Fejezet

3001 24|                  lepte el. Lassan felkelt a helyérõl, és a puha szõnyegen
3002 24|             Lassan felkelt a helyérõl, és a puha szõnyegen lábujjhegyen
3003 24|                   lábujjhegyen körüljárta a szobát.~A porronggyal végigsimította
3004 24|         lábujjhegyen körüljárta a szobát.~A porronggyal végigsimította
3005 24|                porronggyal végigsimította a széket, az asztalt, a padlót,
3006 24|      végigsimította a széket, az asztalt, a padlót, azután az ajtókhoz
3007 24|                    nagy szeretettel nézte a szobát, mintha vízszínû
3008 24|                   tengert lehet látni, ha a lámpa felé fordítjuk, följebb
3009 24|                 munkája, aki reggel korán a hivatalba megy. Azután a
3010 24|                  a hivatalba megy. Azután a fehér pamlagon két selyemszoknya,
3011 24|              selyemszoknya, kék és sárga, a nagyságos asszony ruhája.
3012 24|                  ruhája. Vera bámulta ezt a panorámát, s mintha elõször
3013 24|               látta volna, megfeledkezett a dologról, és kicserepesedett,
3014 24|                 sorra megtörülgette. Ezen a reggelen különösen csodálkozott
3015 24|                 tartogatják itthon. Aztán a gyöngyházkagylóval babrált,
3016 24|                Hogy készen volt ezzel is, a baba-szobához ment, amely
3017 24|                 baba-szobához ment, amely a kisasszonyé volt, a nyolcéves
3018 24|                 amely a kisasszonyé volt, a nyolcéves Ilonkáé, aki tavaly
3019 24|                mindig félve nyúlt ezekhez a törpe bútorokhoz, melyeken
3020 24|                 az õ vékony, úri ujjainak a nyoma. A szoba falának támaszkodva,
3021 24|             vékony, úri ujjainak a nyoma. A szoba falának támaszkodva,
3022 24|       félrebillent fejjel, kusza kalappal a fején aludt a francia baba,
3023 24|              kusza kalappal a fején aludt a francia baba, aki, mióta
3024 24|          elrongyolódtak, mellén kiszakadt a selyemderék, és sovány,
3025 24|            szomorú fehérséggel lógott le. A bánat, a por, a hõség az
3026 24|           fehérséggel lógott le. A bánat, a por, a hõség az elmúlt év
3027 24|                lógott le. A bánat, a por, a hõség az elmúlt év alatt
3028 24|               szemöldökei megvastagodtak, a szája is mintha sírásra
3029 24|                  nézett rája, és leemelte a szekrényrõl. Nagy, fekete
3030 24|                    Az óra ütött, hirtelen a helyére lopta a babát, s
3031 24|                  hirtelen a helyére lopta a babát, s az ablak felé ment.~
3032 24|                ablak felé ment.~Széthúzta a függönyt. Az utcára nézett.~
3033 24|             utcára nézett.~Csoda történt.~A házak, a fák, a gázlámpák,
3034 24|                   Csoda történt.~A házak, a fák, a gázlámpák, a kövek
3035 24|                  történt.~A házak, a fák, a gázlámpák, a kövek fehérek
3036 24|                házak, a fák, a gázlámpák, a kövek fehérek voltak. Esett
3037 24|               kövek fehérek voltak. Esett a hó.~Mintha finom porcukorral
3038 24|               talpalatnyi földet, ameddig a szem elért, sehol sem lehetett
3039 24|            mindent. Millió pihe kavargott a fekete levegõben, imbolyogva,
3040 24|            táncolva, merészen bukdácsolva a fehér földre, és a szél
3041 24|            bukdácsolva a fehér földre, és a szél beléjük fújva derült,
3042 24|            szimfóniákat játszott. Bámulta a lámpafényben ragyogó jégvirágos
3043 24|                    és szájára tapasztotta a kezét, hogy ne sikoltson,
3044 24|                 jó kedve volt, mint mikor a leánytársai csiklandozták.
