Fejezet

2501 20|         összeszûrõdve a mezõk csöndjével, a zenés kávéházak dünnyögésével,
2502 20|               éjszaka merõ zûrzavar volt. A vashidak táncolni kezdtek,
2503 20|                vashidak táncolni kezdtek, a házak megmozdultak, a Dunában
2504 20|            kezdtek, a házak megmozdultak, a Dunában bor folyt, részegség,
2505 20|               duhajság áradt mindenünnen. A levegõ harci kürtökön muzsikált.~„
2506 20|                   este.~Egy régi óra állt a szobájában. Ódon üvegharang
2507 20|                 Az õsei hagyták rá. Ennek a vén házibarátnak egyhangú
2508 20|                 Másnap reggel találkozott a leánnyal.~Kázmér megcsókolta,
2509 20|          cirógatásával. Meggyújtotta benn a szobában a lámpását, s kimerülten
2510 20|              Meggyújtotta benn a szobában a lámpását, s kimerülten dõlt
2511 20|            lámpását, s kimerülten dõlt le a bõrdíványra. A falakon aranyos
2512 20|         kimerülten dõlt le a bõrdíványra. A falakon aranyos nyugalom
2513 20|                 Szája fanyar volt. Utálta a munkát, és ásítozott.~Egyszerre
2514 20|          Egyszerre künn termett az utcán.~A híd felé tartott.~Reggel
2515 20|                  öt órakor bandukolt haza a lombok közé bújó fehér házak
2516 20|                 budai lakos. Eleinte csak a ruháit vitette át Pestre,
2517 20|                   vitette át Pestre, majd a bútorokat is. Napközben
2518 20|               volt. Szakmunkákat olvasott a dohányról. Ritka dohányokat
2519 20|          Bélyegeket gyûjtött. Este, mikor a szivarfüst gomolyagjain
2520 20|                   gomolyagjain szövögette a jövendõt, gyakran azt képzelte,
2521 20|                  él, és az egész élet, ez a buta kõtömeg s ez a sok-sok
2522 20|                    ez a buta kõtömeg s ez a sok-sok otromba ember csak
2523 20|               melyet reggel hat óra felé, a bor gõzében olyan aranyosnak
2524 20|                látott.~De egy este megült a terített asztalok mellett
2525 20|                Fiúk, fiúk, holnap megyek.~A fiúk nevettek. Már ismerték.~-
2526 20|             teszed.~Kázmér felhörpintette a borát, és nagyon nyugodtan
2527 20|            Tulajdonképpen világosan látta a problémát. Egyszerûen át
2528 20|               Egyszerûen át kellene menni a folyó bal partjáról a jobbra.
2529 20|               menni a folyó bal partjáról a jobbra. De ez korántsem
2530 20|                   korántsem olyan könnyû. A hidak nem mindig egyforma
2531 20|     felszisszennek, ha reájuk lépünk, még a habok is tajtékokat túrnak,
2532 20|            tajtékokat túrnak, s zöld lesz a tarajuk, mint a harapni
2533 20|                 zöld lesz a tarajuk, mint a harapni akaró vadállatok
2534 20|                 Kázmérra pedig haragudtak a hidak. A ködben csörögtek
2535 20|                 pedig haragudtak a hidak. A ködben csörögtek elõtte.~
2536 20|                   magában:~„Pirosak-e még a lány nyakán a korallok?”~
2537 20|               Pirosak-e még a lány nyakán a korallok?”~A szakálla pedig
2538 20|                  lány nyakán a korallok?”~A szakálla pedig megderesedett
2539 20|                  pedig megderesedett ebbe a gondolatba. Egy napon este
2540 20|          kilenckor ébredt. Végre kialudta a hónapos lumpolásokat.~Megfésülködött,
2541 20|                Megfésülködött, és frissen a szokott kocsmájába tartott.
2542 20|               szokott kocsmájába tartott. A kocsmában ott találta a
2543 20|                   A kocsmában ott találta a barátait. Az örök jogászt,
2544 20|           fütyörészve temetkezett beléje. A fák nyári fûszerüket ontották,
2545 20|                   mindenki.~Kicsikét állt a hûvösödõ éjszakában. A levegõ
2546 20|               állt a hûvösödõ éjszakában. A levegõ körülölelte, mint
2547 20|                 Melle gyorsan emelkedett, a szemei égtek. Megnézte az
2548 20|                volt. Az ébredõ gyáraknál, a kültelkeken hirtelen viharossá
2549 20|                   korán kelõ svábok, akik a vásárcsarnokba siettek,
2550 20|           Egyszerre azonban gyökeret vert a lába. Egy szemüveges öregember
2551 20|                    szomorú bólongatással. A történelem professzora.
2552 20|              professzora. Nem akart hinni a szemének, pedig látta, ijesztõ
2553 20|                   Határozottan emlékezett a temetésére, a diákok énekére,
2554 20|                  emlékezett a temetésére, a diákok énekére, az õsz papra,
2555 20|                õsz papra, aki beszentelte a koporsót. Most pedig...~
2556 20|                 Egyszerre elöntötte arcát a vér. Utánairamodott, torkaszakadtából
2557 20|               diákkorában nem tanulta meg a leckéjét. Nem tudta, hogy
2558 20|             követte õt. Õ is Budára ment. A hídfõnél még látta lapos,
2559 20|                már nem törõdött semmivel. A régi lakása felé indult.
2560 20|                  régi lakása felé indult. A kis budai házak már ébredeztek.
2561 20|                 nem veszi észre, s mélyen a szemébe húzta a kalapot.
