Fejezet

 1 2 |          A tér néptelen volt.~Az ég lassan derengett. Már látta
 2 3 |           Az éj fülledt volt, az ég téntafekete. Csak szögletében
 3 4 |  Messze-messze tompán dörgött az ég alja, s tömör csomókban
 4 5 |      Láttam a földszintrõl, hogy ég a lámpája... A házban más
 5 7 |      becsület, az õszinteség? Az ég szerelmére, ne mosolyogjál,
 6 11|    zsugorodott össze, ha néha az ég erõsebben dörrent meg, s
 7 11|      sújtja le. Ha megdördült az ég, járása bizonytalan lett,
 8 12|     egészen megrészegít. A nyári ég különösen fekete, s olyan
 9 12|       kell halnom, itt, a szabad ég alatt, olyan bajban, amin
10 12|    napsugár kékre festi a fekete ég peremét. A tanyai kakasok
11 13|       úton olyan barátságtalanul ég a piszkos petróleumlámpa,
12 13|      rámámra. Feltekintettem. Az ég mozdulatlan volt, s fülledten
13 13|        este ugyanezt éreztem. Az ég, a föld, a tárgyak oly különösek,
14 13|  holdfény, mint mozdulatlan tûz, ég a háztetõkön s a nyaralók
15 15| budapestiek szemébe nevetnek.~Az ég alja virradt. Itt-ott beszélgetés
16 16|        lihegõ lovakkal a nyugati ég peremére ért, leült egy
17 16|       utánam - szabad a pálya -, ég és víz között lebegek, szilaj
18 16|       hangtalanul, tompa fénnyel ég, mint egy öreg hálószobalámpás -
19 17|        fontos a történetre... Az ég azonban aranysárga üvegkupolaként
20 19|        ablakok nyitva vannak. Az ég halott, fakó, egy megvakult
21 19|         szemébe nézzek. Az arcom ég, szemeimben vadállati tûz
22 20|          égett a torka. Távol az ég párafényben reszketett,
23 22| kísértett.~Mikor künn zengett az ég, s villámok nyerítettek
24 24|          pedig egyre havazik. Az ég reá borul, mint egy üvegkupola,
25 27|    homályán, hol petróleumlámpás ég, s elfelejtik, hogy a földön
26 27|          vannak, és fejük fölött ég a Sirius is.~A színész mozdulatlanul