3045 24|            csiklandozták. Öröm fojtogatta a torkát, a téli hideg reggelek
3046 24|                 Öröm fojtogatta a torkát, a téli hideg reggelek öntudatlan,
3047 24|                  ijesztõ, kormos házakat, a komor kõutakat, és most
3048 24|                minden olyan, mint otthon, a falun, a mezõn. Arra gondol,
3049 24|              olyan, mint otthon, a falun, a mezõn. Arra gondol, hogy
3050 24|                  mezõn. Arra gondol, hogy a nagyapja ölében egy reggel
3051 24|                  reggel elõször látta meg a fehér világot. Akkor is
3052 24|              Akkor is ilyen tágra nyíltak a szemei, akkor is ilyen különös
3053 24|                különös boldogságot érzett a vérében. Szeretett volna
3054 24|               Szeretett volna énekelni és a földre borulni, hogy megköszönje
3055 24|                megköszönje az életnek ezt a nagyszerû pillanatot, mellyel
3056 24|             nagyszerû pillanatot, mellyel a szegény paraszt pesztrát
3057 24|                 bambán:~- Hó...~Körülötte a szobán csupa finom puhaság,
3058 24|                  azt kell hinnie, hogy õ, a ház, az egész világ, egy
3059 24|                 és mindent:~- Hó... hó...~A másik szobából zaj hallatszik.
3060 24|                teríttet vele. Vera kimegy a tálcáért, és öblös, kék
3061 24|                 melyekben melegen gõzölög a tej. Az orra piros a hidegtõl.~-
3062 24|              gõzölög a tej. Az orra piros a hidegtõl.~- Milyen idõ van
3063 24|                  ablak felé mutat:~- Esik a hó...~A ház ezalatt felébred,
3064 24|                felé mutat:~- Esik a hó...~A ház ezalatt felébred, és
3065 24|             összeszíjazza iskolakönyveit, a rajztömböt és a tollskatulyát.
3066 24|           iskolakönyveit, a rajztömböt és a tollskatulyát. Az úr szõlõskalácsot
3067 24|                  Az úr szõlõskalácsot tör a kávéhoz, aztán egy pohár
3068 24|                 füstfellegek ölelik körül a lámpát.~Jánoska csendesen
3069 24|                   alatt keresgél. Fölemel a földrõl egy ezüstszálat,
3070 24|                  egy ezüstszálat, mellyel a karácsonyfát díszítik.~Az
3071 24|                 itt jártak az éjjel.~Vera a pohárszékre könyökölve figyelmesen
3072 24|                 ma reggel. Szeme kimered, a száját kitátja a csodálkozástól,
3073 24|                 kimered, a száját kitátja a csodálkozástól, a boldogságtól...~
3074 24|                 kitátja a csodálkozástól, a boldogságtól...~1907~ ~
3075 25|                zavaros mesékrõl suttogtak a kisváros házaiban. Már vége
3076 25|              házaiban. Már vége felé járt a farsang. A frissen esett
3077 25|                 vége felé járt a farsang. A frissen esett hó bortól
3078 25|           részegen, hadonászva estek neki a kapunak, és a város vén
3079 25|                  estek neki a kapunak, és a város vén korhelyét egy
3080 25|                  vén korhelyét egy reggel a piszkos hóban megfagyva
3081 25|                   hóban megfagyva találta a sarki rendõr. Felkelt a
3082 25|                   a sarki rendõr. Felkelt a nap, vöröses pára szüremlett
3083 25|                    vagy csak bolondoznak. A gyerekek gyertyát gyújtottak
3084 25|              gyerekek gyertyát gyújtottak a kivájt tökben, és rémült
3085 25|            nevetéssel táncolták körül. Ez a nevetés elhangzott a nedves
3086 25|                   Ez a nevetés elhangzott a nedves udvarokig, a kamrák
3087 25|            elhangzott a nedves udvarokig, a kamrák és benyílók homályos
