Fejezet

 1 1 |             míg magára lehetett. De amint jöttek a barátok, elment
 2 1 |             támolygott álmaiban is, amint majszosan, mint egy rossz
 3 1 |           halálosan kábult volt, de amint fülébe súgta, hogy kifelé
 4 1 | kimeresztett szemeivel nézte apját, amint rohan tovább. Utánakiáltott:~-
 5 2 |           agg és bölcs pásztorokat, amint botjukra dõlve nézték az
 6 3 |     halványlila fényt szûrtek át, s amint beléptem, mindjárt két kõóriás
 7 3 |         most is látom azt a szobát, amint az októberi nap fakó sárgaságában
 8 5 |            volt e hajlékony nõalak, amint fehér fogai bevilágítottak
 9 5 |        forró ujjaiba, s úgy érezte, amint keze hidegebb és hidegebb
10 8 |  megmeneküljön a badar zûrzavarból.~Amint azonban fagyos hidegvérrel
11 8 |     emelkedett szabályosan, mélyen, amint az érzelem felduzzasztotta.
12 10|             Valami nagyot akart.~És amint dacosan domborodó mellét
13 11|          kis asszony alig látszott, amint összetörten egy kopott fotelben
14 12|            vagyok? Vizet is hoztál, amint látom, egy kis fehér kancsóban,
15 14|           elpityerdült az undortól. Amint kissé lehajtotta a fejét,
16 15|              mily fehér belül. Ida, amint csak tehette, berohant a
17 16|            egyhangúan, bágyasztóan, amint a kék égbõl a vízi futáshoz
18 17|    lüktetése. Képzeljétek el a nõt, amint ezt a pelyhetlen állú fiút
19 17|      Révetegen tekintett maga köré, amint arcán az élet rózsáival
20 17|       temetõ szemetes árka mellett, amint halaványan, összetörve leült
21 18|           kóvályog. Izgatja a zene. Amint belelehel a trombitájába,
22 18|        talán a meszet dörzsölte le, amint bejött?~Fekete, hosszú kabátot
23 18|            hogy látta a pénztárnál, amint megváltotta a jegyet, a
24 18|    csapódott be, nyekergett az ágy, amint a vendégek sietve belezökkentek,
25 18|  belezökkentek, azután hallatszott, amint elfújták a gyertyát, és
26 19|              sovány agglegényfejét, amint az orfeumban, háttal a színpadnak,
27 19|             csontos, magas alakját, amint lihegve rám támad. Karja
28 21|              A PROFESSZOR. Hallani, amint a víz lassan ömlik tovább
29 21|         eszembe jut. Látom magamat, amint egyszer erre jöttem. Akkor
30 26|            a saját hangját hallaná, amint valakihez szól... Itt, ebben
31 26|       azonban még moccanni sem mer.~Amint így tétovázik, rátekint
32 27| mozdulatlanul nézte a fiatalembert. Amint így végighevert a díványon,