Fejezet

 1 1 |            Az öreg Károly - õt is így hívták - egykor híres szobrász
 2 1 |       hivatalnok, a napszámos nem így pihen. Tudják is azok, mi
 3 3 |            lecsatolta kardját, és így szólt hozzám:~- Holnap átmégysz
 4 3 |            az enyém a szégyentõl.~Így lassanként ennek a háznak
 5 5 |      elmosolyodott. Sokáig néztek így egymással farkasszemet.
 6 5 |           de nem bírtam megcsalni így se. Ott van, itt van, mindenütt
 7 5 |        Igyék még egy korty vizet. Így. És most méltóztassék reám
 8 5 |          arcuk elmondott mindent; így ölelnek, így csókolnak a
 9 5 |   elmondott mindent; így ölelnek, így csókolnak a gyermekek, kik
10 6 |           nem szeretett bennünket így, senki... ~A szobában szentté
11 7 |        Nézz csak a tükörbe, de ne így, hanem õszintén, komolyan,
12 7 |      összerogyott a fáradtságtól, így szólt a feleségéhez:~- Fáradt
13 7 |       orrát. A színpadon zokogott így, emlékezett, tudta, érezte,
14 7 |            tudta, érezte, egészen így sírt. Most már nem kellett
15 9 |      friss újságot.~Homérosz híre így napról napra nõtt. Lassan-lassan
16 10|           vallotta be magának, de így még jobban fájt. Úgy érezte,
17 11| mondogatta magában. - Ha az ember így reggel elgondolja... Mi
18 12|          most valóságos boldogság így nyugodtan lenni. Úgy érzem,
19 12|           és biztatgatnának, hogy így csak a legszerencsétlenebb
20 16|         mosolygott.~Sokáig mentek így együtt, õ és az árnyék.~
21 16|         megállott, és halk hangon így énekelt a sötétségben:~-
22 16|         megáldalak benneteket, és így áldjon meg mindenki.~És
23 16|           egy szobortalapzatra, s így szólott:~- Elvtársak! Megtûritek-e,
24 18|    próbált, de minél tovább ült - így elfordulva - annál inkább
25 18|         és formátlanabb, de azért így is szép, és vékony, germán
26 19|           fogaikkal enyeleghetnek így a bestiák, mikor még nem
27 21|      voltam, akkor ültem utoljára így a földön, most pedig, látja,
28 21|        akarok markolni a homokba. Így... milyen hûvös a víz...
29 22|     lement a szomszéd határba, és így szólt a fényes szemû Biancához:~-
30 22| megvigasztalódott.~Tíz évig éltek így, szótlanul, szomorúan, egyhangúan.
31 23|           elemi iskolás lányok is így szóltak hozzá:~- Menj hozzánk,
32 26|         és reámeredjen a padlóra. Így ül sokáig. Nem tudja, miért
33 26|           moccanni sem mer.~Amint így tétovázik, rátekint a telefonra,
34 26|              Ó, nálunk is egészen így van. A hivatal ilyenkor
35 27|       nézte a fiatalembert. Amint így végighevert a díványon,
36 27|           zokogj. Sohase láttalak így. Csak szenvedj, s érezd