3088 25|                   fájó nyilallást keltett a szívekben.~Anna, a fiatal,
3089 25|                keltett a szívekben.~Anna, a fiatal, fehér bõrû szolgálólány
3090 25|                 mindezt remegve nézte, és a szívére szorította a kezét.~
3091 25|                   és a szívére szorította a kezét.~Egy parasztszéken
3092 25|                    Egy parasztszéken ült, a konyhában. Csend volt. A
3093 25|                  a konyhában. Csend volt. A lámpa rápislogott az öregebbik
3094 25|              olvas. Nemsokára le is tette a könyvet. Nagyot ásított,
3095 25|               elfojtotta az ásítást.~Anna a szentkép elõtt meggyújtotta
3096 25|               szentkép elõtt meggyújtotta a mécsest, és letérdepelt
3097 25|                 szõke fejében továbbra is a farsang sötét mendemondái
3098 25|                   mendemondái kavarogtak. A szomszéd cselédlány tegnap
3099 25|                  tegnap azt mesélte, hogy a pincében boszorkány járt,
3100 25|                   aki úgy cincogott, mint a patkány. Azután felszökött
3101 25|                patkány. Azután felszökött a konyhába, sót kért, és az
3102 25|                    Félek.~Sokáig bámultak a lámpa világába. Mind a ketten
3103 25|           bámultak a lámpa világába. Mind a ketten némák voltak.~Az
3104 25|           sétálója nagy köríveket rajzolt a falra. Az öreg cseléd szürke
3105 25|              tudni, hogy igaz-e? - kezdte a beszédet Anna.~- Való igaz,
3106 25|                imádságos könyvet, ahonnan a szent zsoltárokat szokta
3107 25|               énekelni. Hangja elcsuklott a félelemtõl.~A tûzhelyen
3108 25|                  elcsuklott a félelemtõl.~A tûzhelyen egy fazék bugyborékolt,
3109 25|         bugyborékolt, várták, míg felforr a víz. Az óra ketyegett.~-
3110 25|                 láttad?~- Láttam - felelt a cseléd, és maga is megremegett
3111 25|                    és maga is megremegett a hangjától. - Mintha valami
3112 25|                reszketve feküdtek le mind a ketten.~Anna félni kezdett.
3113 25|              kezdett. Félt az éjszakától, a sötét szobáktól, az üres
3114 25|                   mindentõl. Ha esténként a kis benyílóba kellett mennie
3115 25|                   õrült, babonás félelem. A pincétõl meg éppen rettegett.
3116 25|             pincétõl meg éppen rettegett. A seprûk megett egy-egy boszorkányt
3117 25|              egy-egy boszorkányt sejtett, a sötét kút meg mint valami
3118 25|                boglyas szörny meredt reá. A kamrák szûk rácsai közül
3119 25|                  Egy este azután berohant a konyhába, és a fiókból kivette
3120 25|                   berohant a konyhába, és a fiókból kivette a széles
3121 25|            konyhába, és a fiókból kivette a széles pengéjû konyhakést.~
3122 25|                széles pengéjû konyhakést.~A keblébe rejtette.~Farsang
3123 25|                Farsang utolsó napja volt. A hegedûk álmosan cincogtak,
3124 25|                hegedûk álmosan cincogtak, a duhaj nóták lassan belefulladtak
3125 25|                nóták lassan belefulladtak a borba és a mámorba. Az utcán
3126 25|                  belefulladtak a borba és a mámorba. Az utcán széttépett
3127 25|                egy pillanatra betekintett a szalonba. A kályha kihûlt
3128 25|                   betekintett a szalonba. A kályha kihûlt már. Az asztalon
3129 25|                   szomorkodott, az ágyon, a széken egy frakk, egy mellény,
3130 25|                 egy-egy nyakkendõ.~Lement a pincébe szénért.~Sötét volt.
