Fejezet

 1 4 |          tudja, hogy menyasszony vagyok?~A fakír mosolygott.~- Tudom.~
 2 5 |     asszonyom. Én gavallér ember vagyok, ki a gyanú árnyát is el
 3 7 |          a feleségéhez:~- Fáradt vagyok. Egy pillanatra leheverek.
 4 12|   mosogatnák a tagjaimat.~Fáradt vagyok, mondom, s arról bolondság
 5 12|         képzõdik az orromban, el vagyok veszve. Az orvosbarátaim
 6 12|    visszajöttél nézni, hogy mint vagyok? Vizet is hoztál, amint
 7 12|      kissé, úgyis olyan maszatos vagyok, mintha embert öltem volna.~
 8 12|      mégis olyan halálosan beteg vagyok. Segítsetek rajtam. Emeljetek
 9 12|          sírj. Lásd, én türelmes vagyok. Lehajtom véres fejemet
10 13|          még a régiek közül való vagyok. Nézzetek meg jól. Egész
11 15| mosolyogva bólingatott:~- Jobban vagyok már... Hagyjatok magamra!~
12 15|         kérdezte az anyja.~- Nem vagyok éhes.~- Megint beteg - szólt
13 16|         MAGÁNY~Most még az utcán vagyok a kíváncsi tekintetek kereszttüzében.
14 16|  felsikoltok a gyönyörtõl.~Magam vagyok!...~A BÖLCS ÁRNYÉKA~Az õsz
15 19|          embertõl, s bár komikus vagyok, mint a ponyvaregények párbajhõsei,
16 19|             Nem félek, és nem is vagyok gyáva. Érts meg. Csak látom
17 19|          játszanak, halálosan ki vagyok merülve, alig állok a lábamon.~
18 19|       idegesen remeg a kard. Nem vagyok ura magamnak, az akaratomnak,
19 21|         PROFESSZOR. Nincs. Magam vagyok, egészen, meg maga, Péter.~
20 21|      olyan kedvetlen?~PÉTER. Nem vagyok kedvetlen. Ma sokat dolgoztam,
21 21|         életem, és olyan szomorú vagyok, mint mikor gyerek voltam,
22 21|    karját. Érti-e? Ötvenkét éves vagyok, és most hallgatom elõször
23 27|        hogy én is ilyen névtelen vagyok, mint ez a kutya. Nem ismerem
24 27|        kell állapítanom, hogy én vagyok. A szemeim sírnak. Én pedig
25 27|          jó, hogy itt van, azóta vagyok kissé nyugodtabb. Ha bezárnak