2562 20|                  s mélyen a szemébe húzta a kalapot. Álmosan vánszorgott
2563 20|              kalapot. Álmosan vánszorgott a törpe házig. A kapu elõtt
2564 20|                vánszorgott a törpe házig. A kapu elõtt megállott, és
2565 20|                 gondolkozott, bemenjen-e?~A fellegekbõl fehéren bukott
2566 20|             fellegekbõl fehéren bukott ki a reggeli hold, azután újra
2567 20|                 hold, azután újra eltûnt. A Dunán egy hajótülök hangja
2568 20|                   haldokolva.~Mit tegyen? A régi ismerõsök közül nincs
2569 20|              otthon marad.~Sokáig ült ott a kövön. Szeme a messzeségbe
2570 20|             Sokáig ült ott a kövön. Szeme a messzeségbe nézett. Egy
2571 20|                 arcán csendesen csurogtak a könnyek. Megcsiklandozták
2572 20|                 könnyek. Megcsiklandozták a szakállát. Ekkor vette észre,
2573 20|               valami megenyhülést érzett. A kis, meleg könnyfolyó szelíden
2574 20|            könnyfolyó szelíden tévedezett a fehér szálakon, mint hódombok
2575 20|              szálakon, mint hódombok közt a tavaszi olvadás vize.~Kázmér
2576 20|                 olvadás vize.~Kázmér ezen a napon lett hatvanéves.~Negyven
2577 21|              VAKSÁG~Ének és harmonikaszó. A Ferenc József híd és az
2578 21|            zavaros és piszkos világot vet a hajóban vacsorázó szerb
2579 21|              legényekre. Este kilenc óra. A város a portól, a melegtõl
2580 21|                  Este kilenc óra. A város a portól, a melegtõl egészen
2581 21|             kilenc óra. A város a portól, a melegtõl egészen elfáradva,
2582 21|                halálos bénultságban pihen a folyó partjain, s csak szokásból
2583 21|                   hogy minden elnémuljon. A Duna-parti járdán lassan
2584 21|           Duna-parti járdán lassan gyérül a közönség, a lépcsõkön egy-egy
2585 21|                 lassan gyérül a közönség, a lépcsõkön egy-egy magányos
2586 21|                 magányos alak komorkodik.~A PROFESSZOR ötven év körüli
2587 21|                   ruganyos léptekkel jön, a vezetõjébe kapaszkodva.
2588 21|                Erre, erre nagyságos úr...~A PROFESSZOR. Tudom a járást,
2589 21|                 úr...~A PROFESSZOR. Tudom a járást, fiam, csak hagyjon
2590 21|               PÉTER. Már mennek hazafelé.~A PROFESSZOR. Akkor jókor
2591 21|                 jókor jöttünk. Menjünk le a vízhez. Ott még kevesebben
2592 21|             mennek, és azután megállanak.~A PROFESSZOR. Átlátni a parton?~
2593 21|         megállanak.~A PROFESSZOR. Átlátni a parton?~PÉTER. Át.~A PROFESSZOR.
2594 21|              Átlátni a parton?~PÉTER. Át.~A PROFESSZOR. Világos?~PÉTER.
2595 21|               PROFESSZOR. Világos?~PÉTER. A hegyeken lámpák égnek.~A
2596 21|                  A hegyeken lámpák égnek.~A PROFESSZOR. A házakban is?~
2597 21|               lámpák égnek.~A PROFESSZOR. A házakban is?~PÉTER. Ott
2598 21|               házakban is?~PÉTER. Ott is.~A PROFESSZOR. A gázlámpák
2599 21|              PÉTER. Ott is.~A PROFESSZOR. A gázlámpák is mind égnek?~
2600 21|                  rendesen. De miért kérdi a nagyságos úr?~Csend, a professzor
2601 21|              kérdi a nagyságos úr?~Csend, a professzor nem válaszol.~
2602 21|                  professzor nem válaszol.~A PROFESSZOR. Mondja, feljöttek
2603 21|             PROFESSZOR. Mondja, feljöttek a csillagok?~PÉTER. Mind fönn
2604 21|              PÉTER. Mind fönn vannak már. A hold is kel. Ma telt hold
2605 21|                 is kel. Ma telt hold van.~A PROFESSZOR. világtalan szemeit
2606 21|                óra?~PÉTER. Kilenc. Csend.~A PROFESSZOR. Gyönyörû este
2607 21|                 Gyönyörû este van. Lassan a szél is fújni kezd. Egy
2608 21|                sétálhatunk. Jöjjön, fogja a karomat. Jó, hogy eljött.
2609 21|                  hogy eljött. Alig vártam a délutánt... Szeretem, ha
2610 21|                mindenki elhagyott.~PÉTER. A nagyságos úrnak nincs felesége?~
2611 21|           nagyságos úrnak nincs felesége?~A PROFESSZOR. Nincs. Magam
2612 21|                  Péter.~PÉTER. Más senki?~A PROFESSZOR. Senki. A takarítónõ,
2613 21|               senki?~A PROFESSZOR. Senki. A takarítónõ, de az reggel
2614 21|                    s csak egy óráig zörög a szobámban. Porol és szellõz,
2615 21|                 este jön maga. Addig ülök a sötét szobában, és nézek
2616 21|                 Ez nagyon unalmas.~PÉTER. A sötét gyógyítja a szemet.
2617 21|                  PÉTER. A sötét gyógyítja a szemet. A nagyságos úr is
2618 21|                 sötét gyógyítja a szemet. A nagyságos úr is jobban lát,
2619 21|                   is jobban lát, mióta...~A PROFESSZOR. Természetesen.
2620 21|                    s megmondom, hol égnek a lámpák, ahogy szoktuk. Hol
2621 21|              szoktuk. Hol vagyunk?~PÉTER. A Ferenc József hídnál.~A
2622 21|                   A Ferenc József hídnál.~A PROFESSZOR. botjával felfelé
2623 21|           botjával felfelé mutat. Ott van a lámpa...~PÉTER. Itt egész
2624 21|               PÉTER. Itt egész sötét van.~A PROFESSZOR. Megtévedtem.
