Fejezet

 1 1 |           mindennap leissza magát, s akkor hangosan zokog.~A fiú némán
 2 2 |            mintha repült volna. Csak akkor kurjantotta el magát, amikor
 3 3 |              ezt az ismeretlent, aki akkor tágra nyílt szemekkel nézett
 4 3 |      izgatott és zavart leszek, mint akkor voltam, és rendeznem kell
 5 3 |           Kábult és fáradt voltam, s akkor úgy tetszett, mintha egy
 6 3 |            Vigyázz - súgta a fülébe.~Akkor kiegyenesedtem. Görbedt
 7 5 |              az ablakon néztem ki. S akkor történt minden. Valami neszt
 8 5 |              nem merek hazamenni még akkor sem...~- Ne értsen félre,
 9 5 |    Mindenesetre hazakísérem...~- Még akkor sem merek hazamenni.~Az
10 5 |        összecsap a fejünk felett. És akkor már nincs menekülés.~Némán
11 6 |                 De miért is törõdünk akkor. Tedd el a könyvedet.~-
12 7 |           viseled magad ezután? Meg? Akkor minden meg van bocsátva.~
13 7 |              a színpadi halált. Ezen akkor mind a ketten nevettek.
14 8 |          ablak mellett termett. Csak akkor eszmélt magára, mikor már
15 11|               Mikor a férje meghalt, akkor sírt utoljára. Ájult tagokkal
16 11|           egész lopva jött hozzájuk. Akkor, midõn legkevésbé sejtette.
17 11|         huszonnégy órára rá meghalt.~Akkor õ még fiatal volt. Cseresznyedíszes
18 13|             sóhajtozott. Haldoklott. Akkor tudtam meg, hogy vége az
19 16|           dalolt magánosan, egyedül.~Akkor egyszerre elérzékenyültem
20 16| végtelenségét kelti föl bennem, mint akkor - két vagy három éve - a
21 16|           szomorú nótákat, miket még akkor tanultatok meg, mikor fehér
22 18|          pont ötkor indul a vonatom. Akkor megyek...~A trombitás olvasott
23 19|              Lehunyom a szememet, és akkor még borzasztóbb az ébredés.
24 19|        magyarázd meg nekem, mibõl él akkor ez az eladósodott kártyabetyár?
25 20|            Becsukta ablakait, s csak akkor nyitotta ki, mikor az éjfél
26 21|              hazafelé.~A PROFESSZOR. Akkor jókor jöttünk. Menjünk le
27 21|           föld. Mikor gyerek voltam, akkor ültem utoljára így a földön,
28 21|          sok-sok fénylõ tûzpontot, s akkor úgy tetszett nekem, mintha
29 21|         csillagok vannak fölöttem... akkor valami olyan különöset érzek...
30 21|             olyan különöset érzek... akkor szeretnék kiabálni, toporzékolni...
31 21|           amint egyszer erre jöttem. Akkor még nagyon siettem. December
32 22|                 Régen, Bianca, talán akkor, mikor veled mentem a paphoz...
33 23|          hatalmas fóka.~Az apja, aki akkor már gyászruhában járkált
34 24|           látta meg a fehér világot. Akkor is ilyen tágra nyíltak a
35 24|              tágra nyíltak a szemei, akkor is ilyen különös boldogságot
36 26|        nemsokára el fog hallgatni, s akkor egészen magában lesz...
37 27|              tiszta, erõs és fiatal. Akkor majd elvétetnek tõled a