3131 25|              Sötét volt. Botorkált elõre. A nagy csendben hallotta léptei
3132 25|                  szíve, mint fogoly madár a tõrben. A sötétség alakjai
3133 25|               mint fogoly madár a tõrben. A sötétség alakjai egy darabig
3134 25|                  mozogni kezdtek, s ebben a mozgásban követte õket a
3135 25|                  a mozgásban követte õket a pince, a ház, az egész világ,
3136 25|           mozgásban követte õket a pince, a ház, az egész világ, és
3137 25|                   aztán minden összefolyt a szeme elõtt.~Egy régi karosszék
3138 25|                 elõtt.~Egy régi karosszék a homályban olyan nagyra dagadt
3139 25|                  Senki sem felelt.~Elérte a kutat. Lábai alatt megzizzent
3140 25|                    Lábai alatt megzizzent a szalma. Újra hangot halott.
3141 25|                 Vagy képzelõdött?... Csak a szíve dobogása... semmi
3142 25|              suhanó léptek. Valaki jön.~- A boszorkány, a boszorkány.~
3143 25|               Valaki jön.~- A boszorkány, a boszorkány.~A fekete, undok
3144 25|                 boszorkány, a boszorkány.~A fekete, undok alak átkarolja
3145 25|            orrcimpái remegnek, erei kékek a vértõl. A vére tûz.~- Most...
3146 25|            remegnek, erei kékek a vértõl. A vére tûz.~- Most... most
3147 25|                Kétségbeesett tülekedésben a boszorkány utálatosan lágy,
3148 25|                kezeit lefejti magáról, de a birkózásban végül õ lesz
3149 25|                  birkózásban végül õ lesz a vesztes. Egyszerre felcikáz
3150 25|                Egyszerre felcikáz agyában a gondolat. Kebléhez nyúl.
3151 25|              õrült erõvel kapaszkodnak be a kés fokába, és a másik pillanatban
3152 25|          kapaszkodnak be a kés fokába, és a másik pillanatban mélyen
3153 25|                  pillanatban mélyen repül a penge a húsba. A fekete
3154 25|          pillanatban mélyen repül a penge a húsba. A fekete alak hátraesik...
3155 25|             mélyen repül a penge a húsba. A fekete alak hátraesik...
3156 25|          Villogtatja kése véres pengéjét. A pince fekete és meleg, mintha
3157 25|                 híg vér öntötte volna el. A torka elfullad. Levegõért
3158 25|                  elindul, rohan, menekül.~A konyhába ér, és nevet.~-
3159 25|                  ér, és nevet.~- Megöltem a boszorkányt.~Másnap ködös,
3160 25|                 poharak és kisírt szemek. A lerongyolódott, cifra jelmezek
3161 25|               szürke hamu szállong rájok. A korcsmákban síró leányok,
3162 25|                  és szomorúság mindenütt. A pincében egy fiatal gyereket
3163 25|                 szája alázatosan csókolja a pince földjét.~1907~ ~
3164 26|                   Novemberi esõ csapdossa a házakat. Az ügyeletes hivatalnok
3165 26|          ügyeletes hivatalnok egyedül van a kongó szobában, és járkál
3166 26|                 és vonaloz, azután átmegy a másik terembe, mintha arról
3167 26|               milyen óriási, kietlen hely a hivatala, s valami hidegség
3168 26|                 az óráját, és látja, hogy a kismutató az egyes felé
3169 26|             kismutató az egyes felé siet.~A szolga éjfélkor lefeküdt.
3170 26|                Azóta semmi zaj se rebbent a kaszárnyaszerû teremben.~
3171 26|                  feketén esik. Megdörgöli a szemeit, beleásít az éjszakába.
3172 26|              homályos szájpadlás, melybõl a házak fogsorként vigyorognak
3173 26|               Mindig gyorsabban szalad át a szobákon. Új, bélelt téli
3174 26|                 döng az emeleti padló. Ez a zaj jólesik neki, és ha
3175 26|                  ha megáll, még ijesztõbb a körülötte terpeszkedõ csend.
3176 26|             Dühösen nyargal egyik helyrõl a másikra, aztán minden cél
3177 26|               minden cél nélkül felhányja a vastag, hivatalos könyveket.
3178 26|              vastag, hivatalos könyveket. A könyvekbõl porfelhõk szállanak
3179 26|                 pedig hangtalanul hullik, a kályha zúgása elcsendesül,
3180 26|                kályha zúgása elcsendesül, a lámpák mozdulatlanul égnek.
