Fejezet

 1 1 |         rákapott.~Egyszer reggel felé, lázkínos, hosszú virrasztás
 2 1 |        melyek a kelõ nap lámpása felé igyekeznek. Csak a mellük
 3 1 |     valami óriási bolha. A folyó felé futott. Homályos, vak porfelleg
 4 2 |     dühös vadkanoknak finom bõre felé forgó agyarát, a tavasz
 5 2 |       Philomene a Campus Martius felé tartott, hol a gyászünnepélyhez
 6 3 | Önkéntelenül is a titokzatos ház felé fordítottam a fejemet.~Az
 7 5 |  hallgatózást, újra az íróasztal felé tartott. Öt-hat vastag orvosi
 8 5 |          termeken a fényes szoba felé tartott, mikor azonban ott
 9 11|      izgatottan fordult az öccse felé:~- Kérdezni valóm van tõled.~
10 11|          Valóságos kõerdõ meredt felé: kis és nagy keresztek,
11 13|                              ÕSZ FELÉ~Történik egy kis fürdõhelyen,
12 13|          ANYA. Az augusztus vége felé jár.~A NAGYAPA. Látjátok,
13 13|        sem szeretek ilyenkor õsz felé átmenni az erdõn. A lombok
14 13|         és hígak voltak. A nádas felé haladtam, s ott mintha meglegyintett
15 13|          a kapun elillan az erdõ felé. A fák között sietve megy
16 13|      kriptába lépett volna. A tó felé megy, mindig lassabban,
17 14|         s odahajolt a szótölcsér felé:~- Háló, háló...~Az írása
18 15|        torkában dobogott.~Öt óra felé rendszerint visszajött az
19 16|           lázasan megyek a célom felé.~A kaput kinyitom. Belépek
20 18|        zsebébe gyûrte, s az ajtó felé tartott.~„Ilyen tehát, ilyen.... -
21 18|         Egyenesen a hotelszobája felé tartott. Kopogott. Az ajtó
22 19|          A kardomat most is maga felé parírozza, s ha nem kapom
23 20|          termett az utcán.~A híd felé tartott.~Reggel öt órakor
24 20|    titkát, melyet reggel hat óra felé, a bor gõzében olyan aranyosnak
25 20|     orvost és az írót.~Három óra felé végre fölkerekedtek.~Az
26 20|          semmivel. A régi lakása felé indult. A kis budai házak
27 21|     lassan ömlik tovább a tenger felé. Ezt azelõtt sohasem hallottam.
28 21|        szaladtam valami buta cél felé. Miért? Magam sem tudom
29 22|    Andria imádkozott.~Egy szikla felé fordult, melynek egyik dudorodása
30 23|          fejjel tartott a lányok felé.~- Ki ez? - kérdezte a szõke
31 23|          át néztük. Arcát a hold felé fordította, és a falra akart
32 24|          lehet látni, ha a lámpa felé fordítjuk, följebb léniák,
33 24|        lopta a babát, s az ablak felé ment.~Széthúzta a függönyt.
34 24|     kérdezi az úr.~Vera az ablak felé mutat:~- Esik a hó...~A
35 24|   karácsonyfát díszítik.~Az apja felé nyújtja.~- Az angyalkák
36 25|      kisváros házaiban. Már vége felé járt a farsang. A frissen
37 26|        hogy a kismutató az egyes felé siet.~A szolga éjfélkor