Fejezet

 1 1 |       portán. Mindenütt halálos csend volt. Fia Párizsban tanult.
 2 1 |       koronájukat. Szavait mély csend követte.~Károly komoran
 3 3 |      izgatott tornák után kínos csend remegett fölöttünk, melyben
 4 4 |      igen.~Sokáig hallgattak. A csend elviselhetetlenné vált.
 5 5 |     Mind a ketten hallgatóztak. Csend volt. Csak a szíveik dobogtak.~-
 6 5 |         már vége volt. Beállt a csend, mely az ideges, gyors elbeszéléseket
 7 5 | mozdulat mindig gyérebb lesz, a csend egyre nõ, s percrõl percre
 8 5 |  hallgattak. A szobára oly nagy csend borult, mint vihar elõtt
 9 6 |        elaludt. A szobában most csend volt. Megijedtek a hallgatásuktól,
10 7 |     karcsú, nyugodt lángocskái. Csend volt.~Cser nem mozdult a
11 8 |       kiesett a kezébõl. Rémült csend lett.~Ha bálteremben, szõnyegdíszes,
12 8 |         azonban fagyos, halálos csend fogadta.~Körülnézett. Összeborzongott
13 13|    Ilyen hamar...~Rövid, zavart csend.~AZ APA. Elmennek vacsora
14 13|       AZ ANYA. Rászállt az õszi csend, s megfagyott tõle.~A NAGYAPA.
15 13|  nagyapa, hogy õsz legyen?~Nagy csend.~AZ ANYA. A gyerekek meg
16 13|          mintha a végtelen õszi csend elejét hallottam volna.
17 13|      közelben. Itt az õsz.~Nagy csend. A vacsorának vége. Egyik
18 13|    árnyékban guggolnak. Halálos csend. Vak, mozdulatlan éj. A
19 15|      mint a sírhalmok.~- Milyen csend van itt.~A küszöbön alvó
20 16|      fényben égõ kertre halálos csend borult. A kertész lépteinek
21 16|   folyna bennük.~Hallgatózom. A csend dalol, csilingel.~Valami
22 19|        szabad megtörténni. Ez a csend, ez a karddal való álmos
23 21|     fiam, csak hagyjon magamra. Csend. Sokan vannak ma?~PÉTER.
24 21|     miért kérdi a nagyságos úr?~Csend, a professzor nem válaszol.~
25 21|        Hány óra?~PÉTER. Kilenc. Csend.~A PROFESSZOR. Gyönyörû
26 21|       átadom a pénzét...~Zavart csend. Tovább mennek.~PÉTER. A
27 21|   keresi, s megtörli a szemeit. Csend. Üljünk le a parton, Péter.
28 21|      Thukididészen dolgoztam... Csend. Péter?~PÉTER. Parancsol
29 21|   hullámokat ver fel, majd újra csend lesz. A professzor leporolja
30 22|     hegyormok párkányozták, s a csend állandóan olyan nyomasztó
31 22|         a csupasz szirtfalak, a csend megbénították. A völgy legfenekén
32 24|    szabad mezõn. Körülötte mély csend. Az ajtóhoz ment, fülét
33 25| parasztszéken ült, a konyhában. Csend volt. A lámpa rápislogott
34 25|      hörgés és egy sóhaj.~Aztán csend és sötétség.~Anna vár. Villogtatja
35 26|         a körülötte terpeszkedõ csend. Dühösen nyargal egyik helyrõl
36 26|     november van.~Semmi nesz.~A csend ráereszkedik a tárgyakra,