Fejezet
1 23| TAMÁS BOSSZÚJA~Három legény kacagni
2 23| távolba integettek.~- Jön a Tamás.~- Várjuk meg...~A tengerparton
3 23| kezet fogtak, elváltak, s Tamás andalogva, lógó fejjel tartott
4 23| ne mondd el senkinek...~Tamás a pad elé ért. Mind a három
5 23| egyszerre kiáltott:~- Gyere ide, Tamás. Csókolj meg.~A hosszú fiú
6 23| meg a kabátomat is.~A jó Tamás szótlanul elballagott, és
7 23| de nem tudta senki, mert Tamás mások elõtt nem énekelte
8 23| fövenybe, s a középre ültették. Tamás fáradtan nézett maga elé
9 23| rimánkodott:~- Énekelj, Tamás, nekünk. Neked oly szép
10 23| hangzott fel kórusban.~Tamás habozott.~- Azt a szép dalt
11 23| a szép dalt énekeld el, Tamás.~Egy kicsikét várt, nyelt,
12 23| szét, mint a vizes rakéták.~Tamás elhallgatott. Mindent megértett.
13 23| hogy volt.~Ilyen kacagást Tamás még sohasem hallott. Hasonlított
14 23| benne, senki sem sejtette.~Tamás azonban okos és vigyázatos
15 23| menekült a forróság elõl. Csak Tamás várt. Az allén végre három
16 23| és sápadtan sietett elöl.~Tamás eléje rohant, félrevonta,
17 23| meztelen karját.~- Szervusz, Tamás. Mért haragudtál ránk? -
18 23| érzett még a testén. És Tamás még mindig nem engedte el
19 23| fenyvesfalon. Leültek a homokba. Tamás félkarjával könnyedén átölelte
20 23| ajkaikat.~- Ülj le mellém, Tamás.~A leány megfogta a kezét.
21 23| tüske ment be a cipõjébe. Tamás udvariasan és óvatosan lefejtette
22 23| szédült...~- Ülj közelebb, Tamás.~A fiú félszegen továbbhúzódott.~-
23 23| Nem érted? Jöjj ide!~Tamás felkelt a homokból, zsebre
24 23| Ölelj meg... akarom...~Tamás vállat vont. Lassan kifelé
25 23| és kiáltozni kezdett:~- Tamás, Tamás. Ne menj el... Jöjj
26 23| kiáltozni kezdett:~- Tamás, Tamás. Ne menj el... Jöjj vissza... -
27 23| jöjj... csak egy percre...~Tamás még egyszer visszafordult.
28 23| fojtottan, fuldokolva.~Tamás arcán a káröröm, a bosszú,
|