3181 26|                 mozdulatlanul égnek. Benn a szobában is november van.~
3182 26|                 november van.~Semmi nesz.~A csend ráereszkedik a tárgyakra,
3183 26|                nesz.~A csend ráereszkedik a tárgyakra, és fagyos leheletével
3184 26|                    összefagyaszt mindent.~A sovány, fakó arcú ember
3185 26|                bajszát:~- Senki, senki...~A bútorok mozdulatlanul hevernek
3186 26|             Jórészt már mind aludni tért, a nyárspolgári pamlag, a kövér
3187 26|                    a nyárspolgári pamlag, a kövér karosszék, a lusta
3188 26|                pamlag, a kövér karosszék, a lusta könyvállvány. Egyedül
3189 26|               lusta könyvállvány. Egyedül a kályha hortyog még, de az
3190 26|             Odatelepszik melléje, és lesi a lélegzetét. A tûzrostélyon
3191 26|            melléje, és lesi a lélegzetét. A tûzrostélyon lomhán esik
3192 26|             egy-egy parázsdarab.~Kinyitja a kályhaajtót, és szürke,
3193 26|                   szürke, néma hamu mered a szemébe.~A nyugtalanságtól
3194 26|                néma hamu mered a szemébe.~A nyugtalanságtól már majdnem
3195 26|                elõszobába, hogy felkeltse a szolgát. A szolga azonban
3196 26|                 hogy felkeltse a szolgát. A szolga azonban nincs ágyában;
3197 26|                   Idegesen visszabotorkál a villanyfényes termekbe.~
3198 26|                    Egyszerre hallja, hogy a falióra is megáll.~Erre
3199 26|                 egy székre és reámeredjen a padlóra. Így ül sokáig.
3200 26|               szomorú, csak érzi, hogy ez a sok holt tárgy, amin nincs
3201 26|                    jó estét kívánni, csak a kezüket vágynék megrázni.
3202 26|            kívánna hallani. Csak legalább a saját hangját hallaná, amint
3203 26|              valakihez szól... Itt, ebben a halálos csendben azonban
3204 26|                   így tétovázik, rátekint a telefonra, és hirtelenül
3205 26|               mosolytól. Füléhez szorítja a kagylót, és hallja, hogy
3206 26|                  kagylót, és hallja, hogy a lemez megreccsen. Szemét
3207 26|                  feltekintenie, hogy ebbe a kongó szobába, a félelem
3208 26|                hogy ebbe a kongó szobába, a félelem és rettegés magányába
3209 26|                   élet zaját küldje.~Erre a zajra azután felbátorodik.
3210 26|                  muzsikás leányhangot, és a szoba egyszerre csupa édesség
3211 26|                   derû. Boldogan veszi el a fülétõl a kagylót, a magasba
3212 26|               Boldogan veszi el a fülétõl a kagylót, a magasba emeli,
3213 26|                   el a fülétõl a kagylót, a magasba emeli, és hagyja,
3214 26|            magasba emeli, és hagyja, hogy a hang belenyúljon az üres
3215 26|               Bocsánatot kérek... - dadog a kishivatalnok... -, ezer
3216 26|        kishivatalnok... -, ezer bocsánat.~A kagyló üde leánynevetést
3217 26|                beszél... segédkönyvvezetõ a magyar bankban... Bizonyára
3218 26|            nagysádot, de... azt hiszem...~A hang barátságosan felel.
