sok forró tollpihe, mint
2420 19|                   lángbokor magához ölel, a lánghullámok pedig átcsapnak
2421 19|               Érzem, hová kerültem. Ez az a perc, melyrõl gyerekkoromban
2422 19|                   kedvben gyúlnak ki ezek a vízszínû szemek, a lelketlen
2423 19|                   ezek a vízszínû szemek, a lelketlen gépemberbe visszatér
2424 19|             gépemberbe visszatér az élet.~A fõhadnagy az ágyam mellé
2425 19|               ágyam mellé ül, és megfogja a kezemet.~- Bátorság, bátorság.~-
2426 19|            historikus ösztönével érzi meg a világtörténelem leheletét,
2427 19|        Készülõdjél.~Az utcákon oltogatják a gázlángokat. Egy kocsiban
2428 19|         gázlángokat. Egy kocsiban ülök, s a szellõtlen sárga reggelen
2429 19|                   után inognak el elõttem a házak, a fák, a mezõk. A
2430 19|               inognak el elõttem a házak, a fák, a mezõk. A zöld négyszög
2431 19|                   elõttem a házak, a fák, a mezõk. A zöld négyszög közepén
2432 19|                  a házak, a fák, a mezõk. A zöld négyszög közepén áll
2433 19|                  ahogy éjjel elképzeltem. A fõhadnagyhoz rohanok, valamit
2434 19|                  dadogok, mire õ megfogja a csuklómat, s elõre lök.
2435 19|                    s elõre lök. Kezünkben a vékony, éles acélpenge.~
2436 19|                   acélpenge.~Már megadták a jelt, de van még annyi idõm,
2437 19|                 nem csodálkoznék. Keresem a szemében a tüzet, az elszánt,
2438 19|          csodálkoznék. Keresem a szemében a tüzet, az elszánt, vérszomjas
2439 19|                elegánsan csattannak össze a kardok. A fogaikkal enyeleghetnek
2440 19|                csattannak össze a kardok. A fogaikkal enyeleghetnek
2441 19|               fogaikkal enyeleghetnek így a bestiák, mikor még nem akarnak
2442 19|                  még nem akarnak harapni. A segédek figyelnek. Tempóvágások.
2443 19|                 áltámadást intéz ellenem. A mellét ügyetlenül szabadon
2444 19|                  tõlem?~Már öt perce tart a viaskodás. A pengék szinte
2445 19|                   perce tart a viaskodás. A pengék szinte játszanak,
2446 19|                vagyok merülve, alig állok a lábamon.~A kardok között
2447 19|            merülve, alig állok a lábamon.~A kardok között szemébe nézek,
2448 19|                   Egyszerre érteni kezdem a helyzet rémületes borzalmát.
2449 19|              helyzet rémületes borzalmát. A kardomat most is maga felé
2450 19|                   fel, már holtan fekszik a gyepen. A segédek biztatgatnak,
2451 19|                  holtan fekszik a gyepen. A segédek biztatgatnak, hogy
2452 19|                   Kezemben idegesen remeg a kard. Nem vagyok ura magamnak,
2453 19|                 magamnak, az akaratomnak, a tudásomnak, félek az erõmtõl.
2454 19|                    Támadni nem merek már. A kard feléje csusszan, s
2455 19|                 csusszan, s nem fogja fel a vágást. Sovány, kopaszodó
2456 19|              rajtam, s majdnem megvakulok a gondolat sértõ világosságától.
2457 19|                  sértõ világosságától. Ez a kiélt vázember ma gyilkossá
2458 19|             rohanna, ha bõszen emelné rám a kardját... De nem. Nyugodt.
2459 19|                    Vár.~Már nem is látok. A fejem zakatol, a karom kifáradtan
2460 19|                   látok. A fejem zakatol, a karom kifáradtan hadonász.
2461 19|                karom kifáradtan hadonász. A segédek semmit sem vesznek
2462 19|                  Talán magam rohanok bele a kardjába, talán megölöm
2463 19|                  akarja, parancsolja. Ami a többiekkel nem sikerült,
2464 19|                nem szabad megtörténni. Ez a csend, ez a karddal való
2465 19|               megtörténni. Ez a csend, ez a karddal való álmos nyújtózkodás
2466 19|                  elveszi az eszméletemet. A térdeim megroggyannak. Hátrálok,
2467 19|               megroggyannak. Hátrálok, és a földre dobom a kardot.~Aztán
2468 19|               Hátrálok, és a földre dobom a kardot.~Aztán futni kezdek,
2469 19|                   elõre, elõre, karjaimon a bandázzsal, félig meztelenül.~
2470 19|                    félig meztelenül.~Ezen a csillagtalan, nyári éjszakán
2471 20|                   között. Esténként kiült a padra. Vidéki szokás szerint
2472 20|                  s úgy érezte, hogy ebben a környezetben õ is gyermek
2473 20|                   és álmodozó. Fölmászott a Gellérthegyre, megvacsorázta
2474 20|              Gellérthegyre, megvacsorázta a vastag aludttejet, melyet
2475 20|                  zöld bögrében tett eléje a cseléd. Elõvette könyveit.
2476 20|              könyveit. Pipázgatott. Nézte a szûzdohány acélkék füstjét.~
2477 20|               szûzdohány acélkék füstjét.~A várost kerülte. Ha olykor
2478 20|                 kerülte. Ha olykor átment a Margit-hídon, megdobbant
2479 20|                  Margit-hídon, megdobbant a szíve. Valami önvádat érzett,
2480 20|              éjjel kocsmában kurjongattak a pesti oldalon, kék holdfényben,
2481 20|                pálinkás fejjel megmászták a hegyeket, és boszorkányokat
2482 20|                   boszorkányokat kerestek a sziklákon, vagy egy budai
2483 20|                   mondott nekik. Sajnálta a leányt, akit feleségül akart
2484 20|                     Látja - mondotta neki a leány -, most megint pirosak
2485 20|              leány -, most megint pirosak a koralljaim.~Nyakán égõ vörös
2486 20|                   vörös színben villogtak a mogyoró nagyságú korallok.
2487 20|                   nagyságú korallok. Ezek a gyöngyök misztikus kapcsolatban
2488 20|             Prassz Kázmérral. Ha elhagyta a leányt, megkoptak, elvesztették
2489 20|                   megkoptak, elvesztették a színüket, vérszegények és
2490 20|                  volna belõlük az élet és a vér.~- A véremtõl ilyen
2491 20|               belõlük az élet és a vér.~- A véremtõl ilyen pirosak.
2492 20|                   véremtõl ilyen pirosak. A vérem van bennük - kacagott
2493 20|               gondolt arra, hogy átmenjen a városba. Becsukta ablakait,
2494 20|                 le az alvó budai házakra.~A város azonban mégis fölkereste.~
2495 20|        villamoskocsi hozott neki üzenetet a poros, tikkadt csöndbe.
2496 20|            csöndbe. Haragosan csörömpölt, a lámpái reá hunyorgattak,
2497 20|        selyemsuhogást hallott. Félrehúzta a függönyöket, s egy asszonyt
2498 20|                 át beszûrõdõ portól égett a torka. Távol az ég párafényben
2499 20|                reszketett, és hallatszott a fõváros pihegése, összeszûrõdve
2500 20|                   pihegése, összeszûrõdve a mezõk csöndjével, a zenés