Fejezet

 1 1 |      egymással. A fiú oly fölénnyel szólt hozzá, mint egy öreg, derék
 2 2 |      leányát, anélkül hogy egy szót szólt volna. Fásan, ridegen virrasztott
 3 3 |          lecsatolta kardját, és így szólt hozzám:~- Holnap átmégysz
 4 3 |           ökölbe szorult.~- Sakk! - szólt Aladár, és az anyja boldogan
 5 5 |            nõ felkelt. Egy szót sem szólt a férfinak, egy intéssel
 6 5 |            hallgatásra. A férfi sem szólt. Elváltak.~Boldogan szaladt
 7 6 |        fekszik, már hiába megyünk - szólt a másik, a romantikus hajlamú
 8 6 |          vele?~- Te könnyezel.... - szólt Gábor, és szemébe nézett
 9 7 |    összerogyott a fáradtságtól, így szólt a feleségéhez:~- Fáradt
10 8 |         szeme káprázott.~S a hegedû szólt tovább. Nyugodtan látta,
11 8 | elcsendesedtek. A hegedû még mindig szólt.~Egyszerre azonban valahogyan
12 9 |             szedõgyereknek hanyagul szólt oda:~- Ciceró! Garmond!
13 14|       foszlányai.~- Háló, háló... - szólt, s a méregtõl már csaknem
14 15|             egy kövér, erõs asszony szólt ki:~- Ida, vacsorázni!...~
15 15|       vagyok éhes.~- Megint beteg - szólt megijedve, és az urára tekintett.~-
16 18|      kérdezze, miért.~Szakadozottan szólt, rekedtes, nem kellemes
17 18|           trombitás szemébe, ritkán szólt, mintha valami bánat feküdt
18 18|               Pár napja, de sohasem szólt hozzánk. Azt sem tudtuk,
19 22|            szomszéd határba, és így szólt a fényes szemû Biancához:~-
20 22|        végén megint kétségbeesetten szólt a feleségéhez:~- Nincs pénz.
21 23|             Ámde errõl senkinek sem szólt, s titkait mindig makacs
22 24|                Szegény, árva baba - szólt, és megcsókolta hideg viaszszáját.~
23 25|            Az óra ketyegett.~- Te - szólt Anna rekedten -, láttad?~-
24 27|             is üresen.~- Baj van? - szólt a komikus, és felállott.~
25 27|     Hangosan, kissé hamis pátosszal szólt:~- Csak sírj...~Aztán várt.