Fejezet

 1 1 |     gyakorta megfordult, s órákig ült egy helyben, míg magára
 2 3 |           vörösbársony tolószéken ült, s égõ szemeivel az õszi
 3 7 | megváltozott. Téli estéken sokáig ült egyedül a sötét szalonban,
 4 8 |           és szomorú búcsúmosolya ült. Keze nyugodtan járt fel
 5 8 |        újra elõtte volt. Hányszor ült ott nyári holdvilágos estén
 6 10|    olvasmányt.~A tanító a dobogón ült. A langyos tavaszi délután
 7 10| faluhelyen.~Egy este a kávéházban ült. Vidéki lapokat olvasott.
 8 10|       mint húszéves ifjú ugyanitt ült, s most sokkal fiatalabbnak
 9 11|   összetörten egy kopott fotelben ült, s gondosan lesimított fekete
10 11|      gyászruhás nõ megsemmisülten ült le egy kerevetre Öccsére
11 14|     meredt szemekkel, nyöszörögve ült fel az ágyában, elõrehajolt,
12 14|          él. Felugrott, s melléje ült. A szíve dobogását is hallotta,
13 15|           egy kopott, sárga padon ült.~Az éjszakát nézte.~A holt
14 16|            Az eszme végre diadalt ült. A világ összes proletárjai
15 17|           is tudom, milyen sokáig ült ez a fekete fiú a virágozni
16 18|           és csendet parancsolóan ült, mintha rá lenne bízva,
17 18|          próbált, de minél tovább ült - így elfordulva - annál
18 18|         ismeretlen még mindig úgy ült, mint elõbb. A szék támlájára
19 18|           Az idegen mozdulatlanul ült. Nagy koponyáját elõre tolta,
20 18|           keresztbe font karokkal ült, mint elõbb.~Lassan vállára
21 20|       örökre otthon marad.~Sokáig ült ott a kövön. Szeme a messzeségbe
22 22|        kõtörõ egy szikla peremére ült, és lelógatta lábait a szédítõ
23 22|     asszony kegyetlensége. Nem is ült le a közös vacsorához, hanem
24 22|          arcán állandóan verejték ült, mintha könnyek lepték volna
25 25|          kezét.~Egy parasztszéken ült, a konyhában. Csend volt.