Fejezet
1 3 | Emlékszem, az üvegajtón át néztem, mint jön felém a
2 3 | halványlila fényt szûrtek át, s amint beléptem, mindjárt
3 4 | nyugodt volt. Nem ölelte át. Nem csókolta meg. Nem is
4 5 | mindenütt van. A hideg téglákon át eljött velem ide is, s most
5 5 | Behunyt szemekkel szaladtam át az udvaron, s rémüldözve
6 5 | Elváltak.~Boldogan szaladt át az udvaron. Az õszi napsugár
7 7 | kába zavarban vágtattak át az agyvelõjén. Egyszerre
8 7 | egyszerre a hideg szaladt át. Eszébe jutott, egyszer
9 8 | emlékezés gondolata suhant át. Hogy megváltozott azóta
10 8 | disszonáns hangok futottak át a húrokon. A küzdelem zenéje
11 10| meghalt. Egy gondolat villant át agyán. Elfehéredett. Küzdött
12 11| félelme mozgássá változott át benne. De egy lépést se
13 12| hogy vagy a harctéren lövik át a koponyámat, vagy egy vonatszörny
14 12| emészti, ideges melegség fut át a lombokon, s egymáshoz
15 14| villamos borzongás futott át, s csengõ füllel, tágra
16 16| Valami templomi érzés hatja át a szívemet. Reszketve tárom
17 16| Villamos bizsergés fut át idegcsöveimen, és az arcom
18 18| ezen a két lapos tölcséren át ömlött volna beléje. Nem
19 19| nyugodtan emeli reám. Láz fut át rajtam, s majdnem megvakulok
20 20| daloltak az utcán. Az ablakon át beszûrõdõ portól égett a
21 20| Eleinte csak a ruháit vitette át Pestre, majd a bútorokat
22 20| a problémát. Egyszerûen át kellene menni a folyó bal
23 21| Átlátni a parton?~PÉTER. Át.~A PROFESSZOR. Világos?~
24 23| holdvilágban. Mi az ablakon át néztük. Arcát a hold felé
25 23| a tenger odaadóan adta át magát a nap csókjainak,
26 23| zeneként szûrõdött csak át a vastag fenyvesfalon. Leültek
27 26| valami hidegség borzongatja át. Megnézi az óráját, és látja,
28 26| Mindig gyorsabban szalad át a szobákon. Új, bélelt téli
29 26| hirtelenül egy gondolat villan át agyán.~Odarohan és csönget.
30 27| ez a fiú, évek távolságán át látta feküdni szûk koporsóban,
31 27| Csak szenvedj, s érezd át, mit jelent ez a szó. Minden,
|