Fejezet

 1 1 |      lázas testét. Megsemmisülve nézett a nyugalmas, nagy aranycsillagokra,
 2 1 |          szokták. Az õsz hálásan nézett rája, s bizalmasan és -
 3 1 |     hörgése hallatszott. Sötéten nézett az ajtóra. Aztán megveregette
 4 3 |      akkor tágra nyílt szemekkel nézett az én fájdalmas, szomorú
 5 4 |        fakír csendesen a szemébe nézett, és nem csókolta meg. Ezen
 6 4 |         A gyenge leány a férfira nézett. Soha szebbnek nem találta.
 7 5 |         a gázlámpákat, s szemébe nézett. Aztán kiment az elõszobába,
 8 5 |            Az orvos az asszonyra nézett. Csakugyan, milyen fekete,
 9 5 |         Az asszony vad szemekkel nézett az utolsó, sötét szobába.~-
10 6 |          szólt Gábor, és szemébe nézett a fiatal bölcsésznek.~-
11 6 |      dorbézolástól, és szomorúan nézett a fiúkra, mikor elindultak
12 7 |         és kedveskedõ babaarccal nézett reá:~- Nem értelek.~- Ez
13 7 |         s mikor kijött, zavartan nézett reá.~Cser ezt észrevette.
14 7 |       meg vele.~Az asszony némán nézett reá. Azután szó nélkül bement
15 7 |          tágra nyitott szemekkel nézett a másik szobába. Azután
16 8 | szájukból a falatot. Õ álmodozva nézett az égre, melyen az alkonyat
17 10|      villogó szemekkel a távolba nézett.~Csengettek. Az óra véget
18 11|        visszhangzott. Könyörögve nézett az égre, mintha kérdezte
19 11|    lépést se bírt tenni. Az égre nézett üres szemeivel, aztán a
20 15|          állomásfõnök izgatottan nézett az elalélt leányra.~- Hagyd,
21 15|        volt, felugrott, s utánuk nézett. Csak egy lánguszály kígyózott
22 16|       kinevette. Bölcs közönnyel nézett Hádész sötétlõ kapuja elé.~
23 17|    tiltaná neki.~Egy fiatalember nézett ki ilyen szombat délutánon
24 18|      találta, egy darabig nem is nézett arrafelé, és mosolyogni
25 18|    hátrafordult az idegen, s reá nézett.~Reám néz?~A trombitás elfehéredett,
26 18|       hátrafordult, és a szemébe nézett, nem volt meglepõdve, egész
27 18|            megfogta a kezét, reá nézett és kimondta a nevét.~- Nem...
28 18|         melléje.~Aztán maga köré nézett. Szeretett volna felállni,
29 18|          szigorúan, de jóságosan nézett a trombitás szemébe, ritkán
30 20|       kövön. Szeme a messzeségbe nézett. Egy élet nyúlt el elõtte.
31 23|         ültették. Tamás fáradtan nézett maga elé beteg szemeivel,
32 23|          sanda bizalmatlansággal nézett a lányokra. Fenntartotta
33 23|      útjukból, s csak késõ éjjel nézett ki a partra, hosszú lépéseivel
34 23|       meglepõdött, a fiú szemébe nézett, és fülig elvörösödött.
35 24|      szobában alszanak, rémülten nézett a becsukott ajtóra, és megsimogatta
36 24|    görbült volna. Dobogó szívvel nézett rája, és leemelte a szekrényrõl.
37 24|  Széthúzta a függönyt. Az utcára nézett.~Csoda történt.~A házak,
38 27|           Mégis milyen nyugodtan nézett mindig - folytatta a fiú. -