Fejezet

 1 1 |   makrancos göröngyöt. Megvárták a nap felkeltét, aztán hazamentek.
 2 1 |         lefeküdni. Csakugyan egész nap fáradt és kimerült volt.~
 3 1 |           óriási versenygépet.~Pár nap múlva a reggeli szürke órákban
 4 1 |          acéllegyek, melyek a kelõ nap lámpása felé igyekeznek.
 5 1 |            lihegése hallatszott.~A nap a felhõk mögül kibújt. Rózsás
 6 1 |     mozgott, mintha a vörösen izzó nap körül ingó küllõket taposná.
 7 1 |  kapaszkodott, hogy el ne essék.~A nap kibukkant, és olyanféle
 8 2 | tengerparton, ha feküdni készült a nap, s a víz idegesen hányta
 9 2 |        szeretett.~S elmúlt az elsõ nap, és elmúlt a második nap.
10 2 |           nap, és elmúlt a második nap. A fiú pedig nem jött. A
11 2 |            szegény Philomene egész nap járkált a piszkos sikátorokon,
12 2 |   borította sötétségét. A harmadik nap borús hajnala lassan derengett.
13 2 |   ércszilkében vizet adott neki.~A nap kelt. A gyászruhás nõk kibontott
14 3 |          szobát, amint az októberi nap fakó sárgaságában tündöklik.
15 4 |         csendben minden elalélt. A nap, mint egy bágyadt, nagy
16 5 |            különösek voltak. Egész nap fájt a fejem, s egy különös
17 7 |        álmosan tettek-vettek egész nap, s kegyetlen, éles szemekkel
18 9 |            kék árnyak, s a lehunyó nap fényködében szélesre nyílt,
19 11|      Mennyi minden történhetik egy nap alatt! - mondogatta magában. -
20 11|            talán megnyughatik.~Két nap múlva leutazott hozzá. Az
21 13|             A NAGYAPA. Látjátok, a nap azért mégis olyan forrón
22 14|        hosszú, zaklatott, céltalan nap, a késõ felkelés, a kávéházi
23 14|            s úgy érezte, hogy ez a nap jelképe egész örömtelen
24 16|         magyar, pogány õsöm a kelõ nap vörös-tüzes korongját. Ó,
25 16|    sziszegve verõdtek egymáshoz.~A nap a fekete égrõl barna fényt
26 16|          kapuin túl. Gyönyörû õszi nap volt, kövér gyümölcsök hullongtak
27 16|           Más senki sincsen itt. A nap is hangtalanul, tompa fénnyel
28 21|            ölni... Ez az elveszett nap az én életem... Azután egy
29 22|              Nem látod, hogy egész nap töröm a hegyeket? Nincs,
30 23|           tengerbe fúlt. Végre két nap múlva, mikor már nem is
31 23|           odaadóan adta át magát a nap csókjainak, s a levegõ szúrt,
32 23|           vibráltak az árnyékok. A nap az ágak tûzrostélyán babonás
33 25|            sarki rendõr. Felkelt a nap, vöröses pára szüremlett