Fejezet

 1 1 |       elborzadva tekintett apjára. Majd sajnálta, majd megvetette.
 2 1 |   tekintett apjára. Majd sajnálta, majd megvetette. A mûteremben
 3 1 |            maga elé, s azt mondta, majd keres módot, hogy meggyógyítsa
 4 1 |     életükrõl, mikor újra kijárnak majd a mezõre, és vésõcsengés
 5 1 |          is ígért neki, ha egyszer majd elhagyja. Összeszorított
 6 1 |           úgy magához ölelte, hogy majd megfojtotta.~- Mentsetek
 7 1 |          ajtó nyitva maradt.~A fiú majd a pincében, majd a padláson
 8 1 |             A fiú majd a pincében, majd a padláson botorkált. A
 9 5 |            félek. Azt hittem, hogy majd ön mellett elmúlik az, ami
10 5 |            végre az ajkunkat veri, majd összecsap a fejünk felett.
11 5 |      kiszínezte, mily boldogan tér majd haza, ha a rémoszlató napsugár
12 5 |    vacsorája. A tejeskocsik járnak majd az utcákon, az emberek hangosan
13 6 |          beszéljünk róla ilyenkor, majd holnap reggel. De annyit
14 7 |        kezdve más hangon beszélünk majd egymással...~Az asszony
15 8 |       ablakához, elõször zümmögve, majd mindjobban erõsödött, végül
16 8 |       csókja kígyózott, s a szívét majd megrepesztette a boldogság
17 8 |      fogának félelmes villámlását. Majd megkívánta a halált. Remegett
18 10|           és elõször szégyenkezve, majd hideg öngúnnyal olvasni
19 11|         városból a másikba futott. Majd falura ment. Hiába. Úgy
20 12|          nyúlós vérrel. Gondoltam, majd csak vége lesz. Bella ide
21 13|      gyönyörû viaszszínû fürtökbõl majd télire is elteszünk. Egy
22 13|           van már este. A szobában majd meg kell gyújtani a lámpást,
23 13|             A nagyapó mondta, hogy majd kiviszi õket az erdõbe.~
24 13|     árnyékától, s éjjel nem tudnak majd aludni.~AZ APA. A víz csobogását
25 13|       sötétben leülünk a padra, és majd hallgatjuk az édes kis madarak
26 13|        senki sem. Inkább bemegyünk majd vacsora után a szobába,
27 15|          simára fésült hajjal megy majd sétálni, s a budapestiek
28 15|           álmodozott, hogy egyszer majd elragadják innen, mint a
29 16|      nadrágját. Csontjai zörögtek. Majd megrázkódott, s mezítelenül,
30 16|      Mindenütt élet van, kelj fel, majd segítek neked.~Már nyújtottam
31 16|           szobrokat is kidobálták, majd egy fönséges ünnepség keretében
32 20|          ruháit vitette át Pestre, majd a bútorokat is. Napközben
33 21|         Igen, igen. Ha hazamegyünk majd, átadom a pénzét...~Zavart
34 21|        PÉTER. Tessék csak mesélni, majd én hallgatom.~A PROFESSZOR.
35 21| lombkoronáját, hullámokat ver fel, majd újra csend lesz. A professzor
36 24|     gyöngyházkagylóval babrált, és majd hátraesett ijedtében, mikor
37 25|            egy darabig rámeredtek, majd mozogni kezdtek, s ebben
38 25|     csuklás és köhögés hallatszik, majd egy hörgés és egy sóhaj.~
39 27|      tiszta, erõs és fiatal. Akkor majd elvétetnek tõled a te szenvedéseid,