Fejezet

 1 1 |          Herkulesek vagyunk! Én is ezt éreztem, mikor elfáradtan
 2 1 |    erõfeszítésüknek. Ó, nézd apám, ezt az... ezt az Istent. Ez
 3 1 |            Ó, nézd apám, ezt az... ezt az Istent. Ez Zeus fia...~
 4 3 |          rendesen vertem õt.~Mikor ezt megtudták, az anyja, egy
 5 3 |            azonban hamar megszokta ezt az olcsó dicsõséget, s napról
 6 3 |            végtelenség óta ismerem ezt az ismeretlent, aki akkor
 7 3 |       fehér orgonák virágoztak.~És ezt az álom-népes, csendes boldogságot
 8 4 |        beleugorni a hullámokba, de ezt hitványságnak tartotta.
 9 4 |       hallgatta a víz sziréndalát, ezt a tündéri parancsszót, mely
10 5 |             Oly jólesik elbeszélni ezt az irtózatos eseményt, mert
11 5 |      Egyelõre szíveskedjék meginni ezt a pohár vizet. Önök ideges
12 6 |  filozófiát tanult, lefekvés elõtt ezt írta be a naplójába:~„Különösek
13 7 |            Elég volt a játékból... Ezt nem bírom tovább... - Erõs,
14 7 |          zavartan nézett reá.~Cser ezt észrevette. Egyszer, mikor
15 7 |           féltékeny lett reá, hogy ezt a forró nõt egykor hideg,
16 8 |     meghalt.~Mily szépen mondta el ezt a kezében remegõ hegedû.
17 9 |      vetélytársa, elhódított tõle.~Ezt a kulisszatitkot Homérosz
18 9 |            A politikai hírrovatnak ezt a szenzációs címet adta:
19 10|            Évekig hurcolta magával ezt a kínzó gondolatot. Nyíltan
20 14|     csörömpölve, lármázva. Ismerte ezt a vinnyogó, kegyetlen hangot.
21 15|            mind. Itt hagyták õt, s ezt a kopott, unalmas sárga
22 16|     változatosságát. Sokáig néztem ezt az aggot, ki - úgy látszott -
23 16|         romlandó földi test.~Mikor ezt elgondolta, nyájasan és
24 17|        életlehelõ szagával. Nyelte ezt a selymes, bársonyos levegõt,
25 17|        Képzeljétek el a nõt, amint ezt a pelyhetlen állú fiút õrülten,
26 17| Képzeljétek el, s talán megértitek ezt az érthetetlen fiút. De
27 17|           fiút. De miért mondom el ezt? Lehet, hogy ez az asszony
28 19|            rémült világosságban, s ezt nem tudom elviselni. Mit
29 19|     kiégetten meredtek reám... Nem ezt vártam.~Megijedek. Egyszerre
30 20|      Budára.~- Hiszen már húsz éve ezt teszed.~Kázmér felhörpintette
31 20|        élet nyúlt el elõtte. Talán ezt nézte.~Az arcán csendesen
32 21|        ömlik tovább a tenger felé. Ezt azelõtt sohasem hallottam.
33 21|            PROFESSZOR. Érti-e maga ezt? Megragadja a karját. Érti-e?
34 21|         zokogni, ordítani kellene. Ezt maga nem érti, nem is értheti.~
35 21|           A PROFESSZOR. Értse meg. Ezt szeretném leírni, kinyomatni,
36 23|            is.~- Kibe?~- Belém. De ezt ne mondd el senkinek...~
37 24|       asszony ruhája. Vera bámulta ezt a panorámát, s mintha elõször
38 24|        hogy megköszönje az életnek ezt a nagyszerû pillanatot,
39 27|            sírnak. Én pedig utálom ezt az embert, szeretném szembeköpni