3219 26|                  hang barátságosan felel. A segédkönyvvezetõ most már
3220 26|                arca. Füle szomjasan issza a lágy hang zenéjét, és elgondolja
3221 26|                  elgondolja magában, hogy a novemberi esõben az ázott
3222 26|                 rabszolgalélek ölelkezik. A sápadt leány is ott ül a
3223 26|                  A sápadt leány is ott ül a lámpa mellett, és virraszt,
3224 26|              csöngetés riasztja fel. Feje a forró villanylámpáktól fáj,
3225 26|                szemei vörösek, alig várja a reggelt.~A könyvvezetõ vigasztalja:~-
3226 26|            vörösek, alig várja a reggelt.~A könyvvezetõ vigasztalja:~-
3227 26|                nálunk is egészen így van. A hivatal ilyenkor barátságtalan
3228 26|              találkát is adnak egymásnak. A telefonba bemondják szomorú,
3229 26|           életüket, és megvigasztalódnak. A szobába egy emberi szó remegése
3230 26|                   és szivárványosra festi a poros, kopott, elhagyott
3231 26|              kopott, elhagyott bútorokat, a lány pici füle pedig valahol
3232 26|                 messze rubintpirosra gyúl a belémuzsikáló férfihangtól.~
3233 26|                Még egyszer jó éjszakát...~A kis könyvvezetõ leteszi
3234 26|                   kis könyvvezetõ leteszi a kagylót, és most már nyugodt.~
3235 26|                most már nyugodt.~Tele van a lelke verõfénnyel, s valami
3236 26|                    még irigykedett azokra a kollégáira is, akik nála
3237 26|                szeretne himnuszt énekelni a diadalmas kultúrához, az
3238 26|                  kultúrához, az emberhez, a szeretethez, mely mindenüvé
3239 26|                   inkább leül egy székre, a zöld ernyõs villamoslámpás
3240 27|                                           A PAP~A komikus hét órakor
3241 27|                                     A PAP~A komikus hét órakor megvacsorázott
3242 27|                 hét órakor megvacsorázott a színház épületében levõ
3243 27|                   sok savanyúvízzel. Arca a vidéki városkában érdekes
3244 27|                 az arc képviselte egyedül a kultúrát. Régi színészekre
3245 27|                   csókát. Különben õ volt a város legszomorúbb embere.
3246 27|                lévén vele eléggé erélyes, a szokásjog alapján egyre
3247 27|           Társaságokban sikerrel utánozta a kakas kukorékolását, a kutyaugatást,
3248 27|           utánozta a kakas kukorékolását, a kutyaugatást, a nõk bomlottak
3249 27|            kukorékolását, a kutyaugatást, a nõk bomlottak érte. Általában
3250 27|                   tartották.~Vacsora után a színházba rohant. Átment
3251 27|                  színházba rohant. Átment a homályos folyosón, hol állandóan
3252 27|                   folyosón, hol állandóan a borjúpörkölt szaga kóválygott,
3253 27|             szúrós illata társult, s ezek a szagok összekeveredtek,
3254 27|         összekeveredtek, megcsiklandozták a színházba járók orrát, azt
3255 27|                színházba járók orrát, azt a téves hitet keltvén, hogy
3256 27|                 téves hitet keltvén, hogy a konyhaszag és színjátszás
3257 27|                    Te vagy az? - kérdezte a komikus visszafordulva.~
3258 27|                   komikus visszafordulva.~A fiatalember nem felelt,
3259 27|                felelt, végignyújtózkodott a kopott díványon, s karjával
3260 27|                    nyögte -, végem van...~A komikus rá se hederített.
3261 27|                   barátját. Mélyen hajolt a tükörbe, szemhéját kormozta,
3262 27|               ragasztotta.~- Te - hebegte a neuraszténiás fiú -, én
3263 27|                  én ma meg fogok dögleni.~A fiú tényleg betegnek látszott.