2625 21|                     PÉTER. Most eltalálta a nagyságos úr.~A PROFESSZOR.
2626 21|                 eltalálta a nagyságos úr.~A PROFESSZOR. Menjünk tovább.
2627 21|                 magát, Péter?~PÉTER. Nem.~A PROFESSZOR. Miért olyan
2628 21|                 dolgoztam, és kifáradtam.~A PROFESSZOR. Igen, igen.
2629 21|                  hazamegyünk majd, átadom a pénzét...~Zavart csend.
2630 21|              csend. Tovább mennek.~PÉTER. A gyáraknál vagyunk. Itt már
2631 21|             vagyunk. Itt már nincs senki.~A PROFESSZOR. Álljunk meg.
2632 21|                   Álljunk meg. Nagyszerû. A folyó zúgását lehet hallani.~
2633 21|             zúgását lehet hallani.~PÉTER. A kocsik sem zörögnek.~A PROFESSZOR.
2634 21|                    A kocsik sem zörögnek.~A PROFESSZOR. Hallani, amint
2635 21|                PROFESSZOR. Hallani, amint a víz lassan ömlik tovább
2636 21|                   víz lassan ömlik tovább a tenger felé. Ezt azelõtt
2637 21|                 PÉTER. Egészen sötét van.~A PROFESSZOR. Nézzen a vízre.
2638 21|                 van.~A PROFESSZOR. Nézzen a vízre. Milyen szép lehet
2639 21|                    Milyen szép lehet most a Duna... a habok fekete csillogása...
2640 21|                 szép lehet most a Duna... a habok fekete csillogása...
2641 21|             azelõtt sohasem járkáltam itt a Duna-parton? Soha, soha.~
2642 21|                    Pesten tetszett lakni?~A PROFESSZOR. Igen, és látja,
2643 21|                    Nagyon sokat dolgozott a nagyságos úr.~A PROFESSZOR.
2644 21|                 dolgozott a nagyságos úr.~A PROFESSZOR. Nem néztem meg
2645 21|                semmit. Nem láttam semmit. A világot sem láttam, és mostan
2646 21|               soha sem fogom látni többé. A zsebkendõjét keresi, s megtörli
2647 21|           zsebkendõjét keresi, s megtörli a szemeit. Csend. Üljünk le
2648 21|                 szemeit. Csend. Üljünk le a parton, Péter. Leülnek.
2649 21|                  akkor ültem utoljára így a földön, most pedig, látja,
2650 21|               voltam, s egyedül járkáltam a mi szagos, nagy erdõnkben.
2651 21|               mesélni, majd én hallgatom.~A PROFESSZOR. Érti-e maga
2652 21|               Érti-e maga ezt? Megragadja a karját. Érti-e? Ötvenkét
2653 21|                 és most hallgatom elõször a Duna zúgását. Éjjel a földön,
2654 21|             elõször a Duna zúgását. Éjjel a földön, a kõházak között?
2655 21|                  zúgását. Éjjel a földön, a kõházak között? Nem, rettenetes-e
2656 21|               rettenetes-e ez? Fönn pedig a csillagok.... Egyszer, mikor
2657 21|                  eltévedtem az erdõben, s a fekete fák között hirtelen
2658 21|                 között hirtelen megláttam a sok-sok fénylõ tûzpontot,
2659 21|                elgondolom, hogy ugyanazok a csillagok vannak fölöttem...
2660 21|                 kiabálni, toporzékolni... A földre feküdni és ölelni,
2661 21|               feküdni és ölelni, csókolni a port, addig, amíg meghalok.
2662 21|                 testvérem, aki megvakult.~A PROFESSZOR. Figyeljen. Azelõtt
2663 21|                 tudósnak tartottak. Éjjel a lámpánál a betûkön rontottam
2664 21|               tartottak. Éjjel a lámpánál a betûkön rontottam a szemeimet.
2665 21|              lámpánál a betûkön rontottam a szemeimet. Ezek a betûk,
2666 21|               rontottam a szemeimet. Ezek a betûk, ezek a sárga papírok
2667 21|             szemeimet. Ezek a betûk, ezek a sárga papírok kiszívták
2668 21|                   sárga papírok kiszívták a szemembõl a fényt meg az
2669 21|             papírok kiszívták a szemembõl a fényt meg az életet, s sohasem
2670 21|                    Mostan meg itt lógatom a lábaimat a folyóba, bámulok
2671 21|                meg itt lógatom a lábaimat a folyóba, bámulok a levegõbe,
2672 21|               lábaimat a folyóba, bámulok a levegõbe, nézek, nézek,
2673 21|               nézek, és nem látok. Leülök a földre a porba, mint ezelõtt
2674 21|                nem látok. Leülök a földre a porba, mint ezelõtt negyven
2675 21|             Beszéljen, nagyságos úr. Csak a könyvekben lehet ilyen szépet
2676 21|               lehet ilyen szépet olvasni.~A PROFESSZOR. Értse meg. Ezt
2677 21|                  volt, fehér volt minden, a fák, a hegyek, a házak,
2678 21|                 fehér volt minden, a fák, a hegyek, a házak, a kabátomra
2679 21|                  minden, a fák, a hegyek, a házak, a kabátomra tiszta,
2680 21|                   fák, a hegyek, a házak, a kabátomra tiszta, világos
2681 21|            emlékszem, tovább rohantam, be a könyvtárba, a görnyedõ,
2682 21|                rohantam, be a könyvtárba, a görnyedõ, púpos hátú emberek
2683 21|              leültem közéjük, és bedugtam a fejemet egy vastag könyvbe.
