Fejezet
1 1 | mint a rosszakaratú, ostoba emberek az idealisták lelkes beszédére.
2 2 | hogy az istenek szeretik az emberek hódolatát. Este megígérte
3 2 | mindenütt. A sárban részeg emberek feküdtek. A katonák egy
4 5 | járnak majd az utcákon, az emberek hangosan beszélnek, s üde
5 6 | naplójába:~„Különösek ezek az emberek! A halál elõtt térdet hajtanak,
6 8 | nincs mit ennie, s fõleg az emberek elõtt szégyellte, hogy szomorú.
7 8 | felékesítve jöttek haza. Családos emberek haladtak el a járdán. A
8 11| díszruhás, durva, vörös arcú emberek olyan nehezen lihegve cipelték
9 13| arcú, bebugyolázott, gyanús emberek szálltak ki a ladikokból.
10 15| kibontakozott. A mulató emberek hirtelen elnémultak. A szegény
11 15| mentek, mentek tovább, az emberek közé, az olajos acélcsuklók
12 15| kocsikban bizonyára boldog emberek ültek. Mindenható politikusok,
13 16| zaja, a kerékdübörgés, az emberek zagyva beszéde, de már olyan
14 16| mifelettünk, kik éppen olyan emberek vagyunk, mint õk?...~Óriási
15 16| magát a Pantheont is. Az emberek mind egyenlõek lettek...~
16 17| Alatta ugrálva járkáltak az emberek, mintha õrültek lennének
17 18| vastagon feküdt a városon, az emberek küszködtek vele, nekimentek,
18 18| helyén, körötte ismeretlen emberek, mellette egy nagy ablak,
19 18| keletkezett, szünetre mentek ki az emberek, néhány széket hátratoltak,
20 18| állott, aki a nyugtalankodó emberek között keresztbe font karokkal
21 20| vonná maga után. Részeg emberek daloltak az utcán. Az ablakon
22 20| értelem nélkül. Jöttek az emberek, és eltûntek. Egy asszony,
23 21| Könyvek voltak az asztalomon, emberek körülöttem, híres tudósnak
24 21| a görnyedõ, púpos hátú emberek közé. Húszéves lehettem.
25 25| piroslott. Kora hajnalban sápadt emberek részegen, hadonászva estek
26 25| gyászát. Este titokzatos emberek kukkantak be az ajtón, akikrõl
27 26| és vágyakozik zaj, élet, emberek után. Csak rájuk szeretne
28 27| púposodott.~Vidéken, vidéki emberek képzeletében ezek az esték
29 27| a fülledt élet teszi, az emberek egymáshoz való közelsége
30 27| különös ilyenkor a város. Az emberek lassan-lassan járnak, alig
|