3264 27|                   Az ágyban vacogva nézte a sötét, jégvirágos ablakot,
3265 27|                sötét, jégvirágos ablakot, a ködben égõ gázokat. Szája
3266 27|                   az alvástól. Szobájában a gyertya barátságtalanul
3267 27|           barátságtalanul világította meg a kályhát, a vörös terítõs
3268 27|                világította meg a kályhát, a vörös terítõs asztalt, a
3269 27|                  a vörös terítõs asztalt, a mosdót. Macskazenés hangversenyt
3270 27|               hogy álmodik. Álmodja annak a kusza álomnak a folytatását,
3271 27|             Álmodja annak a kusza álomnak a folytatását, mely pillanatra
3272 27|          beszélget vele.~- Nõ? - kérdezte a színész, és álla alól levette
3273 27|             színész, és álla alól levette a törülközõt. Erõsen bekormozott
3274 27|               szemöldökei összerándultak.~A fiatalember nem felelt,
3275 27|                   aztán pisztolyára, mely a nadrágzsebében púposodott.~
3276 27|                  sötétebbek, mint másutt. A szerelem pedig mindennél
3277 27|                érzés, hanem minden. Talán a fülledt élet teszi, az emberek
3278 27|             egymáshoz való közelsége vagy a kisvárosi díszlet, de õk
3279 27|                  kisvárosi díszlet, de õk a nõt végzetesebben látják,
3280 27|                  nyílnak az asszonyok, és a kertben millió rózsa van,
3281 27|    petróleumlámpás ég, s elfelejtik, hogy a földön vannak, és fejük
3282 27|                vannak, és fejük fölött ég a Sirius is.~A színész mozdulatlanul
3283 27|              fejük fölött ég a Sirius is.~A színész mozdulatlanul nézte
3284 27|               színész mozdulatlanul nézte a fiatalembert. Amint így
3285 27|       fiatalembert. Amint így végighevert a díványon, csakugyan ijesztõ
3286 27|                    Nyúlánk arcát elhagyta a vér, és a komikus megérezte,
3287 27|                  arcát elhagyta a vér, és a komikus megérezte, hogy
3288 27|           Egyszerre távolinak tetszett ez a fiú, évek távolságán át
3289 27|                   és látta az öltözõt is, a díványt is üresen.~- Baj
3290 27|                üresen.~- Baj van? - szólt a komikus, és felállott.~Gyönyörû
3291 27|              csupa mozgékonyság, az élet, a szépségben és mocsokban
3292 27|                   okos álla acélból volt. A rövidre nyírt, szõke haj
3293 27|                  katona képét idézte elõ, a két melegszürke szem csupa
3294 27|                  szelíden.~- Meg - nyögte a fiatalember. - Elárult.~-
3295 27|                 bálokon táncolt, kimentem a parkba, és émelygõ gyomorral
3296 27|                   gyomorral feküdtem neki a falnak. Az ócska keringõk
3297 27|                   orromat facsarták, mint a kénes gyufa bûze. Lovagjai
3298 27|                   Lovagjai pedig berúgtak a komisz muzsikától. Bundapálinka
3299 27|                    és cigányzene. Utálat.~A színész cingulumot kötött
3300 27|                 színész cingulumot kötött a dereka köré, óriási bojtokkal.~-
3301 27|                 nézett mindig - folytatta a fiú. - Az arca egyszerû,
3302 27|                tudott valamit fogni ebbõl a halálos nyugalomból is.~
3303 27|                   halálos nyugalomból is.~A komikus odament a szekrényhez,
3304 27|         nyugalomból is.~A komikus odament a szekrényhez, kivette ruháit.
3305 27|                    botosokban csoszogott, a sok ingtõl kövér volt.~-
3306 27|                hogy szenvedek - jajgatott a fiatalember. - Ma este ébredtem
3307 27|                   Milyen különös ilyenkor a város. Az emberek lassan-lassan
3308 27|                  névtelen vagyok, mint ez a kutya. Nem ismerem többé
3309 27|                  Nem ismerem többé magam. A tükör elõtt állok órákig,
3310 27|              állapítanom, hogy én vagyok. A szemeim sírnak. Én pedig
3311 27|             embert, szeretném szembeköpni a síró tükröt.~- Utazz el -
3312 27|                    Utazz el - vetette oda a komikus.~- Nézd - mondta
3313 27|                  komikus.~- Nézd - mondta a fiú -, vettem egy pisztolyt.