2684 21|             lefeküdtem, eszembe jutott az a nagy fehérség, amit nappal
2685 21|                  megnézzem. Meggyújtottam a lámpát, felöltöztem. Az
2686 21|                   egy õszi délután, mikor a piros, vékony fák között
2687 21|                  piros, vékony fák között a Thukididészen dolgoztam...
2688 21|                   Péter?~PÉTER. Parancsol a nagyságos úr?~A PROFESSZOR.
2689 21|                 Parancsol a nagyságos úr?~A PROFESSZOR. Figyel arra,
2690 21|                  mondok?~PÉTER. Figyelek.~A PROFESSZOR. Miért olyan
2691 21|             szótalan?... Hová néz?~PÉTER. A vízre. Hosszú szünet.~A
2692 21|                   A vízre. Hosszú szünet.~A PROFESSZOR. Igaza van. Ez
2693 21|                  Menjünk le.~PÉTER. Hová?~A PROFESSZOR. Le a vízhez.
2694 21|                    Hová?~A PROFESSZOR. Le a vízhez. Egészen közel. Bele
2695 21|                közel. Bele akarom mártani a kezemet. Csak egy pillanatra.
2696 21|          pillanatra. Bele akarok markolni a homokba. Így... milyen hûvös
2697 21|              homokba. Így... milyen hûvös a víz... milyen kedves...
2698 21|                   víz... milyen kedves... a szent víz... a nagy, tiszta
2699 21|                  kedves... a szent víz... a nagy, tiszta víz...~Pacsál,
2700 21|                naiv szeretettel simogatja a hullámokat, mint a gyerekek
2701 21|              simogatja a hullámokat, mint a gyerekek az állatok szõrét.~
2702 21|              vigyázni, egy hajó jön erre.~A PROFESSZOR. Érzem a hullámverésen.
2703 21|                 erre.~A PROFESSZOR. Érzem a hullámverésen. Mindjárt
2704 21|                   van rajta?~PÉTER. Zöld.~A PROFESSZOR. Sötétzöld?~PÉTER.
2705 21|                Sötétzöld?~PÉTER. Halvány.~A PROFESSZOR. Halványzöld.
2706 21|                  lámpákat lát még?~PÉTER. A túlsó parton egy kék láng,
2707 21|                   távolabb meg egy piros.~A PROFESSZOR. Kék, piros...
2708 21|                 PROFESSZOR. Kék, piros... A piros láng olyan szép lehet...
2709 21|                   Mindig úgy szerettem... A feketeségben egy pici piros
2710 21|              figyelni, mindjárt itt lesz.~A PROFESSZOR. Látom. A hajó
2711 21|                lesz.~A PROFESSZOR. Látom. A hajó erõs zajt ver, a hullámokat
2712 21|              Látom. A hajó erõs zajt ver, a hullámokat felkavarja. Itt
2713 21|                      Most megy el elõttem a hajó!~PÉTER. Megint eltalálta
2714 21|                   PÉTER. Megint eltalálta a nagyságos úr...~A hajó csak
2715 21|               eltalálta a nagyságos úr...~A hajó csak késõbb halad el
2716 21|                 egy darabig, mint vész el a kerekek kattogása az éj
2717 21|                Szél kerekedik, meglóbálja a fák lombkoronáját, hullámokat
2718 21|                fel, majd újra csend lesz. A professzor leporolja magát,
2719 21|                   veszi botját, megtöröli a szemeit. A bús golyók az
2720 21|              botját, megtöröli a szemeit. A bús golyók az égre néznek,
2721 21|           hangtalanul - vacsorára gyúl ki a villanykörte.~1907~ ~
2722 22|                                           A KÕIMÁDÓ~Andria bátya köveket
2723 22|                  Andria bátya köveket tör a Karsztban. A kõtörõ sovány,
2724 22|                  köveket tör a Karsztban. A kõtörõ sovány, vékony emberke.
2725 22|                    vékony emberke. Fekete a haja, fekete a szeme, fekete
2726 22|            emberke. Fekete a haja, fekete a szeme, fekete izomtalan
2727 22|         negyvenéves lett, egy este lement a szomszéd határba, és így
2728 22|            szomszéd határba, és így szólt a fényes szemû Biancához:~-
2729 22|                   amennyit csak akarsz...~A leány ránézett a szegény
2730 22|                akarsz...~A leány ránézett a szegény horvát szomorúan
2731 22|                   magát, ha meg nem látja a szemében a becsületes tüzet,
2732 22|                  meg nem látja a szemében a becsületes tüzet, mely aranyosra
2733 22|             aranyosra gyújtotta körülötte a sötétséget, és úgy reátûzött,
2734 22|             reátûzött, hogy szinte elállt a lélegzete. Nem is tudott
2735 22|                  és Andria felesége lett.~A kõtörõ égbe nyúló sziklán
2736 22|                égbe nyúló sziklán lakott. A fából és vályogból összerótt
2737 22|                 hegyormok párkányozták, s a csend állandóan olyan nyomasztó
2738 22|                 olyan nyomasztó volt azon a vidéken, hogy Andria a tetõre
2739 22|               azon a vidéken, hogy Andria a tetõre egy szélkereplõt
2740 22|               Maga is többször félt ebben a kopár csendességben. Ember
2741 22|               vetette kõzúzó csákányát, s a fenyvesek között a vasúti
2742 22|           csákányát, s a fenyvesek között a vasúti töltés elé ment,
2743 22|                  Még madár se téved arra. A kietlen hegykatlanban egyedül
2744 22|             kietlen hegykatlanban egyedül a szíve dobogott életet akarva,
2745 22|                    szomorúan, egyhangúan. A kõtörõ még soványabb és
2746 22|               három gyermeke született, s a nyomor most már teljes erõvel
2747 22|                   már teljes erõvel rázta a törpe hegyi viskót. Az asszony
2748 22|               asszony megfõzte az ebédet, a vacsorát, ettek, lefeküdtek,
2749 22|                 és unták az életet, unták a munkát, unták egymást. Bianca
2750 22|              kötõt és fehér blúzt viselt. A hegyi lakók lassanként fakóak,
2751 22|                 kegyetlenek lesznek, mert a szirtek színtelen egyhangúsága
2752 22|           tekintett az öregemberre.~- Hol a pénz, öreg? Elhozta-e a
2753 22|                   a pénz, öreg? Elhozta-e a pénzt, amit ígért?...~Andria
2754 22|                  kétségbeesetten vágta le a csákányát:~- Nem látod,
2755 22|               látod, hogy egész nap töröm a hegyeket? Nincs, nincs.~
2756 22|                  hogy megcsal...~Ilyenkor a kõtörõ egy szikla peremére
2757 22|                  ült, és lelógatta lábait a szédítõ mélységbe. A gyermekei -
2758 22|               lábait a szédítõ mélységbe. A gyermekei - éppoly feketék
2759 22|                 mint õ - éhesen visongtak a fehér sziklákon, mint a
2760 22|                   a fehér sziklákon, mint a kövisasok.~- Nézze a gyermekeit...
