Fejezet

 1 1 |       kacagott a dallamos márvány, mely dacos kedvvel, de vajszerû
 2 1 |            az emberben élõ erõrõl, mely egy új kort nyit meg, s
 3 1 |          talán abba a légkörbe is, mely egyedüli eleme volt. Orvosi
 4 2 |            csiklandós jókedv volt, mely õt is megrészegítette. A
 5 2 |     tûzhely megvilágította szemét, mely alatt vastag, kék karikák
 6 2 |           anemoné, Adonisz virága, mely a szegény fiú vérébõl sarjadt.
 7 3 |            testét, porcogós kezét, mely leigázott, porba nyomott,
 8 3 |            ellenfelem hadsora elé, mely a kombináció szédítõ merészségével
 9 4 |      kék-vörös-sárga színû karika, mely gyermekkorunk egyik misztériuma
10 4 |         ezt a tündéri parancsszót, mely a természet megtaposott
11 5 |          egy villanyoskörte égett, mely késeit, kémszereit világította
12 5 |          nagy tettetõ képességgel, mely csak a férfiaknak adatott
13 5 |         vége volt. Beállt a csend, mely az ideges, gyors elbeszéléseket
14 5 |          fluidum lepi el a szobát, mely elõször a bokáig, aztán
15 8 |           fiút. Tágas nagy termök, mely most zord idegenek kezére
16 8 |            meg az álla szorítását, mely a hegedût mellén tartotta.
17 9 |          háborúját akarta megírni, mely éppen szemei elõtt folyt
18 12|      nagyszerû halálról álmodozik, mely heroikus és kikerülhetetlen.
19 12|        haragos, piros véróceánban, mely az én szegény szívembõl
20 15|        kinézett a gyorsvonat után, mely lassan-lassan egy hangtalan,
21 15|         vágyat érzett, mint a sas, mely repülni szeretne, de nem
22 16| lesoványodott. Hosszú, görög orra, mely tar homlokával egybeforrott,
23 16|      éreztetitek, csak a gyönyört, mely belõle fakad. Ágyatok hasonlatos
24 17|         második emeleti ablakából, mely egy hosszúkás, beláthatatlan
25 22|       szemében a becsületes tüzet, mely aranyosra gyújtotta körülötte
26 24|            egy vastag aranypénzen, mely lila bársonytokban volt
27 24|         nagy kristálypohárban áll, mely egyformává, egyenlõvé tesz
28 25|     öregebbik cseléd durva arcára, mely figyelmesen, komolykodva
29 26|           emberhez, a szeretethez, mely mindenüvé elhatol az õ meleg,
30 27|       kusza álomnak a folytatását, mely pillanatra félbeszakadt,
31 27|     gondolt, és aztán pisztolyára, mely a nadrágzsebében púposodott.~
32 27|    mozdulattal felgyûrte ingujját, mely kezeit egészen elfödte,