3314 27|                egy szobába, toporzékolunk a dühtõl. Jó, ha nálunk van
3315 27|                 dühtõl. Jó, ha nálunk van a kulcs. Mert akármelyik pillanatban
3316 27|        pillanatban kinyithatjuk az ajtót.~A színész megriadt. Összefont
3317 27|                   Beszélj, beszélj, fiam.~A fiatalember tenyerébe temette
3318 27|                  és sírva fakadt. Ezalatt a színész végtelen erõket
3319 27|                  rendesen bohóckodni kell a színpadon. Most új szerep
3320 27|                   Csak sírj. Ne szégyelld a könnyeket. Csak zokogj.
3321 27|                   érezd át, mit jelent ez a szó. Minden, ami kezdettõl
3322 27|              kezdettõl fogva volt ezekért a nagy percekért, a megtisztulás
3323 27|                 ezekért a nagy percekért, a megtisztulás pillanataiért
3324 27|                teremtõdött, hogy leborulj a földre, és egy pillanatig
3325 27|                    és egy pillanatig bírd a szenvedés végtelen világát.
3326 27|               szenvedés végtelen világát. A porba kell harapnunk, hogy
3327 27|                   életet, fiam, emeld fel a fejed, hisz tiéd az erõ,
3328 27|                   tiéd az élet.~Berregett a villamoscsengõ.~Az ügyelõ
3329 27|                   benézett, jelezte, hogy a komikus jelenete nemsokára
3330 27|              jelenete nemsokára kezdõdik. A fiatalember felemelte fejét,
3331 27|                   Épp egy szalagot vetett a nyakára. Hófehér, aranyszegélyes
3332 27|                fején ijesztõen magasodott a drágaköves, cifra papi süveg.~
3333 27|             drágaköves, cifra papi süveg.~A fiú hátrahõkölt: egy pap
3334 27|              eltorzították alakját, kezei a vívókesztyûkben, melyeket
3335 27|                 vívókesztyûkben, melyeket a vidéki rendezõfantázia adott
3336 27|                   pedig bántóan villogtak a nehéz gyémánt-, rubin- és
3337 27|             bálványhoz hasonlított.~Nézte a fiatalember, megreszketett,
3338 27|                 hitte, magát Mózest látja a Sínai-hegy ormán, kinek
3339 27|                 dicsõsége lángol. Valóban a nagy pap, az örök ige hirdetõje
3340 27|                  hirdetõje állott elõtte.~A színész tovább játszott.
3341 27|                 de mégis szelíden ütõdött a füléhez:~- Menj haza, gyermekem,
3342 27|               Akkor majd elvétetnek tõled a te szenvedéseid, és megadatik
3343 27|          szenvedéseid, és megadatik néked a boldogság teljessége, minthogy
3344 27|            teljessége, minthogy igaz volt a te gyónásod. És boldog leszel,
3345 27|                 nem fogsz szenvedni, mert a szenvedés boldogság. És
3346 27|                kezemmel, bûnös szavammal, a te elzüllött szomorú életedért,
3347 27|                  nevében. Menj békével...~A színész földig hajolt. Két
3348 27|                 Két hatalmas kezet érzett a fején a fiatalember, és
3349 27|             hatalmas kezet érzett a fején a fiatalember, és visszaszállt
3350 27|         fiatalember, és visszaszállt belé a hit. De amikor feltekintett,
3351 27|                    mi történt vele.~Ekkor a színfalak mögé szaladt,
3352 27|                   szaladt, és betekintett a színpadra. A nézõtéren dörgedelmes
3353 27|                  betekintett a színpadra. A nézõtéren dörgedelmes tapsorkán
3354 27|               szájjal hirdette az igét, s a földszinten, a páholyban,
3355 27|                 az igét, s a földszinten, a páholyban, a kakasülõn összeremegtek
3356 27|                 földszinten, a páholyban, a kakasülõn összeremegtek
3357 27|                   kakasülõn összeremegtek a szívek. A pap prédikált,
3358 27|                   összeremegtek a szívek. A pap prédikált, a nagy pap,
3359 27|                  szívek. A pap prédikált, a nagy pap, elõtte pedig térdre
3360 27|                   az operettprimadonna és a kardalos leányok kórusa.~
3361 27|                   kórusa.~Lábainál hevert a világ.~1907~.oOo.~ ~