2761 22|                 mint a kövisasok.~- Nézze a gyermekeit... Csupa piszok
2762 22|          mindahánya. Mit csináljak velük?~A kõtörõ vállat vont.~- Miért
2763 22|            szemöldökét, és száraz ujjával a messzeségbe mutatott.~-
2764 22|                 mutatott.~- Õk - mondta-, a hegyek. A hegyek kegyetlenek.
2765 22|                   Õk - mondta-, a hegyek. A hegyek kegyetlenek. Hiába
2766 22|         kegyetlenek. Hiába töröm testüket a fejszémmel, a körmömmel,
2767 22|              töröm testüket a fejszémmel, a körmömmel, a homlokommal,
2768 22|                  fejszémmel, a körmömmel, a homlokommal, visszavágnak,
2769 22|                 az asszony, és otthagyta. A kõtörõ maga köré gyûjtötte
2770 22|               gyermekeit. Szeme sugárzott a félelemtõl, és erõsen átölelte
2771 22|                  õket. Aztán mesélt nekik a kõzáporokról, a hegyóriásokról,
2772 22|              mesélt nekik a kõzáporokról, a hegyóriásokról, a vörös
2773 22|           kõzáporokról, a hegyóriásokról, a vörös hasú, rémarcú sziklákról,
2774 22|             férkõzni, és maga is megijedt a mesétõl. Az alacsony kunyhóban
2775 22|                villámok nyerítettek végig a völgyekben, az öreg sápadtan
2776 22|            sápadtan figyelt:~- Halljátok? A hegyek haragszanak...~Fájt
2777 22|              kegyetlensége. Nem is ült le a közös vacsorához, hanem
2778 22|               darab kenyeret, s csendesen a sarokba kuporodott. Másnap
2779 22|                azonban új kedvvel ment le a kõpokolba. Úgy érezte, hogy
2780 22|             izzadva, nekipirosodva csapta a csákányát a sziklába, szemei
2781 22|          nekipirosodva csapta a csákányát a sziklába, szemei szikráztak,
2782 22|                  majdnem kificamodtak, de a gõgös szirt hideg csengéssel
2783 22|               hegyi nótákat dúdolt hozzá.~A hónap végén megint kétségbeesetten
2784 22|              megint kétségbeesetten szólt a feleségéhez:~- Nincs pénz.
2785 22|              kelmed, azért nincs köszönet a munkájában. Mondja, mikor
2786 22|                 akkor, mikor veled mentem a paphoz... Igazad van, imádkoznom
2787 22|         imádkoznom kellene.~Azzal kiment. A templomba indult, de tétovázó,
2788 22|                 tétovázó, kimarjult lábai a hegyek közé vitték. A borús,
2789 22|               lábai a hegyek közé vitték. A borús, novemberi alkonyat
2790 22|                homályosan világította meg a völgyet. Ment elõre az alvó
2791 22|           csendességben. Olykor kibukkant a szirtekbõl egy merev fülû,
2792 22|              rásandított. Azután lenézett a szirtrõl. Egy fekete ruhás
2793 22|                nehéz köveket cipelt volna a hátán. A ruhája, csontos,
2794 22|             köveket cipelt volna a hátán. A ruhája, csontos, gyökérszerû
2795 22|             révedezve mászott elõre, mint a hegyek porszínû férge.~Andria
2796 22|                   mint még soha, s lement a völgybe, a hegyek feneketlen
2797 22|                 soha, s lement a völgybe, a hegyek feneketlen mélységeibe.
