Fejezet
1 1 | vele tartani. Már egy fél óra óta erõlködött, hogy utolérje.
2 5 | óráját; régen elmúlt két óra.~Fiatal, erõs ember volt,
3 5 | csüggedten leült. Várt. Az óra egyhangúan ketyegett a falon.~
4 5 | késett a rózsás pirkadás.~Az óra lassan, nyugodtan járt.
5 5 | halkan lobogva égtek. Az óra járt. A csókok vadul csattogtak.~
6 6 | titokban verseket írt. - Kilenc óra. Ne is beszéljünk róla ilyenkor,
7 8 | Elfeledkezett mindenrõl.~Az óra ütött a falon, s õ egyre
8 9 | lapot természetesen pár óra alatt elkapkodták.~Egy este
9 9 | jelenünk meg, gyerekek.~Egy óra múlva az athéni rikkancsok
10 10| árasztott a szobára. Az óra is oly lassan járt, mintha
11 10| távolba nézett.~Csengettek. Az óra véget ért. A gyerekek lassan-lassan
12 10| Újra körülötte volt a régi óra, a tábla, a számológép.
13 13| AZ APA. Harangoznak. Hét óra.~AZ ANYA. Milyen korán van
14 14| Megnézte az óráját. Három óra volt. Ásított, s az íróasztallal
15 15| a torkában dobogott.~Öt óra felé rendszerint visszajött
16 16| hozzám hasonlatos lesz. Az óra ketyegése s a szívem dobogása
17 18| el kell végeznem, de fél óra múlva várom lenn a bejáratnál,
18 18| rajzolódtak. Zsebóráján már egy óra. Ekkor nem volt többé maradása.
19 19| ájultan haldokolnak.~Három óra.~Francia konyakot iszunk,
20 19| borzasztóbb az ébredés. Az óra tovább jár, a fõhadnagy
21 20| feküdt le az este.~Egy régi óra állt a szobájában. Ódon
22 20| titkát, melyet reggel hat óra felé, a bor gõzében olyan
23 20| orvost és az írót.~Három óra felé végre fölkerekedtek.~
24 21| legényekre. Este kilenc óra. A város a portól, a melegtõl
25 21| szemeit az égre emeli. Hány óra?~PÉTER. Kilenc. Csend.~A
26 23| eltûnt a viharban. Csak két óra múltán jutott eszébe a fürdõsnek,
27 24| megcsókolta hideg viaszszáját.~Az óra ütött, hirtelen a helyére
28 25| ketten némák voltak.~Az óra sétálója nagy köríveket
29 25| várták, míg felforr a víz. Az óra ketyegett.~- Te - szólt
30 26| azt akartam tudni, hány óra... Goór Balázs beszél...
|