2798 22|               mélységeibe. Körültekintett a szûk kõskatulyában, s a
2799 22|                   a szûk kõskatulyában, s a csupasz szirtfalak, a csend
2800 22|                   s a csupasz szirtfalak, a csend megbénították. A völgy
2801 22|                    a csend megbénították. A völgy legfenekén térdre
2802 22|                Azt hitte, templomban van. A jeges szelek vihorászva,
2803 22|            vihorászva, vadul fütyültek, s a tûhegyes, karcsú szirtek
2804 22|                 az orgonasípok. Mindenütt a hegyek, kövek õrülete lebegett...~
2805 22|                   nézte. Emlékeztetett ez a szirt a sörényes oroszlánra,
2806 22|                  Emlékeztetett ez a szirt a sörényes oroszlánra, meg
2807 22|                  sörényes oroszlánra, meg a karthágóiak vicsorgó bálványaira
2808 22|               vicsorgó bálványaira is, de a kõtörõ ebben a pillanatban
2809 22|         bálványaira is, de a kõtörõ ebben a pillanatban megértette,
2810 22|                   áll elõtte, és leborult a földre.~Imádta a követ,
2811 22|                 leborult a földre.~Imádta a követ, az istent.~Az asszony
2812 22|               jött haza.~- Nem is jön az. A sziklák között holtan találtam
2813 22|            kinyitotta az ajtót, beengedte a daliás olasz legényt, és
2814 22|                 olasz legényt, és elfújta a lámpát.~1907~ ~
2815 23|                 Széles szalmakalapjaikkal a távolba integettek.~- Jön
2816 23|                 távolba integettek.~- Jön a Tamás.~- Várjuk meg...~A
2817 23|                  a Tamás.~- Várjuk meg...~A tengerparton egy mélázó
2818 23|                   fiú magyarázott valamit a fürdõorvosnak. Az orvos
2819 23|                  szórakozottan hallgatta, a tengerre bámult, és minden
2820 23|            andalogva, lógó fejjel tartott a lányok felé.~- Ki ez? -
2821 23|                 felé.~- Ki ez? - kérdezte a szõke német lány.~- Nem
2822 23|                   lány.~- Nem ismered?... A Vaál fiú.~A kis kövér félrehúzta
2823 23|                   ismered?... A Vaál fiú.~A kis kövér félrehúzta a szõkét,
2824 23|                    A kis kövér félrehúzta a szõkét, s a fülébe súgta:~-
2825 23|              kövér félrehúzta a szõkét, s a fülébe súgta:~- A bolond,
2826 23|               szõkét, s a fülébe súgta:~- A bolond, a nehézségtörõs...
2827 23|                 fülébe súgta:~- A bolond, a nehézségtörõs... Nem tudod?
2828 23|               nehézségtörõs... Nem tudod? A múltkor kiugrott az ablakon,
2829 23|                ablakon, s beszökött éjjel a kertünkbe - képzeld csak -
2830 23|                  ingben, egészen fehéren, a holdvilágban. Mi az ablakon
2831 23|                  ablakon át néztük. Arcát a hold felé fordította, és
2832 23|                  hold felé fordította, és a falra akart mászni, de a
2833 23|                  a falra akart mászni, de a papa kiment, karon ragadta,
2834 23|                   vele, mert ha rajta van a baj, erõs, mint egy bika.
2835 23|                mondd el senkinek...~Tamás a pad elé ért. Mind a három
2836 23|                 Tamás a pad elé ért. Mind a három lány vihogott, és
2837 23|                  ide, Tamás. Csókolj meg.~A hosszú fiú unalmasan és
2838 23|                   nyújtózkodnék, átölelte a lányokat, és sorba megcsókolta
2839 23|                    gyerekek. Mi az újság?~A fürdõn közte és a lányok
2840 23|                  újság?~A fürdõn közte és a lányok között valami különös,
2841 23|                lógott az oldalukon, vitte a kabátjukat, a vendéglõben
2842 23|            oldalukon, vitte a kabátjukat, a vendéglõben széket hozott,
2843 23|                  csókolództak vele. Ebben a titkos szövetkezetben azután
2844 23|           szövetkezetben azután benn volt a fürdõtelep összes leánya,
2845 23|          csipkedték, kínozták mindnyájan. A jó fiú meg kutyahûséggel
2846 23|                   s megvárta, míg elmúlik a jókedvük. Máskülönben mind
2847 23|                   este csónakázni megyünk a Kendyékkel. Várj. Vidd haza
2848 23|               Kendyékkel. Várj. Vidd haza a napernyõmet meg a kabátomat
2849 23|               Vidd haza a napernyõmet meg a kabátomat is.~A jó Tamás
2850 23|           napernyõmet meg a kabátomat is.~A jó Tamás szótlanul elballagott,
2851 23|                    és különöseket gondolt a sötét erdõben. Szeme az
2852 23|                  már messzirõl ráismertek a fürdõzõk. Ez a dal gyakran
2853 23|                 ráismertek a fürdõzõk. Ez a dal gyakran hangzott fel
2854 23|                   tompán és szakadozottan a tengeren csendült fel, s
2855 23|                  csoportok verõdtek össze a mólón, a holdfényes víz
2856 23|                   verõdtek össze a mólón, a holdfényes víz messzeségében
2857 23|                 víz messzeségében keresve a ladik világító vonalát.~-
2858 23|            világító vonalát.~- Halljátok? A Vaál fiú...~A fürdõvendégek
2859 23|                  Halljátok? A Vaál fiú...~A fürdõvendégek féltek és
2860 23|        lámpagyáros, csak azért küldte ide a nagybátyjával, egy kecskeszakállas,
2861 23|                   hamarosan tönkremenjen. A fiúnak borzasztó jelenetei
2862 23|            apjával, s állítólag tudott is a szándékáról. Ámde errõl
2863 23|               makacs hallgatással õrizte.~A fürdõévad kezdetén, egyszer,
2864 23|                 kezdetén, egyszer, amikor a tengert nyugtalan, fehér
2865 23|              hullámok barázdálták, bement a vízbe, és eltûnt a viharban.
2866 23|                 bement a vízbe, és eltûnt a viharban. Csak két óra múltán
2867 23|                  óra múltán jutott eszébe a fürdõsnek, hogy utánanézzen.
2868 23|                 Riadtan vette észre, hogy a kabinjában még ott lógott
2869 23|                 kabinjában még ott lógott a ruhája, a láthatáron pedig
2870 23|                  még ott lógott a ruhája, a láthatáron pedig a nyugtalan
2871 23|                ruhája, a láthatáron pedig a nyugtalan víz már összeölelkezett
2872 23|                   víz már összeölelkezett a szürke esõvonalakkal. Rögtön
2873 23|                hitte, hogy elvergõdhetett a közeli szigetig. Az apját
2874 23|             lehívták, mindenütt elterjedt a hír, hogy a tengerbe fúlt.
2875 23|           mindenütt elterjedt a hír, hogy a tengerbe fúlt. Végre két
2876 23|            keresték, egy reggel felbukott a vízben prüszkölve és fújva,
2877 23|               verte, sodorta, visszaköpte a reátajtékzó hullámokat.~
2878 23|                  már gyászruhában járkált a fürdõben, rögtön hazautazott,
2879 23|              hazautazott, és meg se nézte a fiát.~Szánalom és rémület
2880 23|                   kísérte mindenütt.~Csak a lányok mulattak rajta.~Esténként
2881 23|             Esténként rendesen elcipelték a strandra. Letelepedtek a
2882 23|                  a strandra. Letelepedtek a fövenybe, s a középre ültették.
2883 23|                Letelepedtek a fövenybe, s a középre ültették. Tamás
2884 23|           szemeivel, mintha nem érdekelné a kegyetlen játék.~Egy füllesztõ
2885 23|                 azonban õrült kedvük volt a leányoknak. Bukfenceztek
2886 23|                  leányoknak. Bukfenceztek a homokban, cigarettákra gyújtottak,
2887 23|                   susogtak egymás fülébe. A tenger némán nyúlt el, mintha
2888 23|               kisleány kibontotta hajából a szalagot, s a nyakára kötötte,
2889 23|          kibontotta hajából a szalagot, s a nyakára kötötte, a másik
2890 23|            szalagot, s a nyakára kötötte, a másik a kalapját nyomta
2891 23|                  nyakára kötötte, a másik a kalapját nyomta a fejébe,
2892 23|                   másik a kalapját nyomta a fejébe, s kezébe adta a
2893 23|                   a fejébe, s kezébe adta a piros napernyõjét. A hosszú
2894 23|                 adta a piros napernyõjét. A hosszú fiú csak állt és
2895 23|           kórusban.~Tamás habozott.~- Azt a szép dalt énekeld el, Tamás.~
2896 23|                  vizek~Csapják hajómat...~A lányok befogták a szájukat.
2897 23|              hajómat...~A lányok befogták a szájukat. A parton a szúrós,
2898 23|               lányok befogták a szájukat. A parton a szúrós, kegyetlen,
2899 23|             befogták a szájukat. A parton a szúrós, kegyetlen, csúf
2900 23|                félve pukkantak szét, mint a vizes rakéták.~Tamás elhallgatott.
2901 23|             Mindent megértett. Lehajtotta a fejét, könnyei csurogtak.
2902 23|                harsogva, tombolva tört ki a nevetés és a taps:~- Nagyszerû!
2903 23|             tombolva tört ki a nevetés és a taps:~- Nagyszerû! Hogy
2904 23|              sohasem hallott. Hasonlított a vizek dörgéséhez, de volt
2905 23|                   nyomban megfagyasztotta a szívét, és megbénította
2906 23|                    és megbénította izmát. A nevetéshullámok egyre emelkedtek,
2907 23|             Engedjetek haza... Megfájdult a fejem.~Ettõl az esttõl kezdve
2908 23|                  bizalmatlansággal nézett a lányokra. Fenntartotta a
2909 23|                  a lányokra. Fenntartotta a régi barátságot, tegezõdött
2910 23|                 csak késõ éjjel nézett ki a partra, hosszú lépéseivel
2911 23|              hosszú lépéseivel végigjárva a mólót, azután lefeküdt,
2912 23|              tudta, mit tesz. Egy órakor, a kéjes, buja és izgató hõségben
2913 23|               feje jól érezte, hogy ez az a perc, amikor az ember pirosan
2914 23|             amikor az ember pirosan liheg a feléje közeledõ vágyakra,
2915 23|         levetkõzve mindent, állattá lesz. A házak s a fák aludtak, a
2916 23|                   állattá lesz. A házak s a fák aludtak, a tenger odaadóan
2917 23|                  A házak s a fák aludtak, a tenger odaadóan adta át
2918 23|             tenger odaadóan adta át magát a nap csókjainak, s a levegõ
2919 23|                 magát a nap csókjainak, s a levegõ szúrt, mint az izzó
2920 23|                 mint az izzó pörnye. Benn a villákban a síkosra mosott,
2921 23|                  pörnye. Benn a villákban a síkosra mosott, napfürdõben
2922 23|               nõtestek kéjesen nyújtóztak a puha pamlagon, és érezve
2923 23|                  puha pamlagon, és érezve a selyeming s a vékony pongyola
2924 23|                   és érezve a selyeming s a vékony pongyola cirógatását,
2925 23|            aranyvégû cigaretták forogtak, a szomjas ajak úgy szívta
2926 23|            szomjas ajak úgy szívta magába a füstöt, mintha tüzes férfiajkat
2927 23|                   vágyak nehezedtek.~Benn a mély utakon parázsosan vibráltak
2928 23|         parázsosan vibráltak az árnyékok. A nap az ágak tûzrostélyán
2929 23|       tûzrostélyán babonás színeket csent a zöld sötétségbe. Olykor
2930 23|          bronzvörös fátyolok surrantak el a távoli horizonton, hazasietõ
2931 23|              sapkáikkal és fürdõruháikkal a hónuk alatt, haza igyekeztek.
2932 23|                    haza igyekeztek. Távol a locsolt út kavicsos pora
2933 23|             füstölgött.~Mindenki menekült a forróság elõl. Csak Tamás
2934 23|               alakja tûnt fel.~Õk voltak. A fürdõbõl jöttek.~Ella kócosan
2935 23|                 félrevonta, s megcsókolta a meztelen karját.~- Szervusz,
2936 23|               haragudtál ránk? - kérdezte a leány.~- Nem haragudtam.
2937 23|                 szerettelek benneteket. - A leány meglepõdött, a fiú
2938 23|                      A leány meglepõdött, a fiú szemébe nézett, és fülig
2939 23|                férfiszemet nem érzett még a testén. És Tamás még mindig
2940 23|                 még mindig nem engedte el a karját.~- Jöjj velem. Akarok
2941 23|                  neked valamit mondani. - A leány követte az erdõbe.
2942 23|                  leány követte az erdõbe. A két másik leány kacagása,
2943 23|                 két másik leány kacagása, a missek angol beszéde távoli
2944 23|                zeneként szûrõdött csak át a vastag fenyvesfalon. Leültek
2945 23|              vastag fenyvesfalon. Leültek a homokba. Tamás félkarjával
2946 23|            félkarjával könnyedén átölelte a leányt, s mikor már minden
2947 23|                     Ülj le mellém, Tamás.~A leány megfogta a kezét.
2948 23|                   Tamás.~A leány megfogta a kezét. Azután arról kezdett
2949 23|                    hogy egy tüske ment be a cipõjébe. Tamás udvariasan
2950 23|              lábáról fehér nyári cipõjét, a könnyû harisnyát, és megcsókolta
2951 23|                 harisnyát, és megcsókolta a nyakát. Most már egészen
2952 23|                Most már egészen kibomlott a haja, az arca kárminvörös
2953 23|                      Ülj közelebb, Tamás.~A fiú félszegen továbbhúzódott.~-
2954 23|                   Jöjj ide!~Tamás felkelt a homokból, zsebre dugta a
2955 23|                  a homokból, zsebre dugta a kezét, és ránézett.~- Miért?~-
2956 23|                  Akarom. Csókolj meg. Fáj a fejem. Ne hagyj el.... te
2957 23|               vont. Lassan kifelé indult.~A lány lefeküdt a földre,
2958 23|                   indult.~A lány lefeküdt a földre, és kiáltozni kezdett:~-
2959 23|               menj el... Jöjj vissza... - A fiú erre egyszerre kiegyenesedett.
2960 23|      kiegyenesedett. Orrcimpái reszkettek a haragtól:~- Igen? Tudd meg
2961 23|                   vagytok mind. Értetted?~A hang fuldoklott már a zokogástól:~-
2962 23|           Értetted?~A hang fuldoklott már a zokogástól:~- Jöjj vissza...
2963 23|                még egyszer visszafordult. A magányos rengetegben egyedül
2964 23|                 rengetegben egyedül látta a leányt. Gyönyörködött benne.
2965 23|                    Szõke fejét lehajtotta a homokba, könnyei piszkosan
2966 23|                   fuldokolva.~Tamás arcán a káröröm, a bosszú, a férfi
2967 23|                    Tamás arcán a káröröm, a bosszú, a férfi méltóságos
2968 23|                arcán a káröröm, a bosszú, a férfi méltóságos daca tükrözõdött,
2969 23|            méltóságos daca tükrözõdött, s a hangja egyszerre vészesen
2970 23|             vigyorogva, fütyülve kirohant a napfénybe, a sárga és vörös
2971 23|            fütyülve kirohant a napfénybe, a sárga és vörös színben égõ
2972 23|                 sziklák közé.~Felkacagott a napra.~1907~ ~
2973 24|                             PESZTRA~Vera, a kis pesztra, reggel öt órakor
2974 24|                órakor ébredt. Kiköhintett a ködbe, de még sötét volt.
2975 24|                   de még sötét volt. Benn a cselédszobában is az éj
2976 24|               gondol az utcai szobára meg a fehér kályhára, melyek már
2977 24|         öltözködni kezdett. Bedugta fejét a mosdótálba, lesimította
2978 24|                 Apró térdei összevacogtak a hidegtõl.~A feje elõrekonyult,
2979 24|                 összevacogtak a hidegtõl.~A feje elõrekonyult, kedvesen
2980 24|                 és találomra járt, amerre a lábai vitték. Egyszerre
2981 24|                  valami hidegséget érzett a kezében. A kilincs volt.
2982 24|              hidegséget érzett a kezében. A kilincs volt. Haragosan
2983 24|                felébredt. Zörögve ledobta a szeneskotlát és az aprófát,
2984 24|                  jutott, hogy az uraságok a másik szobában alszanak,
2985 24|                 alszanak, rémülten nézett a becsukott ajtóra, és megsimogatta
2986 24|                   ajtóra, és megsimogatta a kotlát. Aztán felugrott
2987 24|                   székre, és meggyújtotta a gázt.~A szobát enyhén hullámzó
2988 24|                   és meggyújtotta a gázt.~A szobát enyhén hullámzó zöld
2989 24|              különös boldogság szorította a szívét, úgy, hogy szeretett
2990 24|                sikoltani, verekedni, mint a falun, a szabad mezõn. Körülötte
2991 24|                  verekedni, mint a falun, a szabad mezõn. Körülötte
2992 24|                  egész szoba az övé volt. A politúros asztal, az albumok,
2993 24|             politúros asztal, az albumok, a zsöllyék, a selyempamlag,
2994 24|                   az albumok, a zsöllyék, a selyempamlag, az üvegszekrény,
2995 24|                    Lekuporodott csendesen a kályha mellé, és óvatosan
2996 24|                  ezer apró szikra tûnt el a kürtõ sötétségében.~Most
2997 24|               fázik, és mellén összehúzta a kendõt.~A láng lassan körülnyaldosta
2998 24|               mellén összehúzta a kendõt.~A láng lassan körülnyaldosta
2999 24|                láng lassan körülnyaldosta a téglákat, s a kályha mind
3000 24|              körülnyaldosta a téglákat, s a kályha mind erõsebben fújta